Tag: Tisza

Magyar Péter ötlet híján ötödször járja be az országot. Ahogy befejezte, kezdi elölről. Ebből áll a messiás ténykedése. Ha állandóan úton van, mikor egyeztet? Mikor csiszolja kormánya programját? Mikor tárgyal szakértőkkel? Politikai szövetségesekkel? Ja, olyan nincs. Magyar a kormányzásra való felkészülés helyett Orbánt üldözi városról városra. Ahova Orbán megy találkozókat tartani, ő is megy, és utcára csődíti az embereket. Demokratikus politikus, megkockáztatjuk: normális ember, ilyet nem tesz. Ez ízléstelen, méltatlan. Semmilyen feltétel nem áll rendelkezésre egy kormányzáshoz, maga Magyar Péter sem. A populista szónoklatain és megalapozatlan ígérgetésein kívül felelős kormányfőre jellemző kijelentései, elképzelései, tervei nincsenek. Megkockáztatjuk: a szakértelme is hiányzik. A kormányzás nem propaganda és uszítás. Márpedig ő ezen kívül mást nem tud. Soha nem volt miniszterelnök, sem miniszter, sem államtitkár, soha nem volt kormánytag. Magyar volt felesége igen, Orbán szerint miniszterelnöknek is alkalmas, ami hihető. De Magyar nem. Magyar Péterrel beszélgetni sem lehet, a kérdésekre nem válaszol, feltehetően azért, mert nem tud vagy nem akar. Mindenre propaganda szólamokkal válaszol. Miniszterelnöknek mentálisan is késznek kell lennie, Magyarról ez a legkevésbé sem mondható el.

Majdnem úgy tűnt, hogy létrejön valami értelmes dolog, amikor egy demokratikus új párt megalakítását jelentették be, amely magában hordja a magyar demokratikus jövő csíráit. De Cseh Katalin és Barabás Richárd hamar lehűtötte a kedélyeket, amikor bejelentette: Magyar Péter az ő miniszterelnökjelöltjük is, listán rájuk, de egyéniben a Tisza ismeretlen jelöltjeire kérik a támogatók szavazatait. Ez annyira abszurd, hogy szinte hihetetlen. Nem mintha nem lenne rá szükség és igény. Kitüntetésnek tekinthetnék a tiszás fanatikus hívek gyalázkodását, a Momentum tobzódását (hogy miután Magyar Péter kedvéért saját pártjukat kivégezték, megalakul helyette egy másik). De ez az új párt megszületni sem tud, a fogantatás pillanatában elvetél. Ezt így nem lehet. Olyan pártra, amely Magyarnak udvarol (aki mindenkit semmibe vesz), nincs szükség. Ennek az ellenkezőjére van szükség. Cseh Katalin új pártjára azért lenne szükség, hogy alternatívát kínáljon Magyar Péterrel szemben. Nyíltan el kellene utasítania, hogy egy új diktátort juttassanak hatalomra, aki mindenkit megszűnésre ítélt, s egyetlen kézbe akarja koncentrálni a hatalmat. Magyarral szemben kellene definiálniuk magukat, aki az igazi rendszerváltás legfőbb akadálya. Az a legteljesebb mértékben érthetetlen, hogy Cseh Katalin nem tanult az EP-választásból sem. Magyar teljesen ismeretlen emberekkel cserélte le a demokratikus EP-képviselőket, köztük őt, akik a szájukat sem nyithatják ki. Utasításra szavaznak, nem a választóikat képviselik, s mindenben a Fidesszel együtt voksolnak. Ugyanez történik a Fővárosi Közgyűlésben. Mitől lenne más a parlamentben? Cseh Katalin ezekre a képviselőkre kéri a szavazatokat? Akik őt is eltávolították az Európai Parlamentből? Magyar Péterre kér szavazatokat? Kitől? Ha ez az új párt is Magyar Pétert, illetve az általa verbuvált ismeretlen és tapasztalatlan bábokat támogatja, akkor ez a párt elmulasztotta vállalni önmagát és saját identitását. Azzal, hogy Magyar a miniszterelnök-jelöltjük, a szükségességüket és a létjogosultságukat kérdőjelezték meg. Ennyire gyávák, hogy nem mernek szembefordulni a magyarista hívek és a Magyart elvtelenül támogató értelmiségi közhangulattal? Hogyan lehet bízni bennük?

Egyetlen esélyünk, hogy bejussunk a parlamentbe, ha kinyitjuk a pártot és befogadjuk a szavazóink közé mindazokat, akik a demokratikus elkötelezettségük alapján elutasítják Magyar Pétert. Ha ezek az emberek azt látják, hogy elvtelenül keressük egy új fideszes diktátor kegyeit, akkor elfordulnak tőlünk, s egy kis belterjes szekta maradunk. Olyan belterjes szekta, amely nem kell senkinek. Nyalogathatjuk a sebeinket, de az nem segít az országon, amely demokratikus alternatíva nélkül marad. Ezért fejezzük be, hogy védjük a mundér megtépázott becsületét. Figyeljünk oda a kritikus hangokra, és tartsuk tiszteletben a kritikus hangokat, mert ez az egyetlen esélyünk, hogy megmaradjunk. Magyar soha nem fogja elfogadni a demokratikus, baloldali és liberális ellenzéket, mert gyűlöli. Még akkor sem, ha emiatt Orbán marad. Magyarnak hízelegni egyenlő a totális megsemmisüléssel. Ez a Momentum útja, amely a pusztuláshoz vezet. Ha nincs tartásunk, Magyar megvet és megaláz minket. Olyan koalíciót kötne, amelyben nincs szavunk. Fel kell ébrednünk, s be kell fejeznünk a Magyarnak való udvarlást. Véget kell vetni annak is, hogy nem tűrünk semmiféle kritikát. Ugyanúgy gyalázzuk a független sajtót, mint a két Fidesz. Mi nem lehetünk tovább vezérelvű párt. A DK vagy megújul és igazi demokratikus párt lesz, vagy megszűnik. De akkor mi marad? Egyetlen esélyünk, hogy visszatérünk a demokratikus normákhoz. Nyitott és demokratikus párt leszünk, vagy a történelem ítéletet mond felettünk. Egy belterjes vezérelvű pártra nem fog egy demokrata sem szavazni. Ha mi Magyarnak hízelkedünk, elfordulnak tőlünk azok, akik keresnek egy demokratikus alternatívát, és nem találnak.

Kedves Árpád, ne bolonduljunk meg. Ez az ember nem egy kezdő. Pontosan tudja, hogy mit akar, és az nem a demokrácia. Nem most sajátítja el a politikai módszereket. Eszébe sem jut a demokrácia elsajátítása. Méghogy majd valaki megérteti vele. Úgy vágja ki, ha valaki ellent mer mondani, hogy keze-lába törik. Erre nincs idő, hogy ezeket a köröket itt lefussuk. Ez az ember pszichopata szörnyeteg, a következő diktátor, rosszabb Orbánnál. Nem Magyar hozta létre az ellenzéki tömeget, ő a potyautasa az elégedetlenségnek, aki becsapja a követőit. Ha Schilling Árpád és az őt lájkoló értelmiségiek szembenéznének a tényekkel és a valósággal, pillanatok alatt szerveznék ki a volt demokratikus ellenzéket Magyar mögül. Akiket Magyar egyébként is utál. Nélkülük Magyar egy senki. De ha bejut a parlamentbe legnagyobb ellenzéki pártként, s milliárdokat kap, nem szabadulnak tőle. Még van idő, hogy elkezdjenek őszintén beszélni, befejezzék ezeket a hamis köröket, és az embereket felvilágosítsák. Márki-Zay esetében is szóltunk, s ha időben megszabadultak volna tőle, bármi lehetett volna. Történelmi vereség lett belőle. De Márki-Zay eltűnt. Ám Magyar akkor sem tűnik el, ha minden idők legnagyobb vereségét szenvedi el, ami kinéz neki és meg is érdemli. Viszont magával rántja az ellenzéket és az országot. Fontolják meg, ébredjenek fel, egyenesen beszéljenek. Vessenek véget a rémálomnak és az ámokfutásnak, amit ez az ember művelt, s főleg védjék meg tőle az országot, mert neki az is elég, ha legnagyobb ellenzéki pártként kivárja, amíg az előző fideszes generáció kihal és az ölébe hullik a hatalom. Ne szabadítsák ezt az embert az országra, mert annak nagyon súlyos következményei lesznek. Óriási a felelősségük. Magyar nem győzi le Orbánt, csak átneveli a demokratákat, akik ilyen ügy után is elhiszik a hazugságait. Orbán akkor is marad, ha végül egyszer elmegy. Magyar hosszabbítja meg az orbánizmust, sokkal durvább formában. Higgyenek a szemüknek. Nem kell Gyurcsánytól félni. Bőven van idő arra, hogy Karácsony vagy Hadházy vagy bárki más mögött ellenzéki egységet teremtsenek. Magyarnál mindenki csak jobb lehet.

Magyar még neki nem tetsző kérdéseket is megtorol, elutasít, nemhogy az "eltérő politikai nézetű választópolgárok véleményét". Ez a Fidesz hívekre lehet igaz, esetleg, de azok nem tőle eltérő politikai nézetű választók. Zsarol és fenyeget mindenkit, aki egyáltalán merészel elindulni a választáson rajta kívül az ellenzékből. Veszélyeztetik az ő pénzét. Az etikai kódex a végére átcsap a szórakoztatás műfajába, mert azt már nem tekinthetjük másnak, mint kacagásra ingerlő viccelődésnek, amikor az ismeretlen eredetű százmilliókból kampányoló Magyar azt mondja: "kampányforrásainkkal átláthatóan és elszámoltatható módon gazdálkodunk". Még saját maga ügyeivel sem számolt el, minden átláthatatlan. Az "etikai kódex" mulattató jellege a végére teljesen egyértelművé válik, amikor Magyar kijelenti, hogy "törekszünk a békés, kulturált és tényeken alapuló közéleti párbeszédre, amely tiszteletben tartja az emberek méltóságát és a demokratikus vita szabályait". Ő az, aki békés, kulturált párbeszédet folytat, mások emberi méltóságát tiszteletben tartja. Az utolsó pont felteszi az egész képmutató förmedvényre a koronát: "Ugyan gondolhatunk teljesen mást a világról és hazánkról, de minden különbözőségünk ellenére elsősorban magyarok vagyunk." Ó igen, amikor Magyart saját stílusával elkapják, telibe találják, nem is alaptalanul, egyből emlékeztet, hogy "magyarok vagyunk". Mindenki tegye le a fegyvert. Ha mi demokratikus ellenzéki párt lennénk, ezt a hipokrata, nevetséges és gyomorforgató irományt nem írnánk alá, mert nem tisztességes szándék, hanem ellenfelei lefegyverzése vezeti. Ez kizárólag Magyart védelmezi, miközben megalkotója majdnem minden pontját súlyosan megsérti.

Döcőgösen indult a régimódi Fidesz digitális átállítása, de nem állt meg harcos nagymama trollkommandók szintjén. Egyre ügyesebben használják a mesterséges intelligenciát abban, amit mindig...

De az már feltűnő, hogy Magyar úgy készül a NER átvételére és kormányzására, hogy egyetlen baloldali vagy liberális politikusa vagy szakértője nincs. Várhatóan nem is lesz. Nem mintha nem lenne elég baloldali szakember is, de őket politikai alapon kizárják. Ez a fajta diszkrimináció felér egy politikai tisztogatással, amelyet Magyar már azelőtt megkezdett, hogy hatalomra került volna. Ez nemcsak sértő a baloldali szavazókra, de ijesztő is a kirekesztést és a gyűlöletet tekintve. A baloldalt Magyar is kitagadja a nemzetből. A baloldaliak arra jók, hogy szavazzanak rá. Eközben Magyar sem tartalmában, sem stílusában nem különbözik fideszes testvéreitől. A kő tényleg marad. Magyar ugyanúgy hazudik, mint Orbán. Mitől lenne jobb? Ami a leváltást illeti, itt csak személycserékről van szó. A rendszer, az ideológia, a stílus marad. Rendszerváltásról szó nincs. Taktikai szavazatmaximalizálásról legfeljebb, hogy a demokratikus értékek és a baloldal árulói előtt igazi szándékait és értékrendjét leplezze. Két Fidesz között kell választaniuk azoknak, akik szerint Orbán és Magyar pártja között kell választani, mások ne is induljanak. Ez a két párt egyformán a Fideszhez tartozik. Fideszből indult és fideszes ideológiát képvisel. Ez két fideszes párt. Ez két Fidesz. Eddig volt egy Fidesz. Most lett kettő.

A választásig hét hónap van hátra. Addig simán megfordul a jelenlegi eredmény, mert a Fidesz mozgósítása még nincs benne ezekben a mérésekben. Magyar tábora elérte saját csúcsát, az már csak csökkenni fog. Nincs extra oka a növekedésnek, mert Orbánt ennél jobban már nem fogja utálni az, aki utálja. Magyarnak e tekintetben vannak "tartalékai". Kiszámíthatatlan, hogy Magyar jelöltállítása hogyan sül el, a "Tisza-szigetekben" mekkora bomlás indul. Az eddigi jelöltek kiábrándítóak. Pontosan megfelelnek annak az elvárásnak, hogy "bárkire leszavazunk", mert ezekre az emberekre csak ilyen motívummal lehetséges szavazni. De akar-e mindenki Magyar Péter névtelen bábjaira szavazni? A Medián a "Tisza" letagadhatatlan gyengülése miatt érzett dühében csupán annyira volt képes, hogy látványosan belerúgjon a DK-ba, 2 százalékkal kiejtve őket az Orbán-Magyar parlamentből. Ez biztosan alulmért adat most is, de amikor majd szavazni kell, Magyarra pedig normális és tisztességes ember nem szavaz, sokan behúzzák majd a DK-ra az ikszet. Már csak azért is, mert azt sokan megértik majd, hogy egy teljesen fideszes parlament, az ófidesz és az újfidesz, a fideszes első vonal és a fideszes másodvonal vetélkedése nem sok jót ígér az országnak. Még akkor sem, ha Orbán a parlamentnek továbbra is csupán annyi szerepet szán, mint eddig. Mindebből az következik, hogy Magyar Péter kitalálói és elvtelen támogatói létrehoztak egy helyett két Fideszt, szétverték a demokratikus ellenzéket, bebetonozzák Orbánt, a baloldal a két Fidesz között a pad alá esik. Az egykori baloldali szavazók pedig vagy kijózanodnak, s elhagyják a fideszes Magyart, vagy maradnak fideszesek Magyar támogatóiként.

Magyar Péter ezúttal is "Tisza Párt" néven adott ki nyilatkozatot a Telexnek, mint minden olyan esetben, amikor távol akar tartani magától valamilyen botrányt. Holott...

Szíven ütött a két szó: "mérsékelt szereplő". Ekkor értettem meg, hogy létezik Budapesten egy másik világ, amely elméleteket gyárt és álomképet rajzol a valóságról. Magyar Péter tevékenységéről készítenek napi magyarázatokat, amelyeknek a valósághoz semmi közük. Létrehoztak egy alternatív valóságot, amelyhez elengedhetetlenek az alternatív tények. Magyar Péterről sok mindent lehet mondani, de azt, hogy "mérsékelt szereplő" lenne, a legnagyobb rosszindulattal sem. Ha van valami, ami sok egyéb mellett hiányzik belőle, az éppen a nyugalom és a mérsékelt szereplés. De nem csupán az efféle megállapítások teszik különlegessé és egyedülállóvá ezt az önálló életre kelt jelenséget. Sükösd Miklós bejegyzése nem elszigetelt ömlengés, hanem műfajjá nőtte ki magát. A benne résztvevők a beavatottság érzetét keltik, mint akik birtokában vannak valami titkos tudásnak, amit egymással megosztanak és tovább színeznek. Megfejtik és magyarázzák Magyar napi megnyilatkozásait, aki egyre fényesebb glóriát, mind nagyobb hódolatot kap. Bennfentesek, akik értik Magyar mondatainak jelentését. Ők tudják, mi volt a gondolat, a szándék. Egymásra kacsintva hitetlenkednek a leleményességen, hogyan kerülte ki újra a csapdát, hogy valami emberi gesztust tegyen, kiálljon bármilyen tisztességes ügyért, még inkább valamilyen demokratikus normáért. Micsoda zsenialitás! Kinek jutna még eszébe? Ezzel mintegy túlvilági fényt kap a "messiás", akinek ténykedései magyarázót, hozzáértő értelmezőt igényelnek. Mint titkos társaság tagjai kacsintanak össze, értelmezik Magyart, akit érteni kell, mint egy gurut. S ők értik. A Fideszből páros lábbal kirúgott bántalmazó mitikus figura, ami részben a vágyaikból fakad, részben abból, hogy nem áll szóba velük.

A kormányváltást az segítené elő, ha minden olyan párt elindulna, amelynek vannak olyan szavazói, akik akkor sem szavaznának Magyarra, ha agyoncsapják őket, és az nem kevés. Így azok a szavazatok a közösből elvesznek, mert ők inkább nem szavaznak. Az a szöveg, hogy ha nem indulnak el, akkor majd többen szavaznak Magyarra, s mindenki majd Magyarra szavaz, hatalmas tévedés. Ha a Magyart elutasító liberálisoknak adtak volna esélyt, hogy legyen kire szavazniuk, s az összes ellenzéki szavazat elegendő lett volna a parlamenti többséghez, akkor Magyar kényszerhelyzetb kerül: vagy koalícióra lép az összes ellenzéki parlamenti párttal a többség érdekében, vagy azt választhatja, hogy egyedül vagy sehogy, és akkor Orbán marad (most feltételezve, hogy választás útján Orbánt le lehet váltani és nem csalják el előre, mi továbbra is ezt állítjuk). Annál nagyobb butaság nincs, amikor azt képzelik egyesek, hogy ha mindenki más megszűnik, akkor majd mindenki Magyarra szavaz, és automatikusan össze lehet adni a megszűnő pártok szavazatait. A becsületes baloldaliak és liberális demokraták képviselet nélkül maradnak, s marad két fasiszta párt, és két fasiszta diktátor a közéletben. Legalább a DK ezt nem teszi. De a DK sem számíthat arra, hogy a hoppon maradt momentumosok majd rájuk szavaznak. A második kijelentés a legviccesebb, mert a Momentum állítása szerint "a rendszerváltás beteljesüléséért és egy nyitott, sokszínű, a teljesítményt, a tehetséget, valamint a szorgalmat jutalmazó ország megteremtéséért jött létre. Ezen cél eléréséhez az kell, hogy az Orbán-rendszer bukjon és egy következő választáson, se a Fideszen, se semmilyen más szervezeten keresztül ne térhessen vissza". Ha nyerne, Magyar Péterrel pontosan az következne be, hogy a Fides térne vissza a személyében és a "pártja" révén. Ennek megfelelően Magyar semmiféle rendszerváltást nem akar, szerinte a NER demokrácia és jogállam, az alaptörvény számára rendben van, csak a miniszterelnök ciklusainak számát korlátoznák, természetesen egésen addig, amíg nem Magyar Péter a miniszterelnök. Ha van olyan dolog, amire azt lehet mondani, hogy kizárt, akkor az, hogy Magyar kormányzása és uralkodása alatt valaha "nyitott, sokszínű, a teljesítményt, a tehetséget, valamint a szorgalmat jutalmazó ország" jöjjön létre. Magyar alatt ez kizárt. Ha a Momentum ezért jött létre, akkor Magyar ellen kellene küzdenie.

Ez a logika már abban is hibázik, hogy azt képzeli: ha nem indul a DK és a Kutyapárt, az ő szavazóik mind a "Tisza" (értsd: Magyar) szavazói lennének, a szavazataik hozzáadódnak a szektások szavazataihoz. Ez azonban kizárt, a DK és a Kutyapárt szimpatizánsai legfeljebb nem szavaznak, de Magyarra soha nem voksolnának. Ezért maradtak DK-sok és kutyások. Ezért valójában pozitív ezeknek a pártoknak az indulása, mert mozgósítanak a Fidesz ellen olyan szavazókat, akik inkább vállalnák a kínhalált, minthogy valaha erre a nárcisztikus, korrupt és hazug, potenciális fasiszta diktátor pszichopatára szavazzanak, amit abszolút meg tudunk érteni, s a véleményüket maximálisan osztjuk. A "tiszás" fanatikusok másik nagy tévedése, hogy azokat hibáztatják, akik más ellenzéki jelölteket indítanak a "Tiszára", megosztva azzal is az ellenzéki szavazatokat. Ennek okai azonban nem a választáson önállóan induló ellenzéki pártok, hanem Magyar Péter. Egyik szempontból a taszító és megosztó személyiségével, másrészt a kirekesztésével. Az egykor demokrata tiszafanatikusokat emlékeztetjük, hogy normális esetben a politikus feladata, hogy megnyerje a szavazókat, bizalmat ébresszen önmagával szemben, hogy a választók önként rá szavazzanak. Egy jó politikus integráló személyiség, nem parancsba adja, hogy rajta kívül senki nem indulhat el, hanem megnyeri és integrálja őket. Ahhoz nem kell ész, sem államférfiúi bölcsesség, hogy valaki parancsba adja mindenkinek, hogy szűnjön meg, adja át a terepet neki, ne induljon a választáson, mert akkor hazaáruló. Ehhez csak bunkóság kell, az pedig van. Ez olyan, mint Trump fenyegetése és zsarolása, a világ utasítása, hogy az ő "seggét csókolgassák". Magyar ezen a primitív szinten áll.

2002. szeptember 19-én jelent meg az egykori liberális Magyar Hírlapban "Bartus László: Viktor, a szektavezér" című cikke. Az írás nagy port kavart, mert akkor...

Az is állásfoglalás, amikor nem áll ki a demokratikus értékek, az alapvető emberi jogok, vagy akár Ukrajna mellett. A Magyar-teoretikusok elhallgatják azt az egyszerű tényt, hogy az ellenzéki "messiás" egészen véletlenül, mindig a demokratikus oldal ellen foglal állást, az ő nagy taktikája mindig a demokratikus és jogállami elvek és értékek megtagadása. Egyetlen esetről nem tudunk, amikor a nagy taktikus azért tett volna valamilyen gesztust, hogy a demokratikus oldalról érkező szavazókat megnyerje vagy megtartsa. Kizárólag azok a szavazók tűnnek fontosnak, akik fideszesek és szélsőjobboldaliak. Pedig a demokratikus ellenzékiek megnyerése sem automatikus, Magyar legnagyobb ellenzői közülük kerülnek ki. Ezért logikus következtetés az, hogy Magyar szélsőjobboldali állásfoglalásai nem taktikai zsenialitásának, hanem szilárd szélsőjobboldali világnézetének kifejeződései (ahogy az is annak tekinthető, ha megtagadja a Pride-on való részvételt, vagy a gyülekezési jogért való tüntetést). Ha van ebben taktika, akkor az az, hogy leplezni próbálja a demokraták előtt.