Tag: Trump

Az biztos, hogy a háború, amely most elkezdődött Trump döntésére Amerika és Irán között, ezzel nem ért véget. Beláthatatlan következményei lehetnek. Trump egy 90 milliós országot támadott meg, amelynek hadereje sokkal gyengébb (Trump az ilyen ellenfeleket szereti), de lebecsülni nem lehet. A háború nagy veszteségeket fog okozni Amerikának is. Emellett a legnagyobb veszély a térség és a világ destabilizációja, a háborús konfliktus eszkalációja, amely elvezethet egy világháborúhoz is. Bármi lesz a következmény, ezt a háborút nem konkrét támadás vagy valódi veszély, fenyegetés, hanem a Trump-Netanjahu páros robbantotta ki, annak ellenére, hogy diplomáciai lehetőségek is rendelkezésre álltak. A háború nem állítja meg az atomprogramot. Irán büntetésből felfüggesztett minden nemzetközi ellenőrzést. A bombák elől rejtett bunkerekbe viszik az eszközöket, az atomprogram gyorsításáról beszélnek. Az amerikai bázisok világszerte támadási célpontokká váltak. Trump beavatkozása nem biztosít biztonságot, csak további eszkalációt. Amerikai védelmi szakértők szerint Trump döntése még a hadsereg vezérkari főnökeit is megosztotta. Több korábbi tábornok, köztük James Mattis volt védelmi miniszter, szintén arra figyelmeztetett: az ilyen akciók nem állítják meg az atomprogramot, de kiszélesítik a konfliktust. A Kongresszus demokrata vezetői szerint Trump előzetes felhatalmazás nélkül lépett háborúba, ami alkotmánysértő. A Demokrata Párt kiadott egy közleményt, amelyben emlékeztet, hogy Trump békét ígért és a zajló háborúk befejezését. Nnem új háború elkezdését. Az amerikaiak többsége nem akar háborút, nem akarja veszélyeztetni az amerikai katonákat külföldön, nem akar olyan elnököt, aki átlépi az Alkotmányt és háborúba viszi Amerikát egy kongresszusi jóváhagyás nélkül. Követelik, hogy azonnal vigyék az ügyet a Kongresszus elé.

A sajtó beszámolt arról, hogy a foci klubvilágbajnokság amerikai meccseire milyen olcsók a jegyek és így sem telnek meg a stadionok. Amikor először felfigyeltek...

A jelenlegi izraeli akció nem pusztította el az iráni atomprogram központját, csak ideiglenes károkat okozott. Ezzel legfeljebb időt lehet nyerni, de az iráni elszántságot nem csökkenti, sőt valószínűleg erősíti. Ezért merült fel Amerika hadba lépésének szükségessége, de nem véletlen, hogy minden amerikai elnök, a Kongresszus kétpárti támogatásával, eddig elutasította az Irán elleni háborút. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy a katonai beavatkozás nem oldaná meg a problémát, sőt fokozná azt. Jó ügyet is lehet rosszul szolgálni. Nem lehet Irán ellen villámháborúban győzni. Amerika beleragadhatna egy újabb borzalmas háborúba, hatalmas veszteségekkel és súlyos következményekkel, bebetonozva az iráni szélsőségesek hatalmát. Ezért szóltak a háború ellen a volt amerikai tábornokok, a Pentagon és a hadsereg korábbi vezetői is. Egy amerikai támadás nem vetne véget az iráni atomprogramnak, ellenkezőleg: felgyorsíthatná azt, felszámolná a diplomáciai lehetőségeket, kiszélesítené a háborút, újabb konfliktusokat indítva el. Izrael és Amerika nyílt célponttá válna. A Hamasz terrortámadása óta az antiszemita propaganda Amerikában is erősödik. Álhírek, történelmi hazugságok soha nem látott mértékben terjednek, szerezve híveket iszlám terroristáknak és antiszemitáknak. Egy háború ezt csak súlyosbítaná. Egy amerikai beavatkozás megerősítené a radikális iszlám csoportokat, növelné a toborzásukat, és újabb terrortámadásokhoz vezethetne. Trump felkészületlensége, vezetői alkalmatlansága és külpolitikai dilettantizmusa miatt kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni. Egy Irán elleni háborút nem lehet visszavonni, mint a vámokat. Nincs jó lépése attól kezdve, hogy meglebegtette a háború esélyét. Irán elutasította Trump ultimátumát, így a logikus következő lépés a háború lett volna, amitől még saját hívei is visszatartották. Trump patthelyzetbe lavírozta magát.

Ha nem Trump lenne az amerikai elnök, Izrael nem merte volna katonailag megtámadni Iránt, ahogy erre az elmúlt húsz évben éppen emiatt nem került sor. Netanjahu tudhatta, hogy Trump nem fogja elítélni és nem fogja megvonni Amerika támogatását, ha bombázni kezdi Iránt, s jól számított, így lett. Ezért az izraeli-iráni háború kifejezetten azért robbant ki, mert Trump az amerikai elnök. Aztán az izraeli hadi "sikerek" láttán a nagy "béketeremtő" Trump már odáig jutott, hogy a háborúba közvetlenül is beszáll. Ez a mai napig sem biztos. Nem véletlen az, hogy Amerika kerülte eddig az Iránnal való katonai konfliktust, amit saját hívei közül is sokan elleneznek. Trump elnökségének eddigi kizárólag negatív mérlege mellé lehet tenni a háborúk ügyében elszenvedett vereségeit. Trump meghátrált a vámokkal való zsarolásban, már az illegálisok közül a farmokon dolgozók és a hotelek alkalmazottai is megfutamodásra késztették, csak a demokrácia, a tudomány, az oktatás, a gazdaság lerombolására futotta a zseni elnöknek. Ehhez hozzá kell számolni, hogy Amerika elveszítette szövetségesei bizalmát, nagyhatalmi pozícióját, tekintélyét. Trump egyetlen háborút nem akadályozott meg, nem fékezett meg, hanem szűk félév alatt többedik alkalommal idéz elő világháborús vagy nukleáris háborús helyzetet, s két hét határidőt adott magának, hogy eldöntse: beszáll-e az iráni háborúba. Ebből az újabb kéthetes határidőből sem tud jól kijönni, mert a rettenthetetlen tekintélye nem működik, amiről azt képzelte, hogy neki mindenki engedelmeskedik. Kiderült az, hogy nem érdemes engedelmeskedni neki, mert ha bárki ellenáll, akkor megfutamodik, és nem történik semmi. Trumpnak csak a szája nagy. Lefizethető és bármivel levehető a lábáról. Ha Irán nem ül tárgyalóasztalhoz, s nem hajlandó felszámolni a nukleáris programját, ami az izraeli támadás után kizárt, akkor Trump vagy belekeveredik az újabb szörnyű háborúba Iránnal, aminek következményei beláthatatlanok, vagy nevetségessé válik, hogy szavainak semmi súlya nincs, a fenyegetései semmit nem érnek.

Egyértelmű a fordított helyzet: nem az amerikai elnök ünnepli meg az amerikai hadsereg születésnapját, hanem az amerikai hadsereg ünnepli Trump születésnapját, s a hadsereg köszönti Trumpot. Tiszteleg előtte, ahogyan az diktátoroknál szokás. Trump Kim Dzsongun módjára ünnepelteti a születésnapját. Ez a katonai parádé tartalma, üzenete és jelentése. A szélsőjobboldali MAGA-hívek, akik repesve várják Trump diktatúráját, természetfölötti jelnek tekintik, hogy Trump és az amerikai hadsereg születésnapja egy napra esik. Trump már királynak és pápának is posztolta magát, korábban komolyan vette, hogy ő a Messiás második eljövetele, maga Jézus Krisztus (a pornószínésznő Stormy Danielssel az oldalán). Ezért Trump katonai erőhöz, a fenyegetéshez, a fizikai erőszakhoz való vonzalmát a dátum révén szakralizálja. Az már a választási kampányban is kiderült, hogy a hadseregnek szánt szerep megváltozik, s olyan katonai parancsnokokról álmodozott, mint amilyenek Hitlernek voltak, akik minden parancsnak engedelmeskedtek. Trump először az illegális bevándorlókkal szemben alkalmaz törvénytelen és embertelen erőszakot, most már azokat fenyegeti, akik alkotmányos jogaikkal élve tiltakoznak ez ellen, s minden bizonnyal eljut a politikai elenfelekkel, a demokratikus normákhoz ragaszkodó állampolgárokkal, a sajtóval és az intelligenciával szembeni erőszakhoz, leszámoláshoz is. A katonai parádé és a diktátorokra jellemző születésnapi ünneplés előre vetíti, hogy Trump nem elégszik meg gazdasági, pénzügyi, jogi korlátokkal, támadásokkal, mint amilyeneket a Harvard és az elitegyetemek, a szexuális kisebbségek, a bíróságok, s a sajtó ellen indított, hanem tudatosan készül a fizikai erőszakra, hogy a hadsereget saját népe ellen vesse be.

Egy békés, az emberségére, a toleranciájára büszke ország, amely nem csupán beszélt a szeretetről, hanem a mindennapokban megélte azt, egy pillanat alatt változott pokollá, a gyűlölet és az embertelenség szinonimájává. Olyan rendőrállammá, amely kegyetlenebb, mint azok az országok, ahonnan ezek a szerencsétlen emberek menekültek. Sok helyről eltűntek az illegális bevándorlók, sokkal kevesebb a spanyol szó Floridában is. De nem látszik ettől boldogabbnak az ország. Az amerikaiak nem lettek boldogabbak ettől, az elhurcoltak és elmenekültek helyén üresség, hidegség, döbbenet, némaság, tapintható szívtelenség maradt. Donald Trump szívtelensége. Rosszabb lett az ország nélkülük. Amerika nem ilyen, ez nem Amerika. Trump mindennek az ellentéte, amit Amerika jelent. Amerika törvénytisztelő, humánus, emberséges, tisztességes, becsületes, kiszámítható, méltányos, nagyvonalú, szeretettel teli, nyitott, elfogadó és befogadó, korrekt, sokszínű, egyenlő jogokat biztosító ország. Trump mindennek az ellentéte és a tagadása. Trump azt pusztítja el, ami Amerikában a legértékesebb, s aminek Amerika köszönheti a sikereit, a nagyságát és az erejét. Egy diktatórikus, fasiszta rendőrállam, amelyben nem a szeretet, nem a megértés, nem az elfogadás, hanem a gyűlölet, az erőszak, a fenyegetés és a félelem uralkodik, elpusztít mindent, ami naggyá és szerethetővé tette Amerikát.

Trump presztizskérdést csinál abból, hogy megkeckéztesse és katonai erővel megtörje Kaliforniát. Trump szándékosan élezi a helyzetet. Semmi szükség nem volt a Nemzeti Gárda kirendelésére, de Trump megragadta az alkalmat, hogy demonstrálja, neki senki nem mondhat ellent, senki nem korlátozhatja, mert arra ráküldi a katonákat. Ez nem a rendbontás elleni fellépés, amely ráadásul törvénytelen, hanem a belpolitikai ellenfelek, belpolitikai tüntetők, tiltakozók elleni katonai akció, amihez nincs joga. Trump a politikai ellenfeleire ráküldi a hadsereget, nemhiába volt a legfőbb óhaja a megválasztása előtt, hogy olyan tábornokokat akar, mint Hitleréi, akik minden parancsát teljesítették. Trump szándékosan növeli a káoszt, a hisztériát, hogy mindenki számára világossá tegye, neki nem lehet ellentmondani. A rendbontók megfékezése a kaliforniai rendfenntartók feladata, de Trump a békés tiltakozókat is fenyegeti és terrorizálja. Az Alkotmány szerint a véleménynyilvánítás szabadsága nem korlátozható, Trump pedig fegyverekkel ezt teszi. A konfliktust Trump embertelen és törvénytelen bevándorlókkal szembeni intézkedései, az SS-hez és a Gestapo-hoz hasonlított, a ország nagy része által szégyellt és gyűlölt ICE durva fellépése és akciói váltották ki. Majd Trump élezte a feszültséget a Nemzeti Gárda kirendelésével. Kalifornia kormányzóját azzal fenyegetik, hogy letartóztatják. Amit látunk, az egy épülő fasiszta diktatúra erődemonstrációja és megfélemlítő akciója. A kérdés az, hogy Amerika meghunyászkodik vagy ellenáll a primitív terrornak, a diktatúra kiépítésének. Kalifornia beperelte Trumpot, aki szokás szerint elnökként sért törvényeket. A bíróságnak azt kell kimondania, hogy Trumpnak ki kell vonnia a katonákat.

Los Angeles polgármestere elmondta, hogy Los Angeles a bevándorlók városa, a város 50 százaléka latino, spanyolajkú, többségük mexikói. Így a protestálók között sokan mexikói zászlókat lobogtatnak. A nem spanyolajkú lakosok között is sok az immigráns, főleg ázsiai és a csendes-óceáni szigetekről való. Békés, törvénytisztelő emberek, akiket zaklatnak. Trump minden kétséget kizáróan, abszolút törvénytelenül üldözi az illegális bevándorlókat, alapvető törvényes jogaikat semmibe veszi. Az ICE embertelen és kegyetlen fellépése még a republikánus fanatikusok jobb érzésű tagjait is elborzasztják. Ilyen stílus utoljára a náci Németországban volt. A tiltakozás jogos, amit a város polgármestere is megerősített. Az első alkotmánykiegészítés biztosítja a szóláshoz és a tiltakozáshoz való jogukat, amit a város polgármestere és Kalifornia demokrata kormányzója is támogat, amiért Trump már azzal fenyegetőzik, hogy letartóztatja őket. Trumpot kezdettől zavarja, hogy Kalifornia egy demokrata állam, amely 50 demokrata elektort jelent az elnökválasztásokon. Los Angeles polgármestere felszólította a tiltakozókat, hogy békésen gyakorolják jogaikat, mert a tiltakozáshoz van joguk, az erőszakhoz nincs. Az erőszakot nyilvánvalóan Trump és emberei kegyetlen és embertelen razziái váltották ki, a kialakult helyzetért és a káoszért a Fehér Ház és kizárólag Trump a felelős.

Az "átláthatóság" azt jelenti, hogy ki milyen utasításokat kap bárkitől, ki irányítja, ki kinek engedelmeskedik, függetlenül attól, hogy ezt ideológiai alapon, támogatásért vagy önként teszi. Az "átláthatóság" azt jelenti, hogy az ilyen nemzetellenes döntések mögött ki áll, ki az, akinek az akaratát teljesíti valaki Magyarországon. A konkrét esetben csak az eset után és véletlenül derült ki, hogy Orbán Magyarországot Trump, Meloni és az illiberális fasiszta ideológia (világforradalom) céljainak rendelte alá, s nem szuverén döntés hozott, amelyben a magyar érdekeket képviselte volna. Hasonlóan kellene tudni, hogy Orbán konkrétan kinek rendeli alá az EU-ellenes politikáját is. Mert Orbán EU-ellenes politikája nyilvánvalóan Magyarország érdekei ellen valók, ahogy az EU-ban és a NATO-ban az orosz háborús érdekek egyértelmű képviselete is. Átláthatóság az lenne, ha hasonlóképpen megtudhatnánk, hogy Szijjártónak milyen utasításokat adnak Moszkvában az orosz titkosszolgálatnál és az orosz külügyben az igazi főnökei. Ahogy az is az átláthatóság része lenne, hogy a Szijjártó által közvetített vagy közvetlenül a Kremltől kapott utasításokat Orbán mikor, mennyiben és miért hajtja végre. Az átlátható állam működéséhez és a szuverenitás védelméhez ezek az információk tartoznának, nem a demokratikus Nyugat demokráciát, emberi jogokat, sajtószabadságot segítő támogatásai.

Mindez nem elég, hanem Trump nyíltan vállalja és már egyértelművé tette, hogy amiképp Amerikát, úgy személyesen őt is le lehet fizetni, mi több: le kell fizetni. Ez az amerikai elnökkel való hatékony együttműködés, Trump "kezelésének" módja. Trump az első elnök, aki nem is titkolja, hanem nyíltan vállalja, hogy megvásárolható. Trump Amerika első elnöke, aki azt üzeni a világnak: ha üzletelni akarsz vele, előbb ajándékozd meg, fizesd le és vesztegesd meg. Aki többet fizet, az nyeri a háborút. Trump a Fehér Házat vegyesvállalatként működteti. Amerikával mint kirakattal, a háttérben pedig saját portfólióját építve. Ilyet eddig csak a hollywoodi filmekben láthattunk. Ennek legdermesztőbb példája az említett szuperluxus Boeing 747-8 jumbo jet a katari királyi családtól. Ezen nem segít, hogy ideiglenesen Air Force One-ként használják, majd formálisan a Trump elnöki könyvtár tulajdonába kerül. Valójában Trump magánemberként használhatja tovább. Ez a korrupció leplezetlen, klasszikus esete, abszolút bűncselekmény. Akik úgy tesznek, mintha ezek a trükkök egy kicsit is megváltoztatnák az ajándékozás korrupt jellegét, azok hazudnak, csalnak, színlelnek és bűnpártolást követnek el. Ennél átlátszóbb vesztegetés elképzelhetetlen, ennél sokkal kevesebbért börtönöztek be koreai elnököket, vagy ítéltek el kínai járási tisztviselőket.

Trump legutóbbi interjúja során, amikor arról kérdezték, hogy elnökként kötelessége-e betartani az Egyesült Államok alkotmányát, azt válaszolta: "Nem tudom." Ez a kijelentés sajnos nem...

Valami érthetetlen módon, Trump arra buzdította a kanadaiakat, hogy szavazzanak rá, aki nem szerepelt a szavazólapon. De ezzel egyértelműsítette, hogy aki a Konzervatív Pártra szavaz, az Donald Trumpra szavaz. Vámmentességet ígért, ha Kanada beolvad Amerikába. Az utolsó pillanatban ezzel még azokat is az urnákhoz küldte, akik esetleg nem akartak szavazni. A kanadai győzelem megkérdőjelezte azt a közhangulatot, hogy nem lehet mit tenni, a demokrácia korszaka lejárt, Trumpot és a szélsőjobboldalt nem lehet megállítani. A kanadai fordulat még annak esélyét is felvillantotta, hogy Trump elnöksége éppen nem a demokratikus világ végét, hanem a megerősödését jelentheti. Trump sokkoló elnöksége a demokráciákat értékeli fel, s az embereket mozgósítja, hogy van mit megvédeni. Kanada csodálatos ellenállása azt mutatja, hogy nem szükségszerű és nem végzetszerű az, ami történik. Minden az embereken múlik. Amerikában is örülhetnek most azok, akik nem szeretik az erőszakot, a zsarolást, a megfélemlítést, és nem ilyen világot akarnak. Mindez egybeesik azzal, hogy Trump második elnökségének első 100 napját értékelték a választók, s a közvéleménykutatók egységesen azt mutatták ki, hogy 70 éve nem volt az Egyesült Államoknak ilyen népszerűtlen elnöke az első 100 nap után.

Csapdába kerültek az ukránok, miután Trump kudarcot vallott a tűzszünettel (mert azt nem fogadták el az oroszok), s visszatért az eredeti útitervhez, Ukrajna térdre...

Az ügy azonban többről szól, túlmutat önmagán. Az eset Trump és a független bíróságok közötti harc része, amelyben a kormányzat átlépett egy súlyos határt. Bírót tartóztatott le, mert útjában állt a végrehajtó hatalomnak, amely nem tartja be a törvényt. Hannah Dugan nem az első, hanem a második bíró, akit letartóztatnak, mert New Mexico-ban is letartóztattak egy bírót, akit azzal vádoltak, hogy elrejtett egy illegális bevándorlót, akit az I.C.E venezuelai bandatagnak nevezett. Mi alapján? Mindössze a tetoválása miatt? Amerikában a belpolitikai hidegháború a bíróságok (az egyik hatalmi ág) és a kormányzat (egy másik hatalmi ág) között zajlik. A bíróságok feladata a kormányzat ellenőrzése, annak a törvények betartására való kényszerítése. Trump ezt saját akadályoztatásának tartja. Ezért durván minősíti a bíróságokat, személyükben támadja meg és fenyegeti a bírókat, már azzal is fenyegeti a bírókat, hogy eljárást indíttat ellenük, ha akadályozzák őt. Ennek a folyamatnak a része a milwaukee-i bíró letartóztatása, amivel megfélemlítik a bíróságokat. Wisconsin demokrata kormányzója, Tony Evers is, a New York Times beszámolója szerint az aggodalmát fejezte ki, mondván: "az elnök és a Trump-adminisztráció veszélyes retorikát alkalmaz, hogy minden szinten támadja és aláássa az igazságszolgáltatásunkat". Tony Evers megtoldotta azzal, hogy "beleértve az ország legfelsőbb bíróságával szembeni nyílt engedetlenséget, és azzal fenyegetőzik, hogy felelősségre vonja és eltávolítja azokat a bírákat, akik nem az ő javukra döntenek".