A nyugati szabad világnak nem szabadna úgy tennie, mintha nem lehetne azonosítani a demokráciának hazudott diktatúrákat. Az is szégyen, hogy Magyarország afrikai és ázsiai diktatúrák között szerepel, de ezen már túl vagyunk.
Valójában meglehetősen érthetetlen, miért finanszírozza az EU kitartóan a Brüsszelt nyíltan támadó Orbán Viktort, aki látványosan építi a diktatúráját.
Orbán rendőrsége a kínai kommunista diktatúra védelmére kell egy tüntető magyar polgárral szemben Mária (köz)munka alapú országában.
A lengyel társadalom az ország nagyvárosainak utcáin "független bíróságokat", "szabad választásokat", "szabad Lengyelországot" követel.
Egykor a rendszerváltás volt a jelszó. Ez módosult a választási győzelemre. Valójában az igazi cél mandátumok és a velük járó anyagiak megszerzése.
Ez ugyanaz a liberalizmus, és éppen a legújabb fejlemények mutatják, hogy a liberalizmus nemhogy halott lenne, hanem él, virágzik, finomodik, fejlődik, az élet egyre mélyebb rétegeibe hatol be, és az emberi jogokat egyre több területre terjeszti ki.
Hazugság, hogy a vidéki magyar sajtónak szánt amerikai támogatás tbeavatkozás lenne a magyar választásokba, a magyar belügyekbe.
A 21. századi diktatúrák és diktatúrácskák arra alapoznak, hogy az emberek szeretik saját kudarcaik okát másokban keresni.
A Nemzeti Együttműködés Rendszere, Orbán Viktor Magyarországa még nem gyilkolja a firkászokat. Egyelőre megelégednek az újságírás lemészárlásával.
Rég nem kormányváltásban, de ma már rendszerváltásban sem, hanem egy új honfoglalásban kell gondolkodni.