Nem szeretnék közvetlen párhuzamot húzni a Hamlet és a jelenlegi helyzet között, csupán utalni Hamlet határozatlan figurájára. Nem tudom, hányan vették észre, hogy a mai problémákat csupa határozatlan, gyenge, bátortalan ember okozza. Az illiberalizmus és a neofasizmus térhódítása nekik köszönhető.

Határozatlan, bizonytalan emberek nélkül Orbán soha nem vezethette volna be Magyarországon a NER-t. A hatalom vezetőket kíván, s aki nem képes vezetőként határozott döntéseket hozni, azt hullák követik, mint Shakespeare drámájában Hamletet. Aki nem képes a gonosszal szembeszállni, az a legkártékonyabb.

Nézzük meg a friss példákat, mint amilyen Manfred Weber. Ez az ember nemcsak kétszínű, hanem rendkívül bizonytalan, súlytalan, gyenge ember. A kétszínűsége ebből fakad. Nem tud dönteni, kerüli a “bajt”, a konfliktust, az egyértelmű helyzeteket. Komédia, amit a Néppárt csúcsjelöltjeként Orbánnal előadott, amin csak azért nem lehet nevetni, mert Orbán megtartása az Európai Néppártban végzetes lehet Európa számára. De korábban frakcióvezetőként is nagy felelősség terhelte, hogy a Néppárt Orbánt megvédte és biztosította a hátteret az Európai Unió első fasiszta államának kialakításához. Weber elkeni a dolgokat, a Néppártban tartja azt az embert, aki ebből a pozíciójából a Néppártot és a demokratikus Európai Uniót elfoglalhatja és kisajátíthatja. Weber kést ad egy gyilkos kezébe.

Hasonlóképpen Amerikában, ahol egy polgárháború szélére sodorhatja Amerikát Robert Mueller különleges ügyész, aki két évi nyomozás után nem döntötte el, mit nyomozott ki. A következtetések levonását a Trump által kinevezett igazságügyi miniszterre bízta, és nem merte a bizonyítékok ellenére Trumpot (és kampányát) bűnösnek nevezni, sem az oroszokkal való összejátszásban, sem az igazságszolgáltatás akadályoztatásában. A lovak közé dobta a gyeplőt és leugrott a kocsiról. Annak ellenére, hogy csak az, ami a sajtóban megjelent, simán elég lenne egy vádemeléshez és egy ítélethez. Azzal, hogy nem mert

Minden diktatúra létrejöttét gyáva, bátortalan, gyenge, bizonytalan emberek tesze-toszasága előzi meg. Miért mennek ilyen emberek döntési pozícióba? Miért vágyik vezető pozícióba az olyan ember, aki határozatlan, aki nem tud dönteni, aki bizonytalan önmagában, aki fél a felelősségtől és a következményektől? De még inkább, miért támogatnak, miért választanak meg ilyen embereket? Van, amikor valaki odasodródik, van, akit a karrierizmusa vezet, van, aki anyuka kedvence, van, akit a többiek löknek bele. De miért nem szólnak emberek időben ilyen karaktereknek, hogy ne vállalják el? Nem nekik való. Ne érezzék úgy, hogy rájuk szükség van, mert nincs. Ha valakire nincs szükség, akkor az ilyen emberekre nincs.

Nem akarok személyeskedni, de amikor egy miniszterelnök tüntetni megy a szélsőjobboldal ellen, miközben ő a miniszterelnök, és kezében van minden eszköz, hogy ne civileknek kelljen saját testükkel védeni egy zsidó boltot, akkor az csak idő kérdése, hogy lángoljon a város, és a lángok közül kiemelkedjen egy fasiszta diktátor. Mert akkor az emberek erős kézre vágynak. A vezetőktől azt várja a nép, hogy erős kontúrokat adjanak, világos határokat jelöljenek ki, éles helyzetekben dönteni tudjanak. Orbán Viktort 2006-ban börtönbe kellett volna csukni. Mindenki tudta, hogy az alkotmányos rend megdöntésére készül. A szokásos forgatókönyv valósult meg: ha nem csukják börtönbe, ő lesz a vezető. Most már az ő diktatúrája számít “alkotmányos rendnek”, mert még az államcsínyét sem leplezte le, és nem mondta ki senki. Gyurcsány Ferenc nélkül nincs Orbán Viktor, Obama nélkül nincs Trump.

Ez a hamleti magatartás mintává lesz, és a demokratikus közvélemény ugyanolyan gyáva, bátortalan, határozatlan lesz, mint a bizonytalanságába belebukott miniszterelnök. Még azt mondják, hogy nem tehet róla, mert tisztességtelen eszközökkel támadták kívülről és belülről. Hát, persze, mindig ez történik, miért lep ez meg bárkit? Ilyenkor van szükség határozott és bátor emberre, egy erős egyéniségre (ami nem tévesztendő össze a fasisztákkal), aki ezeket a helyzeteket kezelni tudja, és nem bábként sodródik az eseményekkel. Ezek a gyenge emberek mind kedves, intelligens emberek, akikkel szívesen megy golfozni, horgászni, nyaralni, főzöcskézni az ember. Akik kedves vezetők lennének csupa bárány között, de az emberek társadalma tele van farkasokkal. A bárányokat pedig meg kellene védeni. De ezek alkalmatlanok.

Az általam rendkívül kedvelt Barack Obama, akit össze sem lehet hasonlítani elmebeteg szörnyeteg fasiszta utódjával, elgolfozgatott, békés természete, intelligenciája normális emberek legnagyobb elismerését bírja, de közben olyan hatalmi űr támadt az elnöksége nyolc éve alatt, hogy Putyin egy puskalövés nélkül átvette a világ fölött az uralmat. De olyannyira, hogy még a Fehér Házba is ő adta a következő elnököt. A Közel-Keleten olyan hatalmi vákuumot teremtett, ahova bevonultak az oroszok. Kontrollálatlan folyamatok indultak el, és a szíriai háború elindította a menekülthullámot, ami megerősítette az európai fasiszták pártjait, a szélsőjobbot. Mindent letarol a bevándorlással, a migrációval való fenyegetés. Ez a kedves és megnyerő, a legcsodálatosabb emberi értékeket képviselő, de gyenge kezű Obama felelőssége.

Sorolhatnánk, most túl sok is van belőlük. A baj az, hogy egyesek az erőt és a határozottságot összetévesztik a diktátor hajlamú vezetők “határozottságával”. A liberalizmust, a demokratikus gondolkodást, az emberi jogok tiszteletét és a toleranciát pedig a gyengeséggel, gyengekezűséggel azonosítják. Pedig a demokratikus világ legjelentősebb államférfiai mind erős egyéniségek, határozott vezetők voltak. Churchill nem volt diktátor, de tudott dönteni, és nem fújta el az első szél. Egy Churchill kezében Magyarország nem lett volna 2010-ben diktatúra. De sorolhatnánk a példákat. A fasiszták erőkultusza gyengeség, amit ők határozottságnak neveznek, az önkény. Amit pedig ezek a gyenge, bizonytalan, bátortalan liberálisok “demokratikusnak és toleránsnak” mondanak, az határozatlanság, vezetési alkamatlanság és balfácánság.

Mi tesz különbséget? A hatalmi ágak szétválasztására épülő liberális jogállam a diktátorok, a fasiszta “erős emberek” ellentéte, nem a béna, gyáva, határozatlan gyenge emberek. Nem a döntésképtelen ember véd meg az erős személyiségű diktátortól, hanem a joguralom, amit erős kezű, határozott, dönteni képes demokrata használ. A liberális demokráciák válságát ugyanis az okozza, hogy a joguralom elvész, ha az arra kijelölt személyek nem használják a jogot. Ha nem csuknak börtönbe valakit, mert felgyújtatja a fővárost és államcsíny kísérletet hajt végre, lebontja a rendőrség által jogszerűen felállított kordonokat, akkor a joguralom vesztes lesz, mert a jog nem uralkodik. Ezért gyáva, határozatlan balfácánok képtelenek egy fasisztát megállítani. Ahogy megdönteni is képtelenek.

Ha egy ország arra vár, hogy majd a joguralom érvényesül, és egy különleges ügyész kinyomozza annak részleteit, amit mindenki tud, amit a két szemével lát, és egy idióta két év nyomozás után nem vállalja a  felelősséget, hogy ügyész létére megfogalmazzon egy vádat, akkor azt az országot ez az idióta odadobta a bűnöző szörnyeteg fasisztának, és kiszolgáltatta az ország népét, akiket meg kellett volna védenie. A gyávasága emberi életekbe kerülhet. De ha ilyen gyáva, minek vállalta el? Egy ilyen nyomozás eleve alapos gyanú alapján indulhat el, számítania kell arra, hogy a végén “A”-t vagy “B”-t kell mondania, de erre ő nem képes. A világ vezető demokráciájában. Ez a tragédia. A sok alkalmatlan ember, aki nem képes teljesíteni a feladatát.

Aki határozott, erős karakter, az nem fasiszta. Az a fasiszta, aki nem tiszteli a törvényt, aki a jog fölé helyezi magát. A jogállam erős, dönteni képes embereket kíván, mert önmagában az írott jog semmit nem ér, ha nem használják őket. Most azokról az emberekről ne is beszéljünk, akik tele gatyával forgatják ki a jogot, hogy ne kelljen olyan megállapításokat, döntéseket hozniuk, amitől félnek. Akik letagadják a diktatúra létezését egy olyan országban, amelyben semmi nem történhet egyetlen ember döntése, akarata vagy egyetértése nélkül, azok sírásói egy országnak. Töprenghetnek a sírgödörben, hogy lenni vagy nem lenni. De ha ezt kimondanák, akkor annak a következménye az, hogy úgy kell viselkedni, mint egy diktatúrával szemben. Akkor fel kell lázadni, ellent kell állni, de ehhez gyávák. S akkor is gyávák voltak, amikor még nem lettek volna ilyen súlyos következmények. Elképzelhetetlen, miben reménykednek.

A diktatúra mindig gyáva, hazug, gyenge emberek miatt jön létre. Még egy erőszakos diktatúra is. De egy olyan diktatúra, ahol lépésről lépésre számolják fel a jogállamot, ahol erőszakra sincs szükség, ahol egy puska nem dördül el, oda nagyon gyáva, nagyon korrupt, nagyon jellemtelen, hazug emberekre van szükség. Az a baj, hogy amikor vezetőként megjelenik egy nyúl, akkor azt már nyulak választották meg. Amikor a nyúlra ráijesztenek és elszalad, akkor mögötte nem oroszlánok állnak, hanem nyulak. Ugyanolyanok, mint ő maga. Most is nyulat (Manfred Webert) készülnek megválasztani Európa első emberének, aki ott takargatja a farkast, aki majd végül megeszi, ha már nem lesz rá szüksége. A normális emberek kétségbe esve nézik, micsoda kontraszelektált hülyék gyülekezete a világ vezető rétege. A CNN műsorai tele vannak jó megjelenésű, szimpatikus, okos, bátor, határozott emberekkel. Becsukott szemmel jobb elnököt lehetne választani közülük, mint bármelyik mostani önjelölt, akiket látni is rossz.

Most is azt nézi mindenki, hogy felbukkan-e Európában egy-két határozott, dönteni képes demokrata. Az emberek pedig csak hülyülnek. Egy demokrata az nem tévedhet, nem hibázhat, mert azt szétszedik a fasiszták, s egyből támadják a demokráciát is. De egy fasiszta bármit megtehet. Az hazudhat, lophat, mindenkit eltaposhat, az képtelen megbukni. Pechesek vagyunk, hogy ebben a történelmi hullámzásban élünk, amikor itt van ez a periódus, s várhatjuk, hogy megint kijózanodik a világ, és győz az igazság. De addig is muszáj nézni ezt a sok alkalmatlan balfácánt, akik egy lacikonyhát nem tudnának vezetni, nem egy országot. Akikről nem lehet eldönteni, hogy jönnek vagy mennek, de azért elvállalják. Nem lehetne megmondani nekik, hogy öcsi, miért játszol a gyufával? Az felnőttek kezébe való.







4 hozzászólás : Bartus László: Túl sok lett a Hamlet

  1. abramovics

    April 9th, 2019

    Az egyértelmű döntések hatása a magaslati levegőéhez hasonlatos

    Az egyértelmű „igen” és „nem” mintha oxigénben fürdetné meg a lelket, mert ezzel a döntéssel valamit végképp megoldott, terheit letudta magáról. A kompromisszumos megoldásoknak mindig van egy kis áporodott konyhaszaga – bár azokkal sem áll módunkban vitatkozni, akik éppen ezt szeretik. Fefogásuk szerint: a bűz fél meleg.
    .
    .
    na, a Gyurcsány is egy ilyen
    .
    FÉL MELEG PALI,
    .
    hiszen mikor a csuti gecigány a frakciójával nekiállt kordont bontani, akkor kellett volna letartóztattatnia az egész bandát a demokratikus államrend megdöntésére irányuló terrorcselekmény elkövetésének vádjával, amit még hazaárulással is tetézni kellett volna!
    .
    DE
    .
    a Gyurcsány egy
    .
    FÉL MELEG PALI, AKI KÉPTELEN EGYÉRTELMŰ DÖNTÉSEKET HOZNI!
    .
    .
    abramovics voltam, s vagyok

    Reply
  2. Deak Sandor

    April 11th, 2019

    A Terra mindig szar hely volt,még ennél is sokkal rosszabb.Jó sosem lesz,esetleg egy teljes reset után ami gyakorlatilag épp zajlik…

    Reply

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)