Tag: Orbán

Ez a tömeg a magyar szabadság záloga, amely kívül áll a hivatalos politikán, csak szabad akar lenni és normális életet akar élni. Nem érdeklik az erdélyi menetelések, nem érdeklik a hazugságok, csak normálisak akarnak maradni egy épeszű, szabad országban. Magyar és hívei messze vannak ettől a szabadságtól, normalitástól és épeszűségtől. Miközben Orbánt akarják elzavarni, a Fidesz propagandájának mintájára hazudnak arról, hogy az ellenzék állítólagos vezetője, milyen bölcsen tette, hogy nem állt ki a demokratikus normák, az emberi jogok, a gyülekezési szabadság és üldözött embertársai mellett, hogy megnyerje ezzel a fideszes szavazóit, ha vannak. Tényleg erre az árulásra van szükség? Nevetséges hazudozás ez, de annál is rosszabb, mert az emberek becsapására irányul. Ezt már csak azzal múlhatják felül, ha mozgósítják a Mediánt, hogy hazudjon gyorsan egy 99 százalékos "Tisza" győzelmet, a szabadságról tereljék vissza újra a figyelmet Orbán előre elcsalt választásaira, amelyen a diktatúrát soha nem fogják leváltani, de nem is érdemes. Mert Magyar Péterrel csak átmentenék az Orbán-rendszert, a hazugság és a propaganda kultúráját, új fanatizmus, új szekta, új gyűlölet a régi helyébe. Elég volt ezekből. Magyar mégcsak nem is újfidesz, hanem ugyanolyan ófidesz, mint a mostani, még rosszabb. Ezzel a távolmaradásával megmutatta igazi arcát. Nem taktikus volt, hanem őszinte. Ő ilyen. Nem tartozik a szabad és normális emberek közé. Ezzel szemben Karácsony Gergely, aki nem politikai vezérként, hanem egyfajta moderátorként segítette ennek a tömegnek az utcai megjelenését, önkifejezését, szabad vonulását és polgári engedetlenségét, mutatott mintát: ilyen egy demokrata, liberális, szabadelvű vezető. Még politikust sem mondanánk.

Magyar azért maradt távol, mert nem értett egyet. A Pride-ról, a melegjogokról, valamint a jogegyenlőségről és a gyülekezési szabadságról ez a véleménye. Ezeket nem támogatja. A szavazatmaximalizálás mindebből legfeljebb annyi, hogy hazudik róla, nem mondja meg, hanem "nyaralásra" hivatkozik. De Magyar ezzel kiírta magát a demokratikus közéletből. Igaz, szerintünk soha nem is volt a demokratikus közélet része. Magyar leleplezte magát, hogy hova tartozik, kikkel azonosul és kikkel nem vállal közösséget. Pontosan megmutatta, hogy mi várható tőle. Magyar Péter szélhámos, aki becsapja a demokratikus érzelmű szavazókat és eszközként használja őket. Nem véletlen, hogy nem egedi be őket a pártjába. Ennek oka, hogy nem azonosul velük. Semmi köze hozzájuk. Ezért nagy a felelősségük az értelmiségieknek, akik elhitették róla, hogy "egyedül ő válthatja le Orbánt". Ez a kijelentés az első szótól az utolsóig hazugság. Ott vonult az utcán az a tömeg, amely leválthatja Orbánt. S Magyar nem volt köztük. Magyar a Facebook-posztjával úgy járt, mint Puskás Gábor, aki későn futott, s neki csak a füle jutott. Görcsösen erőlködött, hogy fenntartsa a magára irányított figyelmet, de ezzel csak nevetséges vált. Zengő érc, pengő cimbalom, minden szava üres és hiteltelen: "nem kaptak áfa visszatérítést a nyugdíjasok", miközben a legnagyobb demonstráció zajlik. Magyar Péter lelepleződött. Nem az ellenzék vezére. Nem a demokraták vezetője. Nem a szabadság és az egyenjogúság védelmezője. Nem a mi emberünk. Semmi köze hozzánk. Magyar egy szélhámos karrierista, akinek hatalom és pénz kell. Nem velünk van, hanem ellenünk. Neki csak egyedül ő maga a fontos. Mindennek ellentéte, mint akik mi vagyunk.

Budapest fellázadt Orbán zsarnoksága ellen. Boldogok voltak attól, hogy szabadok, és nem tudják őket betiltani, mert a hatalom fél tőlük. Mert ők szabadok, a hatalom pedig nem az. Magyarország megmutatta szebb, kedves és békés arcát, a gyűlölet kultúrájával szemben. Orbán rendszere most szenvedett vereséget, mert semmibe vették a tiltását, fenyegetését. Ez volt Orbán rendszere egyik legnagyobb erkölcsi veresége. Mert ez a Pride nemcsak menet volt, hanem spontán és erőteljes tiltakozás az elnyomás, a gyűlölet és a zsarnokság ellen. A hatalom tiltása, a rendőrségi fenyegetés sem tudta megfélemlíteni a résztvevőket. Ez a nap nem a félelemről, hanem a bátorságról, a reményről és a szeretetről szólt. Nem véletlen, hogy Magyar Péter nem vett részt ezen az őszinte, szabad és boldog Pride felvonuláson, mert ő nem őszinte, szabad és boldog ember, és nem is szereti azokat. Fogait csikorgatva, gyurcsányozva írt posztjában, ki sem ejtette a Pride nevét, amely így nemcsak Orbánt, hanem őt is legyőzte és jelentéktelenné tette. Mert nem ő a magyar ellenállás, hanem azok az emberek, akik az LGBTQ+ közösség mellett álltak szívből. Megmutatva, hogy nem Magyar Péter a magyar szabadság, hanem ez a spontán tömeg, amely elismerte az LGBTQ+ honfitársai szabadságát, szabad élethez való jogát, az egyenlőségét és azonosult velük. Ezek az emberek jelentik Magyarország jövőjét, nem egy újabb zsarnok, aki ebben a közösségben (nem véletlenül) nem találta a helyét.

Nem szeretnénk megbántani senkit, mert Antall Józsefet sokan tisztelték, mert demokrata volt, de nekünk Antall József és az általa képviselt két világháború közötti Magyarország,...

Ha Magyar nem lenne, gördülékenyen működne az ellenzéki vezetésű főváros. Magyar azok szavazatával gáncsolja a főpolgármestert és a fővárost, akik az ellenzéki főpolgármestert is megválasztották, s azt gondolták, Magyar az ellenzék főpolgármesterét támogatni fogja. De ezt csak az "óellenzéknek" nevezett demokratikus ellenzék tette volna meg. Érdemes megvizsgálni azt, hogy amikor krízishelyzet van, meg kellene szavazni Budapest költségvetését, Magyar pályázati úton összeszedett emberei, beosztottai, az alkalmazottai, milyen nevetséges, hamis, bullshit indokkal maradtak távol a közgyűléstől. Aki erre nem lázad fel ellene, aki ezt szó nélkül eltűri, nem tisztességes ember. Karácsony Gergelynek arra hivatkoztak (éppen most), hogy Szentkirályi Alexandra és a Fidesz minden közgyűlésből balhét csinál, folyamatosan a tiszásokat támadja, Karácsony Gergely pedig nem lép fel elég hatékonyan ez ellen, vagyis nem látja el megfelelően a feladatát. Amikor csőd fenyegeti a fővárost a "Tisza Pártnak" ez a legfontosabb. Ez nevetséges. Ez nyilvánvaló ürügy és mellébeszélés, a költségvetés elfogadásának akadályoztatása. Ehhez semmi köze annak, hogy Magyar egykori fideszes párttársa a közgyűlésben hogyan viselkedik. Ha az ellenzékiek nem a párt nélküli Magyar Péterre és az általa összeszedett fizetett alkalmazottaira szavaztak volna, ilyen probléma nem lenne.

Kis János is abban reménykedik, hogy Magyar Péter remélt választási győzelme után az őt támogatók tábora szétesik, s új pártok jönnek létre. Erre azonban semmi garancia nincs, különösen azok után, hogy Magyar önjáró lett. Követőinek saját identitást adott, akik nem csak eszközt látnak benne, hanem célt. Miközben nincs szerepe Orbán megbuktatásában. Ez alapvetően kérdőjelezi meg Magyar Péter politikai szükségességét és "történelminek" hitt szerepét. Ha a rendszer úgyis összeomlik – külső nyomás nélkül is –, ő legfeljebb beül a romok tetejére, de nem bontja le a rendszert. Ebből viszont következik a kérdés: nem inkább veszélyt, mint megoldást jelent egy tekintélyelvű, programnélküli, nárcisztikus, populista, a pénzhez "ellentmondásosan" viszonyuló, önmagát megváltónak képzelő vezér? Kis János szavaival élve: ha úgysem számít a személy, ennél nem lett volna jobb "akárki", aki tiszteletben tartja a demokratikus elveket, és nem jelent veszélyt a bizonytalan jövőre? Ezzel nem újabb diktatúra magvát vetik el azok, akik személyes ellenszenvük miatt inkább egy fideszes potenciális diktátort emelnek az ország fölé, mint bármelyik demokratát?

De ez a hivatkozás jól ismert a fideszes propagandából, amely az Orbán-rendszert érő jogos bírálatokat Magyarország elleni bírálatnak és támadásnak nevezi. Magyar Péter a jogállamiságról többször kifejtette a véleményét, a szavazásról való távolmaradása csak következetes folytatása annak a munkának, amit e tárgyban még Varga Judittal végeztek. Ezt tükrözi az a mellébeszélő és hamis hivatkozása is, miszerint "a magyar jogállamiságot nem az ideológiai viták és a sokadik EP határozat fogja helyreállítani, hanem a magyar emberek, legkésőbb 298 nap múlva". Ez az állítás több sebből vérzik, de leginkább arról szóló bizonyíték, hogy Magyar "ideológiai vitának" tartja a jogállami normák követelését. Mindebből az is következik, hogy a jogállami normákat maga is megkérdőjelezi, nem tekinti objektív mércének és elutasítja azokat, ahogya azt többször kifejtette. A magyar emberek pedig nem állítanák helyre a jogállamiságot még azzal sem, ha választáson legyőzhetnék Orbánt, mert attól még nem állna helyre a jogállamiság. Ez nem azonos azzal. Magyarország egy olyan emberre akarja bízni a sorsát, aki Orbán politikáját folytatja és elutasítja a jogállamiságot. Orbán rendszerét demokráciának és jogállamnak tartja, amivel azt is mondja, hogy a rendszert nem kell megváltoztatni, legfeljebb "finomhangolni". Ezzel egyértelműen elutasítja azt is, hogy Orbán megdöntötte az alkotmányos rendet.

Ebből a helyzetből Karácsony Gergely főpolgármester mentette ki azzal, hogy bejelentette: a Budapest Pride felvonulást hivatalosan „Budapesti Büszkeség Menet”-nek nevezik, amely magyar fordítása a „Budapest Pride”-nak. Formailag nem azonos az eredeti rendezvénnyel, hanem új elnevezésű esemény. Ez a lépés azt az illúziót kelti, mintha átnevezve a Pride nem sértené a törvényt, hiszen az mostantól más néven fut. Orbán pedig mondhatja, hogy ez nem a Pride, mindenki arra büszke, amire akar. Ez az átkeresztelés ezért gyávaság, kétszínűség és megtévesztés. Karácsony látszólag kiáll a Pride mellett, valójában viszont Orbán törvényének való megfeleléssel mentőövet dobott neki. Lehetővé tette számára, hogy megússza a csapdát, amit maga állított, és ne kelljen sem visszavonnia a törvényt, sem erőszakkal fellépnie a rendezvény ellen. Karácsony ezzel nem a Pride-ot védte meg, hanem a diktatúra színjátékát segítette fenntartani. Mentőövet dobott Orbánnak. Ez súlyos politikai és erkölcsi hiba. A Pride nem csak egy rendezvény, de világnézeti és politikai állásfoglalás az egyenlőség, a szabadság, az emberi jogok mellett. Az átnevezés relativizálja és elrejti a valódi konfliktust, és hamis kompromisszumot kínál. Aki valóban kiáll a meleg közösség és az emberi jogok mellett, annak világosan meg kell neveznie az elnyomást, és nem asszisztálhat annak szépítéséhez. A Budapest Pride megrendezése – még ha más néven is – fontos és szükséges. De nem lehet elhallgatni, hogy a rendezvény nevének megváltoztatása gyáva megalkuvás. A diktatúrákkal nem lehet kiegyezni, mert az mindig az elnyomást erősíti. Karácsony Gergely döntése, bármilyen szándékkal is történt, nem a bátorság, hanem a megfutamodás jele.

Orbán azt próbálja ezzel a hazugsággal elhitetni, hogy ő már egy birodalmat "meglékelt", most jön a második, Brüsszel. Először is, Orbán nem lékelt meg semmit. Eldöntött tény volt a Szovjetunió kivonulása és felszámolása. Másrészt, "Brüsszel" nem egy birodalom, hanem szabad országok önkéntes szövetsége, ahonnan Orbán bármikor kiléphet, ha akar. "Brüsszel" nem fenyegeti Magyarországot, hanem minden jó, ami az elmúlt húsz évben Magyarországon történt, az Európai Uniónak köszönhető. Orbán minden aljassága ellenére. Ahogy Orbán nem buktatta meg a Szovjetuniót, nem buktatja meg "Brüsszelt" sem. Az egész hazugság a magyarok átveréséről szól, hogy elhiggyék: Orbán menti meg őket. Magyarországnak még a kommunisták sem okoztak annyi kárt, mint Orbán. Lepusztította az országot, kifosztotta, lezüllesztette, az uniós pénzektől elvágta, a nyugati típusú politikai rendszert megsemmisítette, és Magyarországot orosz és kínai gyarmattá tette. Brüsszeltől ez az ország csak jót kapott, ezzel szemben Orbántól csak rosszat. Akik nem éltek 1989-ben, gondolhatják, hogy Orbán valami hős volt. Akik viszont éltek, azok pontosan tudják, hohgy Orbán már akkor is egy csaló volt, aki megpróbálta magának kisajátítani azt, amihez semmi köze nem volt. Képes volt kockáztatni ezért, hogy az orosz hadsereg visszafordul. Szerencséje, hogy a kommunista pártállam ezt is megoldotta. Orbán nem volt utcai harcos, hanem egy paprikajancsi, aki akkor kezdett el bohóckodni, amikor annak már semmiféle komoly következménye nem volt. Mindenki tudhatta, hogy a pártállam békés rendszerváltásra készül, a Szovjetunió megszűnik. Orbán a kommunista rendszerben járhatott a jogi egyetemre, ami jól mutatja, mekkora üldözött volt.

Alkotmányjogi nonszensz és jogtörténeti ritkaság, amit Pokol Béla volt alkotmánybíró javasol arra az esetre, ha Orbán illiberális önkényuralmi rendszere (vagy csak kormánya) megbukna, s...

A kormányváltást az segítené elő, ha minden olyan párt elindulna, amelynek vannak olyan szavazói, akik akkor sem szavaznának Magyarra, ha agyoncsapják őket, és az nem kevés. Így azok a szavazatok a közösből elvesznek, mert ők inkább nem szavaznak. Az a szöveg, hogy ha nem indulnak el, akkor majd többen szavaznak Magyarra, s mindenki majd Magyarra szavaz, hatalmas tévedés. Ha a Magyart elutasító liberálisoknak adtak volna esélyt, hogy legyen kire szavazniuk, s az összes ellenzéki szavazat elegendő lett volna a parlamenti többséghez, akkor Magyar kényszerhelyzetb kerül: vagy koalícióra lép az összes ellenzéki parlamenti párttal a többség érdekében, vagy azt választhatja, hogy egyedül vagy sehogy, és akkor Orbán marad (most feltételezve, hogy választás útján Orbánt le lehet váltani és nem csalják el előre, mi továbbra is ezt állítjuk). Annál nagyobb butaság nincs, amikor azt képzelik egyesek, hogy ha mindenki más megszűnik, akkor majd mindenki Magyarra szavaz, és automatikusan össze lehet adni a megszűnő pártok szavazatait. A becsületes baloldaliak és liberális demokraták képviselet nélkül maradnak, s marad két fasiszta párt, és két fasiszta diktátor a közéletben. Legalább a DK ezt nem teszi. De a DK sem számíthat arra, hogy a hoppon maradt momentumosok majd rájuk szavaznak. A második kijelentés a legviccesebb, mert a Momentum állítása szerint "a rendszerváltás beteljesüléséért és egy nyitott, sokszínű, a teljesítményt, a tehetséget, valamint a szorgalmat jutalmazó ország megteremtéséért jött létre. Ezen cél eléréséhez az kell, hogy az Orbán-rendszer bukjon és egy következő választáson, se a Fideszen, se semmilyen más szervezeten keresztül ne térhessen vissza". Ha nyerne, Magyar Péterrel pontosan az következne be, hogy a Fides térne vissza a személyében és a "pártja" révén. Ennek megfelelően Magyar semmiféle rendszerváltást nem akar, szerinte a NER demokrácia és jogállam, az alaptörvény számára rendben van, csak a miniszterelnök ciklusainak számát korlátoznák, természetesen egésen addig, amíg nem Magyar Péter a miniszterelnök. Ha van olyan dolog, amire azt lehet mondani, hogy kizárt, akkor az, hogy Magyar kormányzása és uralkodása alatt valaha "nyitott, sokszínű, a teljesítményt, a tehetséget, valamint a szorgalmat jutalmazó ország" jöjjön létre. Magyar alatt ez kizárt. Ha a Momentum ezért jött létre, akkor Magyar ellen kellene küzdenie.

Most pedig térjünk a lényegre. Magyar szavazótábora mindent egyetlen célnak rendel alá: leváltani Orbán Viktort. Erre semmi garancia nincs. De mi történik akkor, ha ez sikerül, akár a húsz év előnyt biztosító biológiai törvények alapján is? Tételezzük fel, hogy eltűnik Orbán, s ott áll a NER rendszerét jogállamnak és demokráciának nevező Magyar Péter. Orbán 15 év alatt jutott ide, Magyar innen kezdi. Arra épít, amit Orbán alapozott meg. Ha Magyar beül Orbán székébe, olyan diktatúrát csinál, hogy a "Tisza-sziget" hajléktalanjai Orbánt is visszasírják. Magyar Péter értelmiségi, liberális támogatói ne képzeljék, hogy Magyart az életben képesek lesznek megfékezni vagy elkergetni. Ők az első célpontjai. Magyar egyszer már megüzente Wass Alberttel a volt barátainak, hogy ő nem változik, a "kő marad" az, ami volt. Ezt is a zsidók meggyilkolásáért elítélt háborús bűnössel tudta megfogalmazni, hogy a hovatartozását világossá tegye. Magyar 2006-ban a Budapestet felgyújtó puccsista antiszemita csőcselék mellett állt, később a rehabilitálásukért dolgozott. Emlékszik a magyarista-tiszás tábor azokra a napokra, azokra a szörnyűségekre? Magyar azóta is ugyanazt vallja, ő továbbra is a barikádnak azon az oldalán áll. Támogatói azok, akik elszenvedői voltak Orbán utcai puccskísérletének, amelynek antiszemita felhangjai a vészkorszakot idézték, a lámpaoszlopokra függesztett zsidók neveivel.

Az eset rámutat a politikai manipulációra, a tiltakozások elutasításának valódi okaira, és arra is, hogy Magyar miként gyengíti az ellenállást azzal, hogy önmagát kizárólagosként pozicionálja. Ennek felismerése nem „beszállás a fideszes karaktergyilkosságba”, hanem tárgyilagos leleplezés, valójában önleleplezés. Orbán meghátrálása azt mutatja, hogy Hadházy Ákosnak, a Momentumnak és a DK-nak volt igaza, hogy érdemes ellenállni és tiltakozni, s az ellenzéknek kötelessége kiállni az emberi és polgári jogok, a demokratikus normák és az üldözöttek mellett. Emellett azt is mutatja Orbán meghátrálása, hogy van élet Magyar Péteren kívül is. Ezt az életet pedig meg kell tartani, mert szükség van rá. Ha mindenki felszámolja önmagát, hogy átadja az ellenzékiséget Magyarnak, akkor a legalapvetőbb ellenzéki normák nem érvényesülnek, alapvető jogokért nem tiltakoznak, Magyar a személyét állítja a középpontba és leszereli a tiltakozásokat. Az „átláthatósági” törvény elhalasztása tehát nem csupán egy politikai manőver, hanem a rendszer természetének és korlátainak tükröződése, valamint a tiltakozások értelmének bizonyítéka. Mivel Orbán kerüli a nyílt konfrontációt és a totális diktatúrát, ezért meg lehet futamítani és meghátrálásra lehet kényszeríteni.

Az "átláthatóság" azt jelenti, hogy ki milyen utasításokat kap bárkitől, ki irányítja, ki kinek engedelmeskedik, függetlenül attól, hogy ezt ideológiai alapon, támogatásért vagy önként teszi. Az "átláthatóság" azt jelenti, hogy az ilyen nemzetellenes döntések mögött ki áll, ki az, akinek az akaratát teljesíti valaki Magyarországon. A konkrét esetben csak az eset után és véletlenül derült ki, hogy Orbán Magyarországot Trump, Meloni és az illiberális fasiszta ideológia (világforradalom) céljainak rendelte alá, s nem szuverén döntés hozott, amelyben a magyar érdekeket képviselte volna. Hasonlóan kellene tudni, hogy Orbán konkrétan kinek rendeli alá az EU-ellenes politikáját is. Mert Orbán EU-ellenes politikája nyilvánvalóan Magyarország érdekei ellen valók, ahogy az EU-ban és a NATO-ban az orosz háborús érdekek egyértelmű képviselete is. Átláthatóság az lenne, ha hasonlóképpen megtudhatnánk, hogy Szijjártónak milyen utasításokat adnak Moszkvában az orosz titkosszolgálatnál és az orosz külügyben az igazi főnökei. Ahogy az is az átláthatóság része lenne, hogy a Szijjártó által közvetített vagy közvetlenül a Kremltől kapott utasításokat Orbán mikor, mennyiben és miért hajtja végre. Az átlátható állam működéséhez és a szuverenitás védelméhez ezek az információk tartoznának, nem a demokratikus Nyugat demokráciát, emberi jogokat, sajtószabadságot segítő támogatásai.