„A képlet világos: Orbán saját maga miatt bukik meg, nem Magyar Péter miatt. Magyarra állítólag azért van szükség, hogy legyen kire szavazni, és választáson legyőzhető legyen Orbán. De a kérdés nem az, ki az ellenjelölt, hanem az, hogy Orbán legyőzhető-e egyáltalán választáson. A válasz: nem. Ezért Magyar ebben sem játszik valódi szerepet. Viszont ő a garancia arra, hogy rendszerváltás ne történjen, akkor sem, ha Orbán magától megbukik. Ő „demokráciának” nevezi, megtartja, s bebetonozza az Orbán-rendszert. Ennyi lehet az ő szerepe. Ez a Kis János-interjú valódi tanulsága.”
Kis János filozófus hosszú, de élvezetes interjúban elemezte a HVG-ben az Orbán-rendszer állapotát, várható sorsát, s hanyatlásának okait. Az interjú talán legérdekesebb, leginkább figyelemre méltó része az, ahogyan Kis János a NER erodálásának folyamatát és kiváltó tényezőit taglalja. A rendkívül részletes, árnyalt és szakszerű elemzésből e tényezők közül teljesen hiányzik Magyar Péter szerepe. Merthogy olyan nincs.
Ez nem véletlen. Az Orbán-rendszer hanyatlásában Magyar Péternek nincs szerepe. Az Orbán-rendszer összeomlása nem egy „karizmatikus megváltó” fellépésének köszönhető, hanem mélyebb szerkezeti okok következménye. Orbán Viktor ezek miatt bukik meg, s ezek miatt akkor is megbukna, ha Magyar Péter nem lenne. Ám ha így van, felvetődik a kérdés: mire jó Magyar Péter, s milyen szerepet játszhat egy poszt-Orbán rendszerben? Milyen következményei lehetnek a kritikátlan felemelésének?
Az interjú ennek továbbgondolására inspirál, s ebből a szempontból fontos gondolatokat ébreszt. Az alábbiakban ezeket ajánljuk az Orbán-rendszer ellenfeleinek figyelmébe.
Melyek az Orbán-rendszer hanyatlásának okai?
Kis János szerint a korábban működő hatalmi gépezet megingott, a politikai és gazdasági tartalékok kimerülőben vannak. A gazdaság érdemben évek óta nem fejlődik, az infláció és a megélhetési nehézségek miatt nő az elégedetlenség.
A tévedhetetlenség mítosza összeomlott: a Fideszben és a kormányzati apparátusban is egyre erősebb a zavar. Az a kép, hogy „Orbánnak mindig igaza lesz”, megszűnt létezni. A vasút, egészségügy, oktatás, önkormányzati rendszer káoszba süllyedt, s nincs rá válasza.
Megjelentek a Fidesz és a rendszer repedései a polgármesterek szintjén is (pl. Cser-Palkovics, Papp László), ami különösen veszélyes, mert a Fidesz vidéki szavazóbázisa ezekhez a helyi vezetőkhöz kötődik. Ha ők meginognak, a Fidesz helyi hatalma is lazul.
A propaganda hatása gyengül. A migránsellenes, sorosozós, ukránozós propaganda nem működik már úgy, mint korábban. Bár sokan hisznek még benne, ezek a félelmek nem konvertálhatók a korábbi szinten szavazatokra, mert a rendszer morálisan kiüresedett. A propaganda helyenként már kontraproduktív, elveszítette mozgósító erejét.
Ha Orbán megpróbálná elhalasztani vagy megpuccsolni a választást, az olyan társadalmi feszültséget szabadíthatna el, amelyet a rendszer erőszakszervezetei sem tudnának már kezelni. Ez nem jelenti azt, hogy az eddigi módszereivel nem tudja a választást elcsalni, de Kis János szerint durva beavatkozást nem engedhet meg magának.
Ezeket a tényezőket Kis János nem egy forradalmi, robbanásszerű összeomlás előjeleiként látja, hanem egy elhúzódó, de visszafordíthatatlan erózió jeleinek, amely előbb-utóbb a rendszer bukásához vezet. És ebben Magyar Péter nem játszik szerepet, meg sem jelenik az okok között: a rendszer önmagát emészti fel. Magyarnak ehhez semmi köze.
Mindehhez annyit tennénk hozzá, hogy miközben a társadalom nem készül, s jelenleg nem kész egy forradalmi, robbanásszerű összeomlásra, amelyet váratlan lázadás idéz elő vagy követ, ha a lakosság türelme tényleg elfogy, s valamilyen felháborító ügyben összegződik a harag, az erózió egy bizonyos szintjén ez a robbanás bekövetkezhet.
Ennek pedig semmi köze Magyar Péterhez, ellenkezőleg: tökéletesen keresztülhúzza az ő számításait, amelyeket kizárólag egy választási győzelemre épít, amelyet nem előz meg, s nem követ semmiféle radikális rendszerváltó hangulat vagy lázadás. Magyar az ellenzék figyelmét próbálja lekötni, mostanában turistáskodással, s lebeszélni minden tiltakozásról, a választási győzelemmel hitegetve mindenkit.
Magyar bársonyos átmenetet képzel el: a NER-ből a NER-be, a rendszer lényegének megtartásával, csupán az ő vezetésével. Kis János interjúja a várható jövővel és Magyar lehetséges szerepével is foglalkozik, mi ezek alapján fogalmazzuk meg kételyeinket.
Ha az Orbán-rendszer nem miatta bukik meg, mi szükség van rá?
Az interjúban Magyar Péter nevét csak a riporter említi néhányszor, Kis János maga alig utal rá. Akkor is inkább a körülötte kialakult politikai vákuumot és a korábbi ellenzék összeomlását elemzi. A „Tisza Párt” és vezetője nem a rendszer válságának oka, hanem következménye. Ezt lovagolja meg Magyar: „potyautasa” az elégedetlenségnek.
Az emberek nem Magyar Péter programjáért vagy jelleméért csatlakoztak hozzá, hanem azért, mert elhitték azt a megalapozatlan ígéretet, hogy ami másnak nem sikerült, neki sikerülhet. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a Magyart „messiásnak” bemutató értelmiségiek sem a kvalitásai miatt kezdték „futtatni”, mert arról ők sem tudtak semmit, hanem azért, hogy a létező ellenzéktől megszabaduljanak. Ehhez csatlakoztak mások.
Kis János így fogalmaz: „Magyar Péter akkor lépett fel, amikor már uralkodó volt a vágy, hogy Rákóczi, akárki, jöjjön valahára.” Az „akárki” mindenképp „más valakit” jelent. Félő, hogy ez a vágy nagyobb volt azokban, akik Magyarból mítoszt és legendát gyártottak, mint azokban, akiket elhitettek ezzel. Mert ők bármire rávehetők, bizonyíték erre éppen Magyar.
Különösen, miután kiderült Magyar Péter ideológiai meggyőződése, vitatott személyisége, demokráciához, jogállamhoz, sajtóhoz való viszonya, fideszes reflexei, amelyekről nem hajlandóak tudomást venni azok, akik felemelték, hanem leplezik és félremagyarázzák azokat. Így Magyar már nem csak egy „akárki” – veszélyes ember.
A megfogalmazásban azért fontos az „akárki” kifejezés, mert rámutat a felelőtlenségre, amely Magyar elvtelen felkarolása mögött van. Egy országot nem lehet „akárkire” bízni. Ez hazárdjáték. Emellett cinikus politikai játszma a nem szeretett ellenzéki politikusokkal szemben, s tisztességtelen azokkal szemben, akiket tudatosan becsapnak.
Ez a Fidesz módszereivel azonos. Egyesek alig titkolják, hogy Magyart eszközként kívánják felhasználni, részben Orbán, részben az általuk elutasított ellenzékiekkel szemben, de erre könnyen ráfizethetnek. Magyart olyan sikeresen felépítették, hogy nem fognak szabadulni tőle, mert a róla szóló hamis legendát tömegesen elfogadták, s kultuszt csináltak belőle.
Megépítettek egy Gólemet, aki életre kelt, s nem mernek szembenézni azzal, hogy már rájuk is veszélyes.
Kis János is abban reménykedik, hogy Magyar Péter remélt választási győzelme után az őt támogatók tábora szétesik, s új pártok jönnek létre. Erre azonban semmi garancia nincs, különösen azok után, hogy Magyar önjáró lett. Követőinek saját identitást adott, akik nem csak eszközt látnak benne, hanem célt. Miközben nincs szerepe Orbán megbuktatásában.
Ez alapvetően kérdőjelezi meg Magyar Péter politikai szükségességét és „történelminek” hitt szerepét. Ha a rendszer úgyis összeomlik – külső nyomás nélkül is –, ő legfeljebb beül a romok tetejére, de nem bontja le a rendszert. Ebből viszont következik a kérdés: nem inkább veszélyt, mint megoldást jelent egy tekintélyelvű, programnélküli, nárcisztikus, populista, a pénzhez „ellentmondásosan” viszonyuló, önmagát megváltónak képzelő vezér?
Kis János szavaival élve: ha úgysem számít a személy, ennél nem lett volna jobb „akárki”, aki tiszteletben tartja a demokratikus elveket, és nem jelent veszélyt a bizonytalan jövőre? Ezzel nem újabb diktatúra magvát vetik el azok, akik személyes ellenszenvük miatt inkább egy fideszes potenciális diktátort emelnek az ország fölé, mint bármelyik demokratát?
Hamis érvek, hogy miért van szükség Magyarra
Az az állítás, hogy „valakire szavazni kell, és ez a valaki csak Magyar Péter lehet”, hamis érv, amely figyelmen kívül hagyja, hogy a választás szabadsága nem pusztán technikai szavazatleadás, hanem minőségi döntés. Ezért nagyon sokan nem szavaznak rá, még akkor sem, ha nem marad olyan párt, akire szavazhatna.
Ha valaki nem képvisel demokráciát, nem tiszteli a jogállamot, nem garantálja a jogállami intézmények függetlenségét, és nem vállal felelősséget a rendszer leváltásáért, akkor a rá adott szavazat zsákutcába vezet. Ez Orbán hatalmának meghosszabbítása egy új szereplőn keresztül. Ez a felismerés és meggyőződés demokraták tömegeit tartja távol a szavazástól.
A másik hamis érv, hogy „mindenki rá tud szavazni”, mert „megfelel a jobboldalnak, és elfogadják a baloldalon is”. Ez nem érdem, hanem populista veszély. Egy olyan figura, aki mindenkinek minden akar lenni, nem képvisel semmit. Az ilyen karakterekből lesznek a legveszélyesebb autoriter vezetők – mert nem világos, kiket és mit képviselnek, csak az, hogy a hatalmat meg akarják szerezni. Ennek érdekében mindenkit becsapnak.
A harmadik hamis érv, hogy Magyar csak taktikai okokból látszik autokratikusnak, majd ha hatalomra kerül, demokrata lesz. Ezzel szemben az igazság az, hogy Magyar nem taktikus, hanem ez az igazi énje. Szélsőjobboldali ideológiáját nem is tudja leplezni. Élősködő volt az Orbán-rendszerben is, az ellenzékben is az. Ha nem Magyar okozza az Orbán-rendszer bukását, mi indokolja, hogy ő ragadja meg a hatalmat, ellopva a közelgő szabadságot?
Ennél is fontosabb: ha a rendszer a saját súlya alatt roskad össze, a belső ellentmondások, korrupció, gazdasági összeomlás, politikai válság miatt, akkor az bizonyítja, hogy Magyar a rendszernek nem antitézise. Az új rend kialakítása pedig nem várható olyan embertől, aki ugyanazokra az eszközökre épít. Ezt csak azok tehetik meg, akik következetesen képviselik a jogállamot, az alkotmányosságot, a demokratikus elveket. Tőlük várható demokratikus fordulat, amit Magyar megakadályozhat.
Az Orbán-rendszer nem egy párt, hanem egy államrendszer, amelyet törvénytelenül, de látszólag alkotmányosan betonozott be. Ezt nem lehet technikai választási győzelemmel lebontani, hanem politikai bátorsággal és az alkotmányos jogállam teljes helyreállításával. Magyar Péter ehhez se politikai programot, se meggyőző elköteleződést nem mutat – sőt, ő maga jogállamnak nevezte a NER-t. Nem a NER-től, csak a vezetőitől akar szabadulni.
Magyar a garancia a rendszer konzerválására, miközben a felszínen ennek ellenkezőjét ígéri. Mivel nem ő buktatja meg Orbánt, teljesen felesleges a rendszerváltás útjába állítani egy olyan embert, aki a saját erejéből már rég megbukott volna, ha nem tartanák életben azzal a megalapozatlan hamis állítással, hogy „ő az ember, aki leválthatja Orbánt”.
De nem leváltja, hanem a helyére ül, ha Orbán megbuktatja saját magát.
Miért hamis állítás, hogy csak Magyar győzheti le Orbánt?
Magyar nem mindenki jelöltje, ellenkezőleg: sokan épp miatta nem szavaznak, s ha nem lesz olyan párt, amellyel azonosulni tudnak, inkább nem szavaznak. Teljesen téves képzet, hogy ha Magyar egyedül indul, akkor majd mindenki rá szavaz. Nagyon sokan, és egyre többen, akkor sem fognak szavazni, ha nem lesz más ellenzéki jelölt, mert Magyarra még akkor sem szavaznának, ha agyoncsapnák őket. Hiába lépnek vissza a javára, nem lehet az önmagukat feladó pártok szavazóit automatikusan Magyarhoz számolni.
Azzal, hogy Magyar Péter nem fogalmaz meg világos értékalapú alternatívát, és nyíltan tagadja, hogy a rendszer diktatúra lenne, a társadalom jelentős részét máris kizárja a saját mozgalmából. Azokat, akik pontosan tudják, hogy az Orbán-rendszer nem legyőzhető demokratikus választáson, mert az nem demokrácia, hanem egy álcázott diktatúra. Ezek az emberek nem fognak olyan jelöltre szavazni, aki a NER-t „jogállamnak” és „demokráciának” nevezi.
Ezért téves az érv, hogy „csak őrá tud mindenki szavazni”. Valójában miatta nem szavaznak sokan, mert kiegyezne a rendszerrel, nem pedig elszámoltatná és felszámolná azt. Az is tévedés, amire Magyar építi a propagandáját, hogy a rendszer választáson bukik meg, mert a választás nem szabad. Magyart kizárólag azért az állításért támogatják, hogy „ő az, aki leválthatja Orbánt”. Semmi más nem szól mellette, csak ez a hamis mítosz.
Ez a Magyar személyéhez fűződő hamis illúziók kulcspontja. Az egész érv, hogy „valaki kell, aki győz Orbán ellen”, azon az illúzión alapul, hogy van szabad és tisztességes választás, amin győzni lehet. De 2014 óta nincs ilyen választás Magyarországon.
A választási rendszer torz, az ellenzéki kampány ellehetetlenített, a közmédia egyoldalú, a hatalmi ágakat teljesen elfoglalták, és a választások törvényszerűen manipuláltak. Ezért Orbánt választáson nem lehet legyőzni. Az Orbán-rendszer csak úgy szűnhet meg, ha a saját súlya alatt összeomlik, s a nép fellázad ellene.
Ha pedig a rendszer így bukik meg, ahogyan Kis János is felvázolja, egy lassú hanyatlást követő népi ellenállás következtében, akkor nincs szükség Magyar Péterre, mert nem ő döntötte meg. Ebben az esetben csak a „megmentő” hamis szerepét játssza el, s ellopja a szabadságot azok elől, s azoktól, akik kivívták, akik mindig Orbán ellenfelei voltak.
Vele pedig kezdődik minden elölről.
A „messiásvárás” nem a demokrácia, hanem a diktatúra alapja
Ami Magyar Pétert „messiássá” teszi a hívei szemében, az valójában a személyes felelősség átruházása. Nem kell gondolkodni, cselekedni, vállalni semmit, „ő megcsinálja helyettünk”. Ez a „messiásvárás” lényege: a messiás mindent megold helyettük, nem kell tenni semmit. Ez a gondolkodásmód, amely átruházza a felelősséget, nem a demokráciát, hanem a vezéruralmat erősíti.
A demokrácia polgári részvételt, tudatos állampolgárokat, kockázatot vállaló embereket kíván. Aki elhiszi, hogy mindent el lehet intézni egy „ügyes vezető” által, akire csak rá kell szavazni, az nem szabadságot akar, hanem kényelmet. Abból pedig szabadság nem lesz. Ez hamis és veszélyes várakozás. Nem lehet megspórolni a kockázatvállalást, a kiállást, nem lehet megúszni a felelősségvállalást.
A rendszer lényegét (lopás, elnyomás, nepotizmus, korrupció, antidemokratikus működés) mindenki tudja, aki látni akar. Magyar Péter semmi újat nem mondott, legfeljebb belülről erősítette meg azt, leginkább saját példáján, amit kívülről ezerszer elmondtak. De ahhoz nem tett hozzá semmit. Az ígéreteit, s az ahhoz fűződő reményeket, hogy majd belülről leleplezi a volt barátait, nem váltotta be.
Ezért nem ő robbantotta szét a rendszert, és nincs morális alapja arra, hogy ő örökölje meg a bukása után. Főleg nem úgy, hogy a rendszer alapstruktúráit (jogállamiság látszata, látszatválasztások, centralizált hatalom) változatlanul hagyja, ő maga is fenntartaná, mert azokat elfogadja.
Azt hinni, hogy Magyar Péterre szükség van, mert ő az egyetlen, aki választáson győzhet Orbán ellen, nemcsak téves, hanem veszélyes is. Mert: nem mindenki szavaz rá, épp a legelkötelezettebb demokraták nem. Választáson nem lehet leváltani egy diktatúrát. A messiásvárás felmenti az embereket a saját felelősségük alól, amiből szabadság nem lesz. S ha a rendszer saját magától omlik össze, egy kívülről jövő populista nem megmentő, hanem tolvaj, aki ellopja a szabadságot.
Kis János bizalma Magyar Péterben alaptalan
Kis János csatlakozik azokhoz, akik nem látnak veszélyt Magyar Péterben. Azt mondja: „Nem tartom valószínűnek, hogy Magyar Péter a liberális demokrácia helyreállításának bajnoka lesz. (…) Attól azonban nem félek, hogy Magyar Péter egy második Orbán lesz.” Az első mondat arra utal, hogy Kis János tisztában van Magyar személyiségével. A második mondat azonban megkerüli a következtetések levonását.
Ez a két mondat ugyanis ellentétben áll egymással. Mert, ha Magyar Péter nem lesz „a liberális demokrácia helyreállításának bajnoka”, ahogy Kis János is helyesen gondolja, abból az következik, hogy „második Orbán lesz”. Ettől pedig félni kell.
Magyar Péter maga legitimálja az Orbán-rendszert: „jogállamként” és „demokráciaként” beszél róla, amelyben szerinte a törvények működnek. Miközben Kis János világosan leszögezi, hogy „ez itt nem demokrácia”, Magyar Péter az ellenkezőjét állítja. Milyen alapon várhatjuk, hogy ő majd helyreállítja a demokráciát, ha szerinte nem is tűnt el?
Kis János szerint nem áll fenn a veszélye annak, hogy ha Magyar ölébe hullik a hatalom, másik diktatúrát épít. Érvelése inkább azt sugallja, hogy ezt a kérdést másokkal együtt meg akarja kerülni, mert kényelmetlen szembenézni vele. Már késő megállítani. Tőle várják a „megváltást”, tőle remélik Orbán legyőzését, s későn vették észre, kivel állnak szemben.
Kis János szerint a „Tisza Párt” széttartó tábora a garancia a pluralizmusra, és ha Magyar tekintélyelvű hajlamai igaznak bizonyulnak, azt „a koalíciós kényszerek” és a választási ciklusok visszafognák. Miféle koalíció? Kivel hajlandó Magyar koalícióra lépni? Legfeljebb a Fideszt fogadná el koalíciós partnernek, ahol a szíve ottmaradt.
Magyar az igazi „centrális erőteret” hirdette meg. Csurka jelszavával hirdeti, hogy többé „nincs se jobb, se bal, csak magyar”, pontosabban: csak Magyar. Kis János téved: Magyar Péter elhiteti, hogy az ő egyeduralmára és hatalomkoncentrációra van szükség. Magyar olyan diktatúrát fog bevezetni, hogy még a százszor elátkozott Orbánt is visszasírják.
Egyáltalán nem biztos az sem, hogy Magyar hatalomra jutása után az ezerszínű támogatói bázisa különféle ideológiai irányzatok szerint darabokra hullana. Kialakult a Tisza identitás, amely a különbségeket, a belső ellentmondásokat is elfogadja, minden hamissággal és hazugsággal szemben kitartó és ellenálló. Magyar hívei eltaposnak mindenkit, aki ellenáll.
Kis János vélekedése (meggyőződésünk szerint azért, hogy ne kelljen szembenézni azzal a veszéllyel, amit Magyar jelent, mert mindent alárendelnek az Orbántól való szabadulás hamis illúziójának) súlyosan alábecsüli azt a változást, amelyen Magyar fanatikus tábora átesett. Minden hazugságot elhisznek, elfideszesedtek, s mitől változna ez meg?
Emellett alábecsüli Magyar manipulációs képességét, a kialakult személyi kultuszát. Azt a populista igézetet, amellyel Orbánhoz hasonlóan megbénította hívei gondolkodását. Az autokraták alkalmazkodó képességét, és azt a tényt, hogy a populisták hiszékeny emberek megvezetésére képesek.
Magyar totálisan alkalmatlan az ország vezetésére, viszont professzionális propagandista és manipulátor. Semmi máshoz nem ért, de ahhoz nagyon. Olyan kultuszt építettek köré, amit nem tudnak romba dönteni azok, akik politikust csináltak belőle.
Ezért semmi garancia nincs arra, hogy Orbán bukása után Magyar tábora darabokra hullik, különféle pártokra oszlik, s koalíciós kényszerek akadályoznák Magyar Péter diktatúrájának kialakulását. Demokratikus pártokkal kizárt bármiféle együttműködést, azokat megveti, s azok egy kormányváltás után is csak becsmérelt „óellenzékiek” maradnának.
A rendszer alkotmányos helyreállításának félreértése
Kis János szerint az Orbán-rezsim lebontása „jogilag igen kényes művelet lesz, aminek a végrehajtása egyszerre kíván bátorságot, végiggondoltságot és óvatosságot.” Ez az érvelés abból indul ki, hogy a Fidesz által elfogadott törvények és intézmények jogi értelemben érvényesek, még ha az alkotmányosság szellemét meg is sértették.
Ez ellentmond saját megállapításának, miszerint „Orbán a demokrácia alapintézményeit 2010 után egyetlen rohammal verte szét”, továbbá, hogy „ez itt nem demokrácia”. Ha ez nem demokrácia, akkor ezt nem lehet demokratikus eszközökkel leépíteni, hanem egy tollvonással megszüntetni, hiszen nem alkotmányos és nem törvényes. Ez az egyetlen demokratikus eszköz a megszüntetésére.
Ha nincs demokrácia, akkor alkotmányos jogrend sem létezik. Egy illegitim rendszer által létrehozott intézményrendszer nem jogfolytonos. Ebben az esetben a demokratikus rend helyreállításával kell kezdeni: új alkotmánnyal, az Orbán-rendszer legitimációjának elutasításával. A Fidesz megdöntötte az alkotmányos rendet, ezért be kell tiltani, mint a Szovjetunió Kommunista Pártját.
Kis János szerint „nehéz küzdelemben kell majd végleg legyőzni Orbánt.” Politikai harcra készül egy államellenes és köztörvényes bűnözővel szemben? Ha a rendszer diktatúra, akkor Orbán nem politikai ellenfél, hanem törvénytelen hatalomgyakorló, akit nem „küzdelemben” kell legyőzni, hanem a jogállam eszközeivel felelősségre kell vonni.
Kis János elemzése rámutat a rezsim belső válságára, és helyesen értékeli a politikai helyzetet. De aki az Orbán-rendszert nem tekinti demokratikusnak, az nem tekintheti jogfolytonos örökösének azt sem, aki folytatni akarja azt, vagy beülne annak trónjára. A valódi változás nem pártok cseréje, hanem a rendszer elutasítása és azonnali felszámolása.
