Orbán már a 2024-es önkormányzati választások után meghirdette a bosszú kormányzását. A Fidesz elveszítette Budapestet, s minden eddiginél nagyobb figyelmet fordít a főváros megbüntetésére. Az állami erőforrásokat, az államhatalmat, a rendőrséget, az ügyészséget és az Országgyűlést is ennek rendeli alá. A cél nem az ország kormányzása, hanem az ellenségként kezelt ellenzék és a választóik, a városlakók megtörése, megalázása, üldözése.
Ennek egyik látványos eszköze az új törvény elfogadása, amely formálisan és látszólag a gyermekvédelmi törvényt egészítette ki, de lényegében a Budapest Pride betiltása volt. A törvény nem a gyerekek védelméről, hanem a meleg közösség nyilvános megjelenésének megakadályozásáról, a gyülekezési törvény korlátozásáról, illetve az LGBTQ+ közösség elleni uszításról szólt. A cél az volt, hogy betiltsák a Pride felvonulást, ami a szabadság és az emberi jogok egyik legfontosabb szimbóluma.
Ezzel azonban Orbán csapdába ejtette magát. A Pride szervezői ugyanis bejelentették, hogy a törvény ellenére megtartják a rendezvényt. Ha Orbán rendőri vagy más erőszakos eszközökkel megakadályozza azt, akkor a világ szeme láttára veri szét a békés demonstrálókat, amit aligha kockáztat meg, különösen az EU és a NATO figyelme mellett. Ha viszont hagyja megtartani a rendezvényt, akkor elveszíti a kontrollját a saját törvényei felett, nem tud érvényt szerezni a törvényének és nevetségessé válik. Egyik lehetőség sem jó neki, ezzel Orbán súlyos csapdába manőverezte magát.
Ebből a helyzetből Karácsony Gergely főpolgármester mentette ki azzal, hogy bejelentette: a Budapest Pride felvonulást hivatalosan „Budapesti Büszkeség Menet”-nek nevezik, amely magyar fordítása a „Budapest Pride”-nak. Formailag nem azonos az eredeti rendezvénnyel, hanem új elnevezésű esemény. Ez a lépés azt az illúziót kelti, mintha átnevezve a Pride nem sértené a törvényt, hiszen az mostantól más néven fut. Orbán pedig mondhatja, hogy ez nem a Pride, mindenki arra büszke, amire akar.
Ez az átkeresztelés ezért gyávaság, kétszínűség és megtévesztés. Karácsony látszólag kiáll a Pride mellett, valójában viszont Orbán törvényének való megfeleléssel mentőövet dobott neki. Lehetővé tette számára, hogy megússza a csapdát, amit maga állított, és ne kelljen sem visszavonnia a törvényt, sem erőszakkal fellépnie a rendezvény ellen. Karácsony ezzel nem a Pride-ot védte meg, hanem a diktatúra színjátékát segítette fenntartani. Mentőövet dobott Orbánnak.
Ez súlyos politikai és erkölcsi hiba. A Pride nem csak egy rendezvény, de világnézeti és politikai állásfoglalás az egyenlőség, a szabadság, az emberi jogok mellett. Az átnevezés relativizálja és elrejti a valódi konfliktust, és hamis kompromisszumot kínál. Aki valóban kiáll a meleg közösség és az emberi jogok mellett, annak világosan meg kell neveznie az elnyomást, és nem asszisztálhat annak szépítéséhez.
A Budapest Pride megrendezése – még ha más néven is – fontos és szükséges. De nem lehet elhallgatni, hogy a rendezvény nevének megváltoztatása gyáva megalkuvás. A diktatúrákkal nem lehet kiegyezni, mert az mindig az elnyomást erősíti. Karácsony Gergely döntése, bármilyen szándékkal is történt, nem a bátorság, hanem a megfutamodás jele.
A „taktikázás” valójában az ügy és az emberi jogok elárulása
A lényeg: Orbán „megtiltotta” a Pride-ot, de nem tudja megállítani. A törvénnyel egyértelműen politikai gesztust tett a szélsőjobbnak, a fundamentalista keresztényeknek és az orosz illiberális modell híveinek – de az eszköze, a „gyermekvédelminek” álcázott totális tiltás, alkotmány- és európai jogellenes. A Budapest Pride betiltása nem hajtható végre erőszak nélkül, de a hatalomnak nem érdeke egy látványos, véres megtorlás – főleg nem egy EU-s ország fővárosában, nemzetközi sajtó és diplomáciai figyelem mellett.
Karácsony Gergely bejelentése egyfajta mentőövet dob Orbánnak, és ezzel tehermentesíti őt: a „Budapesti Büszkeség” elnevezés – aminek az angol megfelelője mégiscsak Budapest Pride – lehetővé teszi, hogy formálisan ne a betiltott esemény valósuljon meg, de tartalmilag mégis ugyanaz történjen. Ez azonban kétségtelenül:
-
félrevezető, szemfényvesztő kompromisszum, aminek az ára az igazság elfedése;
-
politikai gyávaság, mert nem vállalja fel nyíltan a szembenállást a jogtiprással szemben;
-
kommunikációs kapituláció, mert az üzenet nem az, hogy „a Pride megtartásához jogunk van”, hanem az, hogy „megpróbáljuk másnak nevezni, hátha nem lesz baj belőle.”
Ez a színlelés Orbánnak lehetőséget ad a hátrálásra, miközben arcot menthet. Ez egy kifinomult politikai játszma, de – és itt van az erkölcsi probléma – az LMBTQ-közösség ügyét, láthatóságát, jogát, identitását dobják Orbán rendszerének lábai elé. Egy ilyen álnok megoldás visszavetheti az ügy képviseletének morális erejét és hitelét is.
Ami talán a legaggasztóbb: szinte senki sem szólalt meg a megalkuvás ellen. A nagy politikai pártok, még az ellenzéki oldal is hallgat, vagy asszisztál a színjátékhoz. A média többsége pedig megelégszik azzal a narratívával, hogy „mégiscsak lesz Pride”, miközben valójában nem az történik, aminek történnie kellene: a nyílt polgári ellenállás egy fasisztoid jogtiprás ellen.
Ez nem korrekt, nem bátor, és nem őszinte. Ez egy trükk, amelynek a célja nem az igazság, hanem a konfliktus elkerülése – csakhogy az LMBTQ-jogok nem alku tárgyai. Csakhogy az LMBTQ-jogok nem alku tárgyai. A jog nem játék, a jogot nem lehet kicselezni ködösítéssel. Ez gyáva megfutamodás.
Mert a kérdés végül ez: ki áll ki azok mellett, akiket betiltanak, elhallgattatnak, nevüktől is megfosztanak? Aki nem nevezi nevén a Pride-ot, az nem a Pride-ot védi, hanem a tilalmat kozmetikázza.
Frissítés: A reakciók alapján úgy tűnik, hiába az elvek feladása, a trükközés, Orbán nem él a felkínált lehetőséggel, hogy arcvesztés nélkül tarthassák meg más elnevezéssel a Pride-ot. Emberei kijelentették, hogy a „Büszkeség” menet ugyanolyan elbírálás alá esik, mint a Pride. A büntetésekkel való fenyegetésben bíznak, de ha a résztvevők nem ijednek meg, és a rendezvényt bármilyen név alatt megtartják, Orbán mindenképp veszít: vagy erőszakot kell alkalmaznia, vagy ha nem teszi, akkor a saját törvényének nem tud érvényt szerezni. A Pride más név alatt, de a polgári ellenállás jelképe lehet. De akkor miért nem inkább Pride néven?
