Orbán Viktor már régen elveszítette taktikai- és realitásérzékét, de a Pride betiltásával élete legnagyobb öngólját lőtte. Nem tudott érvényt szerezni saját alkotmányellenes törvényének, hatalmas ellenállást váltott ki, és szabad emberekből létrehozta az eddigi legnagyobb ellenzékét, spontán rendszerellenes demonstrációját.
Kiderült, hogy nem a jobboldali hamis messiások, hanem mégiscsak a szabadság mozgósít leginkább. A szabadságnál semmi nem fontosabb, és a diktatúra ellentéte nem a „puhább” diktatúra, hanem a szabadság. Minden ember szabadnak született, minden embernek joga van úgy élni, ahogy akar, ha azzal mások szabadságát nem sérti.
Az állam nem szabhatja meg, nem mondhatja meg, hogy ki minek tartja magát, mivel és kivel azonosul, mia világnézete, és mi az identitása. A képmutató zsarnokság megpróbálja kényszeríteni az embereket olyan normákra, amelyeket hatalma igazolására használ, de az emberek lelkét nem lehet tartósan megnyomorítani, mert fellázadnak ellene.
Az emberek kiálltak önmagukért és egymásért, s ezzel megmutatták: Magyarország szebbik arca nem gyűlöl, hanem elfogad, nem tilt, hanem ünnepel. Ez az arc most diadalmaskodott.
Budapest fellázadt Orbán zsarnoksága ellen. Boldogok voltak attól, hogy szabadok, és nem tudják őket betiltani, mert a hatalom fél tőlük. Mert ők szabadok, a hatalom pedig nem az. Magyarország megmutatta szebb, kedves és békés arcát, a gyűlölet kultúrájával szemben. Orbán rendszere most szenvedett vereséget, mert semmibe vették a tiltását, fenyegetését.
Ez volt Orbán rendszere egyik legnagyobb erkölcsi veresége. Mert ez a Pride nemcsak menet volt, hanem spontán és erőteljes tiltakozás az elnyomás, a gyűlölet és a zsarnokság ellen. A hatalom tiltása, a rendőrségi fenyegetés sem tudta megfélemlíteni a résztvevőket. Ez a nap nem a félelemről, hanem a bátorságról, a reményről és a szeretetről szólt.
Nem véletlen, hogy Magyar Péter nem vett részt ezen az őszinte, szabad és boldog Pride felvonuláson, mert ő nem őszinte, szabad és boldog ember, és nem is szereti azokat. Fogait csikorgatva, gyurcsányozva írt posztjában, ki sem ejtette a Pride nevét, amely így nemcsak Orbánt, hanem őt is legyőzte és jelentéktelenné tette. Mert nem ő a magyar ellenállás, hanem azok az emberek, akik az LGBTQ+ közösség mellett álltak szívből.
Megmutatva, hogy nem Magyar Péter a magyar szabadság, hanem ez a spontán tömeg, amely elismerte az LGBTQ+ honfitársai szabadságát, szabad élethez való jogát, az egyenlőségét és azonosult velük. Ezek az emberek jelentik Magyarország jövőjét, nem egy újabb zsarnok, aki ebben a közösségben (nem véletlenül) nem találta a helyét.
Amerikában ugyanez történt. A gyűlöletből fakadó tiltások és a korlátozások mozgósítottak, soha nem látott méretű Pride rendezvények zajlottak, amelyek egyben az elnyomó hatalom elleni tiltakozások voltak. Ugyanez történt Budapesten. Egy másik ország, egy másik világ mutatta meg szebbik arcát, az önkény és gyűlölet uraival szemben a szabad emberek.
A legüldözöttebb kisebbség, a melegek melletti kiállás nemcsak erkölcsi kötelesség, hanem a szabadság kifejezésének legerősebb formája. Mindenki az lehet, aki. Mindenki szabadon és félelem nélkül élhet. Mindenkit azonos jogok illetnek meg. Nem lehet megbélyegezni senkit. A szabadság mindenek fölött álló érték.
Ez a szabadság ma elsöpörte az Orbán-rendszert. Még akkor is, ha látszólag a helyén van. Nem Magyar Péter a magyar jövő, hanem ennek a sok szabad, kedves és boldog embernek a közössége, ahogy mindenki elfogadja önmagát és egymást, és kiállnak egymás jogaiért. Magyarországon a primitív, vallásos mezbe bújtatott gyűlölet és zsarnokság ma megbukott.
Karácsony Gergely a Pride felkarolásával és megszervezésével Magyarország legfontosabb ellenzéki politikusa. A Pride elnevezést kár volt taktikai okból magyarra lefordítani, és így a Büszkeség Napjára cserélni, de ez a próbálkozás nem jött be, mert Orbán szerencsére nem fogadta el az így felkínált egérutat. Kijelentette, hogy ez ugyanaz.
Ezért mégiscsak Pride lett belőle, s így lett teljes a győzelem.
