Tag: Tisza

Éppen ez volt kezdettől fogva a demokratikus tábor megosztottságának oka. Abban nem volt vita, hogy Orbánnak és a Fidesznek mennie kell. Akik azonban nem csak választási győzelemben, hanem rendszerváltásban gondolkodtak, Magyar személyében nem láttak garanciát arra, hogy a kormányváltásból rendszerváltás is lesz. Annál is inkább, mert erre sem intézményes garanciák, sem közös értékek, etikai és demokratikus normák nem léteztek, s egyetértés sem született arról, hogy mit tekintenek rendszerváltásnak azok, akik az ellenzék választási győzelme után rendszerváltásban reménykedtek. Magyar nem könnyítette meg a dolgukat azzal, hogy ezt világosan és egyértelműen tisztázta volna. Magyar Péternek csaknem két év kellett ahhoz, hogy kimondja a demokrácia, a jogállam és a rendszerváltás szavakat, azonban ezek nem nyugtatták meg a kételkedőket, mert ő egyértelműen mást értett ezek alatt. Demokrácia az, amikor a többség mögötte áll. Jogállam alatt nem a hatalmi ágak megosztását, a fékek és ellensúlyok rendszerét, valamint a hatalmat korlátozó intézményes garanciákat értette, hanem a jog előtti egyenlőséget. A rendszerváltás alatt pedig leginkább azt értette, hogy Orbán embereit a sajátjaira cseréli. Az Orbán-rendszer ideológiai és jogi alapjait jelentő alaptörvény eltörléséről, s új demokratikus Alkotmány megalkotásáról, Orbán büntetőjogi felelősségre vonásáról szó nincs. Amikor Magyar Péter támogatóit szembesítették a jövőre vonatkozó kérdésekkel, miszerint nemcsak az számít, hogy Orbánt a választáson legyőzzék, de legalább olyan fontos, hogy mi lesz utána, a legjellemzőbb válasz az volt, hogy az nem számít. Csak "Orbán tűnjön el". Arra az ellenvetésre már bezárultak a fülek, hogy ha nincs rendszerváltás, akkor Orbán nem tűnik el, csak helyet cserél Magyar Péterrel. Az Orbán-rendszer megmarad, Orbán nem börtönbe, hanem ellenzékbe megy, a lopott vagyonát pedig megtarthatja. Ez a lehetőség azzal fenyegetett, hogy a népi elégedetlenség Magyar Péter vitorlájába kerül, s nem Orbán eltüntetése, hanem kimenekítése lesz rendszerváltás helyett. Magyar támogatóit a jövő nem nagyon érdekelte, miközben a választási győzelem érdekében minden jogos kritikától megvédték. Elhitették magukkal, hogy Magyarban meg lehet bízni, és rá lehet bízni az aránytalan választási rendszer révén létrejött kétharmados többséggel járó korlátlan hatalmat, mert az alkotmányos demokratikus rend helyreállítására használja. Erre vonatkozóan azonban semmiféle garanciát nem kértek és nem kaptak, még a rendszerváltás mibenlétét sem tisztázták, ezért mindenki mást ért alatta. Eközben Magyar Péter körül olyan személyi kultusz alakult ki, amely már nemcsak garanciák nélküli bizalmat, hanem hatalmának kritikátlan elfogadását és támogatását jelenti sokaknak. Az egyetlen ígéret, amit Magyar támogatói megfogalmaztak, hogy "ha nem teljesíti az ígéreteit, akkor őt is elzavarjuk". Mondták ezt azok, akik Orbánt sem zavarták el 16 évig, holott 2012-ben már tudni lehetett, hogy a rendszere mit jelent. Nincsenek normatív ígéretek és szabályok, amelyeket számon lehetne kérni, mert a rendszerváltás tartalma sem tisztázott. Magyar Péter a "választási forradalomnak" köszönhetően olyan korlátlan hatalommal rendelkezik a megörökölt Orbán-rendszerben, mint Orbán. Semmi intézményes kontroll és garancia nincs arra, hogy ezt a korlátlan hatalmat mire használja: a "kétlépcsős forradalom" befejezésével rendszerváltásra, vagy saját hatalmának megszilárdítására.

Ez már most egy családi vállalkozás benyomását kelti, miközben Magyarország most mondott ítéletet egy másik fideszes családi maffiára. Magyar választása egyértelmű üzenet, hogy a kétharmados korlátlan hatalmát nem a jogállam helyreállítására, hanem egy másik érdekcsoport uralmának a kiépítésére használja. Akinek tisztességes szándékai vannak és birtokában van az önmérsékletnek és a jóízlésnek, emellett nincsenek hátsó gondolatai, nem nevezi ki a sógorát igazságügyi miniszternek. Ez piros zászló, amiből olvasniuk kell azoknak, akiknek feladatuk, hogy Magyaron számon kérjék az ígéreteit, a rendszerváltást, a stílusváltást és a demokratikus normákat. A másik bejelentett kinevezés sem sokkal jobb: a belügyminiszter Pósfai Gábor, a Tisza Párt operatív igazgatója, aki szintén nem a belügyi szakmából jött, hanem a sportszereket árusító Decathlon áruházlánctól, ahol 19 évig dolgozott. Magyar ezt azzal próbálta hitelesíteni, hogy a sport is a Belügyminisztérium alá tartozik majd. De a sportszer nem sport. Pósfai kinevezése szintén politikai és bizalmi választás. A miniszterelnök, a belügyminiszter, az igazságügyi miniszter, a kulturális miniszter, a honvédelmi miniszter, a pénzügy-, továbbá a külügyminiszter volt fideszes államtitkárokból és Magyar Péter legközvetlenebb baráti társaságából, bizalmi embereiből és a sógorából áll. Akiknek bármilyen közük van a szakmai területhez, amit irányítanak, azt korábban a Fideszben tették, ott szocializálódtak. Rájuk vár a rendszerváltás feladata. Innen szép győzni. A hatalom egyik legérzékenyebb pontjára a legközelebbi bizalmi ember, egy családtag kerül. Ez több, mint nepotizmus: struktúra. Nem egyszerűen arról van szó, hogy rossz döntések születnek, hanem arról, hogy ami történik, az ellentéte annak, amit ígértek. Ebből a kinevezésből már most látszik, milyen rendszer épül. A kezdet már önmagában elárulja a véget. Borzalmas lesz látni, ahogy a Fidesz lubickol az ellenzékiségben, és a demokratikus kritikát megfogalmazók egy oldalra kerülnek velük. Az 1989-es rendszerváltást, amely valóban rendszerváltás volt, a köznyelv "gengszterváltásnak" nevezte, pedig nem az volt. Magyar legnagyobb félelmeinknek kezd megfelelni, s ez már most úgy néz ki, hogy egy gengszterváltás lesz. A fékek és ellensúlyok rendszerét, a független ellenőrző intézmények szerepének helyreállítását az igazságügy miniszterre bízta, aki a sógora. A Fidesz a parlamentben osztogatja a bizottsági helyeket, Mészáros Lőrinc kész együttműködni az új kormánnyal, ahogy a Fidesz káderképzője, az MCC is. Minden szó szerint a Fideszen és a családon belül marad. Most jön az, amit a Tisza szimpatizánsok ígértek, hogy ha Magyar nem azt csinálja, amit ígért, akkor elzavarják őt is. (Hangos nevetés.) Pedig ez még csak a kezdet.

Ha Magyar rendszerváltásról és jogállamról beszél, akkor Orbán nem úszhatja meg. Ha mégis így lesz, Magyar csak handabandázik, aztán elverik a port azokon, akiket Orbán sem véd meg, Orbán pedig megússza, akkor ez egy csalás és átverés. Akkor Magyar nem legyőzte és elkapta, hanem kiszabadította Orbánt. Akkor kiegyeztek a háttérben, mert az képtelenség, hogy ezért a 16 évért Orbánt és a családját nem lehet tetten érni és törvényesen bíróság elé állítani. Ha Magyar azt akarja előadni, hogy mindent lepapíroztak, és a súlyos bűncselekményeket nem lehet bizonyítani, százmilliárdos lopott vagyonokat nem lehet visszaszerezni, akkor hazudik és Orbánnal közösen mindenkit átver. Nem szeretnénk összeesküvéselméleteket gyártani, de ha Orbán elsétálhat a lopott vagyonával Amerikába, és élheti világát, akkor a magyarokat csúnyán becsapták. Semmi nem az, aminek látszik. Akkor ez nem egy győzelem, nem a diktatúra megsemmisítése, s nem Orbántól való megszabadítás, hanem egy csel, jól megszervezett csapda, amibe Magyar támogatói belesétáltak. A választás előtt azt ígérték, hogy ha Magyar nem tartja be az ígéreteit (és az elszámoltatás az egyik legfontosabb ígéret), akkor Magyart is elzavarják, vagy az ígéreteit számonkérik és behajtják. Eddig ez nem történt meg, egyelőre ugyanúgy ájuldoznak minden cselnek, mint korábban, most egyes új kormánytagoknak. Csak a bolond nem látja, hogy elkezdődött az "érzékenyítés" arra, hogy Orbánt és legfőbb bűnösöket ne vonják felelősségre. Már zengi a kórus, hogy békés átmenet, mert erre van szükség. Miközben az is egy gyalázat, hogy ezek az emberek még szabadlábon vannak, hogy a Fidesz a parlamentbe készül, és az alkotmányos rend megsértése miatt nem tiltják be, az önkényuralmi rendszer kiépítése és az ország kirablása után. Nekünk már ez is sok, felháborítónak tartjuk, ami történik. Ez nem rendszerváltás, hanem Orbán és a bandája kimenekítése. Mi, akik nem voltunk 14 évig a NER kiszolgálói és élősködői, hanem 16 éve szenvedünk és harcolunk Orbán ellen, nem így képzeltük a bukását. Követeljük, hogy Orbánt vonják felelősségre, a családtagjaival és a strómanjaival (Mészárossal és Tiborcczal) együtt, akik 16 év alatt a világ leggazdagabb emberei közé kerültek, s nem a kétkezi munkájukkal. Magyar Péter támogatóinak nincs joga szabad elvonulást adni Orbánnak, nincs joga elengedni az elrabolt közvagyont, és nincs joga hülyének sem lenni, és bedőlni a szélhámos álmessiásnak, aki már két éve az orruknál fogva vezeti őket. Az Orbán-családtól az utolsó lopott szöget is vissza kell venni. Mészáros Lőrincnek élete végéig börtönben a helye. Orbánnal együtt. Csak ez védi meg Magyarországot attól, hogy még egy ilyen államcsíny bekövetkezzen. Hacsak már nem ugyanez zajlik. Orbán elsétál, előtte lepasszolja Magyar haverjainak a pártot, összejátszanak, és a végén talán egyesülhet is a Fidesz és a Tisza. Magyar támogatói egy fideszes összejátszás áldozatai. Abba már beletörődtek, hogy elölről kezdődik a Fidesz. Abba nem törődhetnek bele, ha ezt a két Fidesz egymás között lepacsizta, és mindenkit átvernek. Ehhez nincs joguk. Besétáltak a fideszes centrális erőtérbe. Csak ők vannak, és senki más. Orbán megcsinálta. Most pedig élvezi majd a lopott százmilliárdjait.

Magyar tehát – a Mi Hazánk javaslatára – egy horthysta alkotmányos doktrínát vezetne be szimbolikusan. Ez nem véletlen és nem ártatlan gesztus. A korona nem egy díszlet, hanem az 1848 előtti alkotmányos rend alapja. Ez nem a köztársaság helyreállítása, hanem visszatérés a Magyar Királyságba. Orbán is használta a koronát, mint az identitás egy kellékét, a keresztény-nemzeti állam jelképeként, de nem arra esküdtek fel. Orbán nem tette a politikai hűség és a hatalom legitimitásának alapjává. Itt ez történik. Ez nem a múltról szól, hanem a jövőről. Ez egy folyamat első lépése. Először jelképes, aztán természetes, végül megkérdőjelezhetetlen. Így épülnek fel azok a rendszerek, ahol a politikai közösség már nem polgárokból áll, hanem alattvalókból. A köztársaságban a nép van fölül, a nép a hatalom forrása. A korona által szimbolizált királyságban a nép alulra kerül. A hatalom birtokosa nem a népet szolgálja, hanem a nép fölött uralkodik. Ha Magyar a korona előtt tesz esküt, s ebbe az irányba indul el, akkor ez a célja. A Mi Hazánk javaslatának támogatása azt jelzi, hogy Magyar közeledik a szélsőjobboldalhoz. Kész engedményeket tenni nekik, mert belevág az alkotmányjogi terveibe. Nem szorul rá a támogatásukra (kevesebben vannak, mint Hófehérke törpéi, mint tudjuk), ezért a javaslatot azért fogadja el, mert egyetért vele. Ez azonban nemcsak normalizálja a Mi Hazánkat, hanem szélsőjobboldalivá teszi a "Tiszát". Magyar jelképesen a királyság nélküli királyságot alapítja meg az eskütételkor. Orbán alaptörvénye visszahelyezte a Szent Koronát az alaptörvény preambulumába és az alkotmányos szimbolikába. Már ez is antidemokratikus lépés volt. Magyar most ennél is továbbmegy: ez már nemcsak szimbolika, a koronára tett eskü nagyon súlyos alkotmányellenes cselekedet, ez már több, mint a NER megalapítása. A köztársaság szimbolikus felváltása egy középkori dinasztikus jelképpel nem hagyomány-tisztelet, hanem a demokratikus köztársaság felszámolásának első aktusa. Elveszik a hatalmat a néptől. Ez egy ellenforradalom. 1848 éppen a Szent Korona-tan ellen volt forradalom, abban az értelemben, hogy a népszuverenitást helyezte a dinasztikus legitimitás fölé. Kossuth és a reformerek azt mondták ki, hogy a hatalom nem a koronától, nem a Habsburgoktól, nem egy transzcendens jelképtől ered, hanem a néptől.  Az áprilisi törvények pontosan ezt rögzítették: parlamentáris kormányzás, népképviselet, felelős minisztérium. Ez volt a magyar alkotmányos forradalom lényege. 1848 ellenfele a Szent Szövetség volt. Magyar Péter – aki a "rendszerváltást" és a demokratikus megújulást hirdeti – most egy olyan esküt vezet be, amely az 1848 előtti állapotot idézi. A Szent Korona előtti eskü azt mondja ki, hogy a képviselők nem a népnek tartoznak felelősséggel, hanem Szent Koronának, és amit az jelent. Ez nem 1848 szelleme. Ez annak tagadása. Magyar március 15-én eljátszotta az 1848-as forradalmárt, majd két hónappal később esküt tesz arra a jelképre, amely ellen 1848-ban kitört a forradalom és a szabadságharc.

A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) hamarosan virágkorát élheti, mert a választási vereség után rohamosan szaporodnak az ellenállók és a partizánok, akik titokban...

Azzal már mindenki találkozott, hogy egyes közvéleménykutatások ellenkező eredményt mutatnak attől függően, hogy ki a megrendelő. Ennek súlyos veszélyei is lehetnek, ha például táplálkozási vagy egészségügyi kérdésekről van szó. Hasonlóan súlyos veszélyei lehetnek politikai kampányokban is, mert a populista politika egyik leghatékonyabb fegyvere lehet, s nemcsak jó célok, hanem rossz célok érdekében is. A közvélemény félrevezetése és manipulálása veszélyes egy egészséges társadalom műküdésére. Ebben az esetben a Medián jó célt szolgált, egy sötét diktatúra megdöntésében segédkezett. Nyilván ez mentette fel a lelkiismeretet: Orbán legyőzése minden szempontnál fontosabb. De ez a metódus, amikor egy közvéleménykutató nem kutatja, hanem irányítja, befolyásolja és vezeti a közvéleményt, rossz célokra is felhasználható. Abban sem vagyunk biztosak, hogy egy diktatúra megdöntése is elegendő indok arra, hogy minden szakmai és morális szabályt felfüggesszenek, mert az hosszú távon akár egy másik diktatúrát is létrehozhat. A sajtó, a nyilvánosság kontrollja elengedhetetlen a társadalmi önvédelem szempontjából. Ebbe beletartozik az is, hogy a közvéleménykutatások megalapozottak és hitelesek legyenek, ne manipulációs célt szolgáljanak. Ez új szint ahhoz képest, hogy az egyes pártokhoz közelebb álló felmérések kicsit kedvezőbben mérnek "haza". Ez teljesen új szerepbe állítja a közvéleménykuatatásokat és az egész szakmát. Lehet, hogy ez zseniális volt, de attól még nem biztos, hogy legitim. A veszély éppen az, hogy legitimmé válhat, miközben másnak mutatja magát. Nem tükrözi a valóságot, hanem megteremti. Ez precedens. Ez innentől eszköz lehet. És nemcsak jó célra. Bele is szerethet a megalkotója, és ennek az "iskolának" a követői. Mindnki jó ügynek tartja azt, amit szolgál. A machiavellizmus csapdája ez. Nem beszélve arról, hogy sokkal nagyobb üzleti lehetőséget is kínál ez a modell, mint csak egy mérés, noha annak is megmarad a funkciója. A mellékszereplők politikai aktorrá válhatnak. Igazán vonzó szerep. Összességében, mi továbbra is erénynek tartjuk az önkritikát, a beismerést és a bocsánatkérést, de e pillanatban nem vagyunk meggyőződve arról, hogy nem egy fantasztikus és hibátlanul kivitelezett kampánytechnikáról van szó. Ezt pedig azért sem kívánjuk elkenni, mert ennek a választásnak ez az egyik specifikus területe, amit kutatni érdemes. Ezért Hann Endrétől nem kérünk bocsánatot a felismerésünkért, viszont gartulálunk ahhoz, hogy valami teljesen újat alkottak, s azt tökéletesen kivitelezték. Azt sem vonjuk kétségbe, hogy a feltolt és letolt eredményeknek nem voltak mérésekben szereplő alapjai, de a tendenciák célorientált felhasználása egy új minőséget teremtett. Ezért Hann Endrének minden alapja megvan arra, hogy nevessen a sajtóban, mert zseniálisat alkotott. Pontosan eltalálta, amire éppen szükség volt: se többre, se kevesebbre. A nevetés nyilván nem annak szólt, hogy a mérései pontosak voltak, és igazolódtak, hanem annak, hogy megcsinálták azt, amit kellett, amit célnak kitűztek. Működött a technika. Ez a magyarázata annak, hogy a többi mérés mindig lemaradt a Mediántól, mert az soha nem azt mutatta, ami van, hanem azt, ami lesz. Még inkább: aminek lenni kellene. És a valóság utolérte a próféciát. Pontosan ez volt a célja.

Magyar nem megdöntötte az Orbán-rendszert, hanem helyet cserélt Orbánnal, majd azt mondta neki a telefonba: "mától közös felelősségünk az, hogy újraegyesítsük a nemzetet". Magyar Péter, aki mögé beállt az Orbán által üldözött, megtaposott, kifosztott, megalázott ellenzék, azt mondta a rendszer vezérének, Magyarország gyűlölt diktátorának, hogy mától közös felelősségünk, hogy újraegyesítsük a nemzetet. Orbánnal akarja egyesíteni a nemzetet.  Ez nem az "út a börtönbe" program, hanem a Fidesz és a Tisza egyesítésének programja. Ez azt jelenti, hogy a pluralizmust felváltja a "centrális erőtér". Magyar hízeleg Orbánnak. Megvan a közös ideológiai és politikai alap. Magyar azt mondta: "védeni fogja az emberi jogokat, de szerinte az EU-nak nem szabad lábon lőnie magát." Az Európai Unió lábon lövi magát? Ezek betű szerint Orbán szavai. Emberi jogi kérdésekben mivel lőheti magát lábon az Európai Unió? Csakis azzal, ha olyan emberi jogokat véd, ami a fideszes ideológia szerint lábon lövés. Ez az antiwokizmus. A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal olyannyira a Szuverenitásvédelmi Hivatal antijogállami megfelelője, hogy még a költségvetését is ide irányítják át. Az Orbán falán levő Nagy-Magyarország térképben Magyar nem lát semmi kivetni valót. Nem gondolja revizionizmusnak, ha valaki ilyen szimbólumokat visel, vagy helyez ki a falra. De azért jó kapcsolatokra törekszik, úgymond, a szomszédos országokkal, amelyekhez ezek a területek tartoznak. Ez a Fidesz revizionista politikája, nacionalizmus és magyar szupremácia. Magyar azt mondja, nyitottak a kínaiakkal való együttműködésre: szívesen megy Pekingbe és szívesen várják itt a kínai vezetőket. A befektetőket is várják, csak szerinte meg kell találni a közös érdekeket. Fogadunk, hogy megtalálják? Magyart kérdezték az LGBTQ+ jogokkal és a Pride-al kapcsolatban is. Erre ezt mondta: "A Tisza úgy véli, hogy mindenki úgy él, azzal és azt szeret, akivel és akit akar, amíg az jogszabályokat nem sért." Ez látszólag jól hangzik, ha ott van vége a mondatnak, hogy "akit akar". Csakhogy úgy folytatódott, hogy "amíg az jogszabályokat nem sért". Milyen jogszabályokat sérthet az, ha valaki azt szeret, akit akar? Csak nem a Fidesz melegellenes jogszabályait, melyek eltörléséről Magyar egy szót sem szólt, pedig azok is sértik az uniós törvényeket? Ez nem arról szól, hogy a Tisza a Fidesz puhább és enyhébb változata, mint ahogy feltételeztük, hanem arról, hogy ez ugyanaz a rendszer, ugyanazzal a logikával, ugyanazzal az ideológiával. Ez  rendszerszintű azonosság. Nem az a baj, hogy mit mond Magyar a migrációról vagy az energiáról, hanem az, hogy minden kulcskérdésben ugyanazt mondja, mint Orbán. Ez még csak nem is a "fiatal Orbán", hanem Orbán maga, csak más néven. Nem átmenet van, nem is egy folyamat, hanem folytonosság. A Fidesz-program változatlanul él tovább. S ami a döbbenetes: Magyar nem is tud mást. Ez félelmetes. Nem gondoltuk, hogy ilyen hamar, egyetlen nap alatt megérkezünk a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe. Talán azért, mert el sem hagytuk.

Orbánnak ugyanis minden eszköz a kezében volt, hogy szükség esetén a választást az eddigiekhez hasonlóan elcsalja. Bármikor elbújtathatott volna egy saláta törvénycsomagban újabb változtatásokat, amelyek megakadályozták volna Magyar győzelmét. De Orbán látványosan nem tette, ahogy látványos volt az is, hogy szabadon engedte a Fidesz ideológiáját soha meg nem tagadó Magyart szónokolni, kampányolni. Láthatóan arra törekedett, hogy a Fideszt egyben tartsa és legitim ellenzéki pozíciót szerezzen meg. Úgy tűnt, rábízta a sorsra, ez mihez elég, mert neki mindkét eset győzelmet jelent. A vereség is. Orbán megkönnyebbüléssel jelentette be, hogy "a kormányzás súlya nem nyomja a vállunkat". 16 év országlás után egy kifosztott, lepusztult, anyagilag és morálisan tönkretett országot ad át, felmérhetetlen és részben ismeretlen mértékű eladósodással. Birkózzon meg vele, aki akar. Méghozzá úgy, hogy nem kell félnie attól, hogy börtönbe kerül, a vagyonát elkobozzák, a pártját betiltják az államcsíny miatt, amit elkövetett. Ha nem Magyar Péter az ellenfele, hanem valódi demokrata, akkor Orbán jogosan számíthatott volna arra, hogy államellenes- és köztörvényes bűncselekmények miatt felelősségre vonják. Most viszont úgy tűnik, hogy az illiberális diktatúra létrehozása után szabadon elvonulhat. A rendszer nem változik, hanem egy "tanítványa" viszi tovább, és újítja fel. Orbán és a családja strómanok segítségével elrabolta a fél országot, amivel most büntetlenül elsétálhat. Gyanúsan nem sok szó esett Mészáros Lőrincről és másokról, akik Magyar Péternek kamuállásokat és munka nélküli milliós jövedelmeket biztosítottak éveken át. Várhatóan majd a békés átmenetre hivatkozva elfelejtődik az, hogy a nevükön kilopott vagyon visszakerüljön. Eljátsszák, hogy papíron törvényes, nem lehet mit tenni. Magyar Péter egyrészt "elszámoltatást ígért" és "megbékélést" hirdet. Elszámoltatás vár azokra, akik ellen a Fidesz is vizsgálatot indított, így várhatóan elverik a port az MNB 600 milliárdos vagyonának ellopása miatt a kegyvesztett Matolcsy Györgyön és körén. A megbékélés Orbánnak és azoknak jár, akik Orbán listáján vannak, amelyet nyilván átad Magyarnak. A fideszeseknek azt ígérte, hogy "a ti miniszterelnökötök is leszek, és azért fogok dolgozni, hogy begyógyítsuk a sebeket". Ebbe nyilván nem fér bele Orbán elszámoltatása és felelősségre vonása. Nem ilyen rendszerváltást képzeltünk 16 éven át. A "megbékélés" és az "elszámoltatás" kettőssége politikai trükk. Ezek egymást kizáró fogalmak, az egyik csak díszlet. A díszlet pedig az elszámoltatás lesz. Nincs rendszerváltás, mert nincs rendszerkritika. Magyar nem bontja le azt, amit átvesz, hanem működtetni készül. Orbán nem tűnik el, hanem pozíciót vált. Mindene megmarad. Nem bukott vezető lesz, hanem ellenzéki erőközpont. A rendszer nem zárult le, hanem új erőre kapott. Ezért nem tudjuk, hogy milyen eredmény született volna akkor, ha a választási vereség nem egérutat jelentett volna Orbán számára, hogy büntetlenül megússza az elmúlt 16 évet. Így azonban még a rendszere is megmarad, mert Magyar nem valódi rendszerváltást, a diktatúra alapját jelentő alaptörvény eltörlését, s nem igazi jogállamot, hanem egy jobban működő és kevésbé korrupt Orbán-rendszert ígért. Generációváltás ez a Fideszben, és Orbán azzal járt jól, hogy nem liberális demokrácia, hanem saját rendszere követi. Magyar utólag legitimálja az Orbán-rendszert és az alkotmányos rend megdöntését.

Szemeink előtt értékelődik át a "hős" fogalma, olyannyira, hogy ember legyen a talpán, aki merészeli megkérdőjelezni a "Tisza Párt" (így idézőjelben) hőseit. Mi megkérdőjelezzük...

Oda jutott az egykori demokratikus ellenzék, hogy ha Magyar nyer, akkor Orbán lesz a fék és az ellensúly. Magyartól továbbra is el kell fogadniuk mindent, mert különben az a veszély fenyeget, hogy "visszatér Orbán". Ekkora csapdába akkor sem eshettek volna, ha maga Orbán állítja a csapdát. Kezdődik elölről a pávatánc az Európai Unióban, ahol Magyar korábbi nyilatkozataival összhangban, sokkal közelebb áll Orbán álláspontjához, mint az Európai Unióhoz. Ha nem adják bianco a pénzeket, Magyar pedig nem csinál liberális demokráciát, akkor Brüsszel megint ugyanolyan ellenség lesz, mint most. A demokratikus ellenzék saját maga számolja fel a létezésének feltételeit. Ez már nem egyszerű tévedés, hanem önfelszámolás, amelyet mégcsak nem is a kényszer, hanem a hisztéria, a vakhit vezérel. Aki ebben részt vesz, az nem áldozat, hanem bűntárs. Ha Magyar nyer, rosszabb lesz. Ha nem nyer, Orbán marad. Nincs helye annak a kényelmes illúziónak, hogy "valahogy majd jobb lesz". A messiásvárás ezúttal sem old meg semmit. Az pedig különösen nem, hogy az "ördögre" bízták a messiás szerepét. Elmosódik a különbség a Fidesz, a Tisza és a Mihazánk között. Az egykori ellenzék beleolvadt ebbe. Akik Orbán és Magyar között választanak, nem két rendszer között választanak, hanem ugyanannak a rendszernek két fázisa között. Megszavazzák az Orbán-rendszer másodszori nekifutását és újrakezdését, egy Orbánnál gátlástalanabb, agresszívebb és nagyságrendekkel tehetségtelenebb emberrel. Ez nem rendszerváltás, hanem rendszer újrakezdés: reset. Magyar nemcsak Orbánnak egérút, hanem az egész Orbán-rendszernek. A cirkuszi mutatvány az lesz, hogy Magyar majd hepciáskodik egy kicsit a személyes ellenségeivel. Bosszút áll azokn, akin tud. Ezzel kell beérni az igazságtételt. Feltéve, ha nyer. Eddig egy fideszes vezértől kellett szenvedni, mostantól (akár kormányon, akár ellenzékben) kettőtől. Mindezt úgy, hogy az egyiket muszáj isteníteni, hogy a másik vissza ne térjen vagy megbukjon (ha nagy szomorúságára mégis nyerne). Azoknak a demokratikus elveknek, melyekről az ellenzékiek taktikainak mondott okok miatt lemondtak, semmiféle képviselete, szószólója nem lesz, hanem azokat le kell tagadni, mint egy letűnt világ téves ideológiáját. Ez pedig maga az orbáni illiberális fasiszta ideológia, amellyel pszichológiai okokból azonosulni kell, hogy az Orbán-Magyar világ lelkileg túlélhető legyen. Akárki nyer, Magyarország vasárnaptól rosszabb helyzetben lesz, mint az elmúlt 16 évben bármikor, mert a demokratikus rendszerváltás lehetősége akár évtizedekre eltűnhet. Az Orbán-rendszer túléli a névadót, mert ha akár most, akár később, Magyar ölébe hullik a hatalom, ő meghosszabbítja a rendszert. Akik nem tudtak még Orbántól sem megszabadulni, azok Magyartól még úgysem fognak. Magyar Péter az a fideszes, aki radikalizmusa és gátlástalansága miatt nem tudott Orbán alatt az élvonalba kerülni. Egy csapás lesz Magyarországra. Hozzá képest Orbán egy mérsékelt, visszafogott, mértéktartó fasiszta. Ha Magyar győz, az biztos út az Orbán-kultuszhoz. Aki a kezeit mossa, az utoljára még valamilyen demokratikus pártra és jelöltre szavaz.

Ez még olyan kérdéseket is felvet, hogy a titkosszolgálati érintettség miatt milyen szinten játszik össze Magyar Péter az Orbán-rezsimmel, amelynek tagjai joggal remélhetnek szabad ellenzékbe vonulást (beleértve az alkotmányos rendet megdöntő Orbán Viktort is), mert Magyar legitimálja az Orbán-rendszert, mint demokratikus jogállamot. Ha két korábban beszervezett magyar (fideszes-orosz) titkosszolgálati ügynököt a Tisza Párttal visszacsempésztek az EU-s intézmények közelébe, akkor felmerül a kérdés, hogy a Tisza EP-frakciójában dolgozó két beszervezett kém dolgozik-e még Orbán titkosszolgálatának? Ha Orbán titkosszolgálata el tudta érni azt, hogy Magyar Péter két korábbi titkosszolgálati ügynöküket juttassa be az Európai Parlamentbe, akkor vajon mennyire zsarolható Magyar Péter, s mennyiben van Orbán markában vagy zsebében? Mindez súlyos kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban is, amivel a Magyar Péter melletti végső érveket magyarázzák, miszerint Orbánnal szemben Magyar nyugati és európai elkötelezettségű. Ha igazak Dobrev Klára információi, akkor e pillanatban a Tisza Párt EP-képviseletének kötelékében két magyar (közvetve Orbán és orosz) ügynök dolgozik az EU ellen. Magyar Péter intézte el az Európai Néppártban, hogy a legnagyobb uniós pártcsalád megakadályozza vizsgálóbizottság felállítását, méghozzá arra való tekintettel, hogy az hátrányosan érintené a Tisza Pártot (amely a Néppárt tagja) a választás előtt. Ebben az esetben Magyarnak tudnia kell, hogy az EU elleni titkosszolgálati tevékenységet vizsgáló bizottság az ő pártjára és a személyére hátrányos információkat és tényeket tárhatna fel. Az EU-val szembeni ellenséges hírszerző tevékenység, amely a Tiszát is érinti, Magyarország uniós tagságát veszélyezteti. Ha a Tisza nyerne, akkor is. Mivel a populista Magyar Péter minden jogos kritikát és kérdést lesöpört az asztalról, balliberális értelmiségi hívei pedig helyette magyarázzák meg ezeket az ügyeket minden tényszerűséget és megfontolást nélkülöző módon, Magyar Péter egy hét múlva miniszterelnök vagy a legnagyobb (egyetlen) ellenzéki frakciójának vezetője (tulajdonosa) lehet. Magyarország olyan helyzetbe került, hogy nem lehet tudni: a két Fidesz milyen mértékben játszik össze, milyen titkosszolgálati kapcsolatok állnak fenn, a demokratikus ellenzéket megsemmisítő új fideszes vezér mennyire zsarolható Orbán és az oroszok által. Magyar elvakult híveinek állításával szemben, éppen ezért van szükség arra, hogy Orbán Viktor és Magyar Péter mellett demokratikus ellenzéki párt és politikusok is bekerüljenek a magyar parlamentbe, s ez nem egy párt, hanem Magyarország, s ha úgy tetszik, a nemzet és a haza érdeke. Ez az eset is mutatja, hogy szükség van a két Fidesz demokratikus kontrolljára. Ha eltűnik az utolsó demokratikus párt is a színről, senki nem fog tudni semmit arról, hogy Orbán és Magyar hogyan osztja fel egymás között a hatalmat és a pénzt, hogyan játszanak össze az oroszokkal Magyarország érdekei ellen.

Magyar egy kontroll nélküli klasszikus vezér és diktátor, aki demokráciát ígér. De aki a demokratikus normáknak még saját pártjában sem ad teret, aki semmiféle ellenőrzést, pluralizmust, intézményes korlátot nem tűr és nem fogad el, az nem fog demokráciát csinálni. Ezért a választás kimenetele nem hozhat semmiféle demokratikus változást. Vagy Orbán marad, vagy az Orbán nélküli Orbán-rendszer marad, egy nála is gátlástalanabb vezérrel. Minden vezér olyan diktatúrát csinál az országban, amilyen diktatúra a családjában és a pártjában van. Orbán diktatúrája leképezi a családját és a Fideszt. Magyar Péter (ha egyszer hatalomra kerül) éppen olyan diktatúrát fog csinálni, mint amilyet a családjában csinált, és pontosan olyan lesz a demokráciája, mint amilyen demokrácia a "Tisza Pártban" van. Akik megelegédtek Orbán eltüntetésével, egy nála sokkal rosszabb diktátort próbálnak hatalomra juttatni. Magyar a személyes ellenségeit és riválisait fogja eltüntetni, s ezt nevezi rendszerváltásnak. Orbán rendszere azonban megmarad. A probléma, amely Magyar Péter támogatásához vezetett (egykori politikai szereplők személyes ellenszenvén és utálatán kívül), nem Orbán személye, hanem a rendszer, amelyet Orbán létrehozott és működtetett. Ez a rendszer nem változik meg attól, ha más fogja irányítani, ráadásul ugyanazzal a hamis ideológiával. Ezért a kérdés nem az, hogy Magyar leváltja-e (legyőzi-e) Orbánt, hanem az, hogy mire cseréli az Orbán-rendszert. Orbántól csak akkor szabadulna meg az ország, ha az Orbán-rendszer megszűnne. De az egyértelmű, hogy Magyar Péter esetleges választási győzelme esetén (amit mi kizárólag akkor tudunk elképzelni, ha Orbán titokban ezt akarja), a NER megmarad, az Orbán-rendszer nem változik, csak átöltözik és gátlástalanabb diktatúrává lesz. A választás kimenetelétől függetlenül Magyar Péter színre lépésével Orbán már mindenképpen nyert. Olyan kihívója van, aki nem kérdőjelezi meg a NER alkotmányosságát, nem semmisíti meg az Orbán-rendszert, nem tünteti el sem a Fideszt, sem őt a politikai életből. Az igazi számonkérés elmarad, és nem egy intézményes demokráciára cseréli az önkényuralmat, hanem az Orbán-rendszert legitimálja és viszi tovább.

Ha Magyar Péter demokráciának és jogállamnak tekinti az Orbán-rendszert, ahogy többször kifejtette, s ennek megfelelően a kormányt (nem a rendszert) választáson akarja legyőzni, híveinek megjelenését és tiltakozását az általa elismert demokratikus mércével kell mérni, s akkor a törvénytelen megzavarás és rendbontás kategóriájába tartoznak. Az orbáni látszatdemokrácia törvényei szerint a gyülekezési szabadság magában foglalja azt, hogy aki gyülekezést (választási gyűlést) tart, annak gyülekezését nem lehet megzavarni, mert aki ezt megteszi, az törvénytelenséget követ el. Ezeknek a "tiszás" akcióknak a célja pedig éppen az, hogy megzavarják Orbán választási gyűlését, belefojtsák a szót a szónokba, és távol tartsanak más szavazókat a további rendezvényektől. Orbánnak a törvény szerint rendőrséget kellene hívnia a gyűlései helyszínére, hogy tartsák távol a zavargókat, és biztosítsák a törvényes gyülekezés jogát. Orbán ezt nyilván azért nem teszi meg, mert nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy rendőrséget küld azokra, akik véleményt nyilvánítanak. De ez nem véleménynyilvánítás, hanem a gyülekezés szándékos megzavarása. Magyar fanatikus és hisztérikus tábora ezt annak ellenére teszi, hogy Orbán két éve nem akadályozza és nem zavarta meg Magyar országjárásait, s nem küldött sem provokátorokat, sem a tiszásokhoz hasonló ordítozó csapatot, hogy botrányba fullasszák Magyar gyűléseit, és magakadályozzák, hogy Magyar elmondja, amit akar. Amikor az Orbán-gyűlések szervezői (akik vélhetően a fenti okokból nem hívnak rendőröket, pedig az lenne a helyes), megpróbálják a rendet a saját rendező gárdájukkal fenntartani (ezek a híres "fekete kabátosok"), akkor egy törvénytelen támadástól védik meg a rendezvényt. Teljes szereptévesztés és aránytévesztés, amikor Magyar (magát függetlennek nevező) propagandasajtója a megzavart Orbán erőlködésén örömködik, és a rendőrök helyett felhasznált saját rendezőgárda fellépését kriminalizálja, mert valójában ezzel egy törvénytelen akciót védelmez, egy politikai rendbontást támogat. El kellene dönteni, hogy Orbán rendszere diktatúra, amit forradalommal akarnak megdönteni, vagy demokratikus rendszer, ahogy Magyar Péter állítja, de akkor be kellene tartani a törvényes rendet. Ha fordítva történne ugyanez, ugyanezek az újságok és tiszás hívek mit mondanának? A leváltani kívánt diktatúra fideszes hívei, de még a "békemenetnek" csúfolt társaság sem zavart meg egyetlen Magyar Péter-gyűlést sem, nem ordítozták a rendezvényen, hogy "Mocskos Tisza" (eljön majd annak is az ideje), és nem kiabálták túl a szónokot. Ez nem egy demokratikus változást akaró tömeg, s nem egy méltóságteljes, kulturált politikai mozgalom, hanem a vezére uszításán felnevelt szélsőjobboldali csürhe és söpredék (ha ez nem egy forradalom). Ennek különböző formáit jól ismerjük a történelemből. Ez nem demokraták, humanisták sajátja, s nem egy "emberséges Magyarország" megnyilvánulása.

Ez is tökéletes ábrázolása a valóságnak, s Orbán saját szempontjából helyesen teszi, ha a híveinek Magyart nem egy ellenzéki politikusnak, hanem csak a főnök szerepére és pénzére ácsingózó fiatal maffiózónak mutatja be. Még az sem drága neki ehhez, hogy ezzel saját magát is maffiafőnöknek nevezi, mert így mindenki számára világos a felállás a "Családban": van egy áruló, aki a Keresztapa helyére tör, amihez felhasználja a Keresztapa ellenfeleit, de a cél nem az "emberséges Magyarország", s más ehhez hasonló lózungok és hazugságok, hanem a hatalom és a pénz megkaparintása, a maffia átvétele. Orbán és Magyar választási küzdelemnek és politikai harcnak látszó konfliktusa valójában a Fideszen belül zajló maffiaháború. A Tisza csupán fikció, nem egy másik párt, ez a Fidesz lázadóinak elnevezése. A maffiaháború tétje az, hogy az államot elfoglaló maffiát ki vezesse és kié legyen a rablás lehetősége. A maffiaháború képe pontosan elhelyezi a Magyar Péter mellett álló álfüggetlen sajtó és az egykor demokratikus értelmiség és politikai ellenzék szerepét, s helyét ebben a történetben. Ők nem politikai rendszerváltást készítenek elő, hanem egy maffiaháború katonái, lealacsonyadva a Fidesz-maffia mocskába. A Klubrádió, Bolgár György és társai, a 444, a Telex, a Magyar Narancs, a HVG és a többi újság maffiaháborúban vesznek részt, ócska maffiamódszereket támogatnak és legitimálnak, s a parlamenti választásokat egy maffiaháború részévé silányították le. Orbán és Magyar pontosan tudják, hogy ez zajlik, és a fegyverek, a fojtásra használt zsinegek, kötelek, a betonba öntés helyett a harcot politikai választásnak álcázva vívják meg, de ez csak díszlet. Valójában a klasszikus politikai kampányokhoz ennek semmi köze nincs. Orbán és Magyar úgy kampányol, ahogy a Corleone-család tette volna. A maffiaháborút az robbantotta ki, hogy Orbán elszámolta magát, nem fizette ki az egyik fiatal maffiózót, aki bosszúból maga mögé állította azokat, akiket az Orbán-maffia elnyomott, kizsigerelt, kifosztott. Magához vette azokat, akik a Fidesz-maffiában nem jutottak előre, nem kaptak nagyobb lehetőségeket, s akik Magyarhoz hasonlóan frusztráltak és mellőzöttek voltak. Ám a nyíltan vállalt alvilági harc szabályai alkalmat adnak arra is, hogy a kimenetelt meg lehessen jósolni előre. A demokratikus rendszerváltást mindenki felejtse el. Itt vagy maffialeszámolás lesz, vagy maffiabéke, a piac felosztása. Orbánnak tudnia kell, hogy ha gyengének látszik, elveszíti a maffiafőnök szerepét, és a Család tagjai elpártolnak oda, ahol erőt látnak és remélnek. Minden eszköz a kezében van, hogy ne adja át a hatalmat, és a választott fegyvernemben, egy politikai választás álcája mögött, maffiamódszerekkel a lázadást leverje. Neki a leghatékonyabb fegyvere az lenne, ha a Magyar mögött állóknak bebizonyítaná, hogy a reményeik hamisak, Magyar becsapja őket. Nem az általuk remélt politikai változást kapnák Magyar győzelmével, hanem csak egy gátlástalanabb és éhesebb új maffiafőnököt a jóllakott régi helyett.