Mindenki tévedhet, a tévedés beismerése, a sértettől való bocsánatkérés a minimális elégtétel, ami nemcsak annak okoz jóleső érzést, akit méltánytalanul támadtak, hanem annak is, aki elismeri a tévedését és bocsánatot kér. A legjobb attitűd az (s mi ezt támogatjuk), amikor valaki a szembejövő villanyoszloptól is bocsánatot kér. Mindezt annak kapcsán említjük meg, hogy erőteljes bocsánatkérési hullám indult el Hann Endre felé, s ezt tőlünk is elvárnák, mivel mi is kételkedtünk Hann és a Medián közvéleménykutatási eredményeiben, amelyek utólag beigazolódtak. Elsőként tettük volna meg, ha meg lennénk győződve arról, hogy ez a bocsánatkérés jár.
Ebben azonban nem vagyunk biztosak, méghozzá azért, mert nem vagyunk biztosak abban, hogy nem az történt, amit másokhoz hasonlóan megfogalmaztunk. Mi azt írtuk a Medián eredményei alapján, hogy azok Magyar Péter színrelépésétől kezdve „önbeteljesítő jóslatok”, minden alkalommal a következő megcélzott szintet mutatták, amelynek a két éve tartó permanens kampányban mozgósító ereje van. Nem mondtuk, hogy ez nem fog bekövetkezni, azt vontuk kétségbe, hogy az adott pillanatban a Medián eredményei a valóságot tükrözik, s inkább a kitűzött célt fogalmazták meg, melyek izgalomba hozzák az embereket. Azon lehet vitatkozni, hogy ez jó vagy nem, de a gyanú ma sem alaptalan.
Erre három tény szolgáltatott alapot: Hann Endre független közvéleménykutatóként elfogadhatatlan nyilatkozatai, amelyek úgy hangzottak, mint egy kampányfőnök szövegei, s már azok is igyekeztek az óhajtott jövőt jelen időbe helyezni. A másik, hogy a Medián mindig előtte járt az összes közvéleménykutatónak, amelyek késéssel követték a Medián számait, amikor azok bekövetkeztek. A végére mindenki utolérte a valóságot. A harmadik pedig az, hogy az eredmények tökéletesen tükröztek egy kampánystratégiát, méghozzá hajszálpontosan tűzték ki a következő célokat. Ezért a szakmai teljesítményért elismerés jár, valóban professzionális munkát végeztek, amihez gratulálunk.
Ezeket a megfigyeléseket semmilyen új tény nem cáfolta. Ezért azt gondoljuk, hogy a bocsánatkérés alaptalan, s nagyon káros, amennyiben elfedi a közvéleménykatások egyik illegitim funkcióját, a választások és a közvélemény befolyásolását. Mi elismerjük, hogy a Medián szenzációs munkát végzett, ha úgy tekintjük, hogy élére állt a diktatúra elleni kampánynak, és húzta fel a Tisza Pártot. Ennek tagadása helyett fontosabb lenne tudományosan elemezni ennek a jelenségnek az etikai szempontjait, és a technikáját, amelyet a mi álláspontunk szerint a Medián tökéletesen megvalósított, s mesterien ültette át az elméleti lehetőséget a gyakorlatba.
Ez új perspektívába helyezi a politikai kampányokat és az elkötelezett közvéleménykutatók szerepét ezekben a kampányokban. A Magyar-féle messiáskampányban a Medián úgy működött, mint egy olyan cég, amely érzékenyen menedzseli a kampányt és a közvéleményt. Ez felvet bizonyos kérdéseket a közvéleménykutatás társadalmi funkcióját illetően, s nemcsak a megbízhatóság és a hitelesség forog kockán. A tömegbefolyásolásnak egy olyan új eszközével ismerkedhettünk meg, amely ilyen formában talán példa nélküli, és a Tisza Párt győzelmében jelentős szerepet játszott. Ennek tudományos kutatása az akadémiai terület fontos feladata, a morális és szakmai határvonalak meghúzásával együtt.
A közvéleménykutatás kampányeszköz volt, nem mérőműszer, hanem mozgósítási technika. Ez valódi tudományos és etikai kérdés, amit senki más nem vetett fel ebben a kontextusban. Nem szakmai hibát követtek el, hanem funkcióváltást: nem mértek, hanem alakítottak. A közvéleménykutatás nem tükrözte, hanem vezette a valóságot. Olyan szinten, ami eddig páratlan. A Medián nem egyszerűen jól dolgozott, hanem politikai szereplővé vált. Professzionális munkát végeztek, így működhet a jövő kampánytechnikája. De mi történik, ha a közvéleménykutatás ilyen kifinomult eszközzé válik a tömeg befolyásolására? A kérdés, van-e határ, amit még a „jó cél érdekében” sem lehet átlépni.
Azzal már mindenki találkozott, hogy egyes közvéleménykutatások ellenkező eredményt mutatnak attől függően, hogy ki a megrendelő. Ennek súlyos veszélyei is lehetnek, ha például táplálkozási vagy egészségügyi kérdésekről van szó. Hasonlóan súlyos veszélyei lehetnek politikai kampányokban is, mert a populista politika egyik leghatékonyabb fegyvere lehet, s nemcsak jó célok, hanem rossz célok érdekében is. A közvélemény félrevezetése és manipulálása veszélyes egy egészséges társadalom műküdésére. Ebben az esetben a Medián jó célt szolgált, egy sötét diktatúra megdöntésében segédkezett. Nyilván ez mentette fel a lelkiismeretet: Orbán legyőzése minden szempontnál fontosabb.
De ez a metódus, amikor egy közvéleménykutató nem kutatja, hanem irányítja, befolyásolja és vezeti a közvéleményt, rossz célokra is felhasználható. Abban sem vagyunk biztosak, hogy egy diktatúra megdöntése is elegendő indok arra, hogy minden szakmai és morális szabályt felfüggesszenek, mert az hosszú távon akár egy másik diktatúrát is létrehozhat. A sajtó, a nyilvánosság kontrollja elengedhetetlen a társadalmi önvédelem szempontjából. Ebbe beletartozik az is, hogy a közvéleménykutatások megalapozottak és hitelesek legyenek, ne manipulációs célt szolgáljanak. Ez új szint ahhoz képest, hogy az egyes pártokhoz közelebb álló felmérések kicsit kedvezőbben mérnek „haza”.
Ez teljesen új szerepbe állítja a közvéleménykuatatásokat és az egész szakmát. Lehet, hogy ez zseniális volt, de attól még nem biztos, hogy legitim. A veszély éppen az, hogy legitimmé válhat, miközben másnak mutatja magát. Nem tükrözi a valóságot, hanem megteremti. Ez precedens. Ez innentől eszköz lehet. És nemcsak jó célra. Bele is szerethet a megalkotója, és ennek az „iskolának” a követői. Mindnki jó ügynek tartja azt, amit szolgál. A machiavellizmus csapdája ez. Nem beszélve arról, hogy sokkal nagyobb üzleti lehetőséget is kínál ez a modell, mint csak egy mérés, noha annak is megmarad a funkciója. A mellékszereplők politikai aktorrá válhatnak. Igazán vonzó szerep.
Összességében, mi továbbra is erénynek tartjuk az önkritikát, a beismerést és a bocsánatkérést, de e pillanatban nem vagyunk meggyőződve arról, hogy nem egy fantasztikus és hibátlanul kivitelezett kampánytechnikáról van szó. Ezt pedig azért sem kívánjuk elkenni, mert ennek a választásnak ez az egyik specifikus területe, amit kutatni érdemes. Ezért Hann Endrétől nem kérünk bocsánatot a felismerésünkért, viszont gartulálunk ahhoz, hogy valami teljesen újat alkottak, s azt tökéletesen kivitelezték. Azt sem vonjuk kétségbe, hogy a feltolt és letolt eredményeknek nem voltak mérésekben szereplő alapjai, de a tendenciák célorientált felhasználása egy új minőséget teremtett.
Ezért Hann Endrének minden alapja megvan arra, hogy nevessen a sajtóban, mert zseniálisat alkotott. Pontosan eltalálta, amire éppen szükség volt: se többre, se kevesebbre. A nevetés nyilván nem annak szólt, hogy a mérései pontosak voltak, és igazolódtak, hanem annak, hogy megcsinálták azt, amit kellett, amit célnak kitűztek. Működött a technika. Ez a magyarázata annak, hogy a többi mérés mindig lemaradt a Mediántól, mert az soha nem azt mutatta, ami van, hanem azt, ami lesz. Még inkább: aminek lenni kellene. És a valóság utolérte a próféciát. Pontosan ez volt a célja.
