2024, április26, péntek
Magyar behozta az ellenzékbe a fideszes és szélsőjobboldali populizmust. Az ellenzékben a messiásvárók érzelmi szükségleteit kielégíti, győztesnek érezhetik magukat ők is győzelem nélkül. Átérezhetik a fideszes agymosás ellenzéki változatát, lemondhatnak a gondolkodás és az értelem luxusáról és kábítószeresként függhetnek Magyar hazugságdózisain. A nácizmus eszköztárával még nem építettek demokráciát, az értelem kikapcsolásával még nem született semmi jó, és ha nem állnak melléjük gondolkodó emberek, ahogy soha nem fognak, akkor Magyarnak még egy demokratikus választás megnyeréséhez elég többsége sem lenne. Ami a jobbik eset, mert Orbán diktatúrája jobb, mint Magyar diktatúrája lenne. Ennek bizonyítéka a gyermekvédelminek nevezett tüntetés szónoklata, amiből hiányzott minden emberi együttérzés, amiből a kőkemény akarnokság, gátlástalanság sugárzott, a gyerekek iránti legkisebb valódi aggodalom nélkül. A gyerekeket megint politikai eszközzé tették, ügyüket politikai eszközzé silányították. Zengő érc és pengő cimbalom, ennél még a gonosz Orbánban is több emberi érzés van. Ez a hang nem a jó pásztor hangja. A jó pásztor hangját hallják és megismerik a juhok. Mi is juhok vagyunk, és ezt a hangot nem ismerjük, ez nem a mi nyájunk hangja. Ez nem az a hang, amit mi követünk. Ez a báránybőrbe bújt farkas hangja.

Halász Péter (1922-2023) író, újságíró, dramaturg, a Szabad Európa Rádió és az Amerikai Népszava főmunkatársa. 1961-től haláláig minden héten megjelent egy tárcája az Amerikai Népszavában. Az alábbiakban ezekből közlünk egy izgalmas és értékes válogatást.

Halász Péter: Karácsonyi riport

Evelyn, a lányom. Az igazat megvallva, már nincs sok kapcsolatunk, de azért változatlanul szeret. Háza mindig nyitva áll előttem. Dehát én lehetőleg nem zavarom. Nem tenne jót neki, ha sokat lábatlankodnék körülötte. Ami meg engem illett, én már jól megvagyok így, ahogy vagyok. Nekem már minden késő. De azért erre a lányra büszke vagyok.