Tag: diktatúra

Hadházy Ákost nevezi "sikertelennek", aki legyőzte minden ellenfelét, 2016-tól parlamenti képviselő, egyedül többet tett, mint sok párt, egyszemélyes intézménnyé vált. A legutóbbi akciói, amikor tüntetéseket szervezett a Pride betiltása, a gyülekezési törvény korlátozása miatt, előkészítője volt a 300 ezres Pride tiltakozásnak, ahova Magyar el se ment. Magyar nevezi Hadházy Ákost "kompromittálódott" politikusnak, de ő a múltjával soha nem számolt el, sem a Fideszben töltött húsz évvel, sem a diktatúra támogatásával, sem pedig a lopott pénzzel, a korrupciós ügyeivel? Magyar úgy tesz, mintha nem lenne előélete, de a rendszer ellenzékét felelőssé teszi. Miközben ő nem ellenzékben, hanem a Fideszben volt. Magyar kijelentette, hogy csak olyanok indulhatnak a "Tisza Párt" jelöltjeiként, akik soha nem voltak ellenzékiek, soha semmit nem tettek az Orbán-rendszer ellen, mert ha igen, akkor azzal már kompromittálódtak, hiteltelenek és az ellenzékiségük miatt kollaboránsok. Aki ezt elfogadja, az tényleg sültbolond, az tényleg vonuljon be egy bolondokházába. Aki ezt nem vesz észre, az vak, akinek ez nem számít, az felelőtlen, aki azt képzeli, hogy ebből választási győzelem vagy demokratikus, boldog, "emberséges" Magyarország lehet, az elveszítette a józan ítélőképességét. Ahogy az is, aki azt képzeli, hogy ezt az embert majd bárki félreállítja, miután "megnyerte a választást". Kétharmaddal. Magyar mostani hívei nem tehetnek úgy, mintha ők nem lennének "óellenzékiek". Pontosan megfelelnek Magyar definíciójának, az ő értékelése szerint asszisztáltak a rendszerhez. Az ellenzéki pártok szavazóiként legitimálták a rendszert. Saját helyén mindenki kollaboráns, és sikertelen, mert nem tudták megdönteni az Orbán-rendszert. Csak a szavazatuk kell.

Ugyanez igaz mindenkire, nemcsak az LGBTQ+ közösség tagjaira: faji, vallási, származási és nemi alapon senkit nem lehet megkülönböztetni, megbélyegezni és kirekeszteni, jogait korlátozni. Ennek kifejezésére ad alkalmat, hogy a legüldözöttebb kisebbség egyenlősége és jogai mellett kiáll mindenki. Nemcsak a kisebbséghez, hanem a többséghez tartozók is. Aki ezeket az értékeket nem fogadja el, azok mellett nem áll ki, az nem lehet demokratikus ország vezetője. Aki szélsőjobboldalnak udvarolva megtagadja a közösséget a szabadságot ünneplőkkel, s neonáciknak tesz gesztusokat, az nem demokrata, hanem szélsőjobboldali. Magyar Pétert ezen az alapon megvédeni és mentegetni, becstelen és hazug dolog. Mindezt pedig valamiféle "zsenialitásnak" és "mesteri" húzásnak bemutatni, megegyezik a Fidesz propagandagépezetének hazugságaival, az orbáni "mesterterv" színvonalával. Ez azt jelenti, hogy Magyar balliberális értelmiségi tábora feladta nemsak a józan ítélőképességét, az elveit és a tisztességét, hanem a morális iránytűjét és a normális eszét is. Semmivel nem különbek, mint Orbán és a fideszes propagandisták. Nem véletlen, hogy az ellenzéki "messiás" személyében egy fideszes propagandista csicskásai lettek. Ennek súlyos következményei lesznek, mert ilyen önfeladást, népbutítást és hazudozást nem lehet csak úgy megúszni. Erre éppen úgy nem lehet országot építeni, mint a Fidesz hazugságaira sem. Magyar állítólagos mesteri húzása és zsenialitása abban a feltételezésben áll, hogy ezzel a neonáci szélsőjobboldali szavazókat is megnyerte, miközben a baloldali liberális demokrata szavazókat sem veszítette el. Ezt honnan veszik? Ha egy homofób neonácinak a Pride-ot betiltó Orbán, vagy a nevetséges hazugsággal távolmaradó Magyar között kell választani, vajon kit választanak? Nyilvánvalóan a nyíltan homofób Orbánt, nem a kétszínű Magyart.

Az Everglades Nemzeti Park egy hatalmas mocsaras terület, amely Florida keleti és nyugati partja között húzódik. Tele hatalmas kígyókkal (pythonokkal), alligátorokkal, medvékkel és párducokkal. Az emberbarát keresztény ötlet arra a felismerésre épült, hogy az Alcatrazhoz hasonlóan innen nem lehet megszökni, mert aki elhagyja a tábort, azt azonnal megeszik a vadállatok. Olyan embereket hoznak ide, akik illegális bevándorlók, de semmit nem tettek. Ez vadállatok nélkül is elviselhetetlen és embertelen körülményeket jelent. Ősszel jönnek a hurrikánok és tornádók, amelyek gyakran átsöpörnek az Evergladesen. Ezt a sátortábort az első hurrikán szétveri, a fogvatartottak pedig ott lesznek védtelenül a mocsár közepén a vadállatok között, amelyek élelmet keresnek, A kígyók és az alligátorok beúsznak. Ez rosszabb, mint büntetésből a hajó alján áthúzni a tengerészeket, mert nagyobb esélyük volt, hogy nem eszi meg őket egy cápa. Ezeket az ötleteket megirigyelték volna a nácik is, nem véletlenül hasonlítják a tiltakozók az ICE-t a Gestapóhoz. Ennél emberségesebb lenne talán az is, ha az illegális bevándorlót kivégzik. Mindenesetre, olyan emberekről van szó, akiket törvényesen csak bírósági ítélet alapján lehetne őrizetbe vetni, szabadságuktól megfosztani, bebörtönözni és deportálni. Az illegális bevándorlók nagy többsége évtizedek óta él és dolgozik Amerikában, munkájuk nélkülözhetetlen, itt született amerikai állampolgár gyermekeik vannak és adót fizetnek. A bíróságok az esetek legnagyobb részében engedélyezték a maradásukat, nem toloncolták ki őket. Trump embertelen és kegyetlen szervezete törvénytelenül, bírósági ítélet nélkül, a saját döntése alapján tartóztat le embereket, akiknek fellebbezési joguk sincs.

Budapest fellázadt Orbán zsarnoksága ellen. Boldogok voltak attól, hogy szabadok, és nem tudják őket betiltani, mert a hatalom fél tőlük. Mert ők szabadok, a hatalom pedig nem az. Magyarország megmutatta szebb, kedves és békés arcát, a gyűlölet kultúrájával szemben. Orbán rendszere most szenvedett vereséget, mert semmibe vették a tiltását, fenyegetését. Ez volt Orbán rendszere egyik legnagyobb erkölcsi veresége. Mert ez a Pride nemcsak menet volt, hanem spontán és erőteljes tiltakozás az elnyomás, a gyűlölet és a zsarnokság ellen. A hatalom tiltása, a rendőrségi fenyegetés sem tudta megfélemlíteni a résztvevőket. Ez a nap nem a félelemről, hanem a bátorságról, a reményről és a szeretetről szólt. Nem véletlen, hogy Magyar Péter nem vett részt ezen az őszinte, szabad és boldog Pride felvonuláson, mert ő nem őszinte, szabad és boldog ember, és nem is szereti azokat. Fogait csikorgatva, gyurcsányozva írt posztjában, ki sem ejtette a Pride nevét, amely így nemcsak Orbánt, hanem őt is legyőzte és jelentéktelenné tette. Mert nem ő a magyar ellenállás, hanem azok az emberek, akik az LGBTQ+ közösség mellett álltak szívből. Megmutatva, hogy nem Magyar Péter a magyar szabadság, hanem ez a spontán tömeg, amely elismerte az LGBTQ+ honfitársai szabadságát, szabad élethez való jogát, az egyenlőségét és azonosult velük. Ezek az emberek jelentik Magyarország jövőjét, nem egy újabb zsarnok, aki ebben a közösségben (nem véletlenül) nem találta a helyét.

Ezzel a döntéssel a Legfelsőbb Bíróság korlátozta a bírói kontrollt az elnöki önkény felett, és megnyitotta az utat az alkotmánysértő rendeletek akadálytalan bevezetése előtt. A konkrét ügy a Trump által kiadott, a születési jogon járó állampolgárság eltörlését célzó rendelet körül bontakozott ki. Bár az ítélet nem foglalt állást a rendelet alkotmányosságáról, lehetővé tette annak végrehajtását, az alsóbb bíróságok országos hatályú tiltása ellenére. Ez precedenst teremtett: a jövőben egyetlen bíró sem állíthatja meg az egész országra kiterjedően az elnöki rendeleteket, még ha azok nyilvánvalóan alkotmánysértők is. A bíróság 30 napos türelmi időt adott a szabályozás életbe léptetésére, de ezzel csupán technikai kiskaput hagyott, amely nem orvosolja a döntés súlyos tartalmi következményeit. A liberális bírák, Sonia Sotomayor, Elena Kagan és Ketanji Brown Jackson eddig példátlan keménységgel bírálták a többségi döntést. Sotomayor drámai gesztussal a bírósági padból olvasta fel az ellenvéleményét: „A mai napon megszületett jogi rendszerben egyetlen jog sem biztonságos. Ma a születési jog került veszélybe. Holnap talán már a vallásszabadság.” Hozzátette: „A Bíróság ma nem csupán a tiltó rendelkezéseket támadta meg. A jogállam eszméjét rombolta le.” Jackson bíró szerint a döntés „lényegében egzisztenciális fenyegetés az amerikai jogállamiságra nézve”. Jackson bíró azzal vádolta konzervatív kollégáit, hogy „egzisztenciális fenyegetést jelentenek a jogállamiságra” azzal, hogy lehetővé teszik Trump számára az „alkotmány megsértését”.

Kis János is abban reménykedik, hogy Magyar Péter remélt választási győzelme után az őt támogatók tábora szétesik, s új pártok jönnek létre. Erre azonban semmi garancia nincs, különösen azok után, hogy Magyar önjáró lett. Követőinek saját identitást adott, akik nem csak eszközt látnak benne, hanem célt. Miközben nincs szerepe Orbán megbuktatásában. Ez alapvetően kérdőjelezi meg Magyar Péter politikai szükségességét és "történelminek" hitt szerepét. Ha a rendszer úgyis összeomlik – külső nyomás nélkül is –, ő legfeljebb beül a romok tetejére, de nem bontja le a rendszert. Ebből viszont következik a kérdés: nem inkább veszélyt, mint megoldást jelent egy tekintélyelvű, programnélküli, nárcisztikus, populista, a pénzhez "ellentmondásosan" viszonyuló, önmagát megváltónak képzelő vezér? Kis János szavaival élve: ha úgysem számít a személy, ennél nem lett volna jobb "akárki", aki tiszteletben tartja a demokratikus elveket, és nem jelent veszélyt a bizonytalan jövőre? Ezzel nem újabb diktatúra magvát vetik el azok, akik személyes ellenszenvük miatt inkább egy fideszes potenciális diktátort emelnek az ország fölé, mint bármelyik demokratát?

Egyértelmű a fordított helyzet: nem az amerikai elnök ünnepli meg az amerikai hadsereg születésnapját, hanem az amerikai hadsereg ünnepli Trump születésnapját, s a hadsereg köszönti Trumpot. Tiszteleg előtte, ahogyan az diktátoroknál szokás. Trump Kim Dzsongun módjára ünnepelteti a születésnapját. Ez a katonai parádé tartalma, üzenete és jelentése. A szélsőjobboldali MAGA-hívek, akik repesve várják Trump diktatúráját, természetfölötti jelnek tekintik, hogy Trump és az amerikai hadsereg születésnapja egy napra esik. Trump már királynak és pápának is posztolta magát, korábban komolyan vette, hogy ő a Messiás második eljövetele, maga Jézus Krisztus (a pornószínésznő Stormy Danielssel az oldalán). Ezért Trump katonai erőhöz, a fenyegetéshez, a fizikai erőszakhoz való vonzalmát a dátum révén szakralizálja. Az már a választási kampányban is kiderült, hogy a hadseregnek szánt szerep megváltozik, s olyan katonai parancsnokokról álmodozott, mint amilyenek Hitlernek voltak, akik minden parancsnak engedelmeskedtek. Trump először az illegális bevándorlókkal szemben alkalmaz törvénytelen és embertelen erőszakot, most már azokat fenyegeti, akik alkotmányos jogaikkal élve tiltakoznak ez ellen, s minden bizonnyal eljut a politikai elenfelekkel, a demokratikus normákhoz ragaszkodó állampolgárokkal, a sajtóval és az intelligenciával szembeni erőszakhoz, leszámoláshoz is. A katonai parádé és a diktátorokra jellemző születésnapi ünneplés előre vetíti, hogy Trump nem elégszik meg gazdasági, pénzügyi, jogi korlátokkal, támadásokkal, mint amilyeneket a Harvard és az elitegyetemek, a szexuális kisebbségek, a bíróságok, s a sajtó ellen indított, hanem tudatosan készül a fizikai erőszakra, hogy a hadsereget saját népe ellen vesse be.

Egy békés, az emberségére, a toleranciájára büszke ország, amely nem csupán beszélt a szeretetről, hanem a mindennapokban megélte azt, egy pillanat alatt változott pokollá, a gyűlölet és az embertelenség szinonimájává. Olyan rendőrállammá, amely kegyetlenebb, mint azok az országok, ahonnan ezek a szerencsétlen emberek menekültek. Sok helyről eltűntek az illegális bevándorlók, sokkal kevesebb a spanyol szó Floridában is. De nem látszik ettől boldogabbnak az ország. Az amerikaiak nem lettek boldogabbak ettől, az elhurcoltak és elmenekültek helyén üresség, hidegség, döbbenet, némaság, tapintható szívtelenség maradt. Donald Trump szívtelensége. Rosszabb lett az ország nélkülük. Amerika nem ilyen, ez nem Amerika. Trump mindennek az ellentéte, amit Amerika jelent. Amerika törvénytisztelő, humánus, emberséges, tisztességes, becsületes, kiszámítható, méltányos, nagyvonalú, szeretettel teli, nyitott, elfogadó és befogadó, korrekt, sokszínű, egyenlő jogokat biztosító ország. Trump mindennek az ellentéte és a tagadása. Trump azt pusztítja el, ami Amerikában a legértékesebb, s aminek Amerika köszönheti a sikereit, a nagyságát és az erejét. Egy diktatórikus, fasiszta rendőrállam, amelyben nem a szeretet, nem a megértés, nem az elfogadás, hanem a gyűlölet, az erőszak, a fenyegetés és a félelem uralkodik, elpusztít mindent, ami naggyá és szerethetővé tette Amerikát.

Trump presztizskérdést csinál abból, hogy megkeckéztesse és katonai erővel megtörje Kaliforniát. Trump szándékosan élezi a helyzetet. Semmi szükség nem volt a Nemzeti Gárda kirendelésére, de Trump megragadta az alkalmat, hogy demonstrálja, neki senki nem mondhat ellent, senki nem korlátozhatja, mert arra ráküldi a katonákat. Ez nem a rendbontás elleni fellépés, amely ráadásul törvénytelen, hanem a belpolitikai ellenfelek, belpolitikai tüntetők, tiltakozók elleni katonai akció, amihez nincs joga. Trump a politikai ellenfeleire ráküldi a hadsereget, nemhiába volt a legfőbb óhaja a megválasztása előtt, hogy olyan tábornokokat akar, mint Hitleréi, akik minden parancsát teljesítették. Trump szándékosan növeli a káoszt, a hisztériát, hogy mindenki számára világossá tegye, neki nem lehet ellentmondani. A rendbontók megfékezése a kaliforniai rendfenntartók feladata, de Trump a békés tiltakozókat is fenyegeti és terrorizálja. Az Alkotmány szerint a véleménynyilvánítás szabadsága nem korlátozható, Trump pedig fegyverekkel ezt teszi. A konfliktust Trump embertelen és törvénytelen bevándorlókkal szembeni intézkedései, az SS-hez és a Gestapo-hoz hasonlított, a ország nagy része által szégyellt és gyűlölt ICE durva fellépése és akciói váltották ki. Majd Trump élezte a feszültséget a Nemzeti Gárda kirendelésével. Kalifornia kormányzóját azzal fenyegetik, hogy letartóztatják. Amit látunk, az egy épülő fasiszta diktatúra erődemonstrációja és megfélemlítő akciója. A kérdés az, hogy Amerika meghunyászkodik vagy ellenáll a primitív terrornak, a diktatúra kiépítésének. Kalifornia beperelte Trumpot, aki szokás szerint elnökként sért törvényeket. A bíróságnak azt kell kimondania, hogy Trumpnak ki kell vonnia a katonákat.

Los Angeles polgármestere elmondta, hogy Los Angeles a bevándorlók városa, a város 50 százaléka latino, spanyolajkú, többségük mexikói. Így a protestálók között sokan mexikói zászlókat lobogtatnak. A nem spanyolajkú lakosok között is sok az immigráns, főleg ázsiai és a csendes-óceáni szigetekről való. Békés, törvénytisztelő emberek, akiket zaklatnak. Trump minden kétséget kizáróan, abszolút törvénytelenül üldözi az illegális bevándorlókat, alapvető törvényes jogaikat semmibe veszi. Az ICE embertelen és kegyetlen fellépése még a republikánus fanatikusok jobb érzésű tagjait is elborzasztják. Ilyen stílus utoljára a náci Németországban volt. A tiltakozás jogos, amit a város polgármestere is megerősített. Az első alkotmánykiegészítés biztosítja a szóláshoz és a tiltakozáshoz való jogukat, amit a város polgármestere és Kalifornia demokrata kormányzója is támogat, amiért Trump már azzal fenyegetőzik, hogy letartóztatja őket. Trumpot kezdettől zavarja, hogy Kalifornia egy demokrata állam, amely 50 demokrata elektort jelent az elnökválasztásokon. Los Angeles polgármestere felszólította a tiltakozókat, hogy békésen gyakorolják jogaikat, mert a tiltakozáshoz van joguk, az erőszakhoz nincs. Az erőszakot nyilvánvalóan Trump és emberei kegyetlen és embertelen razziái váltották ki, a kialakult helyzetért és a káoszért a Fehér Ház és kizárólag Trump a felelős.

Alkotmányjogi nonszensz és jogtörténeti ritkaság, amit Pokol Béla volt alkotmánybíró javasol arra az esetre, ha Orbán illiberális önkényuralmi rendszere (vagy csak kormánya) megbukna, s...

A kormányváltást az segítené elő, ha minden olyan párt elindulna, amelynek vannak olyan szavazói, akik akkor sem szavaznának Magyarra, ha agyoncsapják őket, és az nem kevés. Így azok a szavazatok a közösből elvesznek, mert ők inkább nem szavaznak. Az a szöveg, hogy ha nem indulnak el, akkor majd többen szavaznak Magyarra, s mindenki majd Magyarra szavaz, hatalmas tévedés. Ha a Magyart elutasító liberálisoknak adtak volna esélyt, hogy legyen kire szavazniuk, s az összes ellenzéki szavazat elegendő lett volna a parlamenti többséghez, akkor Magyar kényszerhelyzetb kerül: vagy koalícióra lép az összes ellenzéki parlamenti párttal a többség érdekében, vagy azt választhatja, hogy egyedül vagy sehogy, és akkor Orbán marad (most feltételezve, hogy választás útján Orbánt le lehet váltani és nem csalják el előre, mi továbbra is ezt állítjuk). Annál nagyobb butaság nincs, amikor azt képzelik egyesek, hogy ha mindenki más megszűnik, akkor majd mindenki Magyarra szavaz, és automatikusan össze lehet adni a megszűnő pártok szavazatait. A becsületes baloldaliak és liberális demokraták képviselet nélkül maradnak, s marad két fasiszta párt, és két fasiszta diktátor a közéletben. Legalább a DK ezt nem teszi. De a DK sem számíthat arra, hogy a hoppon maradt momentumosok majd rájuk szavaznak. A második kijelentés a legviccesebb, mert a Momentum állítása szerint "a rendszerváltás beteljesüléséért és egy nyitott, sokszínű, a teljesítményt, a tehetséget, valamint a szorgalmat jutalmazó ország megteremtéséért jött létre. Ezen cél eléréséhez az kell, hogy az Orbán-rendszer bukjon és egy következő választáson, se a Fideszen, se semmilyen más szervezeten keresztül ne térhessen vissza". Ha nyerne, Magyar Péterrel pontosan az következne be, hogy a Fides térne vissza a személyében és a "pártja" révén. Ennek megfelelően Magyar semmiféle rendszerváltást nem akar, szerinte a NER demokrácia és jogállam, az alaptörvény számára rendben van, csak a miniszterelnök ciklusainak számát korlátoznák, természetesen egésen addig, amíg nem Magyar Péter a miniszterelnök. Ha van olyan dolog, amire azt lehet mondani, hogy kizárt, akkor az, hogy Magyar kormányzása és uralkodása alatt valaha "nyitott, sokszínű, a teljesítményt, a tehetséget, valamint a szorgalmat jutalmazó ország" jöjjön létre. Magyar alatt ez kizárt. Ha a Momentum ezért jött létre, akkor Magyar ellen kellene küzdenie.

Most pedig térjünk a lényegre. Magyar szavazótábora mindent egyetlen célnak rendel alá: leváltani Orbán Viktort. Erre semmi garancia nincs. De mi történik akkor, ha ez sikerül, akár a húsz év előnyt biztosító biológiai törvények alapján is? Tételezzük fel, hogy eltűnik Orbán, s ott áll a NER rendszerét jogállamnak és demokráciának nevező Magyar Péter. Orbán 15 év alatt jutott ide, Magyar innen kezdi. Arra épít, amit Orbán alapozott meg. Ha Magyar beül Orbán székébe, olyan diktatúrát csinál, hogy a "Tisza-sziget" hajléktalanjai Orbánt is visszasírják. Magyar Péter értelmiségi, liberális támogatói ne képzeljék, hogy Magyart az életben képesek lesznek megfékezni vagy elkergetni. Ők az első célpontjai. Magyar egyszer már megüzente Wass Alberttel a volt barátainak, hogy ő nem változik, a "kő marad" az, ami volt. Ezt is a zsidók meggyilkolásáért elítélt háborús bűnössel tudta megfogalmazni, hogy a hovatartozását világossá tegye. Magyar 2006-ban a Budapestet felgyújtó puccsista antiszemita csőcselék mellett állt, később a rehabilitálásukért dolgozott. Emlékszik a magyarista-tiszás tábor azokra a napokra, azokra a szörnyűségekre? Magyar azóta is ugyanazt vallja, ő továbbra is a barikádnak azon az oldalán áll. Támogatói azok, akik elszenvedői voltak Orbán utcai puccskísérletének, amelynek antiszemita felhangjai a vészkorszakot idézték, a lámpaoszlopokra függesztett zsidók neveivel.

Magyaron kívül Orbán nem számíthat senki részéről arra, hogy futni hagyják. Egyedül Magyar az, aki megakadályozhatja a rendszerváltást és a felelősségre vonást. Ha Orbán úgy érezné, szorul a kötél, akkor nem Lázárnak, hanem Magyarnak adná át a hatalmat. Arról nem beszélve, hogy Magyar sokszor megüzente már, hogy kész egy kiegyezésre. Ha Orbán átadja neki az országot, Magyar futni hagyja. Vagy elmehet nyugdíjasként unokázni, vagy valamilyen európai uniós állást csinálnak neki. De Orbán még nem tart ott. Az Orbán-rezsim pusztítása, rombolása, rablása, az ország kifosztása és orosz kézre adása után nem valószínű, hogy az lenne a magyarok álma, hogy Orbán és bandája, Mészáros, Tiborcz és a többiek elballagnak a pénzzel. A Fidesz pedig ellenzékbe vagy koalícióba vonul a "Tiszával" egy nemzeti "egységkormány" (lásd még: centrális erőtér) keretében. Ezért Orbán, mint nagy taktikus, Magyart megtartja menekülő útvonalnak önmaga, a tolvaj családja és a bűnszervezete számára. Magyar mindenre hajlandó a hatalomért, hogy megmutassa az elvált feleségének, bosszút álljon azokon, akik kirúgták a NER-állásokból. Egy biztos, akárhogyan is lesz, a magyarista tiszaszektás balliberálisok mindenképp szívnak, őket mindenképpen becsapják és átverik. Megérdemlik. Mindent megérdemelnek.