Miután a hamis reményt árusító kufár elhitette, hogy ő már meg is nyerte a választást, a hívei pedig permanens mámorban úsznak már egy éve, egyesek az latolgatják, hogy Orbán talán el sem indul vele szemben, hanem Lázárt küldi maga helyett a biztos „vereségbe”.
Akik ezt gondolják, nem ismerik Orbánt. Soha nem fogja önként átadni sem a pozícióját, sem a hatalmát, akik pedig azt gondolják, hogy ez egy lefutott meccs, s Orbán 2026-ban elveszíti a választást, az arrogáns „messiás” átveszi a helyét, azok nagyot koppannak.
Orbán presztizskérdést csinál abból, hogy az áruló és vele arcátlankodó Magyar ne győzze le, és nem is fogja. Még akkor sem, ha Orbán rendszere hanyatló korszakába jutott, mert lassan kitelik az ideje, amihez Magyarnak (mint potyautasnak) semmi köze.
Orbán minden erejét összeszedi, minden aljas trükköt bedob, az uszító náci propaganda sem lesz hatástalan az ukránozással és brüsszelezéssel. Magyar pedig Gyurcsánynál sokkal megosztóbb figura, a szektás fanatikusai mellett legalább annyian utálják is a baloldalon.
Mivel Magyar még a létező Orbán-ellenes erőket sem egyesíti, nem lép szövetségre velük, s nemcsak kirekeszt, hanem uszít mindenki más ellen, akkora vereséget szenved, amilyen az alkotmányos rend megdöntése óta az illiberális fasiszta NER-ben még nem volt.
Jól érzi az olvasó, hogy bennünket ez a gondolat édes érzésel tölt el, mert Magyarország ebben az esetben kap még esélyt, hogy Orbán után ne egy nála is rosszabb pszichopata szélsőjobboldali diktátor kaparintsa meg a hatalmat, hanem szabadság, jogállam kövesse.
A cseppet sem titkolt káröröm annak is szól, hogy hazugsággal nem lehet gyógyítani, az a sok áruló, elvtelen és hazug ember, aki egy korrupt, komplett elmebeteg szélhámost segít, essen csak pofára, és szembesüljenek azzal, amit az első perctől kezdve tudni lehetett.
Megérdemelnék azt is, hogy Magyar hatalomra kerüljön, és fenékig igyák a poharat, lássák meg a messiásukat, de élnek ott dolgozók, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben talán megnő az értelem. Ők nem érdemlik meg ezt a szörnyeteget és a rémuralmát.
Miután ilyen nagy latolgatásokba kezdtek a győzelmi mámorban úszó hívek, még egy dolog kapcsán ki kell ábrándítanunk őket: ha Orbán egyszer tényleg eljut a rendszere végéhez, s a bukása elkerülhetetlen lesz, akkor jár jobban, ha Magyarnak adja/játssza át a hatalmat.
Ebben az esetben megúszhatja a felelősségre vonást az államellenes bűncselekmény, az alkotmányos rend megdöntése miatt, mert annak Magyar is részese volt, s az alkotmányos rend megdöntését cseppet sem sajnálja, hanem tovább akarja vinni.
Erre utalnak a hazug kijelentései, hogy az Orbán-rendszer demokrácia és jogállam, ami azt jelenti, hogy Magyar választási győzelme esetén semmiféle rendszerváltás nem lenne, arra épülne Magyar korlátlan uralma, amely rövid időn belül káoszba és rémuralomba torkollna.
A köztörvényes bűncselekmények miatt sem várható felelősségre vonás, sem elszámoltatás a „Magyar-kormány” részéről, mert azzal saját diktatúrájának alapjait, a jogfolytonosságot gyengítené. Orbán „békés” hatalomváltásra számíthat, s visszavonulhat a lopott vagyonnal.
Ez csak Magyar Péter uralma esetében képzelhető el, mert Magyar lojális lenne Orbánnal, a Fideszt be akarná gyűrni maga alá, az ostoba áruló balliberálisokkal pedig elhitetné, hogy ez az ország érdeke. Azok annyira hülyék, hogy ezt el is hinnék.
Magyaron kívül Orbán nem számíthat senki részéről arra, hogy futni hagyják. Egyedül Magyar az, aki megakadályozhatja a rendszerváltást és a felelősségre vonást. Ha Orbán úgy érezné, szorul a kötél, akkor nem Lázárnak, hanem Magyarnak adná át a hatalmat.
Arról nem beszélve, hogy Magyar sokszor megüzente már, hogy kész egy kiegyezésre. Ha Orbán átadja neki az országot, Magyar futni hagyja. Vagy elmehet nyugdíjasként unokázni, vagy valamilyen európai uniós állást csinálnak neki. De Orbán még nem tart ott.
Az Orbán-rezsim pusztítása, rombolása, rablása, az ország kifosztása és orosz kézre adása után nem valószínű, hogy az lenne a magyarok álma, hogy Orbán és bandája, Mészáros, Tiborcz és a többiek elballagnak a pénzzel.
A Fidesz pedig ellenzékbe vagy koalícióba vonul a „Tiszával” egy nemzeti „egységkormány” (lásd még: centrális erőtér) keretében. Ezért Orbán, mint nagy taktikus, Magyart megtartja menekülő útvonalnak önmaga, a tolvaj családja és a bűnszervezete számára.
Magyar mindenre hajlandó a hatalomért, hogy megmutassa az elvált feleségének, bosszút álljon azokon, akik kirúgták a NER-állásokból. Egy biztos, akárhogyan is lesz, a magyarista tiszaszektás balliberálisok mindenképp szívnak, őket mindenképpen becsapják és átverik.
Megérdemlik. Mindent megérdemelnek.
