Már az is furcsa, hogy Magyarországon meglepetést okoz, hogy valaki így beszél, s nem áll be az Orbán által folytatott Gyurcsány-ellenes gyűlöletpropagandába, és ki mer állni a közellenséggé tett DK-elnök mellett, holott ez lenne nemcsak a normális, hanem uszítás esetén a minimálisan elvárható magatartás. Orbán propagandagépezete egy hazugságra épülő narratívával, szinte lincselést követelő hangnemben uszított a 2006-os zavargások évfordulóján Gyurcsány ellen, az ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltje pedig ezzel az uszítással azonosult, így szerezte meg az elsőséget.

Mindez összhangba kerül Márki-Zay személyes ambícióival, hogy a választási vereség után is megőrizze az ellenzéki vezér szerepét, mintha az ellenzéki előválasztáson az ellenzék örökös vezérévé választották volna. Az ő megválasztása és mandátuma akkor véget ér, amikor Orbán nyer és ő a választást elveszíti, s nem lesz belőle ellenzéki miniszterelnök. Azzal azonban, hogy megkérdőjelezi a választás végeredményét, mintegy meghosszabbítja ellenzéki miniszterelnök-jelölti státuszát, hiszen akkor azzal a választás még nem ért véget, és a csalás miatti tiltakozásnak is ő lesz a vezetője.