Az Egyesült Királyságban sem sikerült a bevándorlás ellenességgel és az EU szkepticizmussal az ország többségét megnyerni.
Teljes kudarccal végződött Theresa May akciója, hogy előrehozott parlamenti választáson szerezzen magának és pártjának erősebb pozíciókat az Egyesült Királyság parlamentjében az EU-val induló kilépési tárgyalásokhoz. Helyette kevesebb parlamenti képviselője lesz pártjának, mint amennyi a 2015-ös választások után volt és – az exit pollok előrejelzései alapján – az akkori 330 mandátum helyet meg kell elégedniük 314 hellyel, ami kevesebb, mint az abszolút többséghez szükséges 326 mandátum a 650 fős parlamentben. Az előrehozott választások áprilisi bejelentésekor még mintegy 20 százalékos konzervatív fölényt mutattak ki a közvélemény-kutatások. További 4 párt jutott még be a parlamentbe, legkevesebb 3 mandátumot, legtöbb 34 mandátumot nyerve.
A konzervatív párt a parlament legerősebb pártja maradt 314 mandátummal, ami 16-tal kevesebb, mint amennyit két évvel ezelőtt nyertek. A munkáspárt 260 mandátumával szemben, mely 34-el több, mint volt 2015-ös választási eredmény alapján. Maynak nem segített az országot ért három terrortámadás és a terror okozta társadalmi sokk sem. A Munkáspárt előretörése sokak szerint a brit közvélemény ébredését jelzi a Brexit utáni sokkból, hogy a lakosság jelentős része csalódott az azóta történtekben és nem bízik abban, hogy a konzervatívok a legalkalmasabb a britek számára előnyös válás kiharcolására az Európai Unióval szemben. Nem győzték meg a választókat az Európával történő végleges válás utáni szép jövőre vonatkozó ígéretek, amivel a konzervatívok akarták támogatottságukat növelni. A konzervatív fiaskó miatt kétségessé vált a Brexit-tárgyalások megkezdésének időpontja is.
Az előrehozott brit választások legerősebb üzenete, hogy tovább tart Európa józanodása a migrációs hullám utáni sokkból, ami jelentősen módosította a hagyományos baloldal és a jobboldal közötti erőviszonyokat az utóbbiak javára és új szélsőjobboldali politikai erők jelentek meg Európa parlamentjeiben és az utcákon is. A francia elnökválasztás eredménye és a megválasztott balliberális francia elnök pártjának várható győzelme a francia parlamenti választáson, valamint a német választások jelenlegi kilátásai, az a tény, hogy a német kancellár Angela Merkel népszerűsége hazájában meghaladja a migrációs válság előttit, azt jelzi, hogy Európa lassan – ismét – fordulni látszik, ezúttal a normális irányba. Nyilván jelentős szerepe van ebben a sokknak, amit Donald Trump megjelenése és eddigi tevékenysége okozott az európai középosztály körében.
A konzervatív fiaskó rossz hír Orbán Viktor számára, aki jobboldali, sőt szélsőjobboldali európai forradalomról álmodozott, még alig néhány hónappal ezelőtt is. Annak is van némi üzenete, hogy – miközben a német kancellár népszerűsége a korábbi csúcsra jár, állítólag a társadalmilag elutasított bevándorláspolitikája ellenére – Orbán Viktoré folyamatosan esik, pedig – a magyar kormánymédia szerint – a magyar kormányfő találta meg az egyetlen helyes választ a migrációs válság megoldására. Mindebből azonban szinte semmi sem következik Magyarország és a 2018-as magyar parlamenti választások kilátásaira, mivel Magyarországon – szemben az Egyesült Királysággal, Franciaországgal, Németországgal, Ausztriával vagy Hollandiával – a választások nem demokratikusak, nem szabadok és nem egyenlők, magyar polgárok nincsenek abban a helyzetben, hogy kellő információ birtokában dönthessenek, kire adják voksaikat. A választáson induló pártoknak nem biztosítanak sem anyagilag, sem a demokratikus nyilvánosság megteremtésével a kormánypárttal azonos esélyeket, Magyarországon a választásokat az ellenzék megnyerni nem tudja, a magyar társadalom akaratát kifejezni nem képes, ezért Orbánt színvallásra kellene kényszeríteni, és ha nem hajlandó demokratikus válastzást és egyelő feltételeket biztosítani, akkor a magyar parlamenti választásokat bojkottálni kellene.
Zsebesi Zsolt
