Miközben Varsó az EU-t és Németországot kóstolgatja, az orosz hadsereg felvonult a lengyel határon és nagyszabású hadgyakorlatot tart.
Még az idén nekimegy a lengyel sajtóstruktúrának a varsói kormány és hozzálát az „egészségtelen” tőke és kiadói koncentráció, főleg a – szerinte túl nagy – külföldi tőkerészesedések felszámolásához, a kiadók minél nagyobb hányadának hazai tulajdonba vételéhez. Jól értesültek szerint már elkészült az erre vonatkozó törvénytervezet, amely csak a politikai jóváhagyásra vár, hogy a parlament elé és ott megszavazásra kerüljön.
A szigorú titoktartás mellett előkészített tervezet – állítólag – 15-20 százalékban szabná meg a külföldi tőke részesedését a lengyel sajtópiacon, ami jelenleg ennek legalább a duplája. Maga a kormány és a kormányzó Jog és Igazságosság Pártjának (PiS) elnöke Jarosław Kacziński is úgy nyilatkozott, hogy a médiapiac „visszalengyelesítése” nyilván jelentős nemzetközi ellenállást fog kiváltani, ami miatt „forró őszre” lehet felkészülni.
A sajtó „visszalengyelesítése” tovább fogja hűteni az amúgy is jeges viszonyt Varsó és Berlin között, mivel a legnagyobb külföldi médiakonszern a Polska Press Grupa, a német Ferlagsgruppe Passau tulajdona. Nehezen képzelhető el, hogy a lengyelországi német médiabirodalom egy puskalövés nélkül megadja magát és akárcsak egyről is lemond a 20 vajdasági (megyei) vezető napilapjából, 150 vidéki hetilapjából, 6 nyomdájából, számos ingyenesen terjesztett lapjából, amelyeknek összesen több mint 5 millió olvasója van. Nem beszélve a számos hirdetési újságról, internetes portálról, a saját hírügynökségéről. Ezekkel vezető pozíciót harcolt ki magának az elmúlt években a lengyel regionális sajtópiacon.
Berlin egészen biztosan nem fogja zsebre dugott kézzel nézni, de Brüsszel sem fogja szó nélkül eltűrni a kormányzati beavatkozást a kialakult médiapiaci viszonyokba, amit Varsó az elmúlt 25 év torzulásának tart. Ez azt jelenti, hogy újabb összecsapások várhatók a Varsó Berlin vonalon, ahol már enélkül is felforrósodott a légkör a Kacziński által látványosan megtámogatott és immár a lengyel kormány hivatalos álláspontjának tekinthető jóvátételi követelés miatt, amit Varsó a Németország által okozott II. Világháborús károkért követel.
A jogilag teljesen inkorrekt alapokon nyugvó reparáció nagyságát vezető lengyel kormánypárti politikusok dollármilliárdokban határozzák meg, és azt az álláspontot melegítik fel, hogy a jóvátételt szabályozó korábban született és német részről márt teljesített megállapodások nem érvényesek, mivel azokat az akkor nem szuverén Lengyelország a Szovjetunió nyomására fogadta el.
Ugyanilyen értelmetlen vita forrása a két ország között Varsó merev álláspontja miatt a menekültek befogadásáról, ami lényegében megegyezik a magyar megközelítéssel és a teljes elzárkózást jelenti a görögországi és az olaszországi menekültek áthelyezésétől. Az ügyben Németország jelezte, nem hajlandó semmilyen lengyel kifogást elfogadni és Brüsszel az Európai Unió bíróságával fenyegeti Varsót, aminek a végén az országnak járó uniós pénzek megvonására is sor kerülhet.
Csakhogy a két választás közötti félidőben az igazságszolgáltatás „reformjának” nyári zátonyra futása után a kormánynak nagy szüksége lenne bármire, amit sikerként mutathat fel, és amivel ébren lehet tartani a párt támogatóinak lelkesedését, erősíteni lehet az EU-val, Németországgal, valamint az Oroszországgal szembeni konfrontációs hangnemet. „Az ország szuverenitásáért folytatott permanens nemzetközi harc” mint falat kenyér kell Kaczińskinek a belpolitikai sikertelenségek feledtetéséhez.
A kurzus számára életbe vágó jelentőségű az új frontok nyitása, valamint a már meglévő konfrontációs témák melegen tartása, mivel szinte kizárólag ebből élnek. Ezért hamarosan újra a parlament elé viszik a köztársasági elnök által megvétózott két igazságügyi törvényt, amelyet Duda államelnök szellemi műhelyében próbálnak úgy átalakítani, hogy segítségükkel, – eredeti céljuknak megfelelően – politikai irányítás alá vonhassák az igazságszolgáltatást, de olyan látszatot keltve, mintha a törvények lényege a társadalmi nyomásra megváltozott volna. Az igazságügyi reform részeként elfogadott egyetlen törvény miatt Brüsszel már eljárást indított Lengyelország ellen.
Mindeközben Lengyelország közvetlen határán a kalinyingrádi exklávéban (Oroszországhoz tartozó, de Oroszországgal nem, viszont Lengyelországgal határos terület.) Belorussziában és Oroszország néhány nyugati katonai körzetében „Nyugat ’17” fedőnév alatt szeptember 14-20. között nagy szabású orosz hadgyakorlat folyik mintegy 550 orosz és 7200 belorusz katona, 250 harckocsi, 200 tüzérségi egység, 10 hadihajó, 70 repülőgép és helikopter és 220 egyéb harci jármű részvételével. A gyakorlatot személyesen megtekinti a napokban az orosz elnök Vlagyimir Putyin is, de oda várják a belorusz elnököt is. Az erődemonstrációval kapcsolatban a területtel szomszédos balti államok, Lengyelország és a NATO is aggodalmának adott hangot. Putyin orosz elnök viszont – a lengyelországi és a magyarországi fejleményeket, a két ország és a nyugati világ viszonyát konstatálva – elégedetten röhög a markába.
Zsebesi Zsolt
