A párbeszéd feltétele, hogy megkezdjék börtönbüntetésük letöltését, akik a legsúlyosabb bűnöket követték el a nép, a demokrácia, a társadalmi béke ellen.
Ágoston László szerint semmi sem fekete-fehér. Így! Gondolom, azt akarta mondani, hogy a dolgok összetettek és nem lehet őket vagy feketének, vagy fehérnek tekinteni. Aztán úgy folytatja: „még a legalávalóbb sorozatgyilkosnak is vannak szerethető, jó dolgai”. Majd: „Abban az esetben, ha az alábbi kérdésre (nevezetesen: Mit köszönsz Orbán Viktornak? a szerk.) nem tudsz egyetlen választ sem adni, jó eséllyel nem látsz tisztán.” Itt Ágoston azt akarja mondani, (bár nem sikerült neki) hogy, ha nem találsz semmit, ami tetszik Orbán Viktor eddigi cselekedeteiben, akkor „jó eséllyel nem látsz tisztán”, ami megint kétséges, hogy azt fejezné ki, amit a szerző gondol, mert ez magyarul annyit tesz: a franc se tudja, hogy ebben az esetben tisztán látsz-e, de van esélye, hogy nem.
Visszatérve a sorozatgyilkosra: itt Ágoston azt a bölcsességet osztja meg velünk, amit úgy is meg lehet fogalmazni, hogy: vitán felül van „szerethető jó dolga egy sorozatgyilkosnak”, az mindenképpen, hogy nem estél bele a sorozatába, mert a többieknek nehezebb a dolga szerethetőt találni benne, sőt, mondhatnám lehetetlen, mert meghaltak a szerencsétlenek mielőtt megszerethették volna. Na, nyilván nem nekik írta, amit írt Ágoston, nem tőlük várja az empátiát a sorozatgyilkosnak, amit persze megérdemel a sorozatgyilkos is, mint bárki más, akár Ágoston László is. Aki ezt meg is kapja tőlem maradéktalanul, bár – amit ír – azt pont úgy nem tudom elfogadni, mint a sorozatgyilkosságokat sem.
Aztán Ágoston megnyugtat valamennyiünket, hogy a cikk melletti képen látható Orbán Viktor nem a sátán, amiről ő kezeskedik. (Az persze egy nem annyira elméleti kérdés, mint amennyire gyakorlati, hogy mi az, amiért nekem – ha azt gondolnám, hogy Orbán a sátán – el kellene fogadnom Ágoston Lászlót kezesnek arra, hogy nem az? Nem akarok rosszmájú lenni, de Orbán Viktor esetében – szerintem – az ország valamennyi bankja, de a polgárok többsége is – legalább két kezest tartana indokoltnak.) A meggyőzést arról, hogy Orbán nem sátán, Ágoston azzal folytatja, hogy a 12 éves kormányzása és 31 éves politikai múltja ideje alatt csak kellett, hogy tegyen valamit, amivel egyet lehet érteni, vagy aminek örülni lehet.
Na ezzel rohadtul meg lettem győzve. Szóval Ágoston szerint, ha valaki 12 év miniszterelnökség és 31 évnyi politikusi életpálya során tett valamit, ami nekem tetszhetett vagy aminek örülhettem, akkor….akkor mi van? Akkor az van, hogy a vak tyúk is talál szemet? Vagy a legocsmányabb Sátán is tévedhet és tehet olyat, ami – akár szándéka ellenére – jó, örömteli, vagy mi a bánatos franc. Szóval az orvosról, aki 12 év gyógyító munka alatt – na nem mondjuk már hogy nem – egy beteget legalább meggyógyított, azért az már nem egy sarlatán. Arról a mesterlövészről sem lehet – ezek szerint – rosszat mondani, aki 100 lövésből sem talál célt, csak egyszer. Hiszen egyszer azért lehetett örülni neki, hogy nem mellé lőtt.
Ágoston aztán a lényegre tér. Elmagyarázza, hogy miért is fontos neki, hogy Orbánt ne tekintsük feketének vagy fehérnek. Mert – azt mondja – ha nem démonizáljuk a menekülteket, a melegeket, a zsidókat, akkor ne démonizáljuk Orbánt sem. Az állítás piramidális ökörségét a legjobban azzal lehet demonstrálni, ha – csak a példa kedvéért – Orbán Viktor nevét Adolf Hitlerrel helyettesítenénk be. Akkor Ágoston bölcs mondata így hangzik szó szerint idézve: „Mert nem démonizálhatjuk a menekülteket, a zsidókat, a melegeket – és nem démonizálhatjuk Adolf Hitlert sem.” A legbriliánsabb az indoklás, hogy miért is nem: „Már csak azért sem, mert ez éket ver közéd és legalább kétmillió polgártársad közé”. A rohadt életbe! Micsoda szellemi magasság és értelmi Csimborasszó ez!
Szóval: tekintettel arra, hogy a maga idejében Adolf Hitler valamivel még Orbán Viktornál is népszerűbb volt a hazájában (tegyük hozzá, hogy még annak határain túl is, pont mint Orbán Viktor) nagyot hibáztak azok, akik nem látva meg benne a sorozat- és a tömeggyilkosban is felfedezhető jót, démonizálni próbálták. Ami ugyancsak éket vert közé és az őt nehezen elfogadók közé. Németország kettéosztottságának elkerülése érdekében empátiával kellett volna közelíteni a Führerhez azoknak is, akiket koncentrációs táborba zárt, vagy egyéb okból nem tartott őket érdemesnek arra, hogy földi életüket tovább folytassák. Ágoston nagy becsű sorait azzal zárja: „Addig Magyarország nem lehet egy élhető hely, amíg ketté vagyunk osztva. Addig nem fogunk megbékélni egymással, amíg nem próbálunk meg a másik félnek is igazat adni, és amíg nem lesznek közös igazságaink. Amíg nem keressük a közös nevezőt, amiről elindulhatunk.”
Nos a felhívás utolsó mondata az igazi igazi. Rengeteg sebből vérzik. A legmélyebb: Ágoston szerint egy ország akkor élhető hely, ha mindenki egyformán gondolkodik, egy Führert, egy istent fél. Ha egy ország – ahogy mondja, ketté van osztva – mondjuk fele arányban demokratapárti a másik fele arányban republikánus, akkor az szar hely. Akkor is, ha fele arányban szociáldemokrata és másik felében uniópárti. Tory vagy Labour. Mind élhetetlen hely, ahol demokrácia van? Amerika, Németország, Anglia?
Kedves Ágoston László! A baj veled és nem velünk magyarokkal van. Mi, nagyon sokan békében élünk egymással, képesek vagyunk a másik félnek igazat adni, vannak közös igazságaink. Hogy csak néhány példát mondjak: mi néhány millióan hiszünk a demokráciában, a nyugati világ humanizmusában és reformálhatóságában, (nem feltétlenül a kapitalizmuséban) abban, hogy a liberális demokráciának, az emberi szabadságjogoknak, a szolidaritásnak, a fajok és vallások közötti békés együttélésnek, a szólás és sajtószabadságnak nincs alternatívája, mindenkinek joga van az emberi életre, a földet meg kell óvni a jövő nemzedékek számára. Hiszünk az Európai Unióban, a közös európai kormányzásban és értékekben.
Nem békélünk meg azokkal, akik ezekben nem hisznek és az emberi és nemzeti önzést, a faji és vallási előítéleteket istentől eredő premisszáknak állítják be, akik a világot a mi és a többiek érdekütközési zónájának, politikai, hatalmi, gazdasági és nemzetállamok közötti harcmezőnek tekintik. Akik a saját boldogulásukat a mások kárára valósítják meg, akik kisajátítják a föld, az ország vagyonát, akik megmondják mások helyett, hogyan éljenek, mit gondoljanak, mely istent féljék és kit tiszteljenek egyszemélyes vezetőjükként.
Kedves Ágoston László!
Felhívásod arra, hogy békéljünk meg Orbán Viktorral, hiszen ő sem lehet csak rossz, biztos van benne is valami jó, nem csak együgyű és egy óvodás értelmi szintjét feltételezi a társadalomtól, de káros is, mert egyenlőségjelet teszel Orbán Viktor és azok közé, akik attól óvják Magyarországot, a világot, amit Orbán Viktor és társai képviselnek. A totalitarizmustól, a diktatúrától, az önkénytől, az önzéstől, a másik semmibe vételétől, a szolidaritás és az empátia, a humánum alapvető hiányától. Ezek nem békíthetők ki azokkal az értékekkel, amelyek ezeknek pont az ellentétei. A demokráciával, a szabadsággal, a szolidaritással, a másik tiszteletével, az empátiával és a humánus magatartással.
A párbeszéd és a megbékélés ma Magyarországon nem azon múlik, hogy ki mit gondol a másokról. A feltétele, nem egymás igazának elismerése, hanem az, hogy megkezdjék jogos börtönbüntetésük letöltését azok, akik a legsúlyosabb bűnöket követték el az ország népe, a demokrácia, a szabadság és a társadalmi béke ellen, akik a saját zsebükre dolgoztak a demokrácia adta lehetőségekkel súlyosan visszaélve. Majd, ha szabadultak, akkor keressük velük a közös nevezőt, amiről elindulhatunk velük együtt egy jobb jövő felé. Ezt jelenleg csak nélkülük tudjuk elképzelni, a sorozatgyilkosokkal szemben meglévő minden empátiánk ellenére is.
Zsebesi Zsolt
