Orosz József
– Miért kell a tetves egyetemnek itt lenni? – töprengett a szombat esti CEU-ellenes tüntetés szónoka a Nyugati pályaudvar előtti téren.
Mintegy nyolcvan embertől várta a választ. Mindhiába. Merthogy felbukkant egy vélhetően iráni származású, baseball sapkás, hátizsákos –engedtessék meg, hogy kimondjam— jöttment, aki maga sem értvén a kérdést, CEU-s diákként válaszra pláne képtelenül, a tömeg közé vegyülve perzsául bontott rendet.
A rendezvény- és dramaturgia-fegyelem ezzel végképp felborult. A Munka Becsületéért Alapítvány színpadra hívott elnöke, az emellett HR menedzseri teendőket is ellátó volt jobbikos képviselő, Bertha Szilvia talált értelmezési keretet a dramaturgiai fiaskóra.
– Ezek olyanok, hogy odamennek mások rendezvényére, hogy ne engedjék, hogy elmondják a véleményüket (sic!).
A színpadi szónok tétován ismételgette, „miért kell…, miért kell…?”. A perzsául beszélő a két tucatnyira nőtt csoportosulás közepén rendőri segítséggel próbált azonosulni a rendezvény stílushű kérésével, „menj az anyádba!”.
– De most mi lesz? – csattant fel egy elkeseredett hang a maroknyi csoportosulásból.
– Halló, halló, itt vagytok, magyarok? – kérdezte riadtan a színpadi szónok. – Aki magyar dologra kíváncsi, az erre forduljon! – kérlelt.
Majd elhangzott Wass Albert Patkányok honfoglalása című szövege és annak értelmezése. A sümegi keresztény főiskola professzora disszertálta Wass antiszemita gondolatait.
A szónok végül a „Miért kell a tetves egyetemnek itt lenni?” szónoki kérdésre „mert a CEU a legalja mindennek” válasszal juttatta el a csúcspontra az akkor már alig negyvenre csappant hallgatóságot felszólítva őket a www.legalja.hu oldaluk meglátogatására.
Íme.
„A Balatonon voltunk, én merev részegre ittam magam. Összejöttem egy csajjal és azt akarta hogy aludjak nálluk. Elmentunk hozzájuk, kb másfél órás aktus után én már megmozdulni nem tudtam. Kegyetlen fáradt és részeg voltam. A csaj meg bírta volna tovább és azt mondja nekem: – Ne hagyjuk abba van meg egy csomó fölösleges energiám. Mire én: – Akkor fuss 2,3 kört a nyaraló körül, vagy majd holnap csúzdázunk a strandon. A csaj vette a lapot és jót röhögtünk.” (Szöveghű idézet a legalja.hu oldalról.)
P.s.: a „tudósítás” nem szatíra. Sem nem gúnyirat. Patkányozás és zsidózás, a Fidesz-féle Soros-narratíva antiszemita értelmezése folyt a rendőrség és a jogállam romjai között a Nyugati téren, ahol már a villanyóra sem működik, az utolsó Combino sem csilingel dühödten.
Tamás Tibor publicista „Wass Albert karácsonyra?” (Stop.hu, 2009. december 28.) című írásában ezzel kapcsolatban ezt írta:
„Wass publikációi azokban a szörnyű években is megjelentek a kolozsvári Ellenzék című lapban és mindent elárultak a szerzőről, amikor annak a lapnak a fő jellemzője az antiszemitizmusa volt. 1944-ben is, amikor az a lap lelkesen tudósított a napról-napra megjelenő zsidóellenes intézkedésekről. Abban a lapban publikált, amelyben kirívóan aljas „riport” jelent meg azután, hogy Kolozsvár magát zsidónak valló lakossága (majdnem 17 ezer ember, a lakosság több mint 15 százaléka) a magyar hatóságok kényszerétől űzve gettóba került. Az a riport, Botos János cikke: „Kint voltam a gettóban – Hogyan élnek a zsidók a kolozsvári kényszerlakhelyen?” gúnyos hangnemben írt arról, hogy a téglagyárban „futballoznak, römiznek az emberek, de senki nem akar dolgozni.” Így írt a halálra szántakról közvetlenül Auschwitz-Birkenauba szállításuk előtt…
A deportálás május 25-e és június 9-e között ment végbe Kolozsvárt. Június 15-én az Ellenzék arról adott „hírt” vastag betűs címmel, hogy „45 elrejtőzött személyt találtak a nagyváradi gettó egy földalatti helyiségében”.
Wass Albert ugyanabban a lapban két nappal a gettó felszámolása után (!) „Patkányok honfoglalása” címmel írt cikket, amely azóta több kiadványban is megjelent ismét. Wass a patkányokról és a gazdáról írt „nemzeti pejoratív fabulát”. „Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott” – írta Wass Albert. A beszivárgó ázott patkányok a jóságos gazda engedékenységéből lakhattak a házban (sok Wass-regény jellegzetes szereplője az „ázott zsidó kereskedő”…), de aztán „elszaporodtak” és fellázadtak ellene. Elüldözték a gazdát, majd amikor mindent felfaltak, otthagyták a tönkretett gazdaságot. Az ember visszajött és rendbe rakta a házat, de „elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pince gödreiben.”
„Már rég szél fújt át a téglagyári gettóban hátramaradt zsidó holmik fölött” amikor Wass még mindig attól tartott, hogy elrejtőzött néhány „patkányember” a falakban – írja erről Ágoston Vilmos.
