Az Orbán-rendszer megszűnt. Két hónapja még létezett, aztán egyetlen nap alatt eltűnt. Nem betegeskedett, ereje teljében volt, amikor eltűnt az ellenzék horizontjáról. Megszűnt létezni. Korábban még tudtak róla, úgy ismerték, hogy illegitim és törvénytelen. Egy ideig azt mondták, fel kell számolni. Később csak kormányváltásról beszéltek, de az Orbán-rendszer létezéséről azért tudtak. Ennek most vége.

Az Orbán-rendszerrel eltűnt a fülkeforradalom, a NENYI, a NER, az alkotmányos rend megdöntése, a Köztársaság megszüntetése, a jogállam és a demokrácia felszámolása. Addig a szép napig, amíg el nem tűnt, mindenki tudott róla. Orbán másképp tudja. Szerinte rendszerváltás volt 2010-ben. Ezt most az ellenzéke letagadja, és felmenti a felelősség alól.

[video_embed name=”fulkeforr”]

Korábban úgy gondolták, 2010 előtt nyugati típusú demokrácia volt Magyarországon. A maga hiányosságaival, hibáival, korrupciós ügyeivel együtt. Ezt védték az Orbán-rendszer ellenében. Orbán ezt számolta fel. Ez volt az övék, a NER pedig Orbáné. Aztán egyetlen nap alatt eltűnt a két rendszer közötti különbség. Átkos 27 év lett belőle. Az átmenet zavaros 27 éve. Orbán-rendszere vagy soha nem is volt vagy 27 éve az van.

A viták elkerülése végett, itt van szó szerint Fekete-Győr András szövege: “Az elmúlt 27 évben sajnos nem sikerült lebontani azt a falat, amit 40 év szocializmusa alatt körénk építettek. Ha ez sikerült volna, akkor a Momentum nem állna itt.” Nem volt rendszerváltás. Eljutottunk Csurka Istvánhoz.

*

Öt nappal ezelőtt Paul Krugman Nobel-díjas amerikai közgazdász még látta az Orbán-rendszert. A Twitteren azzal ijesztgette az amerikaiakat, hogy Trump ehhez hasonló rendszert hozhat létre. A világot fenyegető illiberális veszély példájaként a világ Orbán-rendszerét emlegette. A liberális demokráciát és az illiberális államot a Momentumon kívül még senki nem azonosította egymással.

Az még nem derült ki, hogy a két rendszer hogyan azonos egymással. 2010 előtt is önkényuralom volt vagy a 2010 után létrejött rendszer is demokrácia? Az ellenzék megtagadta a 2010 előtti rendszert, amely eddig az identitását adta. Önmagát egyenlővé tette Orbánnal és a rendszerével.

A demokratikus ellenzék ezzel önmagát is megtagadta. A 2010 előtti liberális demokrácia és Orbán rendszere között nem lát különbséget. A NER egy nap alatt eltűnt. De az ellenzék nemcsak saját magát tagadta meg, hanem megtagadta az ellenzéki pártokat is. Aki őket eddig bírálta, köztük e sorok szerény szerzőjét is, minimum elmebetegnek nevezte. Most nekem kell védeni őket.

Egyetlen nap alatt kiábrándult belőlük, akikre eddig szavazott. A közösségi médiában a legenyhébb kifejezés, hogy “menjenek a picsába”. Mi okozta a hirtelen változást? Az, hogy a Momentum Mozgalom dicséretes módon összegyűjtött 266 ezer 151 olimpiaellenes aláírást. A Momentumnak ettől kezdve mindenben igaza van. Ebben is: “Mi arra buzdítunk mindenkit – mondta Fekete-Győr -, hogy dobjuk el a jobboldali-baloldali szembenállást, végre egyezzünk ki egymással, foglalkozzunk a közös problémákkal, és keressünk közös megoldásokat”. Ne álljunk szemben a jobboldallal. Egyezzünk ki a NER-rel.

*

Mindez kísértetiesen emlékeztet a fülkeforradalomra. Ott sem új rendszer megalapításáról szavaztak, hanem országyűlési képviselőket választottak. Itt se a Momentumra szavaztak, hanem arra, hogy ne legyen olimpia. Lehetett volna úgy szavazni az olimpia ellen, hogy nem fogadjuk el az elmúlt 27 év egybemosását, az “egészséges nemzettudatot”, és most legújabban a jobboldal és a baloldal szembenállásának eltörlését.

De az aláírásgyűjtés sikere bianco csekket adott a Momentum Mozgalom kezébe. Egy nap alatt tette magáévá az ellenzékiek többsége a jobboldal és a baloldal szembenállásának felszámolását. Mindörökre fel kell számolni a jobboldal és a baloldal közötti ellentétet. Ki kell egyezni. Mondhatnánk úgyis, “alírásforradalom” történt a fülkeforradalom mintájára.

Lehetne Nemzeti Együttműködés Rendszere is a neve, de olyan már van, mászrészt az még nem ment el odáig, hogy felszámolja a jobboldal és baloldal létezését, mert a demokrácia látszatát fenntartja. A demokráciának még a látszatához is szükség van ellenzékre. Ahol a jobboldal és baloldal, kormánypárt és ellenzék szembenállását eltörlik, azt diktatúrának hívják. Voltak erre sikeres kísérletek mind baloldalról, mind jobboldalról. A Szovjetunióban és a náci Németországban is szép sikereket értek el ezek a rendszerek.

A jobboldal és a baloldal szembenállásának felszámolása a parlamentarizmus felszámolását jelenti. Még a látszat szintjén is. Ezt bizonyítja a két kifejezés eredete: a jobboldal-baloldal ellentétpár a XVIII. századi francia parlamenti ülésrendből ered. Jobb oldalon foglaltak helyet a királyság képviselői, bal oldalon a forradalom hívei és a polgárság. A jobboldal és baloldal nemcsak ideológiai tartalmat hordoz, hanem szembenálló feleket jelent, amely a mindenkori hatalom ellensúlyát jelenti.

Ennek felszámolása szünteti meg a hatalom korlátozását. Ezt tüntetné el a Momentum Mozgalom. Ez az ellentét a parlamentarizmust jelenti. Kossuth Lajos köre a Konzervatív Pártra válaszul 1847-ben hozta létre a pártját, az Ellenzéki Pártot, mely a változásokat, Magyarország modernizációját, a feudális kötöttségek felszámolását, a feudális kiváltságok eltörlését tűzte zászlajára. Ha lett volna Momentum Mozgalom, lebeszélte volna Kossuthot erről. Pedig ma is ez a cél.




Magyarországon a parlamentarizmust nem eltörölni kellene, hanem valóságossá tenni. A látszatparlamentnek nem a látszatát is el kellene tüntetni, hanem a szembenálláshoz kellene megadni az eszközöket az ellenzék számára. Ezért kellene harcolni. Ezek hiányában kinyilvánítani, hogy nincs demokrácia, és kivonulni a parlamentből. Ezzel nem szűnne meg a szembenállás, hanem erősödne, ami a rendszert valamiféle elmozdulásra kényszerítené.

Sok van, mint csodálatos, de annál nincs csodálatosabb, hogy a Momentum, miközben a jobboldal és a baloldal szembenállásának megszüntetését hirdeti, maga arra készül, hogy párttá (!) alakul, s bevonul a parlamentbe. Itt azonban sem jobboldalon, sem baloldalon nem foglal helyet, sem a jobboldali kormány, sem a baloldali ellenzék álláspontját nem képviseli. A pártoskodás megszüntetésére és kiegyezésre szólít fel. Az érdekellentétek, elvbeli és világnézeti különbségek ezzel megszűnnek, azokat mindenki feladja, és a légüres térben lebeg.

Ezt a nagyszerű gondolatot Benito Mussolini valósította meg legtökéletesebben. A politikai oldalak felesleges szembenállását úgy számolta fel, hogy a parlament feloszlatta önmagát. Helyébe a Fasiszta Nagytanács lépett, amely feloldotta ezeket az ellentéteket. Megoldódott a probléma. Vagy a másik megoldás, hogy a Momentum Mozgalom mindenkit meggyőz a jobboldal és a baloldal szembenállásának felszámolásáról, aminek egyetlen biztosítéka, hogy mindenki (jobboldali és baloldali) rájuk szavaz és senki másra. Ők pedig egyszerre képviselik mind a jobboldal, mind a baloldal véleményét, és lesznek önmaguk ellenzéke.

Erre is voltak ragyogó példák. Nevezhetnék magukat például Hazafias Népfrontnak. Van azonban még egy fontos kifejezés, amely Magyarországra elhozná a várva-várt békét. Fekete-Győr András úgy fogalmazta meg: “dobjuk el a jobboldali-baloldali szembenállást, végre egyezzünk ki egymással, foglalkozzunk a közös problémákkal, és keressünk közös megoldásokat”. Egyezzünk ki. Ezt visszahangozza most az ellenzékiek hada. De hogyan?

Orbán visszaadja a közmédiát vagy lemondunk róla a kiegyezés kedvéért? Orbán elszámol az ellopott közvagyonnal vagy legyen övék? Orbán visszaállítja a demokratikus Alkotmányt vagy maradjon így? Amikor Fekete-Győr azt mondja, hogy a baloldal (az Orbán-rendszer ellenzéke) egyezzen ki a jobboldallal, kire gondol, ha nem Orbán Viktorra? Ő a jobboldal.

Vagy Orbán jobboldali híveiről beszél? Kikkel egyezzünk ki? Antiszemitákkal, rasszistákkal, a menekültek ellen uszítókkal? A liberális demokrácia esküdt ellenségeivel? Akik magyarnak sem tartanak minket? Ne gondoljunk rá, ne beszéljünk róla? Legyen inkább “egészséges nemzettudatunk”?

Eddig az ellenzék hallani sem akart Orbánnal való “kiegyezésről”. Most vérét adná érte, hogy megvédje Fekete-Győr minden szavát. Amikor egy hete azt írtam, hogy a Momentum mindennél veszélyesebb, mert belekonszolidálja az ellenzéket Orbán rendszerébe, akkor álmomban sem gondoltam, hogy az ellenzék ilyen hamar azonosul saját történelmi múltja, a liberális demokrácia és ellenzéki pártjai megtagadásával, az Orbánnal való kiegyezéssel. Amikor azt írogattam 2010 óta, hogy ennek a kollaboráns ellenzéki bandának mennie kell, akkor Orbán-bérencnek neveztek. Most erre hivatkozva adnak igazat a Momentumnak. De eközben a Momentum ugyanarra a kollaborációra készül, megy felesküdni a parlamentbe.

*

Miközben ez csúsztatás. Nem mindegy, hogy egyes személyek tűnjenek el, vagy a baloldal és jobboldal ellentétét számoljuk fel. Ez utóbbi nem arról szól, milyen emberek azok, akik a baloldali pártokat vezették. Hanem a parlamenti demokrácia felszámolásáról. Kevesen írtak nálam több leleplezést róluk. De mindenem tiltakozik az ellen, hogy válogatás nélkül ítéljenek el mindenkit, aki előttük született. Nem volt mindenki gazember.

Eközben az Orbán-rendszerről, az illiberális államról, a maffiakormányról egyetlen szavuk nincs. Ezeknél a legrosszabb szoci is jobb volt. Nincs senki, aki aljasságban utolérné őket. De a Momentum erről hallgat. Tőlünk várja, hogy köpködjük és mocskoljuk azokat, akik hozzánk tartoznak. Ezek látszólag a mi oldalunkon állva fogadtatják el velünk Orbán ránk vonatkozó legmocskosabb hazugságait.

A szembenállás felszámolásával azt várják, hogy feltétel nélkül egyezzünk ki Orbánnal és a híveivel. Miközben ők semmit nem változnak, és semmit nem vonnak vissza. Önfeladást kér a Momentum tőlünk, de csak a baloldaltól, hogy tagadja meg mindenét. Ehhez hasonló öngyilkosság még nem volt a történelemben, ahogy megtagadja és leköpdösi saját magát a demokrata baloldal. Mindezt azért, mert volt 266 ezer 151 rendes ember Budapesten, aki ellenezte az olimpiarendezés őrültségét és korrupt tervét. Mintha ezért mindent el kellene fogadni. Köszönet a fáradozásért, de nem ők írták alá 266 ezerszer az íveket.

Végezetül, élünk azzal a gyanúval, hogy az egész ámítás szavazatmaximálás érdekében zajlik. Fekete-Győr ezt mondta: “Mi mindenkit képviselni szeretnénk Magyarországon, aki azt gondolja, hogy a baloldali és a jobboldali szembenállást fel kell most már számolni.” Ez a legócskább populista demagógia, amit Donald Trump óta hallhattunk. Szemfényvesztés és hazugság. Annak a kártyának a kijátszása, amellyel a szélsőbboldal veszi át a hatalmat a világon. Lefogadom, hogy a magukat demokratának nevezők jelentős része megvonja a vállát: “Na és?”

Semmi. Egyáltalán semmi.

 

3 hozzászólás : Bartus László: Megszűnt az Orbán-rendszer

  1. Csikidam11

    February 18th, 2017

    Amíg az ügynök listákat egyik régi ‘demokratikus’ párt sem akarja megnyitni addig nem tudom miről beszélünk.

    Reply
  2. Farkas György

    February 19th, 2017

    Hol is kezdjem. Nem fontossági sorrendbe.
    A demokráciát általában kiegészítik a pluralizmus fogalmával. Így, ha szóba kerül, ezzel együtt értendő.Szerintem. Ezt elfejti a Mommentum.
    A konszenzus, nem kollaboráció, vagy kiegyezés, csupán megegyezés.Lehet érdek azonosság is.Mondjuk a korrupció, autokrácia megszüntetése. Itt is téved a Mommentum. Ugyanis ez csupán részben lehet ideológiai, vagy világnézeti azonosság. A politika – ahogyan szokták mondani – a háború folytatása békés eszközökkel.És ezt a Mommentumon kívül – szerintem – minden más párt tudja, ha nem is hangoztatja. Nem vagyok biztos benne, de a politikus a szükségszerűség, a hosszú és rövid távú taktika és stratégia “játékosa”. A célja a hatalom megszerzése és megtartása. A Mommentum idealizálja a politikát, mikor összefogni kívánja azt ami lehetetlen. Ez olyan embereknek, tömegnek szól, akik vágynak az életük végéig tartó nyugalmas templomba járásra és azt sem bánják, ha az autokráciából, kemény diktatúra, abból pedig abszolutizmus lenne.Mert nem is tudnák. A Mommentum, ha jól értelmezem a cikket, Orbánnak tenne/tesz egy nagy szívességet.
    A cél, eszközt jól kellene politikailag definiálni.
    Az olimpia ügyből már most kihátrál és marad Tarlós ügye.Bár eredetileg Orbáné volt és ahogyan gondolom a NER fontos részét képezte, hogy bővüljön az “új egység”. De, ez nem gond, mivel vannak és lesznek migránsok és addig Magyarország erősödik.
    Szóval a cikk nagyon tetszik !
    // A Mommentumnak ajánlhatom, H. Kissinger Diplomácia című könyvét, Plenter J. Gazdaság és államhatalom és még Machiavelliét

    Reply
  3. ???

    February 19th, 2017

    “Mi arra buzdítunk mindenkit – mondta Fekete-Győr -, hogy dobjuk el a jobboldali-baloldali szembenállást, végre egyezzünk ki egymással, foglalkozzunk a közös problémákkal, és keressünk közös megoldásokat.”
    És akkor eljön Isten országa. Mert ugye oda bemehet jobb oldali, bal oldali egyaránt, ott ez nem számít. Sőt ott értelme sem lesz ennek. Meg aztán ott mindenki többet is vehet mint amennyire gondolja, hogy szüksége van.
    Mint Izrael a pusztában. Minden nap hullott a manna, és mindenki szedhetett belőle amennyit akart. (Kivéve persze szombaton, de akkor a pénteki másnapra is friss maradt.)
    Természetesen ez nem jelent egyenlőséget, hiszen egy gyerek nem biztos, hogy be akart vágni egy egész sült csirkét ebédre, mint az apja.
    De ugyanez megvolt a korai keresztények között: „ … és senki semmi marháját nem mondta magáénak, hanem nekik mindenük közös volt. … Mert szűkölködő sem volt ő közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladva, elhozták az eladottak árát, és letették az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek között, amint kinek-kinek szüksége volt.” (Ap. csel.:4:32,34)
    Persze itt sem az történt, hogy akinek sok volt, még a saját házát is eladta, aztán földönfutó lett, hanem ha mondjuk 1000 hektár földje volt (itt nem lopott), akkor a helyi juhásznak is jutott belőle a birkái legeltetésére.
    Majdnem mint a kommunizmus. Legalábbis első gyerekkori benyomásom róla, hogy majd amikor eljön az igazi, akkor mindenki csak bemegy a boltba és elveszi amire szüksége van.

    Reply

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)