Vannak szimbolikus lépések. A CEU kivégzése ilyen. Aki a diktatúrából a demokráciába való átmenetetet segítő egyetemet, amely demokratikusan gondolkodó elitet képez, bezárat az, ennél többet is mondott. Azt mondta magáról, hogy nem fogadja el a demokráciát, nem tart tiszteletben semmiféle jogállami normát, emberi jogot, oktatási szabadságot. Aki ezt teszi, az felmondta a nyugati civilizációval a kapcsolatát. Ilyen ember kiiratkozott a demokratikus világból.

Mondhatnánk, ez a Hunexit egy speciális esete, amely abban különbözik a Brexit-től, hogy a britek csak az Európai Unió szervezetéből léptek ki, de nem léptek ki a nyugati világból és a demokratikus országok közösségéből. Ezzel szemben Orbán Viktor és Magyarország a CEU elleni támadással kilépett. Nemcsak Orbán, hanem Magyarország is, mivel ma már a kettő ugyanaz. Amikor Orbánt bírálták, mindig Magyarország elleni támadásról beszélt.

Magyarország nem különbözteti meg magát Orbán Viktortól és a rendszerétől. Belesimul az Orbán Viktor által kiépített önkényuralmi rendszerbe, és a rendszeren belül hallatja egy alig látható kisebbség a vékony és erőtlen hangját. A politikai ellenzék arra sem képes, hogy az önkényuralom jellegét nyilvánvalóvá tegye ország és világ előtt. Ehelyett az Orbán-rendszert legitimálja és a demokrácia hamis látszatát kölcsönzi neki. Gyakorlatilag törvényesíti.

Ezért, amikor Orbán Viktor kilépett a nyugati demokráciák közösségéből, és megtaposta az európai értékeket, akkor Magyarország is megtette ugyanezt. Orbán Magyarországot is vitte magával a civilizált világon kívülre. Ezért a következmények nem csupán Orbánt, hanem az egész országot érintik. magyarország lépett ki az ő személyében a nyugati szövetségből. Aki pedig kilépett, az távozzon.

Orbán döntött. Az Európai Unió helyett Putyint és az illiberális autokráciákat választotta. Az ő barátai a posztkommunista diktátorok, Aliyev és társai. Brüsszel ellen harcot folytat, hazug propagandát terjeszt, gyűlöletet szít az emberséges, szolidáris, emberi jogokra épülő világ ellen. Nem fogadja el a demokratikus értékeket, kriminalizálja a nyitott és demokratikus társadalmat. Mindent tagad, amit a Nyugat, a NATO és az EU képvisel. Mindeközben rombol és más országokat is az antiliberális, fasisztoid és diktatórikus eszmékkel fertőz.

A CEU-törvény elfogadásával kilépett a rejtőzködő diktatúrák közül. Egyételműsítette, hogy ő kicsoda, milyen értékeket vall, és milyen értékeket nem tűr. Kinyilvánította, hova tartozik. Az eszmei, ideológiai és világnézeti harc területéről a gyakorlati diktatúrába lépett át. Ezzel megszűnt az a kétszínűség, amellyel a pávatáncát járta, a féldemokráciák és a diktatúrák határán egyensúlyozva. Levetette álarcát, nyíltan vállalja diktatórikus önmagát.

A nyugati demokratikus világnak ezt nem csupán észre kell venni, hanem tudomásul is kell venni. Aki nem tartozik a nyugati civilizációba, aki tudatosan tagadja s támadja azt, azt nem kell erőltetni. Ha nem tetszik a liberális demokrácia, és mindaz, ami ezel jár, akkor el kell menni. A nyugati demokráciák ezt nem bíhatják most már Orbán döntésére. Aki felrúgja és tapossa az EU alapszerződésének 2. cikkelyét, amely a közös európai normákat rögzíti, azt az Európai Unióból ki kell zárni.

Orbán lépése kizárja a további egyezkedéseket, szokásos huzavonát, amelynek a végén kifárasztja az Uniót, vagy becsapja, vagy valami látszatmegoldással elkerüli, hogy viselnie kelljen diktatúrája következményeit. Nem tartható az, hogy a közös értékekből semmit nem tart be, most már egy világhírű egyetemet is bezárat, nehogy az EU és a demokratikus világ közös értékeit terjessze, és utána úgy tegeyn, mintha semmi nem történt volna. A nyugati világ sem tehet úgy, mintha semmi nem történt volna. Azonnal fel kell függeszteni minden uniós támogatást és kifizetést Magyarországnak.

Ezt megelőzheti még egy utolsó ultimátum, mivel az aljas törvényével eljárhat még egy pávatáncot. De egyértelmű válastzás és döntés elé kell állítani. Ezt a döntést ő ugyan már meghozta, a CEU-törvény megszavazásával ő kilépett az Európai Unióból és a NATO-ból is. De meg kell akadályozni az alakoskodást, elé kell tenni, melyek azok az értékek, amelyek az Unió tagjaira kötelezőek. Nem kötelező az Unió tagjának lenni, de nem is alanyi jog. Az alapszerződés elfogadása és betartása a feltétele. Véget kell vetni annak a színjátéknak, mintha ő ezeket betartaná, közben nem. A CEU kivégzése félreérthetetlen.

Ugyanolyan gyorsított eljárást kellene alkalmazni vele szemben, mint amilyen sürgősséggel elintézték a CEU-t. Ultimátumn, gyors határidő, és a kizárásról szóló döntés. Nincs szükség arra, hogy egy diktatúra bolondot csináljon Európából, nevetségessé tegye és az értékeit is megkérdőjelezze. Nem beszélve Orbán céljáról, hogy az egész Uniót saját képére akarja átformálni. Ezt nem lehet megengedni. Nincs olyan geopolitikai érdek, amely Magyarország az EU-ból és a NATO-ból való kizárását felülírná, mert Magyarország ma már ezek ellensége.

Magyarország kilépett a nyugati és a transzatlanti szövetségből, ezt ratifikálni kell. Meg kell kezdeni mialőbb a kizárást, le kell zárni a határokat, a Nyugat schengeni határát Ausztriába kell helyezni. A magyar munkavállalókat és az uniós joggal letelepedőket haza kell küldeni, a szabad utazási és munkavállalási lehetőséget a CEU-hoz hasonló statáriális gyorsasággal meg kell szüntetni. Orbán döntése erről szól, és ha a magyaroknak ez ellen nincs kifogásuk, akkor viselniük kell ennek következményeit.

Nem kell attól tartani, hogy Orbán Viktor Magyarországot Oroszországhoz csatolja, mert ez már megtörtént. Jobb, ha Magyarország kívül van az oroszokkal, mint belül. Magyarország geopolitikai jelentősége radikálisan csökken, ha nem lesz az Unió és a NATO tagja. Orbán a népével együtt pedig azt csinál, amit akar. Olyan kerítést húz, amilyet akar, olyan egyetemet szüntet meg, amilyet akar, az oroszok pénzén úgy záratja be a szabad sajtót, veszi el bárki tulajdonát, akár pénz nélkül most már, ahogy akarja. Nem kell tovább képmutatóskodni.

A magyar nép pedig nem játszhatja el, hogy élvezi Orbán populista és idegengyűlölő, náci és fasiszta propagandát folytató, kirekesztő és rasszista rendszerét, miközben élvezi az Európai Unió kínálta előnyöket és az uniós polgárok pénzét. Ahogy Orbán választott, Magyarország is választott. Ha Magyarország Orbánt választotta, és őt elfogadja, akkor az Unióból kilépést, a gigaposztereken gyalázott Brüsszelből való távozást választotta. Senki nem rúgta ki őket, ők döntöttek arról, hogy nekik ez nem kell.

Ha az Európai Unió és a NATO ezt nem teszi meg, még akkor is, ha egy elmebeteg jelenleg az Egyesült Államok elnöke, akit az amerikaiak nem fognak a magyarok mintájára megtűrni, ha Orbán diktatúrát építhet a nyugati demokratikus szövetségen belül, és semmi nem tesz a demokratikus világ ellene, akkor a nyugati világ is halálra ítéli önmagát, mert feladja a saját elveit, értékeit, hiteltelenné és a szélsőjobb martalékává válik.

A ház, amely meghasonlik magával, elpusztul.

A nyugati világot provokálja Orbán és őket is válastzás elé állította. Vagy kivágják a rákos daganatot, vagy ez a rák elpusztítja őket. Orbán egy rákos daganat, amely szembefordult a test egészséges részeivel, és elkezdte pusztítani. Gyor műtétre és azonnali kemoterápiára van szükség.