Az amerikai és európai közös ultimátumhoz hosszú út vezetett, de az előzmények időben egybeesnek a kormánypropaganda zászlóshajója, a Magyar Nemzet február 16-án megjelent "A gonosz birodalma", és a február 17-én közölt "A NATO az USA erőszakszervezete" című cikkeivel. Ezek hidegháborús hangvétele nyílt hadüzenet volt Amerikának, a NATO-nak és az Európai Uniónak. A cikkek tartalma és nyelvezete a Kreml, Peking és az észak-koreai rezsim stílusára emlékeztet. A helyzetet súlyosbítja, hogy a cikkek nyilván megrendelésre készültek Orbán évértékelője előtt.

Orbán Petőfi ellen harcol. Ha őszinte, egyenes és becsületes ember lenne, akkor azt kellene mondania, hogy Petőfi egy liberális sorosista, brüsszelista lázadó volt, a "keresztény-nemzeti" ideológia esküdt ellensége, aki nem békét, hanem harcot hirdetett, de szerencsére megölték.

E pillanatig kommentár nélkül idézik a sajtóhíradások, hogy a Kiskőrösön kordonok mögött beszédet mondó Orbán állítólag Lukács evangélistát idézte: "a miniszterelnök ezt követően áttért...

Talpra magyar, írta Petőfi Sándor. Nemzeti dalnak nevezte el. A Nemzet dalának. A szabadsággal és szabadságszeretettel azonosította a népét. 25 évesen halt meg ez a lánglelkű költő a magyar szabadságért. Halála teljesen hiábavaló volt. Mert amiért ő az életét adta, azt odaajándékozta a magyar nép. Ez a nép annyira hitvány lett, hogy engedi meggyalázni Petőfi szülőházát, s egy életét feláldozó hős, zseni, a magyar szabadság költőjének emlékét. Ez a nemzet nem méltó többé erre a versre. Ez a vers többé nem a nemzet dala.