2024, július25, csütörtök
KezdőlapKiemelt fő hírAz amerikai és az uniós ultimátum miatt volt Orbán beszéde visszafogott

Az amerikai és az uniós ultimátum miatt volt Orbán beszéde visszafogott

-

Minden bizonnyal sokkal keményebb ultimátumot és figyelmeztetést kaphatott Orbán Amerikától és az EU nevében Macrontól, mint ami a nyilvánosság előtt megjelent. Orbán a tűzzel játszik, s ezt megelégelte az Egyesült Államok, a NATO, s az Európi Unió is. Egyertelmű, hogy Orbán olyan ultimátumot kapott Washingtonból és Párizsban a Macronnal folytatott „munkavacsorán”, amely tényleg utolsó figyelmeztetés volt, és nyilvánvalóan egyeztetett álláspont. Ennek eredménye lehetett az „utcai harcos” önmagához képest visszafogott beszéde Kiskőrösön.

Március 15-én mindenki szembesülhetett azzal, hogy Orbán nem úgy beszélt, ahogy szokott. Nagyon komoly utolsó figyelmeztetést kaphatott. Olyan hirtelen rendelték Párizsba Macronhoz, hogy az nyilvánvalóan egy Amerikával egyeztetett lépés lehetett. Nem sokkal előtte hazarendelték Washingtonba David Pressman amerikai nagykövetet, hogy a magyarországi helyzetről tárgyaljanak vele. David Pressman pedig megerősítette, hogy Magyarországon a legocsányabb Amerika-ellenes, EU-ellenes és NATO-ellene propaganda zajlik. Emellett Orbánék még szemtelenkednek is vele.

David Pressman az Egyesült Államok külügyminiszterével, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsának magas rangú tisztviselőivel és az amerikai szenátus kétpárti vezetésével egyeztetett a magyar helyzetről. Ilyen magasszintű konzultációt csak nagyon fontos döntések előtt tartanak. David Pressman ezután közzétette azt a dermesztő hangvételű nyilatkozatot, amely szerint  „Magyarország fontos pillanathoz érkezett a jövőjét illetően”. Úgy fogalmazott: „eljött az ideje annak, hogy Magyarország és transzatlanti szövetségesei és partnerei között szorosabb kapcsolat alakuljon ki”.

A nyilvánosságban egyedül Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, egykori washingtoni nagykövet vette észre, hogy a diplomáciai nyelvben ez egy rendkívül súlyos utolsó figyelmeztetést jelent. Ez egy ultimátum. Döntés született, hogy Orbánt kirúgják a NATO-ból és az EU-ból is, ha nem hagy fel az Amerika-ellenes, EU-ellenes és NATO-ellenes propagandával, az oroszbarát politikával. Ha távozni akar, ha az oroszokat választja, akkor távozhat. De ha maradni akar, ennek véget kell vetnie, különben kiteszik a NATO-ból és az Európai Unióból is. A forint értéke mennyi lenne másnap?

Orbán hatalma, vele együtt Magyarország kártyavárként omlana össze Amerika és szövetségesei egyetlen leheletétől. Magyarország a sötétségbe és a nyomorba süllyedne két hónap alatt. Orbánnal közölték, hogy választania kell a nyugati világ és Oroszország között. Orbán pávatáncát nem tűrik tovább. Vagy ide tartozik, vagy oda. Orbán gyakorlatilag átállt az ellenség oldalára, a NATO-ban egy áruló, bizonyos értelemben egy kém. Egy katonai szervezetben ez elfogadhatatlan, biztonsági szempontból katasztrofális következményekkel járhat.

*

Ezt az amerikai döntést nyilván ismertették az Európai Unió vezetőivel is, megegyezés születhetett, hogy az EU támogatja ezt az ultimátumot. Macront bízták meg azzal, hogy Orbánt tájékoztassa erről a nyugati döntésről, még a március 15-i ünnepi beszéde előtt. Ekkor sürgősen Párizsba rendelték munkavacsorára Orbánt, ahol Macron minden valószínűség szerint közölte az ultimátumot. Orbán propagandagépezete nem is adott ki semmiféle nyilatkozatot a találkozó után, mert szokásától eltérően Orbán most nem merte meghamisítani azt, ami elhangzott.

Az amerikai és európai közös ultimátumhoz hosszú út vezetett, de az előzmények időben egybeesnek a kormánypropaganda zászlóshajója, a Magyar Nemzet február 16-án megjelent „A gonosz birodalma”, és a február 17-én közölt „A NATO az USA erőszakszervezete” című cikkeivel. Ezek hidegháborús hangvétele nyílt hadüzenet volt Amerikának, a NATO-nak és az Európai Uniónak. A cikkek tartalma és nyelvezete a Kreml, Peking és az észak-koreai rezsim stílusára emlékeztet. A helyzetet súlyosbítja, hogy a cikkek nyilván megrendelésre készültek Orbán évértékelője előtt.

A Magyar Nemzet cikkei után egy nappal, február 18-án tartotta Orbán az évértékelő beszédét, amely teljes összhangban volt a Magyar Nemzet írásaival, még akkor is, ha nem tartalmazott olyan durva kiszólásokat, de ugyanaz a konspirációs elmélet húzódott mögötte. Olyan mondatokkal, hogy „a szankciók a brüsszeli háborús politika fegyverei”. Gúnyolódott Amerikán, Brüsszelen, mint mondta, „az ember csak áll a brüsszeli üvegpaloták között, és nem akarja elhinni, hogy mi folyik ott”. De a legelképesztőbb az orosz háború értékelése volt.

Ez folytatódott február 22-23-án a Fidesz-KDNP kihelyezett balatonfüredi frakcióülésén, ahol sok döbbenetes állítás mellett megnevezte a „Fidesz-KDNP” (értsd: Magyarország) három ellenfelét, elsőként a „háborúpárti” Amerikát (a Biden-adminisztrációt, de Amerikában Ukrajna támogatása kétpárti jóváhagyást élvez), a „háborúpárti” brüsszeli politikusokat, magyarul az Európai Uniót, mert az oroszokkal szembeni szankciókkal és az Ukrajnának nyújtott támogatással Orbánon kívül mindenki egyetért. A megnevezettek megértették az üzenetet, és reagáltak erre.

Egyes szakértők szerint lehet jelentősége annak, hogy ezek után március 7-én Joe Biden amerikai elnök telefonon egyeztetett Macron elnökkel. A Fehér Ház szűkszavű leirata szerint szó volt az Ukrajnának nyújtott támogatásokról, és az elkötelezettségről az oroszok által indított háború ügyében. Nem esik szó Magyarországról, de David Pressman nagykövet március 10-én találkozott az amerikai külügminiszterrel, Antony Blinkennel, és azután közzétette a Magyarország jövőjéról szóló diplomáciai üzenetét, hogy Magyarország a jövőjét illetően válaszúthoz érkezett.

Ezt követően március 13-án minden korábbi híradás és előzmény nélkül „munkavacsorára” Párizsba rendelték Orbánt, ahol elhangzott ugyanaz az utolsó figyelmeztetés, amit az amerikaiak adtak Orbánnak, ugyanazon a diplomáciai nyelven: Macron „az európai országok egységére” figyelmeztette Orbánt Ukrajna támogatásában Orországgal szemben. A francia hírügynökség megírta, hogy Orbán az Európai Unióval ellentétes politikát folytat és a Kreml propagandáját terjeszti.

*

Mindezek lehetnek véletlen egybeesések, de a diplomáciában ilyen ritkán fordul elő. Orbán pedig túl messzire ment. A nyugatellenes gyűlöletkampány, az Amerika-ellenes retorika, az uszítás, a NATO gyalázása, a saját haderő fejlesztése, az oroszokkal szembeni lojalitás, az ukránokkal szembeni arrogancia, a hamis „béke” szólamok, a szankciók elleni hazugságok kiverték a biztosítékot, és Orbán a NATO-tagság és az EU-tagság határára érkezett. A nyugati szövetségesek ultimátumot adtak, értésére hozták, hogy vagy befejezi a nyugatellenes politikát és uszítást vagy távoznia kell.

Nem lehet kérdés, hogy ez változtatta meg Orbán március 15-i beszédét. Kiskőrösön kerülte azokat a témákat, amelyekkel kapcsolatban utolsó figyelmeztetést kapott. Feltűnően hiányoztak most a szokásos kirohanások „Brüsszel”, Soros”, Amerika és a NATO ellen. Nyoma sem volt az elmúlt hetekben csúcsra járatott oroszpárti lózungoknak, az Európai Unióról és az Egyesült Államokról szóló hazugságoknak. Petőfi Sándorról beszélt, és csak virágnyelven utalt saját „szabadságharcára”, amelyet a demokratikus Nyugattal, a szabad világgal szemben folytat.

Orbán megijedt, mert szembesült azzal, hogy vége a türelemnek, átlépett minden lehetséges határt. Világossá tették számára, hogy az oroszok terjeszkedése és fenyegetése, a háború tekintetében nincs tolerancia, nincs széthúzás, nincs „semlegesnek” mondott, valójában a szövetségi rendszerrel szemben álló pozíció, ha valaki az EU és a NATO tagja. Orbán távozhat, de ezt nem folytathatja. Most a nagy lecke az lesz Orbánnak, miképp tudja visszaparancsolni az általad kieresztett szellemet a palackba, hogy el ne veszítse az általa radikalizált szélsőjobboldali tábora támogatását.

A feladat azért is nehéz, mert Orbánnak saját magát is meg kell tagadnia, vissza kell fognia. Az uniós pénzekért még saját diktatúráját is vissza kellene építenie, amire soha nem lesz hajlandó. Nem lehet Orbánt tartósan jobb belátásra, meghátrálásra és változásra kényszeríteni. Ez korábban is csak ideig-óráig sikerült, amikor az Európai Néppártból állt kifelé a rúdja. Megszeppent, megijedt, s ahogy telt az idő, ugyanott folytatta, ahol abbahagyta. Erre lehet számítani most is, ezért ha Orbán marad Magyarország diktátora, a magyarok készülhetnek az Unión és a NATO-n kívüli életre.

*

Csak idő kérdése, mikor távozik. Mindez attól függ, meddig és mennyire képes visszafogni önmagát. Ezen múlik Magyarország jövője. A Medián most mutatta ki, hogy a magyarok háromnegyede támogatja az uniós tagságot. Orbán agymosása nem képes lépést tartani a magyarok személyes tapasztalataival. A kormány propagandagyárának gyűlöletkampánya hiába erősödött, ezzel csak azt érték el, hogy Orbán ultimátumot kapott Amerikától és az EU-tól. Nem kényszerít rá senki semmit: ha nem tetszik, kívül (és Moszkvában, meg az orosz sztyeppén, Szibériában) tágasabb.

Eközben David Pressman március 15-e alkalmából azt hangsúlyozta, hogy Petőfi és Kossuth 175 éve demokráciára vágyott, az idegen megszállás ellen harcolt. Mindenki értheti: akárcsak Ukrajna. Bátorságuk és szabadságszomjuk inspirálta az egész nemzetet és a világot. Az amerikai nagykövet ezzel az örökséggel szembeni tiszteletét fejezte ki. Ez önmagáért beszél. Ez az a magyar nemzeti örökség, hagyomány, magyar érték, ami tiszteletet érdemel, ami követésre érdemes, s ami ellentéte a Magyarországot megszállva tartó Orbán-rezsim szellemiségének.

A magyarokat megtéveszti, hogy Orbán magyar. Azért nem lázadnak ellene, mert nem érzékelik, hogy ez egy idegen megszállás. Pedig az, mert ez idegen a magyar lélek legjobb hagyományaitól. Az orosz minta, az orosz elköteleződés és az orosz lelki, ideológiai, politikai gyarmatosítás révén közvetlenül is idegen megszállásnak tekinthető. Orbán lassan már csak egy orosz bábkormányt vezet. Ez pedig elkerülhetetlenül kiviszi Magyarországot a szabad és demokratikus világ, a civilizált Nyugat közösségéből, az EU-ból és a NATO-ból. Úgy tűnik, nincs visszaút.







Amerikai Népszava
Amerikai Népszava
Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.
25,000KövetőKövessen minket!
1,000KövetőCsatlakozzon!
340KövetőIratkozzon fel!

Legutóbbi bejegyzések