Ebben az országban soha nem jártak pontosan a vonatok, soha nem működtek rendesen a liftek, mindig is légkondi nélkül műtöttek, de az embertelenségnek, az aljasságnak ilyen mély szintjére "békeidőben" talán még soha nem süllyedtek. Beáldoznak mindenkit, nem számítanak a Sajátos Nevelési Igényű (SNI) gyerekek, a szüleik, a hajléktalanok, az óvoda kisgyerekei, áttaposnak mindenen, mert Iványi Gábor nem hajtott térdet a bálványnak, a báránybőrbe bújt farkasnak, Orbán Viktornak. Ezt pedig ő nem tűri. S hogy miért nézi mindezt - kevés kivétellel - szótlanul a magyar nép? Azért, mert a maga módján és a maga területén mindenki megkötötte azt a kompromisszumot, amit Iványi Gábor nem kötött meg. Mindenki térdet hajtott olyan mértékig, amilyen mértékig szüksége volt rá. Beleértve az ún. "ellenzéket" is, amely saját romlott és züllött magatartásáért vonja felelősségre azokat az ellenzéki pártokat, akik csak ugyanazt csinálták, amit ők. Ezért nem tudnak együttérezni azzal, aki ezt nem tette meg. Iványi Gábor nekik is tükör, pedig ő soha nem vetette senkinek a szemére, és soha nem várt el senkitől semmit.

Rendkívül nehéz bizonyítani a gyűlöletbűncselekmények esetében a rasszista indítékot. Az amerikai ügyészségek bajban vannak, mert a gyűlöletbűncselekmények nem azonosak a garázdasággal, és nem nyújtanak...