Magyar akkor és azzal hajtana fejet Hadházy Ákos munkássága előtt, ha nem rogánozná le, amikor azonos mércével méri őt másokkal, és becsületesen bevallaná, amit tett. Ha ő ezek után hívná a színpadára Hadházyt, méltatná a munkáját, akkor mi is fejet hajtanánk előtte, különösen akkor, ha vállalná a tettei következményeit is. Éppen ezt a jellemet és ezt a karaktert hiányoljuk Magyar Péterből, egyetlen szavunk nem lenne ellene, ha ilyen ember lenne. De ennek éppen az ellenkezője, ennélfogva nem fejet hajtunk előtte, hanem undorodunk tőle, s óva intjük az országot, hogy ilyen embert valaha is hatalomba segítsen. Hadházy előtt most két út áll: vagy megengedi, hogy egy hízelgő, hazug és képmutató mondattal, néhány perces szerepléssel Magyar megvegye kilóra, és akkor mostantól ő egy senki, akinek egyetlen szava sem ér fabatkát sem. Vagy átlát ezen, tartja magát az eredeti tisztességes szándékához, és Magyar dícséretétől kísérve feljelenti a korrupt szélhámost.