Németh Sándor úgy érvelt, hogy a bocsánatkérés akkor ér valamit, ha az elkövető bánja, amit tett. De ő nem bánja, ezért ő nem akar bocsánatot kérni, az pedig így semmit nem ér. A sértett fél ezzel szemben úgy érvelt, hogy nem érdekli, Németh Sándor mit bánt meg, s mit nem. Akkor is kérjen bocsánatot, ha keresztény lelkész létére nem bánt meg semmit, annak ellenére, hogy súlyos lelki károkat okozott, s megpróbálta tönkretenni más ember életét. Bartus László úgy fogalmazott, annak is van jelentősége, ha a bíróság kötelezi Némethet a bocsánatkérésre, akkor is, ha nem akar keresztény lelkész mivolta ellenére bocsánatot kérni. Németh Sándor jogi képviselői egy olyan ítéletre hivatkoztak, amikor valakinek nem kellett bocsánatot kérnie, mert nem ismerte el az ítélet ellenére a jogsértést és nem bánta meg, de abban az ügyben olyan ember követelt bocsánatkérést, aki nem érdemelte meg. A Kúria ezért úgy találta, hogy a hivatkozott ítélet nem lehet precedens értékű Németh Sándor hamis ügynökvádja esetében. Ezért a Jogegységi Panasz Tanácshoz fordult, hogy az foglaljon állást abban az elvi kérdésben, hogy ha valaki valóban megsérti valótlan állítással egy másik ember személyiségi jogait, annak bocsánatot kelljen kérnie, akkor is, ha nem bánta meg a tettét, mert a kötelezésnek is van elégtételt nyújtó hatása. A Jogegységi Panasz Tanácsa Németh Sándor kérelmével szemben döntött. Ennek alapján a Kúria elutasította Németh Sándor kérelmét, amely arra irányult, hogy ne kelljen bocsánatot kérnie. A Kúria helybenhagyta a másodfokú bíróság jogerős döntését, mely szerint Németh Sándor, a Hetek és Szlazsánszky Ferenc (külön-külön) magánlevélben köteles bocsánatot kérni a hamis ügynökvád miatt Bartus Lászlótól, aki nyilvánosságra hozhatja azokat. Fellebbezésnek helye nincs.

Magyar még az ellenzékben sem tűr semmiféle pluralizmust, mindenkit megsemmisítésre ítélt. Neki a pluralizmus az, hogy ő maga egyesíti a pluralizmust önmagában azzal, hogy ha mindenki rá szavaz, akkor az plurális közönségből tevődik össze. Magyar magába olvasztja a pluralizmust. Ez nem más, mint maga a legsötétebb fasiszta diktatúra. Magyar kétpártrendszert akar, ahogy Hadházy Ákos írja, de végül csak egy pártot szeretne, aki ő maga. Elmebeteg, súlyos pszichopata, nárcisztikus személyiségzavarban szenved, aki közveszélyes. Ehhez képest a Fidesz egy jóléti plurális demokráciát működtető jogállam. Az ellenzék megbolondult része pedig egy Orbánnál is rosszabb szörnyeteget támogat. A pluralizmust már az ellenzéki gondolkodásban felszámolják. Aki mást merészel gondolni, mint az álmessiás pojáca, arra úgy támadnak rá a fanatikus hívei, mint akik elveszítették az utolsó csepp normális eszüket is. Ennek pedig nagyon rossz vége lesz, mert vagy nagy koppanás lesz, amit csak maguknak köszönhetnek, vagy egy Orbánnál rosszabb diktatúra.