Orosz József tanulmányának következő három fejezete szoros egységet alkot: mindhárom azt mutatja be, miként rögzült a magyar politikai kultúrában a vezérképzet, és hogyan torzítja el a demokratikus alternatíva lehetőségeit. A kollektív emlékezet csapdája című fejezet a magyar történelem feldolgozatlan traumáira – Trianon, megszállások, forradalmi vereségek – világít rá. Ezek a veszteségek kollektív frusztrációt szültek, amelyet a közösség újra és újra egyetlen vezető alakjára vetít ki. Így a politikai lojalitás intézmények helyett személyekhez kötődik, a demokratikus önszerveződést pedig a vezérkultusz szorítja háttérbe. Az Alternatív valóság és a demokratikus alternatíva torzulása azt mutatja be, hogy ez a minta a jelenben is folytatódik. A Tisza Párt és Magyar Péter jelensége nem rendszerszintű megújulást kínál, hanem a NER logikájának ellenzéki újratermelését. A sérelmi politika, a morális binaritás és a bűnbakképzés ugyanazokat a sémákat követik, mint a kormányzati kommunikáció – csak más szereplőkkel. Valódi pluralizmus és deliberatív vita helyett így az alternatív valóság is az autoriter nyelvi és érzelmi struktúrákat ismétli. A most közölt harmadik fejezet a magyar online média szerepét vizsgálja a vezérképzetek megerősítésében. A közösségi média algoritmikus logikája, a véleménybuborékok, a „lájkbajnokság” és a „horse-race” típusú újságírás mind hozzájárulnak a politikai infantilizációhoz és a kritikai diskurzus elsorvadásához. Vásárhelyi Mária elemzései és nemzetközi példák is rávilágítanak: a média gyakran – szándékosan vagy akaratlanul – részesévé válik annak a mechanizmusnak, amely karizmatikus vezéreket épít vagy rombol. Így a függetlenség illúziója mögött sokszor cinkosság rejlik, amely tovább szűkíti a demokratikus nyilvánosság terét.

Donald Trump vámjai elsősorban a kisebbségi közösségek és bevándorlók által működtetett vállalkozásokat hozzák nehéz helyzetbe, miközben a kisvállalkozói szektorban egyre nagyobb a gazdasági visszaesés....

President Donald Trump’s tariffs are hitting minority-owned and immigrant workers as economic setbacks sweep through the small business community. 97% of all importers in the...

Orosz József tanulmányának újabb fejezetei három összefüggő jelenséget vizsgálnak: a mélyállam kiépülését, a vezér utáni vágy történelmi és pszichológiai gyökereit, valamint a média szerepét a politikai illúziók fenntartásában. A szerző bemutatja, miként alakult ki Magyarországon egy olyan hatalmi struktúra, amely a formális intézményrendszert a Fidesz érdekeinek rendelte alá: a választási mechanizmus mellett a jogállamiság, az igazságszolgáltatás, a média és az államapparátus mélyrétegei is a politikai kontroll eszközeivé váltak. A tanulmány központi kérdése, hogy Magyar Péter és a Tisza Párt valóban képesek lehetnek-e nemcsak kormányváltást elérni, hanem rendszerszintű fordulatot is hozni. Intézményi garanciák, új alkotmányozás és demokratikus kontroll nélkül minden változás ideiglenes marad – a tét tehát nem csupán a kormányzati váltás, hanem a politikai jövő alapjainak újragondolása. Orosz rámutat, hogy a vezér utáni vágy nem Orbán Viktor korszakának sajátossága: sokkal mélyebb, történelmileg ismétlődő reflex. A magyar politikai kultúrában rendre vezéreket váltunk, nem rendszereket, miközben a demokratikus intézmények gyengék maradnak. A Magyar Péter körüli karizmavezérelt remény sem kivétel, hanem e reflex folytatása. A tanulmány arra is figyelmeztet, hogy a média – különösen az online szerkesztőségek – egyszerre lehetnek a kritikus közbeszéd őrei és a vezérkultusz cinkosai. Ugyanazok a platformok, amelyek karaktergyilkosságot folytatnak bizonyos szereplőkkel szemben, másokat látványosan építenek, így akaratlanul is hozzájárulnak a vezérképzet újratermeléséhez. A fejezetek közös tanulsága: valódi politikai megújulás csak akkor lehetséges, ha a társadalom túllép a „megváltó vezér” illúzióján, és képes önálló, intézményekre épülő önképviseleti formákat kialakítani.