A kritikusoknak az antiszemita összeesküvéselméletek követőivel nem csupán esztétikai problémájuk van, mert Vance velük együtt importálta táborába a nácizmust is. Ez pedig nem a kisebbség, hanem a többség. Ahogy Bannon mondta: ez maga a mozgalom. Erre húzta rá Vance a "keresztény nemzet" báránybőrét, amely óriási tetszést aratott. Annak ellenére, hogy 1797-ben John Adams azt írta, hogy "az Amerikai Egyesült Államok kormánya semmilyen értelemben sem a keresztény valláson alapul".  Thomas Jefferson 1802-ben azt mondta, hogy az első alkotmánykiegészítés "elválasztó falat épített az egyház és az állam közé". Amerika hivatalosan nem keresztény állam és nem keresztény nemzet. Az amerikaiak könnyen eldönthetnék, hogy hallgathatnak Vance-re vagy elolvashatják az alkotmányt és tiszteletben tarthatják az alapító atyák nyilatkozatait. De egyházaik közül számosan a kereszténységgel azonosítják a nemzetet, összemossák a vallást és a politikát. Vance azt képviseli, hogy a keresztény ideológia feljogosítja, hogy uralkodjon mások felett. A republikánus párt jövője azon múlik, sikerül-e egyesíteni az antiszemita szélsőjobboldalt az Izraelt támogató evangelical keresztény mozgalommal. A MAGA és a Turning Point USA hangadói szerint az antiszemitizmust a liberális zsidókra kell érteni, s nem a vallásos izraeli jobboldalra, amit a fehér keresztény jobboldal is helyénvalónak találhat. Ez a fehér felsőbbrendűséget hirdető, a rabszolgatartást helyeslő, rasszista, konföderációs ideológia a fajgyűlölő, antiszemita szélsőjobboldal újjászületése "keresztény" köntösben. A Jézushoz hasonlított, "keresztény mártír", Charlie Kirk "vértanúságára" építve. Az özvegy, a JD Vance-el régóta jó kapcsolatokat ápoló Erika Kirk, barátságával és támogatásával.

Ha Maduro elnököt nem sajnálja senki, az nem elégséges annak elfogadásához, hogy az amerikai elnök (vagy bárki más), mostantól elrabolhatja bármelyik állam elnökét, és a neki nem tetsző dolgok miatt Amerikában (ma már függetlennek semmiképpen nem mondható) bíróság elé állítsák. Maduro sötét gengszter, de ennyi erővel ki mindenkit lehetne elrabolni? Kezdhetjük mindjárt Trump kedves barátaival, a tömeggyilkos és háborús bűnös Putyinnal, akit az elnöki limuzinba ültetett, vagy a népirtó észak-koreai diktátor Kim Dzsong-unnal. Ha jól működne a világ, Orbánnak is európai börtönben lenne a helye az elrabolt uniós pénzek miatt. De lehetnének olyanok is, akik csak Trumpnak nem tetszenek. Mostantól azt rabol el, és állít amerikai bíróság elé, akit akar? Mi van, ha ez általános elvvé válik? Bárki megteheti, vagy csak Amerika? Hol vannak ennek a határai? Amerikától félni kell? Trump azt csinálhat, amit akar? Ő diktálhat az egész világnak? Ő a törvény? S mi a garancia, hogy a politikai ellenfelei ellen is eljárásokat indító Trump ezt korrektül használja? A következő lehetne a brazil elnök, mert Trump brazil képmását elítélte a brazil bíróság. Ha Trumpnak olyan kedve támad, és éppen Putyin suttog a fülébe, akkor letartóztatja esetleg Zelenszkijt, mert az oroszok szerint nem legitim elnök, mivel a háború miatt nem tartottak Ukrajnában választást, Zelenszkij pedig az orosz megszállás (a "béke") útjában áll? A venezuelai akciót súlyosan beárnyékolja, hogy azt Trump provokálta ki. Soha senki által nem bizonyított állítólagos drogcsempész hajók kilövésével, amelyek nem veszélyeztették a megtámadott helyen Amerikát. A hírhedt második lövéssel, legalább egyszer háborús bűnt, vagy közönséges gyilkosságot követtek el. Ezek jogi alapja is vitatott.