Akár így, akár úgy, de a választás időpontja azt üzeni, hogy Orbánék gyorsan le akarják rendezni Magyart. Nem látszik még annyi izgalom és félelem sem, mint hónapokkal ezelőtt látszott, mielőtt Orbán vissza nem tért a belpolitikai küzdelemhez. A Tisza párti propaganda részének tekinthető Medián mindent megtesz, hogy az eseményeket egy irányba tolja. Rajtuk semmi nem múlik, az öncsalásban élő hisztérikus magyarista értelmiség örömére. Ha ezek után bejön a papírforma, amely még mindig Fidesz-győzelmet ígér (a többség a felmérések szerint is erre számít, beleszámítva Orbán ellenfeleit is), akkor az értelmiségi álomkergetők és dilettáns királycsinálók minden eddiginél nagyobbat koppannak. Erre minden esély megvan, mert az Orbán-rezsim még nem ért el a gödör aljára, nincsen általános közutálat. Még csalás nélkül is az ország fele mellettük áll. Ebben az esetben az értelmiségi magyaristák könnyen abban a helyzetben találhatják magukat, hogy senki más nem lesz a parlamentben, csak két Fidesz, esetleg még a fideszes Minácik párt. Ezzel felteszik a koronát az életművükre, ami abból állt, hogy először Orbán kezére adták az országot, utána 15 éven át nem csináltak semmit, s most a lovak közé dobták a gyeplőt, rábízták magukat egy fideszes orbánista pszichopatára, akiről sokan azt tartják, Orbánnál is veszélyesebb. Mindenesetre semmi jóra nem számíthatnak, s nem szabadulnak tőle. Kizártnak tartjuk, hogy Orbán átadja a fideszes árulónak, általa súlytalan paprikajancsinak tartott Magyarnak a hatalmat, és mindazt, ami azzal jár. Még akkor is, ha ez egyben a NER utólagos teljes legitimációját, az alkotmányos rendet megdöntő államcsíny elboronálását és a büntetlenséget, a vagyonnal való szabad elvonulást jelentené számára.