Mert azt mondani sem kell, hogy az érmét Trump kizsarolta. Machado érezhette úgy, hogy nincs más választása, mint a Venezuelát gyarmatosító Trump előtt meghajolni, és a díját az arra méltatlan zsarnoknak átadni. De ettől még nem kellett volna megtennie. Ezzel beállt azok sorába, akik dicstelen módon meghajoltak Trump agressziója és fenyegetései előtt. Machado akkor lett volna méltó a díjhoz, ha minden lehetséges következmény ellenére nemet mond vagy szó nélkül hagyja Trump "vágyódását". Hiába járt Canossát a Fehér Házban, hiába adta át az érmet, amit nem Trump, hanem ő kapott, mert Trump semmit nem adott neki cserébe. Legfeljebb nem nevezi majd "piggy"-nek, de még az sem biztos. Machado láthatóan megtisztelve érezte magát, hogy átadhatja a világ egyik legrangosabb díját egy zsarnoknak. Meghajol és behódol egy diktátornak, miközben a díjat ellenkezőleg, a diktatúrával szembeni kiállásáért kapta. Nem érezte, mennyire megalázva távozott, mikor egy giccses, piros színű üres MAGA ajándéktáskával távozott, Trump aranyozott aláírásával. Amilyen értéktelen volt a viszonzás, olyan méltóságon aluli, értéktelen volt a cselekedete. Trump emberi tulajdonságairól és jelleméről mindent elmond, hogy az érmét elfogadta, s meg van győződve arról, hogy az neki jár (mi nem?), s mindenhova be is írja majd, hogy Nobel-békedíjas, mert a jutalmazott átadta neki, mivel ő is elismerte, hogy ő érdemli meg. Szégyen és ijesztő, más szempontból gyalázatos, hogy ez megtörténhetett. Trump eddigi megítélésén mindez nem sokat változtat, rajta kívül ilyen becstelenségre más nem képes. A motívumai még kínosabbak: Obamától irigyelte el a Nobel-békedíját. Ezzel az újabb húzásával nem nevetségesebbé, hanem fenyegetőbbé vált a világ szuperhatalmának és legerősebb hadseregének vezetőjeként. A legnagyobb veszélyt jelenti a világra.