A minnesotai emberek spontán kezdték az ellenállást, hogy megvédjék a szomszédaiakat és a városukat. Központi irányítás nélkül, amiből szervezett föld alatti mozgalom alakult ki, amely három részre oszlott. Az egyik az élelmiszerellátók, a második a tüntetők, harmadik a megfigyelők és járőrözők. Nem véletlen, hogy a gyilkosságokról annyi felvétel készült. Az élelmiszerellátók központjai templomok és iskolák. Az ICE inváziója miatt a bevándorlók nem mernek kimenni az utcára, nem tudják elhagyni a házaikat. Ezért megszervezték azt, hogy a templomokban, iskolákban gyűjtött élelmiszert, gyümölcsöt, vizet kiszállítják nekik. Mindezt úgy kell lebonyolítani, hogy az ICE emberei ne vegyék észre. Két fős csoportok járják a várost és hordják ki az üldözötteknek az élelmiszert. A gyerekek nem tudnak iskolába járni, ezért nekik eljuttatták a könyveket, a tananyagot (amíg nyitva voltak az iskolák, a tanulók 20-40 százaléka hiányzott az osztályokból). Ma már játékokat is visznek nekik. Felosztották a várost és szigorúan konspiratív módon etetik a fél várost. A tüntetők feladata, hogy megjelenjenek a város különböző pontjain, ahol feltűnnek az ICE emberei, és békés tiltakozásokkal akadályozzák az ICE letartóztatásait, amit maguk között "emberrablásnak" neveznek. Legveszélyesebb munkájuk a járőrözőknek és megfigyelőknek van. Közéjük tartozott a két halálos áldozat, Renee Good és Alex Pretti. A járőrözők is párosával járnak, beosztott időben, egy önkéntes diszpécser tartja velük a kapcsolatot. Egymást értesítik, ha felbukkan egy gyanús autó, amelyben az ICE ügynökei lehetnek. Ilyenkor elkezdik követni, dudálnak rájuk, ha kiszállnak az ügynökök, elkezdenek sípolni, hogy mindenki tudja: ICE van a környéken. Néha elriasztják őket. Ahol az ICE kivonul, értesítik a járőr-megfigyelő kocsikat, amelyek odamennek, elkezdenek videózni, és felvesznek mindent, hogy nyoma maradjon a törvénytelen erőszaknak. Ezeket feltöltik a közösségi médiára. Ezt csinálta Alex Pretti is, akit már jól ismertek, s kivégeztek, amikor erre lehetőséget találtak azzal, hogy fegyver van nála. Az ICE nem bírta idegekkel, nem találtak ellenszert a szolidaritásra.

Ha nem hajlandó visszaléptetni a jelöltjeit ott, ahol kisebb az esélyük, akkor maga idézi elő, hogy a Fidesz jelöltje legyen a nevető harmadik. Jakab Péter magabiztos fellépése azt jelzi, hogy Magyar hangerejétől, erőszakos stílusától és fenyegetéseitől, zsarolásaitól nem kell megijedni, és egyáltalán nem természetes, amit követel, hogy mindenki álljon félre. Demokrata ilyet nem mond. Mentségére legye mondva, Magyar Péter nem demokrata. Ha Jakab kijózanítja és felbátorítja azokat, akik az elmúlt 15 évet nem Orbán élősködő kiszolgálójaként töltötték, hanem egy élet becsületes munkája áll mögöttük, akik helyben kivívták az emberek bizalmát, akkor Magyar saját csapdájába esik azzal, hogy próbálta a demokratikus ellenzéket megsemmisíteni, hazugságokkal megfélemlíteni. Magyar Péter nem a rendszerváltás. Éppen azért kell elindulni ellene, hogy rákényszerüljön a rendszerváltásra. A parlamentbe önálló személyiségek, a választókat képviselő jelöltek kellenek. Nem olyan bábok, akiket Magyar kézzel vezérel, mint a Fideszben, akik meg sem szólalhatnak, még önálló véleményük sem lehet. Ez a parlamentarizmus megcsúfolása, a népakarat és a választás meggyalázása, minden demokratikus és emberi norma semmibe vétele. Ez már most rosszabb, mint Orbán és a Fidesz. Jakab Péter azt mutatta meg a színre lépésével, hogy nem szabad megijedni és a hazugságokat elfogadni, ki kell állni és meg kell védeni a demokratikus értékeket. Jakab Péter "ébresztőt" fújt, és elsőnek a DK-nak kellene felébrednie a bénultságból, és ki kellene jönnie Magyar Péter árnyékából. Magyar súlyos veszélyt jelen a demokratikus jövő szempontjából. Orbán rendszerének a meghosszabbítását, évtizedekre való bebetonozását jelentheti. Minden demokratikus érzelmű embernek joga és kötelessége fellépni ez ellen.

Megdöbbentő milyen könnyen hitették el értelmes emberekkel is, hogy a szavazatokat úgy lehet maximalizálni, s különösen, úgy lehet demokratikus "rendszerváltást" elérni, ha nem indul senki más a választáson, hanem csak egy. Ezzel szemben a legtöbb szavazatot úgy lehet elérni, ha minden párt begyűjti a szavazatokat, és azok összeadódnak. Ha csak egyetlen párt indul, amelynek egyébként is csak egyetlen arca van (mert a most megnevezett miniszterjelöltek nem önálló személyiségei és arcai a pártnak, hiszen Magyar kegyétől függenek), akkor azok szavazatai mind elvesznek, akik Magyarra nem akarnak szavazni, saját választási lehetőségük pedig nincs. Ilyenek pedig nagyon sokan vannak. Az nem működik, hogy az Orbántól való szabadulás reményével megzsarolnak mindenkit, hogy muszáj Magyar Péterre szavazni, akit sokan nagyobb veszélynek tartanak, mint Orbánt. Vagy csak mérhetetlenül taszítónak találják és nem bíznak benne. Magyar dolga lenne az, hogy ezeket a szavazókat meggyőzze, hogy nyílt versenyben rá szavazzanak. Meggyőzni nem úgy kell, ahogy az orosz maffia, hogy fegyvert tesznek a választó fejéhez, hogy erre az emberre kötelező szavazni, különben nincs rendszerváltás. Ilyen módszerek eleve kizárják, hogy rendszerváltás legyen. Ez nem okoz felszabadulást, örömöt, ebből a stílusból és módszerből szabadság, boldogság nem nő ki. A pisztoly nem tűnik el, marad. Orbán azzal zsarol, hogy háborúban halsz meg, ha nem rá szavazol. Magyar azzal zsarol, hogy nem lesz rendszerváltás, ha nem rá szavazol. Ez ugyanaz a pisztoly csőre töltve. Az emberi normákhoz akár csak ösztönösen ragaszkodó emberek mindkettőt elutasítják. Azt szeretik, ha tisztelik őket. A szavazataik nem vesznek el. Az önazonosságukat védik meg.