Ugyanez az ambivalencia jelenik meg abban, hogy miközben Magyar eljátssza Ugocsát, s minden hatalom és tekintély nélkül felszólítja Oroszországot, hogy mit tegyen, eközben ő kiegyensúlyozott kapcsolatokat is ígér Oroszországnak, hízeleg is nekik, amire megalázás és kinevetés lett a válasz, amit előre tudhatott volna. Hol van az árnyék-külügyminisztere? A Magyar Péter által előadott oroszellenes "keménykedés" nem valódi politikai állásfoglalás, hanem nacionalista póz, amely mögött nincs sem politikai súly, sem következetes stratégia, sem erkölcsi hitelesség. Ebből a pózból szükségszerűen következik a megalázó kudarc, ami elkerülhető lett volna, ám Magyar éretlenségét és kispályás alkalmatlanságát bizonyítja. Magyar saját magát hozta olyan helyzetbe, amelyben elkerülhetetlen volt a megaláztatás. A kudarc nem külső támadás következménye, hanem politikai dilettantizmus eredménye. Magyar súlytalan politikus, s egy lehengerlő birodalommal való szóváltás csak egyféleképp végződhetett: a gyengébb fél nevetségessé válásával és kifigurázásával. Az orosz fél nem egyszerűen vitába szállt Magyarral, hanem úgy bánt vele, ahogyan egy jelentéktelen szereplővel szokás. Ez a megalázó bánásmód most nem orosz agresszivitás következménye, hanem Magyar maga teremtette meg ezt a helyzetet. Ez figyelmeztetés arra, hogy Magyar nem képes súlyának megfelelően képviselni az országot. Egyre kínosabb Magyar Péter-rajongónak lenni, miután súlytalan személyiségével egymás után szalad bele olyan pofonokba, amelyek megalázzák nemcsak őt, hanem a közösséget is, amelyet képvisel, s amely rábízta magát. Az oroszokkal kialakult szócsatát elveszítette, de ennél rosszabb is történt: nevetségessé tette magát és bohócot csináltak belőle.