Trumpnak mindenesetre erős krisztustudata van, s ebből a pozícióból utasítgatja a római pápát, akit még J.D. Vance alelnök is figyelmeztetett, hogy csak óvatosan idézgessen a Bibliából, és leckéztette a pápát a katolikus doktrinákat illetően. Pedig Leó kijelentése megfelel az egyetemes keresztény értékeknek és tanításnak. Ezt mondta: "Bárki, aki Krisztus, a béke fejedelmének tanítványa, soha nem áll azok oldalán, akik egykor kardot forgattak, ma pedig bombákat dobnak." Ez a legmodernebb teológiai felfogásoknak is megfelel, amelyek szerint az egyháznak nem lehet kardja, csak keresztje. Jézus nem támogat gyilkolást, Isten országa kereszt. Főleg nem ilyen gyilkolást, mint az iráni. Mert a világi hatalom viselheti a kardot a rend és a földi törvények megtartására, valamint önvédelemre. De az iráni háború nem önvédelem. Ez nem Isten háborúja, amit Trump és társai vívnak. Ezzel a kijelentésével a pápa Trump háborújának alapjait és legitimitását kérdőjelezte meg. Ha ez nincs, akkor semmi nincs, ami alátámasztaná az iráni káoszt és bombázást. Trump nem tudott nagyobb tekintélyt maga mellé állítani, mint Jézust, aki a képen ő maga. Ehhez hasonló istenkáromlással tetézi mindezt, amikor szélsőséges kereszténynacionalista evangelikál vezetők (Christians Engaged) kezdeményezésére ő is felolvas a Bibliából egy láncolvasás keretében. A szervezet "Amerika olvassa a Bibliát" elnevezésű kezdeményezése a szokásos felszínes kereszténynacionalista magamutogatás a benső hit megélése helyett, melynek része lesz az, amikor Trump is felolvas egy részt. Ez azért is vicces, mert Trump korábban már felsült a Bibliához való viszonyával, amikor az evangelikál hamis próféták már az Isten emberének kiáltották ki, és naivan megkérdezték, mi a Bibliában a kedvenc igeverse. Trumpnak egy szó, egy sztori, egy történet, semmi nem jutott eszébe, mert életében egy szót nem olvasott el "Isten embere" a Bibliából. Azt állítják, hogy Trumpot Isten választotta ki, ami szintén istenkáromlás, mert ők választották ki, ezzel Istenné tették magukat. Annak nyilván nagy jelentősége van, hogy az amerikai elnök milyen igeverset választ és olvas fel. Gondolhatnánk sok mindenre, de Trump ismeretében nem kell meglepődni azon, hogy 2 Krónika 7:11–22 versekre esett a választás. A történet Salamon imájának megválaszolásáról szól. A legfontosabb a 8. vers: "Megerősítem a te birodalmad trónját, a mint megigértem volt Dávidnak, a te atyádnak, mondván: Nem vétetik el a te nemzetségedből való férfiú az Izráel királyiszékiből." Ezt az evangelikál trumpisták, akik a Bibliát allegorikusan értelmezik, és tetszés szerint alkalmazzák arra, amire akarják, a Salamonnak adott isteni ígéretet Trumpra vonatkoztatják. Elég ijesztő, ha Trump és a gyerekei elhiszik ezt, és az amerikai alkotmányos demokrácia, a szabad választások alapjait kérdőjelezi meg, hogy Trump kereszténynacionalista hívei úgy értelmezik ezeket a verseket, mint a Trumpnak és családjának adott isteni ígéretet. De ennek az igeversnek ennél is több jelentése és szerepe van, mert az is üzenet, hogy ezt a részt Couy Griffin, a "Cowboys for Trump" alapítója szavalta a 2021, január 6-i Capitoliumban történt zavargás során. Ott és akkor egyértelműen azt támasztotta alá, hogy nem lehet a választás győztesének kihirdetni Joe Bident, mert Isten Trumpnak és a "nemzetségének" adta az amerikai elnöki hatalmat mindörökre.

Ez azt jelenti, hogy nemcsak a miniszterjelöltek hiányoznak, hanem a koncepció is. Az, hogy ki vezeti a minisztériumot, meghatározza azt is, hogy a minisztérium milyen prioritások szerint dolgozik, milyen programot hajt végre. Ez azt jelenti, hogy a felsorolt tárcákkal kapcsolatban Magyarnak fogalma nincs, hogy ott mi fog történni, mit kellene csinálni. Ha lenne elképzelése, embere is lenne rá, aki ezt az elképzelést képviseli vagy megtestesíti. Arról nem beszélve, hogy ezeknek az elképzeléseknek harmóniában kellene lenniük egymással, és egy átfogó egységes víziót kellene alkotniuk arról, hogy Magyar milyen Magyarországot akar. Működőképes Magyarországot ígért, ez kérdőjeleződik meg. Ha egy miniszterelnök nem tudja, kit akar egy tárca élére, az azt jelenti, hogy nem tudja, mit akar attól a tárcától. Ez nem késői döntés, ez hiányzó program. Minden komoly demokratikus rendszerben a miniszterelnök-jelölt az eskütétel előtt hetekkel nyilvánosságra hozza a kabinetjelöltjeit. A közvéleménynek joga van megismerni és értékelni a leendő kormányt, mint csapatot, nemcsak a miniszterelnököt. Magyar ezt is megtagadta, csak rá kellett szavazni. Most kiderült, hogy nincs kész csapata. A demokratikus kormányzás alapelve, hogy a miniszter nem a miniszterelnök embere, hanem a tárca szakmai és politikai felelőse, aki egy programot képvisel. Ha nincs miniszter, nincs program. Nem véletlen, hogy erről szinte semmit nem hallottunk. Szakmai kompetencia fel sem merült. Magyar programja az volt, hogy ne legyen korrupció (magával szemben ezt a szigort nem sikerült alkalmazni a fideszes ügyeivel kapcsolatban). A megnevezett hét miniszter sem okozott katarzist, egyetlen jelentős arcéllel rendelkező minisztert sem lehet ebben a listában találni. Szürke és középszerű emberek, egy részük másod- és harmadvonalbeli fideszes káder. Magyarország ennél sokkal gazdagabb, sokszínűbb, sokrétűbb. Ennél sokkal karakteresebb szakemberek vannak. Látszik, hogy a kiválasztás szempontja a lojalitás, hogy senki ne nőhessen Magyar fejére, ne törpüljön el Magyar mellette. Ha a kiválasztás egyetlen szempontja a lojalitás, az nem kormány, hanem udvartartás. Az autokratikus rendszerek egyik legbiztosabb jele, amikor a kiválasztás egyetlen szempontja a lojalitás, nem a kompetencia. Ez nem demokratikus kormányzás, hanem klientúraépítés. A 9 üres tárca azt bizonyítja, hogy nincs koncepció. Megfelelő embert keresnek, aki eléggé megbízható és lojális, s nem okoz botrányt. Hol van itt a vízió? Magyarnak fogalma nincs arról, hogy mit akar, ha nincsenek kiválasztott emberei. Egy koncepcióhoz kellene keresni az embert, de nem az eskütétel előtt. A Magyarnak két éve kampányoló propagandasajtónak egyetlen szava sincs arra, hogy Magyarnak kulcs minisztériumok vezetésére nincs jelöltje. Felkészületlen a kormányzásra. Ha egy baloldali és/vagy liberális demokrata miniszterelnök-jelölt várná az eskütételt, s ennyire nem lenne elképzelése arról, hogy kik vezetnek fontos tárcákat, darabokra szedné az egykori Indexből osztódással szaporodott online sajtó, amely most a Magyar Nemzet, a Mandiner és társai helyébe lép. Nem kis áldozatot hoztak az SZDSZ volt politikusai, hogy megszabaduljanak Gyurcsánytól, de képzeljük el, ha Gyurcsány lenne Magyar helyében. Már darabokra tépték volna és hisztérikus pánik, káosz uralkodna az országban.

Az a stílus, amit megválasztott miniszterelnökként Magyar használt, elfogadhatatlan. Egy miniszterelnök nem beszélhet így a nemzet napszámosainak nevezett tanárok nevében megszólaló iskolaigazgatókkal. Magyar nem a kocsmában van, és nem a haverjaival sörözik. De ezen a stíluson csak azok lepődnek meg, akik eddig is szó nélkül eltűrtek minden otrombaságot és minősíthetetlen viselkedést. Magyar Péteren nem változtatott semmit a funkció, amelybe került. Nem érti a helyzetet, nem nőtt fel a feladathoz. Magyar képtelen szalonképes miniszterelnökként megnyilvánulni. Aki így beszél, az így is fog kormányozni. Ha ez a hang marad, akkor semmi nem változott. A "spongyát rá" lekezelő gesztus, a fölérendeltség kinyilvánítása. Olyan nagyképűség, amit a szolgálatra megválasztott miniszterelnök nem engedhet meg magának. Megkockáztatjuk, ez a "spongyát rá" annak szól, hogy Magyar még a győzelem mámorában van. Még most elnézi. De később már nem lesz "spongya rá". Ez pontosan az, amit előre jeleztünk. Ebből sok kellemetlensége lesz Magyarországnak a nemzetközi politikában is, ha Magyar belemelegszik és önmagát adja. Ez Magyarország megalázása és lejáratása, de nemcsak külföldön, hanem belföldön is. Magyar azzal kampányolt, hogy "emberséges Magyarországot" épít. Ennek a szövegnek és stílusnak semmi köze az emberséghez. Talán mondani sem kell, hogy ennek a sértődött kifakadásnak az oka, hogy valakik merészeltek beleszólni abba, amit csinál, és merészeltek kiállni a jogaik mellett. Magyar nem tűr ellentmondást, sem nyílt, sem burkolt kritikát. Rendszerváltásról szó sincs, de még stílusváltásról sem. Legfeljebb annyiban, hogy ezt a durva stílust még Orbán sem engedte meg magának. A Fidesznek csak azon a szintjén beszéltek így, amilyen szintre Magyar eljutott. Az egykori demokratikus ellenzék elvárásai már nem ütik meg a Fidesz normáit sem, hanem Magyar Péter szintjére süllyedtek. Sok Pankotai Lilire lenne szükség ahhoz, hogy Magyarország egésze ne süllyedjen erre a szintre. Erre azonban nincs remény. A Tisza hordaléka elárasztotta a poszt alatti hozzászólásokat. Mi a középiskolai igazgatókkal vagyunk és az emberség pártján állunk. Elutasítjuk ezt a hangnemet és stílust.

Iványi Gábor köztársasági elnökké választása felértékelné Magyarországot, azt üzenné a világnak, hogy az új hatalom komolyan gondolja a rendszerváltást, a hatalmi ágak szétválasztását, a fékek és ellensúlyok helyreállítását és a jogállamot, mert Iványi Gábor személyében egy valóban pártatlan, köztiszteletben álló személyt választanának meg, aki eddigi életével bizonyította, hogy az alkotmányos rend, a jogállam, a szabadság és az emberség őre lenne. Iványi Gábor személye egyesítené a nemzetet. Mindennek az ellenkezője is igaz: ha Magyar Péter új kormánya és kétharmados parlamenti többsége nem Iványi Gábort jelöli köztársasági elnöknek, azzal újabb kétségeket kelt a jóhiszeműségét és a szándékait illetően. Ezzel azt nyilvánítaná ki, hogy semmibe veszi az áldozatot, amit Iványi Gábor hozott, az életművet, amely példátlan Magyarországon, miután Iványi Gábor minden diktatúrában üldözött volt. Egész élete Magyarország szolgálata volt. Nemcsak Iványi Gábort nem tiszteli, hanem az országot sem. Iványi Gábor személye megkerülhetetlen. Ha köztársasági elnöknek választják, az is egy üzenet, ha nem választják meg, az is egy üzenet. Ebből a döntésből mindenki tudhatja, mire számíthat az új hatalomtól. Magyar Péter azt mondta, nem bábokat akar a köztársasági elnök székébe ültetni, mint Orbán. Nem is pártkatonákat, nem is ideológiai társakat, hanem olyan embert, aki betölti a köztársasági elnök funkciójától elvárható közjogi szerepet. Nem talál erre Iványi Gábornál jobbat és alkalmasabbat. Magyarország szerencsésnek mondhatja magát, hogy van egy olyan embere, mint Iványi Gábor, akit nemcsak Magyarországon, de az egész világon ismernek és tisztelnek. Ha Magyarország köztársasági elnöke Iványi Gábor lesz, annak jelentése egyértelmű a világ számára: Magyarország a szabadságot, a demokráciát, a jogállamot és az emberséget választotta. Iványi Gábor garancia arra, hogy az új hatalom valódi rendszerváltást akar, és tiszteli a diktatúra elnyomottait és üldözötteit, akiket Iványi Gábor megtestesít. Ha Magyar Péter a kétharmadosnál is nagyobb parlamenti hatalmát nem igazi rendszerváltásra akarja használni, és Orbán bábja helyébe nem Iványi Gábort akarja ültetni, akkor Magyarországot becsapták, s ellopták tőle a szavazók által kivívott szabadságot. Ha Magyar Péter nem Iványi Gábort jelöli, akkor nem a magyar nép akaratát teljesíti, hanem az Orbán-rendszert hosszabbítja meg. Ez az első olyan lépés, amivel bizalmat kelthet Magyarországon és külföldön egyaránt. Jelölje Iványi Gábort köztársasági elnöknek. Legyen a magyar Nelson Mandela és Lech Wałęsa Magyarország új köztársasági elnöke! Akkor van rendszerváltás, ha Iványi Gábor lesz a köztársasági elnök.

Magyar tehát – a Mi Hazánk javaslatára – egy horthysta alkotmányos doktrínát vezetne be szimbolikusan. Ez nem véletlen és nem ártatlan gesztus. A korona nem egy díszlet, hanem az 1848 előtti alkotmányos rend alapja. Ez nem a köztársaság helyreállítása, hanem visszatérés a Magyar Királyságba. Orbán is használta a koronát, mint az identitás egy kellékét, a keresztény-nemzeti állam jelképeként, de nem arra esküdtek fel. Orbán nem tette a politikai hűség és a hatalom legitimitásának alapjává. Itt ez történik. Ez nem a múltról szól, hanem a jövőről. Ez egy folyamat első lépése. Először jelképes, aztán természetes, végül megkérdőjelezhetetlen. Így épülnek fel azok a rendszerek, ahol a politikai közösség már nem polgárokból áll, hanem alattvalókból. A köztársaságban a nép van fölül, a nép a hatalom forrása. A korona által szimbolizált királyságban a nép alulra kerül. A hatalom birtokosa nem a népet szolgálja, hanem a nép fölött uralkodik. Ha Magyar a korona előtt tesz esküt, s ebbe az irányba indul el, akkor ez a célja. A Mi Hazánk javaslatának támogatása azt jelzi, hogy Magyar közeledik a szélsőjobboldalhoz. Kész engedményeket tenni nekik, mert belevág az alkotmányjogi terveibe. Nem szorul rá a támogatásukra (kevesebben vannak, mint Hófehérke törpéi, mint tudjuk), ezért a javaslatot azért fogadja el, mert egyetért vele. Ez azonban nemcsak normalizálja a Mi Hazánkat, hanem szélsőjobboldalivá teszi a "Tiszát". Magyar jelképesen a királyság nélküli királyságot alapítja meg az eskütételkor. Orbán alaptörvénye visszahelyezte a Szent Koronát az alaptörvény preambulumába és az alkotmányos szimbolikába. Már ez is antidemokratikus lépés volt. Magyar most ennél is továbbmegy: ez már nemcsak szimbolika, a koronára tett eskü nagyon súlyos alkotmányellenes cselekedet, ez már több, mint a NER megalapítása. A köztársaság szimbolikus felváltása egy középkori dinasztikus jelképpel nem hagyomány-tisztelet, hanem a demokratikus köztársaság felszámolásának első aktusa. Elveszik a hatalmat a néptől. Ez egy ellenforradalom. 1848 éppen a Szent Korona-tan ellen volt forradalom, abban az értelemben, hogy a népszuverenitást helyezte a dinasztikus legitimitás fölé. Kossuth és a reformerek azt mondták ki, hogy a hatalom nem a koronától, nem a Habsburgoktól, nem egy transzcendens jelképtől ered, hanem a néptől.  Az áprilisi törvények pontosan ezt rögzítették: parlamentáris kormányzás, népképviselet, felelős minisztérium. Ez volt a magyar alkotmányos forradalom lényege. 1848 ellenfele a Szent Szövetség volt. Magyar Péter – aki a "rendszerváltást" és a demokratikus megújulást hirdeti – most egy olyan esküt vezet be, amely az 1848 előtti állapotot idézi. A Szent Korona előtti eskü azt mondja ki, hogy a képviselők nem a népnek tartoznak felelősséggel, hanem Szent Koronának, és amit az jelent. Ez nem 1848 szelleme. Ez annak tagadása. Magyar március 15-én eljátszotta az 1848-as forradalmárt, majd két hónappal később esküt tesz arra a jelképre, amely ellen 1848-ban kitört a forradalom és a szabadságharc.

Az 1990-es rendszerváltás után kitört kultúrháború két területe az oktatás és a média volt. Magyar azt már bemutatta a propagandatévében, hogy kemény kézzel változtatja meg a mostani közmédiát, de az oktatásban megjelenő minta nem sok jót ígér a közszolgálati televízió szabadságával kapcsolatban sem. A világnézetileg semleges iskolákért folytatott harc elbukott, amikor Orbán gazdasági kényszerrel tolta egyházi fenntartás alá a világnézetileg semleges önkormányzati iskolákat, de Magyar modellje ennél sokkal továbbmegy, amikor az egész oktatási ágazatot a katolikus egyház oktatáspolitikusára bízza és felekezeti kontroll alá rendeli. A szabadság fogalma új értelmezést nyer. Ez egy rendszer első lépcsője. Ebből nyilvánvalóan egy rendszer épül, amelynek ideális államformája a keresztény állam, vezetője a keresztény uralkodó. A keresztény uralkodó modellje nem véletlenszerű választás, hanem ez egy rendszer, amelynek van logikája és végpontja. Az oktatás az első lépés, mert aki az ifjúságot neveli, az formálja a következő generáció gondolkodását, értékrendjét, politikai reflexeit. Húsz év múlva ezek a diákok szavazók, tanárok, bírók, újságírók lesznek. Az ideológiai uralom nem rendeletekkel épül ki, hanem az iskolában, a kultúrában és a médiában. Csendesen, generációról generációra. Magyarország még nem jobboldali keresztény ország, de az lesz. Ez a Horthy-rendszer modellje volt. A keresztény állam nem demokrácia, hanem olyan hierarchia, amelyben az egyházi tekintély legitimálja a politikai hatalmat, és a politikai hatalom védi az egyházi befolyást. Magyar első lépése nem egyszerűen oktatáspolitikai döntés, hanem az elnyomó ideológiai állam alapkőletétele. Lépésről lépésre, tégláról téglára építi fel az autokratikus ideológiai államot, amelynek alapja a nemzeti identitás vallással való azonosítása, amely egy politikai irányzatban testesül meg. Aki magyar, az keresztény, a nemzeti identitásnak és egységnek ez az alapja. Aki ebbe nem simul be, kizárja magát a nemzetből. Ez az orbáni alaptörvény preambulumának kivitelezése. Az örömmámorban úszó Tisza-híveknek nem kell zavartatniuk magukat e hír hallatán, továbbra is hihetik azt, hogy Magyarországon demokratikus jogállam és rendszerváltás lesz. Ha eddig elhittek bármit, ezt már nem lesz nehéz. A nem katolikus, nem keresztény, nem vallásos, zsidó vagy más vallású, eltérő világnézetű, vagy ateista Magyar-támogatók hozzászoknak a katolikus tananyaghoz és neveléshez. A gyerek érdekében nem olyan nagy elvárás a vasárnapi misére járás, és meg lehet szokni, hogy bizonyos dolgokat csak otthon lehet mondani. Ennyi áldozatot megér, hogy ne jöjjön vissza a Fidesz. A tanárok nem akarják kirúgatni magukat, beilleszkedhetnek a cisztercita fegyelembe.

A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) hamarosan virágkorát élheti, mert a választási vereség után rohamosan szaporodnak az ellenállók és a partizánok, akik titokban...

Azzal már mindenki találkozott, hogy egyes közvéleménykutatások ellenkező eredményt mutatnak attől függően, hogy ki a megrendelő. Ennek súlyos veszélyei is lehetnek, ha például táplálkozási vagy egészségügyi kérdésekről van szó. Hasonlóan súlyos veszélyei lehetnek politikai kampányokban is, mert a populista politika egyik leghatékonyabb fegyvere lehet, s nemcsak jó célok, hanem rossz célok érdekében is. A közvélemény félrevezetése és manipulálása veszélyes egy egészséges társadalom műküdésére. Ebben az esetben a Medián jó célt szolgált, egy sötét diktatúra megdöntésében segédkezett. Nyilván ez mentette fel a lelkiismeretet: Orbán legyőzése minden szempontnál fontosabb. De ez a metódus, amikor egy közvéleménykutató nem kutatja, hanem irányítja, befolyásolja és vezeti a közvéleményt, rossz célokra is felhasználható. Abban sem vagyunk biztosak, hogy egy diktatúra megdöntése is elegendő indok arra, hogy minden szakmai és morális szabályt felfüggesszenek, mert az hosszú távon akár egy másik diktatúrát is létrehozhat. A sajtó, a nyilvánosság kontrollja elengedhetetlen a társadalmi önvédelem szempontjából. Ebbe beletartozik az is, hogy a közvéleménykutatások megalapozottak és hitelesek legyenek, ne manipulációs célt szolgáljanak. Ez új szint ahhoz képest, hogy az egyes pártokhoz közelebb álló felmérések kicsit kedvezőbben mérnek "haza". Ez teljesen új szerepbe állítja a közvéleménykuatatásokat és az egész szakmát. Lehet, hogy ez zseniális volt, de attól még nem biztos, hogy legitim. A veszély éppen az, hogy legitimmé válhat, miközben másnak mutatja magát. Nem tükrözi a valóságot, hanem megteremti. Ez precedens. Ez innentől eszköz lehet. És nemcsak jó célra. Bele is szerethet a megalkotója, és ennek az "iskolának" a követői. Mindnki jó ügynek tartja azt, amit szolgál. A machiavellizmus csapdája ez. Nem beszélve arról, hogy sokkal nagyobb üzleti lehetőséget is kínál ez a modell, mint csak egy mérés, noha annak is megmarad a funkciója. A mellékszereplők politikai aktorrá válhatnak. Igazán vonzó szerep. Összességében, mi továbbra is erénynek tartjuk az önkritikát, a beismerést és a bocsánatkérést, de e pillanatban nem vagyunk meggyőződve arról, hogy nem egy fantasztikus és hibátlanul kivitelezett kampánytechnikáról van szó. Ezt pedig azért sem kívánjuk elkenni, mert ennek a választásnak ez az egyik specifikus területe, amit kutatni érdemes. Ezért Hann Endrétől nem kérünk bocsánatot a felismerésünkért, viszont gartulálunk ahhoz, hogy valami teljesen újat alkottak, s azt tökéletesen kivitelezték. Azt sem vonjuk kétségbe, hogy a feltolt és letolt eredményeknek nem voltak mérésekben szereplő alapjai, de a tendenciák célorientált felhasználása egy új minőséget teremtett. Ezért Hann Endrének minden alapja megvan arra, hogy nevessen a sajtóban, mert zseniálisat alkotott. Pontosan eltalálta, amire éppen szükség volt: se többre, se kevesebbre. A nevetés nyilván nem annak szólt, hogy a mérései pontosak voltak, és igazolódtak, hanem annak, hogy megcsinálták azt, amit kellett, amit célnak kitűztek. Működött a technika. Ez a magyarázata annak, hogy a többi mérés mindig lemaradt a Mediántól, mert az soha nem azt mutatta, ami van, hanem azt, ami lesz. Még inkább: aminek lenni kellene. És a valóság utolérte a próféciát. Pontosan ez volt a célja.

Magyar nem megdöntötte az Orbán-rendszert, hanem helyet cserélt Orbánnal, majd azt mondta neki a telefonba: "mától közös felelősségünk az, hogy újraegyesítsük a nemzetet". Magyar Péter, aki mögé beállt az Orbán által üldözött, megtaposott, kifosztott, megalázott ellenzék, azt mondta a rendszer vezérének, Magyarország gyűlölt diktátorának, hogy mától közös felelősségünk, hogy újraegyesítsük a nemzetet. Orbánnal akarja egyesíteni a nemzetet.  Ez nem az "út a börtönbe" program, hanem a Fidesz és a Tisza egyesítésének programja. Ez azt jelenti, hogy a pluralizmust felváltja a "centrális erőtér". Magyar hízeleg Orbánnak. Megvan a közös ideológiai és politikai alap. Magyar azt mondta: "védeni fogja az emberi jogokat, de szerinte az EU-nak nem szabad lábon lőnie magát." Az Európai Unió lábon lövi magát? Ezek betű szerint Orbán szavai. Emberi jogi kérdésekben mivel lőheti magát lábon az Európai Unió? Csakis azzal, ha olyan emberi jogokat véd, ami a fideszes ideológia szerint lábon lövés. Ez az antiwokizmus. A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal olyannyira a Szuverenitásvédelmi Hivatal antijogállami megfelelője, hogy még a költségvetését is ide irányítják át. Az Orbán falán levő Nagy-Magyarország térképben Magyar nem lát semmi kivetni valót. Nem gondolja revizionizmusnak, ha valaki ilyen szimbólumokat visel, vagy helyez ki a falra. De azért jó kapcsolatokra törekszik, úgymond, a szomszédos országokkal, amelyekhez ezek a területek tartoznak. Ez a Fidesz revizionista politikája, nacionalizmus és magyar szupremácia. Magyar azt mondja, nyitottak a kínaiakkal való együttműködésre: szívesen megy Pekingbe és szívesen várják itt a kínai vezetőket. A befektetőket is várják, csak szerinte meg kell találni a közös érdekeket. Fogadunk, hogy megtalálják? Magyart kérdezték az LGBTQ+ jogokkal és a Pride-al kapcsolatban is. Erre ezt mondta: "A Tisza úgy véli, hogy mindenki úgy él, azzal és azt szeret, akivel és akit akar, amíg az jogszabályokat nem sért." Ez látszólag jól hangzik, ha ott van vége a mondatnak, hogy "akit akar". Csakhogy úgy folytatódott, hogy "amíg az jogszabályokat nem sért". Milyen jogszabályokat sérthet az, ha valaki azt szeret, akit akar? Csak nem a Fidesz melegellenes jogszabályait, melyek eltörléséről Magyar egy szót sem szólt, pedig azok is sértik az uniós törvényeket? Ez nem arról szól, hogy a Tisza a Fidesz puhább és enyhébb változata, mint ahogy feltételeztük, hanem arról, hogy ez ugyanaz a rendszer, ugyanazzal a logikával, ugyanazzal az ideológiával. Ez  rendszerszintű azonosság. Nem az a baj, hogy mit mond Magyar a migrációról vagy az energiáról, hanem az, hogy minden kulcskérdésben ugyanazt mondja, mint Orbán. Ez még csak nem is a "fiatal Orbán", hanem Orbán maga, csak más néven. Nem átmenet van, nem is egy folyamat, hanem folytonosság. A Fidesz-program változatlanul él tovább. S ami a döbbenetes: Magyar nem is tud mást. Ez félelmetes. Nem gondoltuk, hogy ilyen hamar, egyetlen nap alatt megérkezünk a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe. Talán azért, mert el sem hagytuk.

Even before the vote count had ended, given the clear lead of the "Tisza Party", Orbán acknowledged Fidesz’s electoral defeat and congratulated Péter Magyar...

Orbánnak ugyanis minden eszköz a kezében volt, hogy szükség esetén a választást az eddigiekhez hasonlóan elcsalja. Bármikor elbújtathatott volna egy saláta törvénycsomagban újabb változtatásokat, amelyek megakadályozták volna Magyar győzelmét. De Orbán látványosan nem tette, ahogy látványos volt az is, hogy szabadon engedte a Fidesz ideológiáját soha meg nem tagadó Magyart szónokolni, kampányolni. Láthatóan arra törekedett, hogy a Fideszt egyben tartsa és legitim ellenzéki pozíciót szerezzen meg. Úgy tűnt, rábízta a sorsra, ez mihez elég, mert neki mindkét eset győzelmet jelent. A vereség is. Orbán megkönnyebbüléssel jelentette be, hogy "a kormányzás súlya nem nyomja a vállunkat". 16 év országlás után egy kifosztott, lepusztult, anyagilag és morálisan tönkretett országot ad át, felmérhetetlen és részben ismeretlen mértékű eladósodással. Birkózzon meg vele, aki akar. Méghozzá úgy, hogy nem kell félnie attól, hogy börtönbe kerül, a vagyonát elkobozzák, a pártját betiltják az államcsíny miatt, amit elkövetett. Ha nem Magyar Péter az ellenfele, hanem valódi demokrata, akkor Orbán jogosan számíthatott volna arra, hogy államellenes- és köztörvényes bűncselekmények miatt felelősségre vonják. Most viszont úgy tűnik, hogy az illiberális diktatúra létrehozása után szabadon elvonulhat. A rendszer nem változik, hanem egy "tanítványa" viszi tovább, és újítja fel. Orbán és a családja strómanok segítségével elrabolta a fél országot, amivel most büntetlenül elsétálhat. Gyanúsan nem sok szó esett Mészáros Lőrincről és másokról, akik Magyar Péternek kamuállásokat és munka nélküli milliós jövedelmeket biztosítottak éveken át. Várhatóan majd a békés átmenetre hivatkozva elfelejtődik az, hogy a nevükön kilopott vagyon visszakerüljön. Eljátsszák, hogy papíron törvényes, nem lehet mit tenni. Magyar Péter egyrészt "elszámoltatást ígért" és "megbékélést" hirdet. Elszámoltatás vár azokra, akik ellen a Fidesz is vizsgálatot indított, így várhatóan elverik a port az MNB 600 milliárdos vagyonának ellopása miatt a kegyvesztett Matolcsy Györgyön és körén. A megbékélés Orbánnak és azoknak jár, akik Orbán listáján vannak, amelyet nyilván átad Magyarnak. A fideszeseknek azt ígérte, hogy "a ti miniszterelnökötök is leszek, és azért fogok dolgozni, hogy begyógyítsuk a sebeket". Ebbe nyilván nem fér bele Orbán elszámoltatása és felelősségre vonása. Nem ilyen rendszerváltást képzeltünk 16 éven át. A "megbékélés" és az "elszámoltatás" kettőssége politikai trükk. Ezek egymást kizáró fogalmak, az egyik csak díszlet. A díszlet pedig az elszámoltatás lesz. Nincs rendszerváltás, mert nincs rendszerkritika. Magyar nem bontja le azt, amit átvesz, hanem működtetni készül. Orbán nem tűnik el, hanem pozíciót vált. Mindene megmarad. Nem bukott vezető lesz, hanem ellenzéki erőközpont. A rendszer nem zárult le, hanem új erőre kapott. Ezért nem tudjuk, hogy milyen eredmény született volna akkor, ha a választási vereség nem egérutat jelentett volna Orbán számára, hogy büntetlenül megússza az elmúlt 16 évet. Így azonban még a rendszere is megmarad, mert Magyar nem valódi rendszerváltást, a diktatúra alapját jelentő alaptörvény eltörlését, s nem igazi jogállamot, hanem egy jobban működő és kevésbé korrupt Orbán-rendszert ígért. Generációváltás ez a Fideszben, és Orbán azzal járt jól, hogy nem liberális demokrácia, hanem saját rendszere követi. Magyar utólag legitimálja az Orbán-rendszert és az alkotmányos rend megdöntését.

Szemeink előtt értékelődik át a "hős" fogalma, olyannyira, hogy ember legyen a talpán, aki merészeli megkérdőjelezni a "Tisza Párt" (így idézőjelben) hőseit. Mi megkérdőjelezzük...

Oda jutott az egykori demokratikus ellenzék, hogy ha Magyar nyer, akkor Orbán lesz a fék és az ellensúly. Magyartól továbbra is el kell fogadniuk mindent, mert különben az a veszély fenyeget, hogy "visszatér Orbán". Ekkora csapdába akkor sem eshettek volna, ha maga Orbán állítja a csapdát. Kezdődik elölről a pávatánc az Európai Unióban, ahol Magyar korábbi nyilatkozataival összhangban, sokkal közelebb áll Orbán álláspontjához, mint az Európai Unióhoz. Ha nem adják bianco a pénzeket, Magyar pedig nem csinál liberális demokráciát, akkor Brüsszel megint ugyanolyan ellenség lesz, mint most. A demokratikus ellenzék saját maga számolja fel a létezésének feltételeit. Ez már nem egyszerű tévedés, hanem önfelszámolás, amelyet mégcsak nem is a kényszer, hanem a hisztéria, a vakhit vezérel. Aki ebben részt vesz, az nem áldozat, hanem bűntárs. Ha Magyar nyer, rosszabb lesz. Ha nem nyer, Orbán marad. Nincs helye annak a kényelmes illúziónak, hogy "valahogy majd jobb lesz". A messiásvárás ezúttal sem old meg semmit. Az pedig különösen nem, hogy az "ördögre" bízták a messiás szerepét. Elmosódik a különbség a Fidesz, a Tisza és a Mihazánk között. Az egykori ellenzék beleolvadt ebbe. Akik Orbán és Magyar között választanak, nem két rendszer között választanak, hanem ugyanannak a rendszernek két fázisa között. Megszavazzák az Orbán-rendszer másodszori nekifutását és újrakezdését, egy Orbánnál gátlástalanabb, agresszívebb és nagyságrendekkel tehetségtelenebb emberrel. Ez nem rendszerváltás, hanem rendszer újrakezdés: reset. Magyar nemcsak Orbánnak egérút, hanem az egész Orbán-rendszernek. A cirkuszi mutatvány az lesz, hogy Magyar majd hepciáskodik egy kicsit a személyes ellenségeivel. Bosszút áll azokn, akin tud. Ezzel kell beérni az igazságtételt. Feltéve, ha nyer. Eddig egy fideszes vezértől kellett szenvedni, mostantól (akár kormányon, akár ellenzékben) kettőtől. Mindezt úgy, hogy az egyiket muszáj isteníteni, hogy a másik vissza ne térjen vagy megbukjon (ha nagy szomorúságára mégis nyerne). Azoknak a demokratikus elveknek, melyekről az ellenzékiek taktikainak mondott okok miatt lemondtak, semmiféle képviselete, szószólója nem lesz, hanem azokat le kell tagadni, mint egy letűnt világ téves ideológiáját. Ez pedig maga az orbáni illiberális fasiszta ideológia, amellyel pszichológiai okokból azonosulni kell, hogy az Orbán-Magyar világ lelkileg túlélhető legyen. Akárki nyer, Magyarország vasárnaptól rosszabb helyzetben lesz, mint az elmúlt 16 évben bármikor, mert a demokratikus rendszerváltás lehetősége akár évtizedekre eltűnhet. Az Orbán-rendszer túléli a névadót, mert ha akár most, akár később, Magyar ölébe hullik a hatalom, ő meghosszabbítja a rendszert. Akik nem tudtak még Orbántól sem megszabadulni, azok Magyartól még úgysem fognak. Magyar Péter az a fideszes, aki radikalizmusa és gátlástalansága miatt nem tudott Orbán alatt az élvonalba kerülni. Egy csapás lesz Magyarországra. Hozzá képest Orbán egy mérsékelt, visszafogott, mértéktartó fasiszta. Ha Magyar győz, az biztos út az Orbán-kultuszhoz. Aki a kezeit mossa, az utoljára még valamilyen demokratikus pártra és jelöltre szavaz.

A "Tisza Párt" híveinek minden mértéket meghaladó, fanatikus hisztéria- és gyűlöletkampánya messze túltesz az Orbán-rezsim gyűlöletorgiáin, ami azért nagy szó, mert ezt Orbán minden korábbinál magasabb szintre emelte. Magyar Péter is ott tanulta, onnan hozza, csak belőle hiányzik minden fék, minden önmegtartóztatás és mérték. Ez nyilvánul meg a tiszás "áradók" feneketlen gyűlöletében, fizikai fenyegetéseiben. Bejárta az internetet az egyik tipikusnak mondható fenyegetés, amely szerint "meg lesznek jegyezve", akik merészelnek nem félreállni Magyar útjából, állásuk sem lesz, s a családtagjaiknak sem. Pontosan erre számítunk, és Magyar Péter megjelenésének pillanatától erre figyelmeztetünk. Ezekben a fenyegetésekben semmi túlzás, egyéni túlkapás nincs. Magyar Péter rendszerében pontosan erre lehet számítani. Hívei hűen tükrözik és adják vissza a vezérük habitusát és uralmának lényegét. Annak tudatában, hogy a Medián már biztos kétharmados győzelmet prognosztizált, teljesen érthetetlen, miért zavarja a tiszás híveket 3-4 nem tiszás, hanem demokratikus jelölt a választáson. Miért akarják a demokrácia nyomait is megsemmisíteni? A válasz egyszerű: Magyar inspirációjára. Ezt a közösségi médián keresztül fanatizált és tréningelt tömeget Magyar Péter szocializálta tiszássá, ami a fideszesség felső foka. A két tömeg közötti különbség kifejezi a két vezér közötti különbséget. Orbán aljas propagandával, goebbelsi módszerekkel dolgozott mindig, de soha nem dobta a lovak közé a gyeplőt, uszításait keretek közé szorította, s nem keltett lincshangulatot. Ez még a 2006-os utcai puccskísérletére is igaz, amelyben nem a Fidesz hívei, hanem focihuligánok vettek részt, rohamcsapatként a futballstadionok bűnözőit, maffiacsoportjait aktivizálta. Magyar minden tiszás támogatóból minimum verbális verőlegényt képez, amely az értelmésigi megmagyarázó emberektől, a magyarista szennysajtón át a közösségi média rikácsolójáig terjed. Akik valamilyen kapcsolatot tartanak fenn a tiszaszigeteken túli világgal és valósággal, azok válogatott eszközökkel próbálják a gondolkodás írmagját is kiirtani, a demokratikus normák létezését és elfogadhatóságát megsemmisíteni. A legcinikusabb érvek egyike az, hogy voltaképpen csak diktatúrák léteznek, hamis álca a demokrácia, nem is kell jobbat várni, s most egy megunt diktatúrát "lazább" diktatúrára cserélnek. Ebbe a logikába kérik belépni azokat, akik szerint az elmúlt két évszázad harca a demokráciáért, nem ezt bizonyította. A demokratikus intézményrendszer szabadabb, jobb és virágzóbb életet jelent minden nehézségével és ellentmondásával együtt, mint a legpuhább vezérelvű diktatúra. Az emberi jogoknak nincs alternatívája, csak az elnyomás, a megfélemlítés, a jogtiprás és a terror. Az ilyen rendszerek tömeges támogatására azért hibás hivatkozni, mert a legnagyobb támogatottságot a tömegpszichózis és tömeghisztéria nyomán a legdurvább diktatúrák élveztek. Tiszásnak lenni is ezt jelenti.