Brüsszel azért oszt kohéziós pénzeket, hogy a kedvezményezettek közeledjenek, ne távolodjanak Brüsszeltől. Az adhéziós pénzek Moszkvából jönnek.
Kötelezettségszegési eljárást jelentett be kedden az Európai Bizottság (EB) Magyarország ellen a menekültek áthelyezését szabályozó uniós megállapodás szabotálásáért. Ezzel Brüsszelben meghúzták a 2018-as parlamenti választási hadjáratot elindító rajtpisztoly ravaszát. Rá lehet engedni a Habony-művek kazánjaiban megtermelt nagy nyomású gőzt a kormányzati propagandagépezet turbináira, magasabb sebességfokozatba kapcsolva a már eddig is nagy fordulatszámon üzemeltetett „migráncsozást”, brüsszelezést, sorosozást, a hazánkat idegenekkel betelepíteni szándékozó brüsszeli bürokraták alázását, és a déli határon állított kerítés és a nemzetmegmentő Orbán Viktor dicsőítését.
Az EB hazánk mellet még két V4-es tagországgal – Lengyelországgal és Csehországgal – szemben is ugyanilyen döntést hozott, de megkímélték Szlovákiát, mivel Pozsony az utolsó pillanatban mégis befogadott néhány menekültet, és kész továbbiak elhelyezésében is részt vállalni. Nem úgy, mint Budapest, Varsó és Prága, melyek mint az EU támogatási pénzek legnagyobb kedvezményezettjei, a szolidaritás minimális megnyilvánulása helyett, a hátukat mutatják Európa annak a felének, amelynek pénzén felzárkózni próbálnak a kontinens színvonalához.
Annak az Európának intenek be, amelynek pénzén Magyarországon az Orbán-család és barátai, vazallusai és strómanjai, a Csányi Sándorok, a Mészáros Lőrincek, a Garancsi Istvánok, az Andy Vajnák, a Tiborc Istvánok és társaik a nemzet nagytőke megteremésén fáradoznak, másképpen: akik e pénzek fő kedvezményezettjei, még pontosabban, akik e pénzek jelentős részét a saját zsebeikbe irányítják, vagy ahogy a kocsma őszinte népe mondja, ellopják.
A Brüsszelből érkezett hír teljesen hidegen hagyta a magyar közvéleményt, amely már beletörődött, hogy az ország lakosságának egy elhanyagolható hányada teszi rá a kezét a 10 millió magyarnak járó uniós pénzekre, sőt a migrációs népszavazás eredménye és a közvélemény-kutatások tanulsága szerint helyén valónak érzi, hogy hazánk csak akkor és annyiban tartja magára nézve kötelezőnek az Európai Unió döntéseit, amikor és amennyiben azok nem követelnek tőle áldozatot, hanem kizárólag előnyökkel járnak. Nagyjából ugyanezen magasztos szolidaritás elvét vallják százezrek akkor is, amikor néhány száz háborús menekülttel kellene sorsközösséget vállalni és megosztani velük a saját nyomorunkat, ami a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb statisztikája szerint a magyar családok esetében átlag 22 milliós vagyonnak felel meg.
Most ne firtassuk, hogy a lakosság teljes vagyonának 90 százaléka a magyarok 10 százalékánál van, mert ez a kapitalizmus lényege. Ezért harcoltunk vállvetve évtizedeken keresztül a kommunista elnyomás ellen, hogy – ha valakinek úgy tetszik – lehessen saját stadionja, kisvasútja és minden Mészáros Lőrinc nevű felcsúti gázszerelő akár milliárdos is lehessen. Akkor is, ha egyébként nem a magyar kormányfő strómanja, hanem csak a jó barátja, akivel hetente többször is beszélgetni szoktak telefonon. (Ezt hívják a „magyarországi álomnak”, ami -valljuk be – sokkal nagyobb durranás, mint az „American Dream”.)
A most elindult és a Fidesz vezetői szerint is mocskos választási kampányban kap majd az arcára Brüsszel, amely egyre jobban hasonlít Moszkvára. Akkor is, ha még mindig az orosz és nem a belga fővárosban tartóztatnak le százakat a kormány ellen tüntetők közül, és még mindig több újságírót vernek véresre, több ellenzékit lőnek le a Moszkva folyó partján, mint a Manneken Pis nevű pisilő kisfiú lábainál, ami némileg csalóka is lehet, mivel – mindeközben – a bűn belga fészkében szabadon kószálhatnak az utcán olyan sötét alakok, mint Soros György, akit Oroszországba be se engednek.
Fontos választási téma lesz a háborús menekültek elé állított déli kerítés, amelyet ma már a magát demokratikusnak nevező ellenzék legnagyobb pártja – az egyébként régi önmaga paródiáját alakító – Magyar Szocialista Párt kormányfő jelöltje is áldásnak tart. Erre vonatkozó keddi zavaros nyilatkozatából azt lehetett kihámozni, hogy – korábbi ígéretét visszavonva – azt csak akkor bontaná le, ha már nem a migránsok beáramlása ellen védené az országot, hanem – és ezt én teszem hozzé – akadályozná a kormánypártok választási veresége után a Fidesz funkcionáriusok tömeges menekülését az országból. Vagyis a kerítés még egy ideig a helyén marad.
Botka László valószínűleg azért is helyezkedett Orbánnal azonos platformra kerítésügyben, mert egyetért vele abban, hogy a magyarok komolyabban veszik a hazánkat elkerülő migránsokkal járó veszélyt, mint annak esélyét, hogy az MSZP vagy a vele esetleg szövetségre lépő ellenzéki pártok nyerik a 2018-as választást. A társadalom egy jelentős része egyébként nem is érti, hogy miért kellene a Fidesz és az MSZP közül választaniuk, amikor azok olyan jól megvannak egymással. Igazán esélye csak a Kétfarkú Kutya Pártnak lenne a Fidesz-MSZP-Jobbik triumvirátus megszorongatására, de hármuknál még ők sem tudnának röhejesebbek lenni a parlamentben.
Az EU kötelességszegési eljárásával kapcsolatban egyedül az okozott aggodalmat és váltott ki élénk tiltakozást a magyar vezetés részéről, hogy a bosszúálló németek és az Európai Bizottság azzal kacérkodik, hogy anyagilag is büntetni fogja az uniós támogatások csökkentésével vagy megvonásával azokat az országokat, amelyek magasról tesznek a demokráciára és az uniós normákra, nem vesznek részt a menekültválság közös kezelésében, és kivonják magukat az EU-pénzek lenyúlása ellen létrehozott uniós ügyészség hatásköre alól. Mint Magyarország.
Az erre vonatkozó brüsszeli elképzelések bírálatát az egyik legilletékesebbre, Deutsch Tamásra bízták, aki mint európai parlamenti képviselő, határozottan elutasította, hogy a „zsarolás eszközévé tegyék” az unió kohéziós politikáját. Deutsch ezzel azt mondja, hogy aki a kohézió ellen lép fel, azt ne a kohézió támogatására adott pénzek megvonásával büntessék. Pedig – ha valakinek – akkor Deutsch Tamásnak, – aki komoly tapasztalatokkal rendelkezik folyékony anyagok érzékszervi vizsgálata terén – tudnia kellene, hogy a kohézió fogalma, például a folyadék molekulái között fellépő vonzerőt jelenti, tehát vonzást és nem taszítást, mely utóbbira az adhézió szót használják. Maga a kohézió latin eredetű (cohaero) és jelentése: összetartani, összetapadni, együtt maradni. Vagyis az EU a kevésbé fejlett tagországoknak azért ad kohéziós pénzt, hogy közeledjenek és nem azért, hogy távolodjanak Brüsszeltől. (A teljesség kedvéért: az adhéziós pénzek Oroszországból jönnek.)
Egy szó mint száz: látványos, zajos, ócska, színvonaltalan és nagyon visszataszító választási kampány vár az országra, amiben a kötelezettség szegési eljárást a kormányzó párt a saját javára fogja majd felhasználni. Azzal fogunk kelni és feküdni, hogy a magyar kormány nem hagyja magára a nemzetet és megvédi a rátörő brüsszeli hordáktól, a mögöttük rejtező „tudjátok kiktől”, a büdös sorosoktól. Ma senki komolyan nem gondolja, hogy van a politikai színpadon olyan erő, amely meg tudná szorongatni Orbán Viktort és a siker esélyével indulhatna a kormánypártok média és anyagi fölényével szemben a voksokért. Így aztán a vereség minimalizálása, az elérhető legtöbb mandátum megszerzése lett az ellenzék célja, hogy – ha már az országnak nem lehet jobb – legalább néhány ellenzéki politikus jól élhessen és biztonságba érezhesse magát az országház sokat látott, történelmi falai között az újra megvezetett választók bizalmából és az Orbán Viktortól kapott pénzből.
Zsebesi Zsolt
