Az Index tudósítása szerint Angela Merkel a határnyitás 30. évfordulójának tiszteletére rendezett találkozó után Orbánnal tartott közös sajtótájékoztatóján azt mondta: „Vannak gazdaságilag sikeres országok, mint amilyen Magyarország is, így lehet, hogy a jövőben kevesebb olyan régiója lesz, amely támogatásra szorul – mondta Merkel. – Mindig kompromisszumokat kell találnunk és ezt meg is fogjuk tenni.”
A német kancellár megjegyzése nehezen értelmezhető másképp, mint úgy, hogy Magyarország a jövőben kevesebb uniós támogatást kaphat, mert „sikeressége” révén nem szorul rá. Erre vonatkozhatott az a megjegyzése, hogy „kompromisszumokat kell találnunk”, amivel arra utalt, hogy az Orbán-rezsim nyilván ellene áll majd ennek, de szükséges lesz kompromisszumot kötnie. Orbán sikerpropagandája, amivel a magyar és a V4 országok gazdaságát fényezi az EU nagyobb tagországaival szemben, kontraproduktív lehet: ha ilyen jó a magyar gazdaság, akkor a kevésbé sikeres tagországoknak nem kell támogatást adni egy ilyen sikeres országnak.
Ez akár lehetne ironikus megjegyzés is, mert Merkel nyilván tisztában van azzal, hogy a német cégek adói és az uniós támogatások nélkül Orbán Tündérországa pillanatok alatt omlana össze, de lehet ez egy konkrét terv bújtatott bejelentése is, amely szerint az EU nagy befizetői tervezik a kelet-európai posztkommunista országokba történő hatalmas uniós támogatások csökkentését majd megszüntetését. Ha ehhez bármi köze van Orbán kérkedő sikerpropagandájának, még inkább antiliberális, antidemokratikus önkényuralmának, az Európai Unió ellen intézett folyamatos támadásainak, akkor a magyarok megköszönhetik neki, ha elkezdik elzárni az uniós pénzcsapot, és nem kívánják finanszírozni sem az Orbán-család, sem a strómanok, sem Orbán oligarchái gazdagodását, sem az Unió első fasiszta államának fenntartását.
Mindez összefügghet Merkelnek azzal a meglepő megállapításával, hogy „Magyarország az emberek érdekében jól fekteti be ezt a pénzt”, utalva az uniós kohéziós és strukturális támogatásokra, amelyek célja az uniós konvergencia erősítése. Elég a felcsúti kisvasútra gondolni, vagy az OLAF megállapításaira az uniós pénzek felhasználásáról, hogy elgondolkodjunk azon, hogy Merkel ironizált, viccelt vagy udvarias akart lenni, vagy csak ravaszul azt a szándékot kívánta megerősíteni és alátámasztani, hogy mivel Magyarország jól használta fel ezeket a pénzeket, a jövőben nincs szüksége ekkora támogatásra. Az biztos, hogy Európában mindenki tudja, hogy Orbán ezeknek a pénzeknek egy részét hűtlenül kezelte, más részüket ellopta, egészen más részüket nevetséges és ostoba dolgokra fecsérelték el.
Az európai parlamenti választások előtt a nyugat-európai média bőséges információt nyújtott erről még a választóknak is, Németország kancellárja nem lehet tájékozatlanabb az újságolvasó polgároknál. Orbán a soproni pikniket igyekezett hízelkedésre felhasználni, kerülte a konfliktust, a vitás kérdésekről szellemeskedve mellébeszélt, miközben Merkel a köszönetnyilvánítás mellett egyértelmű üzeneteket adott arról, hogy Európa egysége minden nemzet érdeke, és nem lehet a nemzeti érdekeket szembeállítani Európa egységével. A menekültkérdésben is egyértelműen megvédte az uniós demokratikus álláspontot Orbán és társai szélsőjobboldali uszításával szemben.
