Belföld

A Hamasz elkezdte a macska-egér játékot, miután Trump vasárnapig adott határidőt, hogy elfogadják a béketervét, különben kitör a "POKOL". Hogy Trump mit ért ezalatt,...

Ha ebből a szempontból nézzük a "gázai béketervet", akkor értjük meg, miből áll Trump zseniálisnak nevezett 20 pontja. Ha feltesszük a kérdést, mi áll az ingatlanépítés útjában, eljutunk a "béketerv" 20 pontjához, ami nem béketerv, hanem egy tipikus ingatlanfejlesztői projektterv, amely számba veszi, mit kell eltakarítani a területről. Így érthető a 20 pont. El kell tüntetni az útból a Hamaszt, de nem úgy, hogy megsemmisítik a terroristákat, hanem szabad elvonulást adnak nekik, esetleg pénzt is kapnak érte. Ki kell elégíteni Izraelt, hogy elhagyja a területet és lemondjon a háború folytatásáról. Ezért meg kell kapnia az élő és a halott túszokat. Ki kell elégíteni a Hamaszt is foglyok elengedésével. A palesztinokat nem kell kitelepíteni és elűzni, mert a Trump-szállodákba és méregdrága ingatlanokba szükség van a szolgáló személyzetre. Az építkezésekre is kellenek munkások. Erre pedig a palesztinok pontosan jók lesznek olcsó, kiszolgáltatott munkaerőnek. Gazdag helyen lakhatnak, ahol az eddiginél még rabszolgaként is jobban élhetnek. Trump elképzelése szerint a pénz elmossa az ezeréves ideológiai-vallási ellentéteket. A gázai mini-Dubaj fő kivitelezője nyilvánvalóan a The Trump Organization lenne, mert ki tud jobb szállodákat, luxusfelhőkarcolókat és golfpályákat építeni, mint Trump családi cége? A terület biztonságáról nemzetközi erők élén az amerikai hadsereg gondoskodik, az amerikai adófizetők pénzéből. Így egy államilag aládúcolt magánfejlesztésről beszélhetünk. Az amerikai állam és az amerikai hadsereg finanszírozza, biztosítja Trump magánbizniszét. Trump a nemzetközi ingatlanprojektek gyakorlatának megfelelően korrumpálja azokat az országokat, amelyeknek beleegyezése, támogatása és részvétele szükséges. Részesülnek a Trump Organization ingatlanfejlesztéséből, alvállalkozóként és részbeni üzemeltetőként.

A családon belüli erőszak nem kíméli a bevándorlókat sem, köztük érzékenyen érinti az amerikai magyarok közösségeit is. Az erőszak túlélői is elszenvedői azonban nem...

The Trumpist Republican elite called Charlie Kirk’s memorial service a milestone, held not in the intimacy of family circles but before 63,000 fervent followers...

Az amerikai segélyek leépítését ellensúlyozhatná, ha a világ leggazdagabb emberei vagyonuk töredékét adományoznák – mondta Dr. Abhijit Banerjee Nobel-díjas közgazdász az American Community Media...

Az MSNBC cikke azzal kezdődik, hogy felidézi milyen szélsőséges felmagasztalás övezi a meggyilkolt Kirk személyét. Troy Nehls texasi republikánus képviselő egy kongresszusi meghallgatáson például azt állította: "Ha Charlie Kirk a bibliai időkben élt volna, ő lett volna a 13. tanítvány." A politikus tájékozatlanságát jelzi, hogy nem véletlenül 12 az apostolok száma, ahogy Izraelnek is 12 törzse volt. De a helyzet nem ennyire komikus. Mert sem a tanítványokat kiválasztó Jézus, sem a tanítványok nem hirdettek olyan tanokat, mint Charlie Kirk. Charlie Kirk pedig nem azt hirdette, amit a tanítványok vagy a vértanúk, akik Jézus Krisztus messiás voltáról, megváltásáról, az egyetemes bűnbocsánatról, a vére által megszerzett megigazulásról, mindenki befogadásáról és egyenlőségéről beszéltek. Ez a tematika nem szerepelt Kirk MAGA-ideológiát hirdető, egyébként széles repertorárjában. A MAGA-ideológia és a trumpizmus nem azonos a kereszténységgel, hanem annak ellentéte, amit egyenként lehetne bizonyítani. Az MSNBC ebből a repertorából egyet emelt ki, amelyet a fekete keresztények és a fekete lelkészek kifogásolnak: a Charlie Kirk által hirdetett nyílt rasszizmust. Emiatt elutasítják a fehér keresztények bálványállítását, s azt a fehér felsőbbrendűség (fehér keresztények által támogatott) felmagasztalásaként értékelik. Emiatt elutasítják, hogy Kirk keresztény mártír lenne. Szerintük kirekesztő rasszista nem lehet keresztény mártír, keresztény hívő sem. Már önmagában az is súlyos társadalmi tünet, hogy egy politikai párt a kereszténységgel azonosítja magát, összemossa a vallást és a politikát, az egyházat és az államot, nemzet és kereszténység fogalmát, aminek semmi köze a Bibliában szereplő Isten országához, ami Jézus Krisztus tanításának középpontjában állt. Ennek tünete, hogy teológiai kérdésekben egy politikus nyilatkozik a kongresszusban, sértésnek számít ellentmondani vagy kinevetni. De amikor Charlie Kirk személyét Jézus Krisztus mellé emelik, az apostolokkal egyenlővé teszik, akkor az általa hirdetett MAGA-ideológiát, benne sok egyéb mellett fekete lelkészek által is bírált rasszizmust, akkor a MAGA-ideológiának és a rasszizmusnak természetfölötti eredetet és legitimációt tulajdonítanak. Ez blaszfémia, istengyalázás és hamis propaganda.

Elsőre azt lehetne hinni, hogy a nem létező "Antifa" elleni támadás értelmetlen, mert tagjai nincsenek. De Trump második ciklusában ez már mást jelent: ha nincsenek tagjai, akkor Trump világában bárki lehet a tagja. Mostantól Trump mondja meg, ki tagja az Antifa "terrorszervezetnek", amit nem lehet egy taglistával cáfolni, mert az nincs. Ennek alapján Trump azt nevez "Antifa terroristának", akit akar. S mivel mögé állította a Kirk-gyilkosságot, nem lehet senkit megvédeni, mert akkor azt olyan látszatba csomagolja, mintha a Kirk-gyilkosság támogatója lenne az, aki egy alaptalanul megvádolt vagy üldözött személyt a védelmébe vesz. Ezzel pedig szélesedik az "Antifa-terroristák" köre. Az "Antifa" tagja az, akit Trump annak mond. Az "antifasizmus" szitokszóvá válik, mert Trump egy nemlétező szervezettel és az erőszakkal azonosítja. Nem lehet a fasizmust sem fasizmusnak nevezni. A fasizmust tisztára mossák. S ha emögé a Kirk-gyilkosságot állítja, akkor a mindenki által elítélt gyilkosságot politikai célokra használja fel. Nem az erőszak itt az ellenség, hanem a kritika. Trump, akitől nem áll messze az erőszak, erőszakká nyilvánítja a kritikát, és el akar némítani mindenkit. A politikai ellenfeleit, sajtót, civil mozgalmakat, mindenkit, aki kritizálni merészeli. Az erőszak az, ahogyan megfélemlít mindenkit, aki nem ért vele egyet, aki kritizálja, aki bírálni merészeli. A történelemben minek nevezték az ilyen törekvéseket? Megmondjuk. A történelemben az ilyen törekvéseket fasizmusnak nevezték.

The Trump administration’s push to expand surveillance tools for immigration enforcement has left many communities under unprecedented digital scrutiny, raising alarms over privacy intrusions...

A Trump-adminisztráció erőteljesen törekszik arra, hogy kiterjessze a bevándorlás ellenőrzéséhez használt megfigyelő eszközöket. Példátlan digitális ellenőrzés alá helyezett sok közösséget, s komoly aggodalmakat váltott...

Az összeg nagysága - nem véletlenül - meghaladja a New York Times tőkéjének mértékét, és arra épít, hogy ha megalkuvóak a jogászok és a tulajdonosok, akkor inkább egy kisebb összeg megfizetésével elkerüljék a lap megszűnését kockáztató pert. A jövőben pedig ne is írjanak bármilyen kritikus cikket Trumpról. Ez üzenet lenne minden más újságnak is. Maga az eljárás az autokratikus rendszerek tipikus eljárása a sajtó elhallgattatására, amikor hatalmas összegekre perelik a médiát, amivel a szólásszabadságot korlátozzák a perek útján történő zaklatással. Ez Amerikában sérti az Első Alkotmánykiegészítést, de Trumpot ez nem érdekli: a perrel gyűlöletet gerjeszt a megtámadott újsággal szemben. A Bizottság az Újságírók Védelméért megjegyezte, hogy "az ilyen típusú rágalmazási perek hátborzongató üzenetet küldenek, és időigényes és költséges jogi eljárásokba sodorhatják a hírmédiát". Maga a beadvány egy 85 oldalas rágalmazás Trump dicsőítésével keverve. Az, hogy ilyen pereket egyáltalán befogadnak, az igazságszolgáltatás hibája. A New York Times egyelőre nem hátrál, a lap kiadója közölte, nem adják meg magukat Trumpnak, harcolni fognak az igazságért. A lap közölte, hogy ennek a pernek nincs alapja, hanem kísérlet a független tudósítások elfojtására és elriasztására. "A New York Timest nem fogják eltántorítani a megfélemlítő taktikák. Továbbra is félelem és részrehajlás nélkül fogjuk vizsgálni a tényeket." Trump azt állította, hogy a New York Times "a Demokrata Párt szócsöve", ami kevésbé mondható el róla, mint a Fox News-ról és más szélsőjobboldali csatornákról, hogy Trump szócsövei, ami még igaz is. De az nem számít. Ahogy saját gyűlöletbeszéde sem számít, viszont a személyével és a tetteivel kapcsolatos minden kritikát annak nyilvánít.