Mivel Orbán szorosan összekötötte politikai jövőjét a hazai labdarúgás sikeressé tételével, a válogatott kudarca az ő politikai veresége.
A magyar labdarúgó válogatott történelmi veresége Andorra ellen Orbán Viktor politikai veresége. Focimániájának, beteges stadionépítési őrületének, a magyar foci forint milliárdokkal történő kibélelésének látványos kudarca. Az Andorra elleni világbajnoki selejtezőn elszenvedett megalázó 1-0-ás vereség nem Magyarország, hanem a kormányfő szégyene, ékes bizonyítéka, hogy Orbán Viktor a labdarúgásban, mint ahogy semmi másban sem tud sikeres lenni.
A válogatott veresége egy normális országban csak fájó sportkudarc és nem érinti a kormányfőt. Így lenne ez Magyarországon is, ha a magyar focit nem hatná át az ócska politikai számítás, ha nem szőné át minden zegét-zugát Orbán politikai és vezetői zsenijét igazolni akaró görcsös erőlködés, ha a mindenható Fidesz-állam nem taposna bele csizmásan a sport leglágyabb részeibe is, ha a sport nem az állami pénzek privát pénzekké konvertálásának terepe lenne, ha nem politikai komisszárok, vagy a politika által kijelölt strómanok (értsd: Orbán Viktor ülepét nyalók, vagy bosszúálló kezét félők) birtokolnák, vezetnék és szponzorálnák a futballklubokat a köz pénzéből, vagy a közbeszerzési eljárásokon a foci támogatásáért cserében elnyert zsíros állami megrendelésekből. Ha nem adóforintokból fizetnék az MLSZ tisztségviselőitől az egész magyar focitársadalmat, kezdve a klubok vezetőitől egészen az utolsó szertárosig bezárólag.
Mivel Magyarország focimániás kormányfője szorosan összekötötte saját politikai sorsát a hazai labdarúgás sikerességével, a magyar labdarúgó válogatott minden veresége, minden látványos kudarca az ő veresége és az ő kudarca. Orbán a foci hibahatárán mozgó EB sikerekért is besöpörte a magának tulajdonított dicsőséget, így most vállalnia kell a felelősséget a világra szóló blamáért.
Persze, minden rendben lehetne a magyar focival is, ahogy Magyarországgal is minden a legnagyobb rendben van, legalábbis az állami média, az álkereskedelmi televíziók, az elrekvirált vidéki sajtó és az utcai óriásplakátok szerint. Ha az állami propaganda ugyanúgy működne a fociban, mint a politikában, itt is elég lenne néhány milliárdért plakátokat ragasztani minden utcasarokra: „A magyar foci erős és büszke európai foci” szöveggel. Ezzel a magyar labdarúgást is ugyanolyan sikeressé és irigyeltté lehetne hazudni, mint Orbán Magyarországát, a „Magyarország erős és büszke európai ország” plakátokkal.
De a focit nehezebb sikeressé hazudni a világban, mert a labdarúgás egy olyan játék – szemben a magyar politikai cirkusszal –, ahol a játék résztvevői ugyanazzal a labdával játszanak, ugyanakkora a kapuja mindkét csapatnak, ugyanannyi játékosuk van a pályán egyszerre, és a játék szabályai nem évente, hanem legfeljebb évtizedenként változnak, és a játék tisztasága fölött független játékvezetők őrködnek. A győztes személyét pedig nem a nyilvánosság kizárásával néhány összehajló fej állapítja meg, hanem attól függ, ki rúg több gólt a másik kapujába, vagyis a teljesítmény.
Mindaddig, amíg ezek a mocskos, liberális és magyarellenes, Soros György által finanszírozott eszmék vezetik a sportvilágot, vagyis teljesítmény alapján hirdetik ki a győztest, és nem Orbán Viktor mondja meg, hogy ki nyert, egyáltalán ki futhat ki a pályára, addig az állami plakátok Magyarországon „csak” azt hirdethetik, hogy „Magyarország erős és büszke európai ország”, azt majd csak később fogják, hogy „a magyar foci erős és büszke európai foci”. Majd, ha Orbán már labdába sem rúg. Egyelőre nem európai, nem olyan hanyatló, liberális, politikailag korrekt, haszonelvű, nyereséget termelő, mint a spanyol, az olasz, a német, a francia, vagy az angol foci.
A magyar foci, megmaradt veszteséges, az állam által eltartott, nemzetállami focinak – ami lehet, hogy Európának és a világnak nem tetszik, nyerni vele sehol semmit nem lehet –, de magyar, ami az igazi magyaroknak elég is. Örökre az övék is marad, mert rajtuk kívül senki nem érti, örömét benne senki nem leli, amitől az igazi magyarok csak még jobban szeretik. Pont úgy vannak vele, mint az ő Orbán Viktorukkal. A többieknek, az idegen szívű Soros-bérenceknek marad a Premier League, a Bundesliga, a Primera Division vagy a Serie A. Be kell érniük Böde Dani és Kleinheisler Laci helyett Cristiano Ronaldóval és Lionel Messivel.
Zsebesi Zsolt
