Tovább erősödik a két amerikai kongresszusi képviselőnő izraeli kitiltása miatt keletkezett botrány. Trump kezdeményezésére az Izraelbe látogató kongresszusi küldöttség két muszlim vallású tagját, Ilhan Omart és Rashida Tlaib-ot nem engedik beutazni Izraelbe. Az iszlamofóbiás és rasszista Trump antiszemitának és rasszistának nevezte a két demokrata képviselőnőt. Az izraeli kormány utóbb megadta az engedélyt Tlaib-nak, hogy nem kongresszusi képviselőként, hanem magánemberként meglátogassa a palesztin területen élő 90 éves nagymamáját, akit valószínűleg most láthatna utoljára. Végül Tlaib visszautasította az engedélyt, mert Izrael olyan feltételeket támasztott az amerikai képviselőnővel szemben, amely sérti a szólás- és a vélemény szabadságát, a feltételek elfogadásával legitimálta volna az izraeli politikai cenzúrát.
Izrael örült volna, ha Tlaib a rokoni kapcsolatot helyezi előtérbe az elveivel szemben, mert akkor felemásan ugyan, de megoldotta volna legalább félig azt a botrányt, hogy két amerikai kongresszusi képviselőt kitiltottak Izraelből a vallása és a véleménye miatt. Ez amerikai mércével mérve elfogadhatatlan, mert alapjogok megsértéséről van szó. Ráadásul úgy, hogy az Egyesült Államok dollármilliárdokkal támogatja a „Közel-Kelet egyetlen demokráciáját”. A két kongresszusi képviselőnő kitiltása nemcsak a két érintett személyét, hanem az Egyesült Államok Kongresszusát és annak integritását is sérti. Ez nem érinti a tényt, hogy Izrael a palesztin terrorizmus által fenyegetett ország, amelyben Amerika Izrael oldalán áll. Izraelben egyre inkább összemosódik a terrorizmus elleni küzdelem bizonyos alapjogok korlátozásával, amit el kellene választani egymástól.
Bernie Sanders demokrata elnökjelölt iszlamofób és rasszista döntésnek nevezte a két képviselő kitiltását, és azt mondta, hogy ha Izrael elutasítja, hogy az Egyesült Államok két megválasztott képviselője Izrael területére léphessen, „akkor tiszteletteljesen elutasíthatja azokat a dollármilliárdokat is, amelyeket mi Izraelnek adunk”. Az izraeli demokrácia támogatására adott amerikai milliárdokat ugyanis nem Trump adja, hanem az amerikai nép, és nem csupán a jelenlegi kormányzat nyújtja, hanem évtizedek óta egész Amerika, köztük a demokrata elnökök kormányzatai is.
Az ügy ellentmondásosságát mutatja, hogy az izraeli döntést elítélte az American Israel Public Affairs Committee (AIPAC), az Izraelt támogató amerikai lobbiszervezet is, mert ugyan elítélik, hogy Tlaib és Omar támogatja az Izrael elleni bojkott mozgalmat (BDS = Boycott, Divestment and Sanctions), kritizálja Izrael palesztinokkal kapcsolatos politikáját, de e véleménye ellenére minden amerikai kongresszusi képviselő joga, hogy „látogatást tegyen és első kézből személyesen szerezzen tapasztalatokat az izraeli demokráciáról” – fogalmaz a AIPAC közleménye.
A kiutasítás formai oka éppen a sokat vitatott izraeli „bojkott törvény”, amely megtiltja azoknak a külföldieknek a belépését az országba, akik támogatják a BDS mozgalmat. A BDS mozgalmat 2005-ben hirdették meg palesztin kezdeményezésre külföldi emberi jogi aktivisták és civilszervezetek, hogy a Ciszjordániában, illetve Izraelben gyártott termékek elleni bojkottal a telepesek építkezései és a ciszjordániai jelenlétük ellen tiltakozzanak. A törvény megtagadja az izraeli vízumot és tartózkodási engedélyt azoktól a külföldi állampolgároktól, akik nyilvánosan gazdasági, kulturális vagy akadémiai bojkottra szólítanak fel Izraellel, vagy a Ciszjordániában létrehozott izraeli telepekkel szemben, vagy olyan szervezetnek aktivistái, amely ezt teszi. Erre hivatkoztak a két amerikai képviselőnő kitiltása kapcsán is.
A 2017-ben elfogadott törvény a BDS mozgalom támogatói ellen irányul, akik arra ösztönzik az egyéneket és intézményeket, hogy nyomás alá helyezzék Izraelt Ciszjordánia nagy részének megszállása miatt, teljes egyenlőséget biztosítsanak Izrael palesztin állampolgárai számára, és engedjék meg a diaszpórában élő palesztinoknak és leszármazottaiknak, hogy visszatérjenek az otthonukba, ahonnan 1948-ban Izrael megalakulása után kitelepítették őket.
Az izraeli ellenzék a szólásszabadságra hivatkozott, másrészt kifogásolta, hogy nem tesznek különbséget Izrael és a telepek között. Szerintük a valódi cél az emberi jogi és a békeszervezetek aktivistáinak távol tartása Izraeltől. Az izraeli jobboldal az izraeli palesztinok egyenlő jogait követelő aktivistákat „Izrael gyűlölőinek” nevezte, és a törvény célja, hogy megakadályozza az Izraelen belüli bomlasztó tevékenységet. Való igaz, hogy ezekben az ügyekben is az emberi jogvédők keverednek az izraelellenes aktivistákkal. A törvény kezdeményezője, a jobboldali Bájt Hajehudi (Zsidó Otthon) párt képviselője azzal indokolta meg az Izrael elleni bojkottot támogató külföldiek kitiltását, hogy „egészséges ember legtermészetesebb dolga, hogy szereti azokat, akik szeretik, és gyűlöli azokat, akik gyűlölik, és nem tartja oda nekik a másik arcát”.
Ez éppenséggel ellentétes a zsidó Messiás által hirdetett elvekkel, de az izraeli jobboldal nem is a keresztények által tisztelt izraeli Messiás szellemiségét képviseli, ami nem akadályoz meg például evangéliumi keresztényeket abban, hogy akár az emberi jogokat, akár az újszövetségi Bibliát sértő politikai lépéseket is elvtelenül támogasson. De a vallási kérdéseken túl, amelyeknek azért van fontos szerepük ebben az ügyben, mert Trump az őt támogató evangéliumi-karizmatikus keresztény szélsőjobboldal javaslatait hajtja végre, az ügy elsősorban jogi és diplomáciai kérdés: a két ország kapcsolatait érinti, ha két amerikai kongresszusi képviselőt kitiltanak Izraelből a véleményük miatt.
Ha a törvény következetes végrehajtása azt követeli meg, hogy amerikai kongresszusi képviselőket is kitiltsanak Izraelből, mert egy évtizedek óta vitatott és megoldásra váró politikai kérdésben az aktuális izraeli kormánnyal ellentétes véleményt képviselnek, akkor kérdés, hogy helyes és igazságos-e egy ilyen törvény, akár másokkal szemben is? Nem lenne-e helyesebb, ha bárkinek konkrét tetteit szankcionálnák és nem a véleményét?
