A szerdai tüntetés volt a napok óta tartó tiltakozási hullám mérföldköve: az a holtpont, ahol az összes többi korábbi demonstráció véget ért. A legtöbb eddig sem jutott el. Orbán egyre rosszabbul méri fel a helyzetét, miután a CEU-ellenes törvénnyel teljesen kudarcot vallott. A számítása, hogy Trump majd mellé áll, Amerika megvédi egy amerikai egyetemmel szemben, totális tévedés volt.
Ahelyett, hogy közelebb került volna Trumphoz, és egy Fehér Ház-i meghíváshoz, hogy egy világpolitikai tényezővé tehette volna magát, Amerika ellene fordult, követeli a törvénye felfüggesztését. S arról egy életre letehet, hogy ő valaha átlépi a Fehér Ház küszöbét. Az Európai Unió is felébredt, véget akarnak vetni a játszadozásának, a mocskolódásainak. A pesti utcákon pedig zeng az „Orbán takarodj!”. A világ nem olyan mocskos antiszemita, mint amilyen Orbán és a támogató csürhéje. Amit Soros képvisel, az érték. Amit ő, az szemét.
A szerdai tüntetés előtt sem tett semmi megelőző csapást, hanem abban reménykedett, hogy a tiltakozások kifulladnak, ahogy szoktak. Ha nem így lesz, az nem a civiltüntetés szervezőin múlott, akik ugyanolyan unalmas és vértelen, nyöszörgős tüntetést tartottak volna önmagukban, mint amilyeneket szoktak az ellenzékiek immár hetedik éve. Orbán ebben bízik, hogy ez a szürkeség és unalom megfojt majd mindent. Csakhogy egyelőre úgy tűnik, hogy tévedett, mert a több tízezer ember azt jelenti, hogy a rendszerrel szembeni indulat, harag és méreg nem lankad és nem aludt ki a tűz.
S a szerdai napban ez a legfontosabb. Akik többet akarnak, mint unalmasan nyavalyogni a helyzetük miatt, azok nem ballagtak haza azzal a tanulsággal, hogy megint kár volt kijönni, hanem azok folytatták az elmúlt napok tiltakozásait. Elfoglalták az Oktogont, a Nagykörutat, elmentek a Kossuth térre, zúg a „Mocskos Fidesz!” és az „Orbán takarodj!”, ami zene végre a füleinknek. Az fordulópont lehet az elmúlt hét évhez képest, ha nem állnak le a tüntetések, és nem csitul az Orbán elleni harag.
A legnagyobb kérdés az, hogy lesz-e szervező erő, vagy elégséges lesz-e a közösségi média arra, hogy egyetlen hívásra újra ezrek és tízezrek menjenek az utcára. Hogyan formálódnak a jelszavak, a követelések a tömegben, miután nincs vezéralak és nincs szerveződés, amely mindezeket irányítaná. Ám a felülről való irányítás hiánya a legbiztatóbb jelensége ennek a mostani tiltakozó hullámnak. Nem tud Orbán mit kezdeni vele, mert nem tudja elkapni, vagy lejáratni a vezetőket, mert azok nincsenek. Vannak a tüntető fiatalok.
A spontaneitásban és az őszinteségben van az erejük, hogy megértették, mire megy ki a játék és mi a tét. Ez az egész az életükről szól, amit elvett tőlük egy focibolond gazember, aki azt képzeli, bármit megtehet és engedelmeskedni kell neki. Kivezeti Magyarországot az Európai Unióból, kiszolgáltatja az oroszoknak, lezárhatja a határokat s a szellemi sötétségbe zárhatja őket, ha nem állítják meg ezt az elmebeteget azonnal. Ezt a tudást, látást meg kell őrizni, és egy percre sem elfelejteni.
Ha vissza akar táncolni a félnótás a CEU kivégzéséből azzal, hogy saját szemét törvényük ellen egy kiskapuval csalásra kényszerítik a CEU-t, akkor sem szabad most már feladni az egész rendszer elleni tiltakozást, mert attól nem változik meg semmi. Ez az ember végig akar menni azon az úton, amelyen elindult, s amelynek végállomása a világtól való elzárás, a nyomor, a szegénység, a megaláztatás, a jogfosztás, az üldöztetés és véres polgárháború.
Ezt meg kell előzni, világossá kell tenni, hogy ennek vége. A tüntetések határozott, de békés jellegét meg kell őrizni, viszont egyértelművé kell tenni, hogy nincs tovább. Bátorságot kell önteni a bizonytalanokba, meg kell győzni őket, hogy ne féljenek, csatlakozzanak, mert van értelme. Orbán buta, gátlástalan bunkó, de ösztönösen érzi a hatalmat és annak megtartása módját. Meg akarja várni, hogy kifulladjon az egész. Egyetlen rossz mozdulata felgyújthatja az egész országot ellene. Ha ez bekövetkezik, neki vége.
Azért is fontos, hogy a tiltakozások erősödjenek és ne gyengüljenek, unalmas és gyáva gyűléseket többé ne tartsanak, hogy a demonstrációk erősítsék az európai politikusokat, akik szintén kezdenek feléledni. Nehéz úgy beszélni egy diktatúráról, ha közben a népet a diktatúra nem zavarja. De a folyamatos tiltakozás jelezheti belföldön és külföldön is, hogy Orbán illiberális, fasiszta, tolvaj maffiállama nem alternatíva, és ez egyszer meg fog bukni.
Legyen bármi a mostani tiltakozások vége, Orbán már vesztésre áll. Túlélheti ezt, még a csaló 2018-as választásokat is megnyerheti, bár azt nem fogja ez a tömeg olyan hidegvérrel tudomásul venni, mint eddig. Bízhat a kollaboráns ellenzéki pártjaiban, akik képesek részt venni egy antidemokratikus, egyenlőtlen feltételek mellett rendezett választáson, mert nem hisznek abban, hogy ennek hamar vége lehet, és szükségük van Orbán pénzére.
De a szellem kiszabadult. Orbánt utálják úgy, mint a szart, mint a cimboráját, a „bajszos szart”. Undorodnak tőle, megvetik, hazug mocskos gazembernek tartják, ahogyan az is. A diktatúrája pedig nem tud hátra menni, csak előre, viszont minden olyan esetben, amikor látható, hogy hova vezeti az országot ez a politikai kalandor és rablóvezér, ezek az indulatok ki fognak jönni az utcára, és a döntő lépést, amikor a magyarokra rá akarja csukni a börtönt, nem fogják megengedni. Akkor sem, ha ez a hullám egyszer most elcsendesedik.
Ám jobb lenne, ha nem így lenne, ha minden napon emlékeznének az emberek, hogy hol élnek, hogy mi vár rájuk, és ez ellen tiltakoznának. Isten kezében vagyunk, de ami rajtunk áll, azt meg kell tenni. Sok múlik a magyarokon, mert ha Orbán megbukik, Putyin lebukott és elszigetelődik, megváltozhat Európa és Amerika politikai klímája. Visszatérhet a nyugodt és stabil demokrácia, hogy jogállami keretek között keresse létező problémáira a megoldást.
De az első számú feladat az, hogy az illiberális fasiszta „geciket” vissza kell nyomni és el kell „takarítani’ őket, ahogy ők szeretik mondani. Minden nap tüntetni kell, minden nap meg kell tölteni a Kossuth teret. Mindenki csatlakozzon a diákokhoz és a vidékiek szervezzenek ott, ahol élnek, szimpátiatüntetéseket és hasonló megmozdulásokat. Főleg az egyetemi városok.
Miért kellene még évekig vagy évtizedekig ezeknek a bunkóknak a terrorja alatt élni?
