Aki még nem lakott Baltimore-ban, el sem tudja képzelni a feketenegyedet. Nagyjából a pokol lehet hasonló. Olyan környéket kell elképzelni, ahol a McDonalds-ban golyóálló üveg választja el a vevőt a kiszolgálótól. A pénz és az áru egy forgóajtón keresztül cserél gazdát. Az éjszakák békeidőben is úgy zajlanak, hogy időnként helikopterzajra ébred az ember, és ha kinéz az ablakon, azt látja, hogy a helikopter csóvája egy menekülő fegyveres férfit üldöz. A feketenegyed szélén olyan házban lakik az ember, ahol a ház falán és az üvegajtón pisztolygolyó nyomai láthatók. Ha valaki reggel 6 és 7 óra között átautózik a fekete negyeden a világhírű Johns Hopkins kórház felé, amely beékelődik a fekete gettóba, az út szélén sorban feketék kínálják a kábítószert. A házak között néha a rendőrök letepernek egy férfit, és a szájába világítva keresik, hova tette az árut.
.
.
Szegénység, munkanélküliség, nyomor és bűnözés. A rendőrség elképzelhetetlen kemény fellépéssel tartja fenn a rendet. Az elmúlt időszak rendőri túlkapásai azonban nyilván nem véletlenek, valami nincs rendben. A rendőrök félnek, talán nincs idejük kipihenni az idegi megterhelést, olyan mennyiségben találkoznak a bűnnel és az erőszakkal, hogy ha feketét látnak a tipikus ruházatban, reflexszerűen a bűnözéssel azonosítják. A társadalom rendkívül érzékeny ezekre a túlkapásokra, mert a rendőrök az elmúlt hónapokban egyszerűen kivégeztek fegyvertelen, és nem egyszer ártatlan embereket. A helyzet odáig fajult, hogy sokan már a rendőröktől félnek és nem a bűnözőktől. Nem lehet kiszámítani, hogy egy közlekedési ellenőrzésből mikor provokál egy rendőr egy megbilincselést, mikor értékeli úgy a tiltakozást, hogy az a rendőri intézkedéssel szembeni ellenszegülés, és mikor lő agyon valakit azért, mert nem égett az autója lámpája.
De aki nem élt még Baltimore-ban, azt sem tudja, hogy Baltimore külső részei gazdag és virágzó kertvárosok, gyönyörű házakkal és családokkal. A belvárosból kiköltöztek az emberek, de a szegény részeken sem csak bűnözők élnek. Nagyon szegény, és nagyon jóindulatú, kedves emberek lakják. Feketék gyújtották fel az üzleteket, és rabolták ki a boltokat, de feketék százai mentek önkéntesen segíteni, takarítani, tüzet oltani. Lehet, hogy Magyarországon vagy máshol nem tudják elképzelni a bűnözésnek azt a mértékét, ami a fekete gettó egyes részeiben van, de azt az összefogást, segítőkész áldozatkészséget is nehéz lenne elképzelni, amelyet a baltimore-i feketék tanúsítottak. Nagyon sok jó ember lakik ott, fehérek és feketék, és vannak a szociális problémák, a hátrányos helyzet és a szocializáció miatt súlyos bűnöző fehérek és feketék. Ahogy vannak jó rendőrök és rossz rendőrök is.
Amerika nagyon sokat tesz a faji előítéletek ellen, a fekete gettókba egyetemeket építenek, hogy a fiatalok ne az utcán legyenek. A feketék jogaiért fehérek küzdenek és tüntetnek. Most valamit meg kell javítani. Úgy kell fenntartani a rendet, hogy a rendőrség a törvényeket, az emberi jogokat tiszteletben tartsa. Az elmúlt időszak eseményei miatt most zavargások törtek ki. Ilyenkor évtizedes sérelmek, feszültségek törnek felszínre, amelyek majd lecsillapodnak. Mire ez megtörténik, addigra mindkét oldal megtanul valamit, de drága árat fizetnek érte – mindkét oldalon. Jobb lenne, ha nem így lenne. mert most a tudáshoz és a megértéshez vezető utat halottak szegélyezik.
Egy biztos: amit ma a rendőrök művelnek, az kriminális. És a helyzet azért romlik, mert látszik, hogy az eddigi esetekből semmit nem tanultak, semmi következtetést nem vontak le, és semmit nem változtattak. Ennek pedig újabb haláos áldozatai lesznek, és egyre súlyosabb zavargások. A kormányzat tart attól, hogy a rendőröket elbizonytalanítsa, vagy a tekintélyüket olyan mértékben rombolja, hogy egyes helyeken a bűnözés elárasszon mindent. Aki nem ismeri Amerikát, azt hiszi, egész Amerika ilyen. Tucatnyi olyan városa van Amerikának, ahol a gettósodás és a bűnözés félelmetes. Ezek egyike Baltimore. De ha a rendőrök egyszerűen megölik a bűnelkövetőt, vagy a feltételezett bűnelkövetőt, ha terrorizálják és rettegésben tartják a polgárokat, annak beláthatatlan következményei lehetnek, mert az amerikaiak ezt nem tűrik. A rendőrökön pedig egyelőre a bekeményedés látszik.
Márpedig Amerika nem operettszínház. Itt a tüntetések nem olyanok, mint Budapesten. Félelmetesek, olyan erőt sugárzók, hogy a kívülállót félelem tölti el. A másik oldalon pedig szintén egy félelmetes erő áll. Ezek nem operettrendőrök. Kemény fiúk, nehézfegyverekkel. Már a megfojtott fekete férfi halála után indult tüntetések is ijesztőek voltak, hogy mi lesz itt, ha elszabadul a pokol. Akkor szerencsére lecsillapodtak a kedélyek. A helyzet azonban nem változott, a rendőrök mintha még brutálisabbak lennének, mint korábban. Mintha az önjáró rendőrség szembefordult volna azzal a civil polgári lakossággal, amelyet meg kellene védenie. Amerika nem először néz szembe ezzel a helyzettel. S amíg a kormányzat határozottan be nem avatkozik, és nem teszi helyére a rendőrséget, addig a helyzet csak romlani fog. Miközben nem bizonytalaníthatja el a rendőrséget sem, nem rombolhatja le a tekintélyüket, mert akkor a bűnözést szabadítja rá a békés civilek életére.
