A látlelet egy önmagát túlélt, de halott pártról szól, amelynek teste a halál után is mutat még életjeleket: nő a körme, a haja, vizelete van, de az élet már eltávozott belőle. Botka egy halott test szüleménye, egy óriáscsecsemő, aki magába sűrítette a már elhunyt párt összes betegségét, rossz tulajdonságát. Még a kivégzése is úgy történt, ahogy az ebben a pártban lenni szokott. A már halott halott párt egy izomgörccsel megölte saját csecsemőjét is.
Az MSZP olyan, mint Norman Bates halott anyja a Psycho című filmben, és a párt egyes emberei olyanok, mint Bates, aki a halott anyja ruhájába öltözik, és az anyjának képzeli magát. De csak gyilkolni tudnak, megölni mindent, ami valaha értéknek számított, míg a párt élt. A legszörnyűbb az, hogy a párt ifjabb generációja már csak a betegséget ismeri, amely ezt a pártot megölte, és az MSZP-t saját halálos betegségével azonosítja.
Ez az a párt, amely az alkotmányos rend megdöntése, a NER létrejötte után is lopásra, az egymással való mutyizásra használta azt a kevés helyet is, amit megtartott. Ez az a párt, amely az Európai Unió mellett elkötelezett, de amelynek az EU annyit jelentett, hogy saját gyerekeiket kiküldjék egymás mellé brüsszeli állásokba sajtósnak, tanácsadónak, belőlük a semmirekellő hasonmásukat előállítva, csak európai tapasztalattal, nyelvtudással, gőggel.
Ez az a párt, amely feladta az elveit, amelyeket el is felejtett azóta, amely eladta magát a Fidesznek, Orbánnak. Ez az a párt, amelynek tényleges irányítói Orbán által zsarolhatók, s ez a párt az, amely ezeknek a zsarolható embereknek a játékszere. Ez az a párt, amelyben igazi demokrata nem nevelkedett, amelyben okos embert nem képeztek, csak olyanokat, akik jól szocializálódtak először a horngyulás mentalitásba, aztán a gengszterségbe.
Ez a párt az, amely a rendszerváltás után azonnal megjelenő horthysta, keresztényfasiszta hagyomány elleni fellépésével, a felvilágosodás, a liberalizmus, az emberi jogok és polgári demokrácia befogadásával szerezte meg létjogosultságát, s tartotta meg a magyar fasiszta hagyománnyal szemben a magyar jövő lehetőségét. De ez alól hamar előbújt a szoci mutyi, és az a magyar jövő végét is jelentette. Lejárattak mindent, ami szép, nemes és követésre méltó. Felmorzsolták, mert magukhoz szocializálták a magyar liberális pártot is.
Úgy jártak, mint a kisgazdák. A Fideszben megbíztak, aztán zsarolhatóvá váltak, a legjobb embereik nagy részét is belülről korrumpálták. A párt az erkölcsi fertőben szétrohadt, és az újabb generáció már nem is tudta, hogy mi lenne ennek a pártnak a küldetése és létezése értelme. Önmagáért való, hatalomtechnikai megoldásokban gondolkodó, szoci urambátyám banda lett belőle, amelyben a javakhoz való hozzájutás lett a politikai tevékenység célja.
A belső harcok és a párton belüli lobbizás emésztette fel a párt és a maradék tisztességes ember életerejét. Mindenki mindenki ellen, alkalmi szövetségek és érdekkapcsolatok hálója vitte sírba az önmagát túlélt posztkommunista pártot, és csak arra nem vállalkozott senki, hogy a halottat eltemesse. Akik még pénzt és pozíciót reméltek, azoknak érdekük volt azt a látszatot fenntartani, mintha ez a párt élne, mintha céljai, értékei lennének, mintha bárkit is képviselne a saját anyagi érdekein túl, de ebből semmi nem igaz.
Senki nem ment el a régi nagy öregekhez. Meséljenek a titokról, az elfelejtett múltról, arról az egykori étoszról, amely még az elődpárt jobbik részében is megvolt, és amivel ez a párt a rendszerváltás után megmaradt, amit egy ideig képviselt. Amitől ebben a fasiszta múlttal rendelkező, s felvilágosodás előtti identitásában gyökerező országban kétharmaddal tudott nyerni. Mert valamit vonzóvá tudott tenni. Mi volt az? Kik tették tönkre ezt a pártot, kiket, kit zsarol a Fidesz? Ki az, aki informálisan a kezébe vette és elpusztította ezt a pártot?
Orbán legnagyobb érdeke, hogy ne temessék el a halottat, mert neki ilyen ellenzékre van szüksége, amelynek se elvei, se célja, se identitása, se egysége, se gerince, se tisztessége, se erkölcsi tartása, se esze, se jövőképe nincs. Ez a legjobb ellenzék, amit a kezében tart, s amelyben úgy cseréli a vezetőket, ahogy akarja. Ez a párt adja neki a legitimációt, nyújtja a demokratikus felhatalmazás hamis látszatát, de soha nem lehet veszélyes rá. Ugyanakkor a folytonosság révén az ellenzék létezésének hazug látszatát adja.
Botka László ennek a pártnak egyik politikai torzszüleménye, akinek sem megjelenése, sem kvalitásai, sem emberi tulajdonságai, sem a borzalmas programja nem volt alkalmas arra, hogy alternatívát kínáljon, ahogy maga az MSZP sem alternatíva. Egy zsarolható, kicsinyes ember, robbantott zagyvaságokkal az agyában, kicsit sem a nép „atyja” típus, ami magyar embernek kell Horthy apánk, Rákosi apánk és Kádár apánk után. Ahogy a felcsúti potrohos is azzá kezd válni a középkorba visszasüllyedt jobbágymagyaroknak.
De nem is modern ember, aki benne él a 21. században, aki otthonosan mozog a világban, aki érti a világ fejlődési irányát, technikai kihívásait, világban zajló folyamatok némelyikét. Szeged, a Viharsarok az ő horizontja, ellátott talán egészen Békéscsabáig. Egy provinciális, elmaradott országban vidékről akarnak miniszterelnököt hozni, nem külföldről egy olyan magyart, aki kompatibilis a világgal. Ez már önmagában is mindent elmond. Ezt tükrözi Botka úgynevezett programja, amit ha elolvas egy brooklyn-i kóborkutya, felfordul tőle. A korlátoltság, a szűklátókörűség és a butaság csimborasszója.
Ennél a sötétségnél már csak az aljasság nagyobb ebben a pártban, melynek vidékiessége csak a pitiánerségben és az ócska szarkeverésben nyilvánul meg, s nem az emberségben. Ennek a pártnak a környékéről valami szívet melengető gondolatot, tettet nem hall senki. Mert ilyenek nincsenek. Buta farkasok üvöltése hallatszik emberi szó helyett, a Fidesz által korrumpált, megvett, megvezetett és zsarolt ember, az informális vezető által kiválasztott alkalmatlan strómanelnökkel az élen. Pedig emberség még a Kádár-rendszerben is volt.
A csoda az, hogy ennek a bomló és bűzlő hullának még vannak szavazói. Még vannak, akik ebből semmit nem vettek észre. Azt hiszik, hogy ez még mindig ugyanaz a párt. Nem látják a bomló húst, a férgeket, amelyek rágják. A gyengén mumifikált rothadó szájra festett rúzs undorító szagát sem érzik. Ezeknek akarsz te elvekről beszélni? Ezeknek mondanád, hogy a Fidesz megdöntötte az alkotmányos rendet? Ezeknek hajtogatnád, hogy mi a legitimáció? A hazáról szónokolnál azoknak, akiknek a párton belüli helyezkedés és pénz a politika?
Botka miniszterelnöki jelölése éppen olyan nevetséges, botrányos volt, mint a menesztése, de nekik lehet, hogy tényleg a legjobb emberük. De ha nem, akkor az a vezetés közelébe se kerülhet, mert az MSZP-be Orbán rendel vezetőket. Simicska távozása után megtalálták azt az utat, amelyen keresztül átvehették Simicska emberét a pártban. A kontraszelekció a tuti választás, de a párt totálisan alkalmatlan elnöke az egyetlen mondatot mondta, amit ebben a helyzetben nem lehet mondani. Hogy elképzelésük sincs, és nem jelölnek senkit.
Mire is? Arra a pozícióra, ami számukra örök időkre elérhetetlen. Itt már csak bomló hulla élőnek álcázása folyik, mint amikor a halott nagymama nyugdíját még egy ideig fel akarja venni a család. Ez a „nyugdíj” az évi állami párttámogatás, évi százmilliós nagyságrendű korrupciós pénz, amit még szét akarnak hordani, mint a dögkeselyűk. Ezért a pénzért ők most 2018-ban olyan mértékű demokratikus felhatalmazás látszatával ruházzák fel a többi hazaáruló ellenzéki párttal együtt Orbánt, amivel a következő ciklusban bevezetheti a nyílt diktatúra egyes elemeit és kiléptetheti Magyarországot az Európai Unióból.
Ne legyen kétsége senkinek, hogy Botka megbuktatása mögött ez a szándék áll. Orbánnak kell a nagy választási győzelem, és mint korábban megírtuk, minden eszközzel megszerzi. A 2018-as választási győzelme közelebb lesz a háromnegyedhez, mint a kértharmadhoz. S Botka megbuktatása azt is jelzi, hogy Orbán már csak ezt az egy választási ciklust adja az MSZP-nek. Nincs rá tovább szüksége, hogy fenntartsa ezt a költséges pártot. Annak is lesz majd egy üzenete, hogy a kommunista utódpárt megszűnik. Szégyenszemre nem is magát számolja fel, hanem a halálos ellensége, akinek a kegyelemkenyerén élt. Ahelyett, hogy a NER-ből kilépne, és az emberekre bízná magát. Visszatérne a régi hagyományokhoz.
A szomorú az, hogy a magyarok többsége ebből nem lát semmit. Elveszik a részletekben. Tök mindegy, hogy Botkával vagy Botka nélkül. Találhatnak egy másikat, aki lehet, hogy még ennél a totálisan alkalmatlan óriáscsecsemőnél is rosszabb lesz. Mindegy. A névleges ellenzék konszolidálta Orbán rendszerét, senki nem beszél a rendszerről, csak kormányról. De az is hazugság, hogy Orbán kormányát leváltsák, és nem is lenne így semmi értelme. Miközben az egész úgy, ahogy van, törvénytelen. A választás is az.
A többi ellenzéki párt, amely részt vesz az Orbán legitimálására kiírt választáson, hogy egy kis pénzt keressen, ugyanolyan hulla, mint az MSZP. Csak későbbi a halál beálltának ideje, és fiatalabb hullák, így kevésbé látszik. Kisebb a bűz, de ezek a hullák mind bomlanak, és a tetemükre lehet szavazni. Vannak olyanok is, akik eleve halva születtek. Szél Bernadett az élet jeleit mutatja most, de a választáson való részvétel, a rendszer és a választási bojkott elutasítása kivégzőosztag elé állítja. Utána már csak mímelni lehet az életet.
A lendület viszi tovább azokat is, akik ezt látják, és nem mernek határozottan lépni. Az MSZP egykori tekintélyei nem merik eltemetni a saját halottjukat. Inkább hagyják, hogy a maradék mítoszukat és emléküket is lejárassák. Mintha bármi veszteség lenne. Ha majd a párt túléli a 2018-as választást, a parlamentben való jelenléte a többi álellenzéki párttal együtt éppen úgy nem számít semmit. Mintha ott sem lennének. Orbán azt csinál, amit akar, mintha csak egyedül lenne a „parlamentben”, csak fenntartja a demokrácia látszatát.
Kapnak még négy évet. Még négy év rúzs, szagtalanítás, a halott „nyugdíjának” felvétele, marakodás a pénzen. Hazudozás, hogy miért nem sikerült megint. Csak közben ezekkel a hazugságokkal egy olyan helyzetet szimulálnak, mintha valóban demokratikus lehetőséget kapott volna a magyar nép, mintha Orbán úgy kapna minden eddiginél nagyobb „választói” felhatalmazást, ahogyan szabad sajtó, egyenlő feltételek és tisztességes szabályok mellett szokás. Ezért a nép miattuk nem tudja meg soha, hogy már nincs választási lehetősége, és egy diktátor túszaként rohannak a pusztulás felé. A diktatúrát is kozmetikázzák.
Botka esete egy pillanatra láttatni engedte Norman Bates halott anyját. De nem kell félni, ebben nagyon egységesek és ügyesek, gyorsan letakarják. Pedig jobb lenne neki is az, ha eltemetnék. A halottakat el kell temetni. A szemfesték megfolyt rajta, és olyannak látszik, mintha sírna. Van miért.
