Senki nem bolond, hogy ne örülne annak, hogy a Fidesz veszített. Különösen annak, hogy Lázár János kiskirálysága bukott el. Annál is inkább, hogy az ellenzéki elemzők egy része időnként Orbán lehetséges alternatívájaként állítja be Lázárt, mintha nem bűntársról lenne szó, akit súlyos felelősség terhel, és aki a NER egyik legcinikusabb figurája.

A hódmezővásárhelyi győzelem örömét senki nem akarja elvenni, annak lehet örülni. De ezt nem lehet automatikusan átfordítani a parlamenti választásokra, és nem azért, mert nem hisszük el, hogy az Orbánt elutasítók országosan ne lennének elegen. Ellenkezőleg. Mi azt állítjuk, hogy ha eljön is az idő, mikor az ország többsége leváltaná Orbánt, az ellenzék anyagi érdekeltsége miatt (is) ez lehetetlen. Örülni lehet, és kell is Hódmezővásárhelynek.

Azonban a hódmezővásárhelyi győzelemből a parlamenti választás lehetséges kimenetelére következtetni nemcsak hibás, hanem veszélyes is. Hódmezővásárhely két dolgot bizonyított be (ha nem vesszük figyelembe, hogy a város nem az ellenzék jelöltjére, hanem független, jobboldali jelöltre szavazott). Az egyik, hogy a nép nagy része, különösen, ahol jól ismerik az Orbán-bandát, leváltaná őket. A másik az, hogy ebben az akadályt az ellenzék jelenti.

A hódmezővásárhelyi diadalt ünneplő ellenzék arra nem jön rá, hogy Hódmezővásárhelyen ők lebuktak. Kiderült, hogy ha nincs anyagi érdekeltségük abban, hogy a kampánypénzek elnyeréséhez szükséges megfelelő számú saját jelöltet állítsanak, ha nem kell attól tartani, hogy egy összefogás miatt, nem megfelelő számú mandátum esetén, nem kap a párt elég éves állami pártfinanszírozást, akkor be tudnak állni egyetlen független jelölt mögé.

A parlamenti választási eredményt azért nem lehet Hódmezővásárhelyből levezetni, mert a parlamenti választásoknál ez a helyzet nem áll fenn. Ott az ellenzéki pártok anyagi érdeke kizárja azt a lehetőséget, hogy minden ellenzéki párt egyetlen közös jelölt mögé álljon, és egyetlen jelöltet támogasson. Ha valaki pénzügyileg ki tudja dolgozni azt, hogy senki ne járjon rosszabbul, és a pénzéhez jusson, s el tudja fogadtatni velük, elhárult a közvetlen akadály Orbán leváltása elől. Akkor csak diktatórikus eszközökkel tudná megakadályozni, ahogy ezt meg is tenné. Ezért még ez sem jelentene hatalomváltást, csak nyilvánvalóvá tenné a rendszer diktatórikus jellegét. De már ez is egy fontos eredmény lenne.

Ilyen konstrukciót azonban még senki nem talált ki, és senki nem meri bevallani azt sem, hogy ez a közvetlen akadálya annak, hogy a teljes ellenzék a hódmezővásárhelyihez hasonló módon, egységesen egy embert állítson Orbán jelöltjeivel szemben. Képzeljük el, hogy ha a hódmezővásárhelyi polgármester-választás alkalmával valamennyi párt közel egymilliárd forint kampánypénzt kap, ha saját jelöltet állít, akkor hány ellenzéki jelölt lett volna, és hányfelé oszlottak volna meg a Fideszt elutasítók szavazatai.

Saját ízlésemtől távol áll, de fogadjuk el, amit egyetlen ellenzéki párt sem vall be, hogy az anyagi érdekeltség határozza meg a magatartásukat, s ez legitim, elfogadható szempont. Én az áldozatvállalás, a siker érdekében hozott lemondás híve vagyok. Mindennek ki kell fizetni az árát, a győzelemhez szükség van áldozatvállalásra, a mindent feladás készségére. De fogadjuk el elvileg, hogy ezek a pártok nem akarnak lemondani a külön jelöltállításból, külön listából, külön frakcióból, mandátumokból járó bevételeikről, mert az a létük alapja.

Ebben az esetben kizárólag egy pénzügyi konstrukció létrehozására lenne szükség, ha van egyáltalán olyan lehetőség, amely mindenki számára elfogadható kompromisszumot jelent, amit egy választási győzelem után kompenzálni lehet. A kockázat az, hogy nem nyernek, s akkor elesnek valamennyi (valószínűleg nagyon sok) pénztől. De ez az egyetlen esély arra, hogy a hódmezővásárhelyi modell létrejöjjön. Az kiderült, hogy a pártok közötti ellentétek, személyes unszimpátiák, az ideologikus különbségek áthidalhatók. A pénzügyi érdekeltség nem hidalható át.

Ha nincs ilyen pénzügyi kombináció, a még elfogadható legkisebb rossz esete, akkor bizony az ellenzéknek arra az áldozatvállalásra kellene készen lennie, ami személyes véleményem szerint ebben az esetben a haza érdekében elvárható, hogy mindent egy lapra tesznek fel, és egységesen lemondanak minden pénzről, mely ellenérdekeltté teszi őket a vásárhelyihez hasonló összefogásban. Ebben az esetben csak meg kell találni minden körzetben azt az egy embert, akit a Fidesz jelöltjével szemben állítanak, és mindenkinek amögé kell beállni.

Nyilván sok részletkérdés van még, leginkább a pártlistákat tekintve, ahol szintén ki kellene kerülni az érdekellentéteket, vagy meg kellene hozni egységesen az áldozatot, a lemondást bizonyos pártérdekekről. De szándék és áldozatvállalás esetén ez nem lehetetlen. Ez persze elvi számítás, mert ahogy eddig nem voltak hajlandóak erre az ellenzéki pártok, most sem mutatnak semmiféle hajlandóságot. Ellenkezőleg, a hódmezővásárhelyi sikerrel próbálja az ellenzék elfedni és megkerülni azt a problémát, hogy az anyagi érdek miatt nem lehetséges számukra a hódmezővásárhelyihez hasonló közös jelöltek támogatása.

Anélkül viszont Orbánt leváltani nem lehet. Ebből az következik, hogy ha a magyar nép többsége azt szeretné, hogy az Orbán-banda távozzon, akkor sem tudja ezt a parlamenti választáson elérni, mert az egymással szemben anyagilag ellenérdekelt ellenzék megosztja az Orbán-ellenes szavazatokat, így az nem lehetséges. Ezzel semmi újat nem találtunk fel, csupán azt a tényt rögzítjük, hogy ezen a helyzeten a hódmezővásárhelyi győzelem semmit nem változtatott, ellenkezőleg: azt bizonyította, hogy ez a fő akadály. És egyre több párt érzi meg a pénz szagát, ezért nem a lemondás és az áldozatvállalás felé mozdul a helyzet.

Az a paradox helyzet áll elő, hogy miközben demokrácia nem létezik pártok nélkül, a pénz miatt az ellenzéki pártok anyagi érdekeltsége akadályozza meg, hogy akár a vásárhelyihez hasonló országos győzelmet lehessen aratni a Fidesz fölött. Ha lenne is elég Fidesz-ellenes szavazó, az ellenzéki pártok anyagi ellenérdekeltségből fakadó széthúzása miatt a többség nem képes győzni parlamenti választáson. Ez a hódmezővásárhelyi győzelem tanulsága.

Mindez, természetesen, csak arra az elképzelt esetre vonatkozik, ha Orbán nem igazítja az esélyekhez a feltételeket, ahogy eddig mindig is tette. A magam részéről biztos vagyok abban, hogy Orbán nem akarja átadni a hatalmat, s minden eszközt bevet, hogy ne legyen szabad, egyenlő és tisztességes választás. Továbbra is azt állítom, hogy a fentiek miatt is, Orbánt demokratikus úton leváltani nem lehet, csak a legitimáció megvonása, a bojkott az, amely elvezethet a rendszer bukásához. De az ellenzék ebben is anyagilag ellenérdekelt.

Nem beszélve arról, hogy a magam részéről nem láttam egyetlen használható elképzelést sem arra az elvi lehetőségre (amiben a magam részéről nem hiszek), hogy választást nyer az ellenzék (amivel legitimálja a NER törvényességét és alkotmányosságát), s hogyan lesz a kormányváltásból rendszerváltás, miközben Orbán legitim és törvényes ellenzék marad? Ez nemcsak elképzelhetetlen, hanem jogszerűtlen állapot. Ha a NER alkotmányellenességét nem mondják ki, és az Orbán-rendszert törvényesnek ismerik el, az nemcsak hazugság, de abból a hazugságból nem lehet jogszerű, demokratikus megoldást találni.

Tudom, hogy mindenki, és leginkább azok, akik a rendszer legitimálásával felelősök azért, hogy ez a helyzet kialakulhatott, türelmetlenek, hisztérikusak, mindenáron szabadulnának Orbántól, ezért csak addig gondolkodnak, hogy Orbánt leváltsák. De éppen így nem lehet őt leváltani, és éppen ez vezet négyévenként a rendszer bebetonozásához. Csak az orrukig látnak egyesek, csak a holnap érdekli őket, a holnaputánról már nincs elképzelésük. És ez megcsalja őket, ezért a holnap sem olyan lesz, amilyennek szeretnék.

Senki nem bolond, senki nem akar ünneprontó lenni. Minden kis pofonnak örülni kell, ami a hatalmaskodó zsarnok orcáján csattan, de azt is tisztán kell látni, hogy az alapvető kérdés nem oldódott meg. Inkább csak ráirányította a figyelmet arra, hogy ezzel még mindig nem néznek szembe őszintén az ellenzéki pártok és az emberek. Hurráhangulat már volt, nem is egy, mindig nagyon is zokon vették, ha valaki a gondolkodást is javasolta, és soha nem lett igazuk.

Mindig koppantak, de újra elkövetik ugyanazt a hibát, mert a pillanatnyi örömmámort nem kapcsolják össze soha a gondolkodással, s most sem azt a következtetést vonják le belőle, hogy az ellenzéki pártok számoljanak el azzal, hogy a parlamenti választásokon miért nem ezt a modellt gyakorolják. A pénz, az anyagi érdekeltség, ami emögött áll, tabu. Arról senki nem beszél.

A “szaladj neki, Jóska” mentalitás és önhergelés nem segít. Ennek a vége újabb koppanás lesz. Aztán sokan nem tanulnak belőle semmit, várják a következő csaló választást.







11 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Az elemzéssel egyetértek, két dologgal szeretném kiegészíteni (mindkettőről volt már szó az AN hasábjain, korábban is).

    1. Orbán folytonos befolyásolási hajlama: valójában mindinkább aktív manipulációkra fogja sarkallni a rezsimet a kialakuló helyzet, és ezalatt már nem is elsősorban csak a választási procedúra korrigálását értem, hanem egészen gyakorlatias maffiamódszerek alkalmazását. Szerintem mindinkább számíthatunk (a “Teréz-körúti robbantás” talán vitathatatlanul megrendezett cselekményének tanulságát is felhasználva) újabb, még megrázóbb incidensekre – akár a déli határzár vetületében, annak túloldali, magyarok lakta területén is, nem kizárólag hazai eseményre korlátozva. Hiszen a “megmentőnek” sürgősen bizonyítania kell, csak ő képes “megmenteni/megvédeni”.

    2. A jelen cikkben is helyesen felhánytorgatott rendszerlegitimáció két dologhoz vezet:
    – ezután ezen rendszer érdemben nem büntethető visszamenőleg, hiszen valamennyi eddigi cselekménye ezen rendszeren belül alapvetően törvényes (a NER törvényei szerint), Orbánéknak tehát kapásból muníciót nyújt a korábbi lépéseik visszamenőleges támadása a NER fennmaradása, legitimálása esetén;
    – visszautalva az 1. pontban említettekre: ne legyen kétségük, Orbán kíméletlenül ki fogja használni az összes adódó alkalmat, amennyiben a “haza nem lehet ellenzékben” akár időlegesen is hátrább kerülne a hivatalos hatalomtól – mindehhez pedig épp egy erélytelen, esetlen és önmagával civakodó “ellenzéki” összefogás kínálná tálcán a lehetőségeket. Hónapokon belüli a magyar nép követelné ismét Orbánt, már a trónba…

    A mostani elemzés nem tárgyalta, nem is ez volt persze a célja, de én szóvá teszem: a jelen “ellenzék” számtalan felróható hibája és vétke közül a jövőbeli alkalmasságát illetően a legalapvetőbb bűne, hogy lényegében nem mutatnak fel életképes alternatív programot a jelenlegi rezsimmel szemben. Az elmúlt évek során, Orbán árnyékának kutyamód kergetése közben mindinkább ehhez idomulva elveszítették önálló arculatukat és identitásukat – már, ha rendelkeztek is ilyennel egyáltalán. Mára lényegében ugyanarra a szintre süllyedtek, mint Orbánék: “brüsszeleznek” (hiszen mindenről “Brüsszel” tehet, nem ők); “sorosgyörgyöznek” (hiszen számukra is kínos a kritikus vélemény); támogatják a “kerítésesdit” (és egyúttal rettegnek a menekülthelyzettől, egyetlen megoldási javaslatuk “Brüsszel”); kritizálják a “globalizációt”; támadják a “robotizációt”; többségükben ellenzik a szorosabb európai föderalizációt (“Európai Egyesült Államok”); stb … Tehát lényegében a saját tehetségtelenségükben is Orbán propagandáját fújják … legyenek “ellenzékben” … vagy kerüljenek akár időlegesen is hatalomba … És ekkor fog tovább eszkalálódni a helyzet, még erőszakosabb fordulatokba torkolva.

    Amíg nem vesszük vissza a tényleges irányítást, addig mások diktálnak – akár Orbán, akár más trónkövetelője révén, legyen bármilyen hivatalos posztban. A valódi változáshoz magát a rendszert kell eltörölni, de ehhez kellene egy olyan ellenzék, mely nem legitimálná mindezt, és végre valódi ellenzékként működne, a lakosság számára is megérthető lépéseket propagálva, hihetően. De nincs ilyen ellenzéki szerveződés Magyarországon – jelenleg.

  2. Ez is egy nagyon fontos cikk, mely elgondolkoztat azon, hogyan is zajlanak az események.

    A fidesz teljes gyűlölet gépezetét médiafölényét, hazugság eszköztárát bevetette. Fenyegetett, kecsegtetett, a szószékről prédikáltatott. Itt az ő szintjükön mindent elkövettek.
    A nyertes egyedül készült, egy amatőr csapattal, 52 napjuk volt. Egyértelműen hitet tett a demokrácia és Európa mellett, jobboldaliságát is hangsúlyozva. Könnyítést is kapott, az “ellenzéki pártok” nem trollkodták szét a kampányt, kimaradtak a cselekvésből.

    Az alaptétel sem dőlt meg, miszerint: diktatúrát akarata ellenére, választáson nem lehet leváltani. A diktatúra él és virul, csak egy vazalusa rendült meg. A választás körül lenne még mit csiszolgatni, hiszen homokszem került a gépezetbe…

  3. Tóth Zoltán!
    máshová írtam, részlet belőle:
    .
    “…főleg a hívőknek, kik hisznek még a Gyurcsánynak, meg a többi cégéres gazembernek.
    meg a helyi Hülyéknek is érdemes olvasni, bár megérteni nem sokat fognak belőle.
    .
    CSAK EGY ÚT VAN A RADIKÁLIS DEMOKRATÁKÉ!
    .
    itt a gyógyszeres kezelés már nem elég, műtéti beavatkozásra van szükség.
    világosan megmondtam több alkalommal, hogy a helyes kiindulási pont megválasztása következtében tud bárki is helyes konklúzióra jutni!
    a helyes kiindulási, viszonyítási pont pedig nem más, mint a 2010-es országgyűlési választásokat megelőző demokratikus jogállam.
    ennyire egyszerű!
    még felkiáltójel sem kell a végére, mert egy értelmes, felnőtt, a demokratikus jogállam, annak normái mellett elkötelezett embernek ez evidens.
    az ajánlott cikkben is erről van szó.
    tehát,
    .
    A RADIKÁLIS DEMOKRATÁK PROGRAMJA AZ EGYETLEN LEHETSÉGES MEGOLDÁS!
    .
    fájni fog, nem lesz kellemes.
    sokan mindent elveszítenek majd,
    .
    DE
    .
    akikkel ez megesik, azokat végleg el kell távolítani az ország, s az EU testéből.
    ma már erdogan hat-hét éves kislányokat, gyerekeket akar a harcmezőre küldeni.
    https://nepszava.us/orban-baratja-gyermekhadsereget-toboroz/
    a csuti geci csodálja, s követni akarja őt.
    majd a ti gyermekeiteket, unokáitokat is harcba fogják küldeni, ha nem teszitek meg amit meg kell tenni!
    .
    .
    góbé!
    .
    írtam, hogy még nem elég az “elég”
    tartom.
    mikor viszont elég lesz az “elég”, akkor ott leszünk, ahol lennünk kell, s az itteni idióta barmok is minket fognak kérni, hogy tegyük meg, amit meg kell tenni!
    ennek hatalmas lesz a felelőssége, ezt csak erős jellemű emberek tudják majd végégcsinálni,
    .
    DE
    .
    mi vállalkozunk a feladatra!
    .
    .
    abramovics voltam, s vagyok”
    .
    amennyiben el akarsz érni, az An-en keresztül megteheted. írj nekik, s megadják az e-mail címemet. legalábbis remélem

  4. Ez most azért némileg ellentmond annak, amit Bartus László hosszú évek óta képvisel, szerintem egyébként helyesen.

    T. Szerző most mintha az ellenzék széthúzására, az egyes “ellenzéki” pártok anyagi érdekeltségére helyezné a lényegi hangsúlyt, de mi van akkor a csaló választási törvénnyel, a kormánypárti médiatúlsúllyal és egyebekkel?! Nem alapvetően ezek azok a tényezők, amelyek mindenkor és hathatósan elejét veszik Orbán Viktor választásokon való leváltásának?

    Lehet, csak nem olvastam eléggé figyelmesen, de a Tisztelt Szerző most mintha arra az álláspontra helyezkedne, hogy lényegében a választás nyerhető lenne, ha minden körzetben csupán egyetlen ellenzéki jelölt állna fel a kormánypártéval szemben, még ha észérvekkel kétségbe is vonja ennek lehetőségét. Mert ugye ezek a felelőtlen ellenzéki pártok csak a maguk érdekeit tartják szem előtt, ahelyett, hogy végre valóban összefognának.

    De hiszen pont az a választási szisztéma logikája – amit Bartus Úr is leírt már rengetegszer – hogy az egyfordulós választási modell olyan pártokat és szavazóikat kényszerít együttműködésre, akik természetszerűen rühellik egymást, és normál körülmények között soha nem állnának szóba egymással. Lehet-e erőszakot venni az embereken, hogy jobbikos szavazzon a dékásra, vagy elempés a szocialista egyéni képviselőjelöltre? És ha most tegyük fel: igen, minden körzetben egyetlen ellenzéki induló is nézne szembe a kormánypárti jelölttel: vajon ez az egyetlen jelölt mekkora eséllyel indul a Fideszre írt szisztéma, és a >90%-os médiafölény teremtette szembeszél közepette?

    De hopp: a legvégén ott az utolsó mondat: “…várják a következő csaló választást.”

    Tehát akkor mégis a csaló választási modell az ősbűn. Ezáltal a választások nem tiszták és nem szabadok, sőt: ha a választási törvény maga egy csalás, akkor az Alaptörvénnyel és az egész rendszerrel együtt illegitimek is egyben. Azon pedig bűn részt venni. Még akár annak az egyetlenegy ellenzéki jelöltnek is. Jól gondolom?

    Ha Bartus Úr olvassa a kommenteket, várom megtisztelő válaszát.

    • Kedves Szilágyi Gábor,

      jól gondolja, és az ön logikája alapján továbbra is úgy gondolom, hogy a rendser és a választás bojkottja az egyetlen elvi és jogszerű lépés. Függetlenül attól, hogy kijátszva Orbán trükkjeit és éberségét, lehetséges volna-e a jelenlegi feltételek között a választást. Az ősbűn nem a választási csalás, hanem az alkotmányos rend megdöntése, ami államellenes bűncselekmény. A NER a NENYI-ben kinyilatkoztatott módon egy másik rendszer. Erre az Alkotmány nem adott lehetőséget, sőt a hatalom kizárólagos gyakorlására irányuló törekvés ellen is mindenki kötelességévé tette a fellépést. Az egyetlen békés fellépés a bojkott, a törvénytelen rendszer legitimációjának megvonása. Talán azért tűnhetett Önnek úgy, hogy a “választás nyerhető lenne”, mert arra helyeztem a hangsúlyt, hogy a hódmezővásárhelyi győzelem miért nem vehető figyelembe a parlamenti választás esélyeinek latolgatásánál, mert az ellenzéki pártok anyagilag ellenérdekeltek. Azt hangsúlyoztam, hogy ha erről lemondanának, és a hódmezővásárhelyi modellt alkalmaznák, akkor megfelelő Orbán-ellenes szavazó esetén matematikailag nyerhetnének, tegyük hozzá, egy demokráciában. De egyrészt, erről nem mondanak meg, másrészt ez nem egy demokrácia, és Orbán akkor is alakítana valamit a feltételeken, hogy az ellenzék ne győzhessen, násrészt egy pillanatig sem adtam fel azt, hogy az egyetlen jogszerű megoldás a törvénytelen rendszer bojkottja, tehát még egy elvileg “nyerhető” választás esetén is a bojkottot kell választani, mert egy válastzási győzelem esetén is egy törvénytelen rendszer marad, amelynek következménye is az, hogya z ország kormányozhatatlan. Remélem, sikerült világossá tenni az álláspontomat. Köszönöm a megtisztelő kérdését. Bartus László

  5. Az egész választási bóhózatban az egyik legszomorúbb, hogy egy korábbi érv, ami valószínűleg akkor sem állta meg a helyét, ma már nyilván érvénytelen.

    A kérdés az volt, hogy mit lehet csinálni a Fidesszel, vér nélkül, bojkott után.

    Az egyik lehetséges válasz az országos, bénító sztrájk. Szerintem egy hét elég volna. Lehet, hogy kevesebb.

    És ezen a területen radikális változás állt be. Sokkal-sokkal kevesebb ember elérhetné az eredményt, mint mondjuk, 2012-ben, vagy akár 2014-ben.

    Egyrészt, Magyarországon olyan iszonyatos munkaerőhiány van, hogy ha 20% sztrájkolna, megállna az élet. Vagy amit életnek neveznek ott.

    Másrészt, Hódmezővásárhely nem arra világít rá, hogy győzhet az ellenzék, hiszen jobboldali jelölt győzött. Hanem arra, hogy egy bénító sztrájkban ma már masszívan részt venne az “értelmes jobboldal” (elnézést a paradox kifejezésért).

    Simán meg lehetne szervezni hetek leforgása alatt.

    De nem, majd most jól nekifutnak az újabb baromságnak.

    • Amanda,

      A bojkott az egyetlen törvényes válasz a törvénytelenségre. Ez tiszta sor. Ha nem értenék vele egyet, nem olvasnám az Amerikai Népszavát sem.

      A bojkott nem passzivitás, amit sokan gondolnak róla, hanem egy aktív cselekvés. Egy demokráciában, ha valaki nem megy el szavazni, az passzív. Egy önkényuralomban viszont nagyon is aktív cselekedet: az egyetlen törvényes és gerinces válasz a törvénytelenségre.

      Ugyanakkor szerintem a bojkott még nem elegendő. Hangot is kell adni annak, hogy ebből nem kérünk.

      “A kérdés az volt, hogy mit lehet csinálni a Fidesszel, vér nélkül, bojkott után.”

      Rég bebizonyosodott: Orbán csak az erőből ért.

      Te sztrájkokat emlegettél. Szerintem az ismétlődő tömegtüntetések is célra vezetnének, vagy legalábbis a megfelelő időben célt érhettek volna. Ez már egyszer bebizonyosodott, mikor rengeteg ember utcára ment egy, a lényegi dolgoknál ezerszer kisebb jelentőségű ügy, a netadó ötlete elleni tiltakozásul, és a hatalom kénytelen volt meghátrálni. De nem ment ki az utcára több százezer, és még legalább ugyanennyi ember, élükön az ellenzékkel, mikor folytak az Alaptörvény előkészületei vagy amikor kinevezték Polt Pétert, egy közönséges pártkatonát legfőbb ügyésznek. Amikor készültek elrabolni tőlük a manyup vagyont, vagy amikor épp’ kiherélték az Alkotmánybíróságot… Nem kiabálták, nem kiabáltuk, hogy nem engedjük!

      Nem állítom, hogy Orbán biztosan meghátrált volna. Lehet, félmillió, egymillió vagy még több ember kitartó tiltakozása ellenére is véghezviszi a közjogi berendezkedés átalakítását. De meg lett volna az esélye, hogy visszavonulót fúj. Mivel nem alakult ki ez a megfelelő méretű parlamenten kívüli ellenpólus, ezért nem is volt oka visszakozni.

      Beszari nép és beszari, megalkuvó ellenzék. Ez az elmúlt 8 év tragédiája. Ennek a következményeit isszuk ma. Az ellenzék és a politikusaira hagyatkozó társadalom gyávaságának, beszariságának következménye a jogállam lebontása és az ország teljes kifosztása.

      • A netadónak nem volt tétje a kormány számára.

        Jellemző a magyar emberekre, hogy ha 300 forintos vizitdíj lenne, felgyújtják a várost, ha szintén száz forintokban mérhető (mindamellett abszurd) netadó merül fel, akkorát tüntetnek, hogy New York Times címlapra kerül, de amikor háromezer milliárdot elrabolnak tőle, odáig már nem bír elszámolni.

        Érdekes, hogy a másik ország, aki ezt meglépte, a lengyelek voltak. Azóta se nagyon vettek eltérő irányt.

  6. Gyorsan elment ez a négy év, az előző kamuválasztás óta. 2022-ben is ugyanez a sz@r lesz…? Vagy még sz@rabb? A kérdés inkább csak retorikus.

  7. Sok helyen olvasgattam a cikkeket a választásról, és szerintem kevés szó esett Márki-Zay Péter személyéről.
    Bár a hatalom meglepő dolgokat képes művelni az emberrel, róla el lehet hinni, hogy nem fogja eladni magát sem egy vadászkastélyért, sem egy tál lencséért. És még a felesége sem fog átesni véletlenül egy vak komondoron. Talán ezért tudott elmenni és szavazni rá nyugodt lelkiismerettel annyi ember, az ő és a szavazók világnézetétől függetlenül.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here