Minden elképzelésünket és várakozásunkat felülmúlják a fiatalok, láthatóan diákok, akik a pesti utcákon hömpölyögnek, és Orbán távozását követelik. Ezek nem az állásukat féltő értelmiségiek, akik mindenkit leugatnak, csak azt nem mondják meg közben, hogy mit féltenek: a tanszéket, az állást, a fizetést, az EU-s pályázatot, az ösztöndíjat, a gyereknek a londoni tanulást, viszont mindenkit lehülyéznek, nehogy a pénzük veszélybe kerüljön.
Ezek a gyerekek, akik már nem is annyira gyerekek, akik azt kiabálják, hogy „Nem félünk” és „Orbán Viktor a legnagyobb Geci!”, nem sumákolnak, nem ácsingóznak párttámogatásra, nem az határozza meg a véleményüket, hogy bejutnak-e Orbán seggébe a parlamentbe, és ott úgy csinálnak Orbán pénzéért, mintha itt demokrácia lenne. Ezek a gyerekek az őszinte és spontán megnyilvánulásaikkal mind megítélik ezt a sok hivatásos „forradalmárt”, akiket eddig csak undorral figyeltek a távolból, hogy a hazugságaikból élnek.
Ezek a fiatalok nem is a Facebookon lógó fotelforradalmár nyugdíjasok, akik naphosszat ott okoskodnak, ontják magukból a butaságot, várják a messiást ezerrel, mindig találnak valami szélhámos pártvezért, vezérürü hülyét, akinek bedőlnek, és akiért ölni tudnának. De még egy egyenes, őszinte szó a szájukat el nem hagyta. Tisztelet a kivételnek. Ezek a gyerekek megelégelték, hogy a nagypofájú, de megalkuvó, sunyi értelmiség hogyan védi a koncot, a parlamentben a rendszert legitimáló hazaárulók hogyan falaznak Orbánnak hét éve.
Ezek a gyerekek az Oktogonnál tíz perc alatt megfejtették, amit ez a sok okoskodó hülye hét év alatt nem tudott megfejteni, hanem csak hazudoztak, mert akkor hova lesz a pénz, hogy „A demonstrálók legfontosabb célja a választási törvény módosítása, szerintük ugyanis a mostani törvényt már a Fidesz írta magára, így pedig nem lehet leváltani Orbánékat.” A NER ilyen egyszerű, és ezt nem tudták megfejteni hét év alatt. Még most is azt hazudozzák, hogy ők majd megnyerik a választást egy Fideszre írt választási törvény mellett.
Hazudoznak a gazdagokról, orbánabbak az Orbánnál, lassan már náci szöveget nyom a szocialista párt, hogy maximalizálja a lóvét. De ezek az árulók nyomába sem léphetnek az utcán vonuló szabad lelkű, egészséges lelkű gyerekeknek, akik nem pitiznek Orbánnak, nem hazudoznak, nem csinálnak úgy, mintha nem tudnák, hogy ez egy diktatúra, amelynek elnöke a „Bajszos szar”. Bizony, ezek a gyerekek nevükön nevezik a dolgokat és úgy látják azokat, amilyenek. A hivatásos ellenzékiek pedig csak lapítottak, mismásoltak és a pénzre néztek.
Már majdnem megjelent egy hamis új generáció, akik az olimpiaellenes mozgalomban már megmutatkozó kollektív utálatot egy ugyanolyan hivatásos pártmocsokba akarták befogni, mint amilyeneket ők maguk is gyaláznak. Sok hülye ember elhitte, hogy ezek „a” fiatalok, az új generáció, ezek váltják majd le Orbánt. Miközben a geciségük már most nagyobb, mint azé, akit állítólag le akarnak váltani. Ezek az utcán vonuló gyerekek megmutatták most azt, hogy a pillanatot (momentumot) megragadni próbáló karrierista csapat a rendszerváltás utáni generáció selejtje. Azok az igazi új generáció, akik a CEU-t védik, akik tudják, hogy az mit jelent, míg a momentumos hülyegyerekek napokig a szájukat sem nyitották ki, mert próbálták kiszámolni, mivel járnak jobban. S most az izgatja őket, hogy bejussanak Orbán parlamentjébe és zsebre vágják a többi hazaárulóval együtt az évi százmilliókat.
Ezeknek mindnek antitézisei ezek az utcán vonuló és „Mocskos Fideszt” skandáló fiatalok. Ellentétei a sok buta idegengyűlölő magyarnak, akik megragadtak a középkorban a Szent Istvánról szóló hazugságoknál. Ellentétei a faszkalap 56-osoknak, akiknek a szemük előtt építik újra a diktatúrát, akik láthatják, hogy Putyin úgy jön Pestre, mint Brezsnyev, de őket ez nem zavarja. A diktatúra oldalán állnak, tisztelet a nagyszerű kivételeknek, akiket épp ezek a fasiszta 56-osok gyaláznak. Itt komcsiznak 1990-től kezdve, támogatva az Ekrem Kemáltól, a Szabó Alberten, a Csurkán át az összes aljas operettnácit és fasisztát, gyalázva, komcsizva ennek az országnak a legjavát, akik őrzik 56 igazi szellemét. Ezeket kerülgetjük 27 éve.
Ezeket kéne tisztelnünk, mint szabadsághősöket, akik Pofosz emlékéremmel tüntetik ki a „Bajszos szar”-t, és smúzolnak egy koszos diktatúrának. Olvastam valahol, hogy néhány ilyen öreg szivar a fiatalok közé akart keveredni, de ösztönösen kiebrudalták őket maguk közül. A leggyönyörűbb az, hogy ezekből olyan őszinteség és erő árad, hogy ez a sok sunyi fotelforradalmár, pártalattomos genyó, tudálékos értelmiségi hülye közéjük sem tud keveredni, mert nem tudnak megállni közöttük. Rossz a lelkiismeretük, nem tiszta a szívük. Megromlottak a sok hazug kompromisszum, elvtelenség, hazudozás által. És érzik.
Ki hitte volna, hogy ilyen egyenes, gerinces gyerekek is vannak ebben az országban? Vajon mikor rontja majd meg őket ez a sok szemét ember, akik hét éve lapítanak és hazudnak? Ha szerencséjük van, külföldön kezdik a munkát, ahol a tudás, a szorgalom és a becsület az, ami számít. Ezért tűnik örökkévalóságnak a NER, amely soha nem ér véget, mert Orbán és a népe összetartozik, egymáshoz valók. Ezek az életben el nem zavarnák a felcsútit, mert mindig sumákolnának valamiben, hogy mi éri meg jobban, más meg dögöljön meg.
Meglepve látjuk, hogy az Orbán-rendszert jól elviselő, a diktatúra kiépülését élő egyenesben közvetítő, magát szabadnak nevező sajtó egy része elkezdett végre kiakadni, a CEU-ellenes törvény után nyíltan lehazugozni Orbánt. Elkezdtek úgy beszélni róla és a csürhéjéről, ahogy egy ilyen bűnözőről kell. Megértették, hogy mire megy ki a játék, hogy mi a tét. Ha ez lesz, abban ők is szívnak. Az Európa nélküli Magyarországon még cinikuskodni sem olyan jó, nem áll annyira jól a Bartus elmebetegezése és az ostoba nagyképűsködés sem.
Jó látni, hogy végre azt kezdik csinálni, ami a sajtó feladata, amit hét éve kellene, miközben még ez sem az igazi. Még mindig továbbmennek olyan dolgok mellett, amitől meg kell állnia az életnek. De most már legalább nem tisztelik a „Gecit”. De még ez is ezeknek a diákoknak köszönhető, mert maguktól soha az életben nem álltak volna ellene a diktatúrának, és még azt is letagadnák, hogy ez diktatúra. Ahogy attól is tartani lehet, hogy ha az utcai vonulások véget érnek, úgy visszakonszolidálódnak a rendszerbe, mintha mi sem történt volna.
Vajon milyen érzés hallani nekem, aki hét éve diktatúrának nevezem Orbán rendszerét, és ezért válogatott sértéseket kapok évek óta, amikor Budapest utcáin azt skandálják, hogy „Diktatúra”, és azt, hogy „Diktátor”. Pedig most sincs még fizikai erőszak. A Népszabadságot egy pofon nélkül bezárták, mindent fizikai erőszak nélkül számolnak fel, a CEU-t is. Semmi nem változott közjogi értelemben azóta, hogy én ezt diktatúrának nevezem, egy embernek a törvénytelen és kizárólagos hatalma miatt. Ahol semmi nem jog, hanem minden kegy.
Milyen érzés? Nagyszerű. Elégtételt érzek? Igen. Ez a legfontosabb? Nem. Hanem az, hogy vannak végre, akik ezt felismerték, akiknek nem az a legfontosabb, hogy hasznot húzzanak belőle, hanem akiknek a szabadság mindennél többet ér. Ezek a diákok, ezek a fiatalok az ország egyetlen reménysége. De miért, hogy csak ők ilyenek, akik nem szocializálódtak a géemkás mutyiban? Miért ne lehetett volna ugyanígy fellázadni már 2011-ben? Miért kellett eddig várni? Felmérte valaki azt a mérhetetlen pusztítást és kárt, amit ezek a szemetek hat év alatt okoztak? Miért tehették? Azért mert megengedték nekik azok, akik a zsebüket és a piti ügyleteiket mindennél fontosabbnak tartják. Az igazságnál és a szabadságnál is.
Miközben még egyáltalán nem biztos, hogy itt és most Orbánnak vége lesz. Miért? Mert ezek a gyerekek nem egymillióan vannak, hanem néhány tízezren. Nincsenek elegen azok, akik csatlakozhatnának hozzájuk. Miért? Mert csak kívülről tudnak nézni ilyen egyenes és bátor, a lelkükben szabad fiatalokat, mert ők a lelkükben nem ilyenek, nem szabadok. Üres póz a sok fecsegés a Facebookon. Zéro. Nulla. A bokájukig nem érnek ezeknek a fiataloknak, mert már százszor is eladták és feladták magukat. Korrupt lélekkel nem lehet harcolni.
Azért örülök, hogy látom ezeket a gyerekeket, mert én hét éve ugyanezzel a haraggal, és ugyanezzel az indulattal írom a cikkeimet Orbán fasiszta bűszervezete ellen. Ezért engem lehülyéznek, mindennek elmondanak, de az én stílusom, az én szavaim, az én indulatom most ott van a pesti utcákon. Ennek az országnak a legtisztább generációja kiáltozza azokat. Mégsem én vagyok a hülye, legfeljebb nem alkudtam meg annyiszor, nem adtam el magam úgy, mint az ország nyolcvan százaléka. Jogos az utálat, a megvetés és az undor. Ez a felháborodás, megvetés, normális ebben a helyzetben. Bizonyos mértékű düh és utálat nélkül nem lehet kivívni a szabadságot. Tisztességes ember dühös lesz és lázad.
De nem kell elkeseredni. Másokkal is megesik az ilyen. Lehet mindent újra kezdeni. Lehet megbánni, tükörbe nézni, új elhatározásokat hozni, és ezeknek a gyerekeknek az őszinte és tiszta lelkükből erőt meríteni. Nem kell szar emberként meghalni. Lehet még emelt fővel is járni. Semmi nem végleges, mindent helyre lehet hozni. Csak akarni kell. Fel kell ismerni, és be kell látni, meg kell bánni, és új elhatározásokat hozni. Aki ezt megteszi a szívében, az katarzist fog átélni, és a világ legtermészetesebb módján fog tudni csatlakozni a diákokhoz.
Azok pedig szeretettel fogadják, mert egy szellemben lesznek. Csak minél előbb, míg őket is valahogy ki nem csinálják. Mindenki életében eljön a pillanat, hogy felháborodik, hogy végre nem sumákol, hogy megundorodik, megutálja ezeket, hogy félredob mindent, mert semmi nem lesz fontosabb, mint a szabadság, az igazság, az őszinteség, a bátorság és a tisztesség. Egyszer mindenki Amerikai Népszava lesz. Egyszer ebből mindenkinek elege lesz. Félretesz minden megfontolást. Nekem már 2010-ben elegem volt. Már akkor abban az állapotban voltam, mint most ezek a gyerekek.
Ez látszik az Amerikai Népszaván. Ezért gyaláztak engem azok, akik mindenben ellentétei, mint amit ezek a fiatalok képviselnek. S most csak lesnek ki a lyukon, hogy ilyen is van. Ezt is lehet. Ezt is lehet mondani. Így is lehet tiltakozni. Ez bizony a normális, kedves álellenzéki honfitársaim. Ez egy diktatúra ellenzéke, amelyik szerdán este odament a Parlamenthez, és megmondta ezeknek a „geciknek”, hogy elegük van és takarodjanak. Csinálhatnak akármit, ők tudják, hogy kik ezek, és soha, de soha nem fognak engedelmeskedni nekik. Ez a beszéd.
Lehetne így is. Önvizsgálatot kell tartani, és hasonulni hozzájuk. Nem patetikus műbalhékra van szükség, dögunalmas beszédekre. Mondani sem kell semmit. Tudnak ők mindent. Előre mondom, hogy a hét éve lapuló, minden egyenes, tisztességes embert leugató álellenzéki söpredék, köztük sok „értelmiségi”, hamarosan előbújik rejtekhelyéről, s veszélyeztetve érzi az Orbánnal kötött hallgatólagos egyezségét, s azt a pitiáner előnyt, amit ennek köszönhet. Elkezdik majd helyteleníteni a fiatalok stílusát, meggondolatlanságát és felelőtlenségét.
A legfontosabb, hogy csak ezek nehogy az élére álljanak, mert megfojtanak és bepiszkolnak mindent. Türtőztessék magukat, hagyják békén a fiatalokat, ez az ő forradalmuk, vezessék ők. A diákokat nem féltem, ők úgy néznek erre a sok szétmállott jellemű okoskodó hülyére, mint a csodabogarakra. Nem kell vezér, mert attól kezdve nem szabadok. Hagyni kell őket. Nem kell mozgalmárkodni, feltűnősködni, különösen a Facebook-huszároknak nem. Nem kell fontoskodni azoknak, akik lapítottak, mint szar a fűben. Ez más dimenzió. Ez a szabadság. Amit ők nem ismernek.
Aki viszont nem ilyen, az meghagyva a szabadságukat, csatlakozzon hozzájuk. Nem kéne megvárni, amíg kicsinálják őket, hanem példát kellene venni róluk és csatlakozni hozzájuk.
