Orbán megnyilatkozásai alapján prognosztizálni lehet az Európai Unióból való távozás menetrendjét. Az nyilvánvaló, hogy Orbán Viktor nem fog eleget tenni az európai bíróság határozatának sem, és a következő kormányzati ciklusban kivezeti Magyarországot az Európai Unióból. Sokak számára fontos azonban az időzítés, hogy elhagyhassák még időben az országot, mielőtt lezárják a határokat. Az alábbiakban a várható menetrendet igyekszünk összeállítani, ami most már elég egyértelmű.
Mivel a magyarok elsöprő többsége támogatja az uniós tagságot, mert csupán európai polgárként, az EU által nyújtott szabad utazási, munkavállalási, letelepedési jogokkal együtt képes elfogadni Orbán törvénytelen rendszerét, ezért Orbán a 2018-as választás előtt semmiképpen nem lép ki az Európai Unióból. Ez még a Fideszre szabott választási rendszer mellett is veszélyeztetné a győzelmét, bár megakadályozni senki és semmi nem tudja.
Ugyanakkor a választási kampány a kerítés megvédésére, a nem létező „Soros-terv” elleni védekezésre épül, ezért mindvégig az Európai Unió ellen irányul. Orbánnak az Európai Unió elleni uszító propagandával kell elérnie azt is, hogy a magyarok többsége elutasítsa az EU-t. Mert az előnyökhöz képest nagyobb a veszély, mint a megszerezhető haszon, ha az Unió idegenekkel akarja elárasztani az országot és a menekültekkel Magyarország ellen tör.
Orbánnak azt a pávatáncot kell eljárnia, hogy a fenyegetettséget csúcsra járassa, ezért az Európai Uniót hibáztassa, de még eljátszhassa az Unió reformerének és védelmezőjének szerepét, a „büszke európai országot”, amely még nem kíván kilépni, csak lebegteti, hogy az uniós magatartás „végleges szakadáshoz” is vezethet. Egyelőre csak az Unión belül. Ez a piszkos játék hozzájárul majd a 2018-as választási győzelméhez, amely matematikailag is biztosított a nem demokratikus, nem egyenlő választási rendszerrel és a médiatúlsúllyal.
Orbán 2018 után rendszere „megszilárdítására” készül, ezért nem elégszik meg egyszerű (a ciklusban el is veszíthető) kétharmados többséggel, hanem nyílt diktatórikus lépéseihez és az Unióból való kilépéshez minden eddiginél nagyobb győzelmet és demokratikusnak is látszó felhatalmazást akar, amelyre hivatkozva bármit megtehet. Ezért 2018-ban Orbán nemcsak kétharmaddal fog nyerni, hanem közelebb lesz a hármonegyedhez.
Az ellenzék, amely ehhez – Orbán pénzének (állami pártfinanszírozás) megszerzése miatt – asszisztál, megadja a nyílt diktatúra bevezetéséhez és az EU-ból való kilépéshez szükséges legitimációt. Bűnük csak a legnagyobb hazaárulókkal egy lapon említhető. A színjátékban való részvételükkel azt üzenik, hogy Orbán demokratikus felhatalmazást kapott mindenre, a rendszere törvényes és legitim, a választási győzelme tiszta, a választási vereség ebben a borzalmas mértékben is arra utal, hogy ez a nép akarata. Ezen kívül nincs más semmi, amit tenni lehetne ellene. Nem ő a törvénytelen, hanem azok, akik az alkotmányos rend megdöntése miatt a törvényes felelősségre vonását és a bűnbanda elkergetését követelik.
Az első lépés tehát a 2018-as elsöprő, és minden eddigit meghaladó választási győzelem, amelyért nem kell aggódnia. Aggódnia azért kellene, ha a választási rendszer egyenlőtlen feltételei miatt a legitim parlamenti demokratikus pártok bojkottálni akarnák a választást, és csak akkor lennének hajlandók részt venni rajta, ha a feltételek tisztességesek és nem részre hajlóan egyenlőtlenek. De ettől sem kell tartania, az általa eltartott ellenzéknek kell a pénz, és feltétel nélkül résztvesz a választáson, hogy hozzájusson az évi százmilliókhoz.
Miután Orbán megsemmisítő fölénnyel megnyerte a 2018-as választásokat, a Soros elleni, a menekültekkel szembeni, és az Uniót gyalázó propaganda nem hagy alább, hanem újabb lendületet vesz azzal, hogy ezzel a magyarok milyen nagy többsége ért egyet, és ezért is szavazott ekkora fölényben Orbánra, hogy ezekkel és az ügynökeikkel szemben az országot megvédje. Minden eszközzel. Erre kapta a minden eddiginél nagyobb felhatalmazást.
Ekkor Orbán a mostani konszolidációs periódus után elkezdi szorosabbra húzni a kötelet a magyarok nyakán, a viszonylag szabadnak megmaradt sajtó elleni támadások, koncepciós perek, a „Soros-birodalom” ügynökei elleni atrocitások, üldözések következhetnek. Belefér akár egy álmerényletre irányuló kísérlet. Még az utcára vonulást, a tüntetetést is erőszakos cselekményre irányuló kísérletnek tekintik, összeesküvést, alkotmányos rend megdöntése iránti szervezkedést fognak kitalálni.
Mindenki „kerítésbontó” lesz, „bevándorlóországot” akar, „kulturális” keveredést, migráns megszállást, iszlamizációt, liberális, globalista mocskot segít, aki a NER ellenfele, kritikusa, vagy csak az emberi jogok védelmezője lesz. Ezek idővel bűncselekményi alaki formát is öltenek, sokaknál beindul az öncenzúra, beállnak a sorba, elhallgatnak, és a „bajkeverőket” támadják, akik „feleslegesen” élezik a helyzetet. Túloznak, szélsőségesek, elmebetegek. S Orbán példákat fog statuálni, mert „a statuálás a fontos, apuka”.
Az Európai Unióval már nemcsak verbálisan, hanem konkrét tettekkel is nyíltan konfrontál, hogy a magyarokat az EU ellen hangolja, de még mindig úgy, hogy a 2020-ig esedékes EU-s kohéziós pénzek s egyéb támogatások ne kerüljenek veszélybe. Pávatánc csak addig lesz, amíg hatalmas pénzek jönnek az Unióból, amit ez a bűnszervezet mindenképpen be akar zsebelni. 2020 után azonban ezek a nagy uniós pénzek radikálisan csökkennek, eltűnnek, és megszűnik az uniós tagság egyetlen oka, amiért Orbán eltűri a nyakán ezt a kontrollt.
Miután landoltak az uniós pénzek, Orbán nyíltan szembefordul az EU-val, provokál valami olyan konfliktust, amelyben Magyarország megalázását, támadását, a magyar identitást is veszélyeztető beavatkozást vizionál. Hisztériakampányt folytat, és addigra kell a magyarok többségének belátnia, hogy a demokrácia csak humbug, a liberalizmus a magyarok kárára van, a magyarság létét és tiszta keresztény erkölcsiségét veszélyezteti, nem lehet engedni. Ez már nem Európa, Magyarország az utolsó keresztény európai ország, amely nem tart a bukásra ítélt rothadó Nyugattal, amit Soros irányít a háttérből. (Ha még él. Ha nem, akkor másik „Soros”. Kiderülhet, hogy Soros is csak egy báb volt, mögötte is van egy új ellenség, Lagarde vagy más).
Orbán nem tart népszavazást az Uniós tagságról, hanem „nemzeti konzultációt” indít, hogy engedjük-e az Európai Unióval együtt elveszni Magyarországot vagy feloldani a keresztény magyar identitást, beolvadni a nemzetek nélküli európai birodalomba. Idegeneket akarunk-e, akik terrorizmust hoznak, ránk erőltetik az iszlámot, megerőszakolják a nőket, elveszik a pénzünket? Stb., stb.. Bla-bla-bla. A nemzeti konzultáció pedig arra kötelezi a népet védő és szolgáló Orbán Viktort, hogy kilépjen az Európai Unióból, és körbekerítse az országot, ha addig nem történne meg, és légmentesen lezárja a határokat.
Magyarország olyan lesz, mint Észak-Korea, elzárva a külvilágtól, amely ellenséges és hanyatló, míg mi büszke magyarok, fejlődünk. Megvédjük apáink földjét. Aztán az ellenség aknamunkájának köszönhetően az életszínvonal romlik, de mi őrizzük a függetlenséget és a nemzeti önrendelkezésünket, melyben segítenek minket a liberális hazugságoknak ellenálló barátaink, mint Oroszország, Törökország, és a gyökereinket őrző ázsiai országok, ahonnan mi is származunk, és amit nem rontott meg a liberalizmus.
Mindebből az következik, hogy aki nem akar Orbán Viktor nemzeti-keresztény, fasiszta és náci diktatúrájában élni, gyűlölködve éhezni a kerítés mögött, hanem emberi életet akarna magának és a gyerekeinek, annak el kell kezdenie a tervezést és a költözést. Mindenképp 2020 előtt. Magyarország nem marad az EU tagja. A „lázadás éve” érdeklődés hiányában elmaradt, az oroszok által támogatott fasiszták Orbán vezetésével „keresztény” címszóval nem vették át az uralmat, és már nem is fogják, belátható időn belül. Ez még nem a vég.
Csak a magyaroknak az.
