Amerika

Laszlo Bartus Benjamin Netanyahu is unmatched in fueling anti-Israel sentiment, but few expected that he would even provoke anger among American neo-Protestant evangelical Christian nationalists—who...

Az iráni háborúban ugyanolyan vallási fanatikusok állnak egymással szemben mindkét oldalon. Az amerikai fehér neoprotestáns evangelikál keresztény fanatikusok nemcsak voksokat hoznak a republikánus párt kormányzásához, hanem a militáns eretnek szekták erőszakos vallásos ideológiáját is. Amerikát prófétikus szereppel ruházzák fel és kergetik egymás után öldöklő háborúkba. Soha nem tanulnak a kudarcokból és nem értékelik át az ideológiájukat. A középkori vallási fanatizmus újraéledése ez, amely ugyanannak a keresztény eretnekségnek a következménye. Iránban nem az amerikai szekuláris demokratikus állam indított önvédelmi háborút egy iszlám fanatikusok által irányított állam ellen, hanem az amerikai keresztény nacionalizmus támadta meg a teokratikus iszlám államot. Bibliai próféciák elferdítései alapján hiszik, hogy ehhez joguk van, Isten az oldalukon áll. Az amerikai keresztény nacionalizmus Amerikát a nemzetek fölött álló országnak tekinti, azt képzelik, hogy Amerikát keresztény nemzetként alapították és fölötte áll a világnak. A "keresztény" nemzeti identitás már eljutott a felsőbbrendűség gondolatáig és gyilkos bombákkal fenyegeti a világot. Ennek bizonyítéka az amerikai evangelikál "keresztény" irodalom, amely szerint Amerika a "hegyen épített város", a "világ világossága", amelynek feladata a próféciák beteljesítése. A Biblia totális kiforgatása ez, mert keresztény nemzet nem létezik, Amerika sem keresztény nemzet. A "hegyen épített város" az egyház, ha a szelíd és önfeláldozó Jézus követője, és nem Amerika. Az egyház is csak abban az esetben, ha az "Isten országa" működési elveit képviseli, amelyek ellentétesek az evilági hatalom logikájával. Az egyház "fegyvere" a kereszt, nem pedig a kard. Amit csinálnak, teljes ellentéte Jézus tanításának.

A legnagyobb kudarc pedig az, hogy Khamenei megölése után a kezdeti öröm után nem lett forradalom, az iráni ellenzék egyre inkább nemzeti érzésére hallgat, Irán összezár. A Nagy Sátán kezéből nem kell a szabadság sem. Trump végülis a hazájukat bombázza, és nem azért, mert egy kicsit is érdekelné az ő szabadságuk. Ennek láttán megdöbbent a világ, hogy Trump ennyire előkészítetlenül, pontos terv nélkül kezdett bele egy háborúba a vallási fanatikus 90 milliós Irán ellen. Lebombázott majdnem mindent, elmondása szerint már alig maradt célpont, de a célját nem sikerült elérni, s nem tud e pillanatban valódi győztesként visszavonulni. Ennek oka részben az, hogy hazugság volt a háború indoka. Irán nem akarta megtámadni sem Amerikát, sem Izraelt. Évtizedek óta nem volt ilyen gyenge a rendszer, az atombomba kéthetes bevetéséről szóló mesék még Trump repertoárjában is a hírhedt hazugságok közé tartozik. Ennek bizonyítéka, hogy a haderő, az infrastruktúra lebombázása nem győzelem. A győzelem a rezsimváltás lett volna, ha megszűnik a teokratikus diktatúra, Amerika-barát civil kormány veszi át a hatalmat, amely nem fenyegeti sem Izraelt, sem a szomszédait. Ezt a célt nem sikerült elérni. Most már Trump nem tudja, hogyan lehet presztízsveszteség nélkül visszavonulni. Úgy tűnik, sehogy. A sikerpropaganda nem helyettesíti a győzelmet. Trump és Netanjahu háborúja nemcsak az olajárakat lőtte történelmi magaslatokba. Sokan Iránnak, egy terrorista, tömeggyilkos vallási diktatúrának szurkolnak a háborúban, mert azt hiszik, hogy a terrorista és tömeggyilkos Irán sem jelent akkora fenyegetést a világra, mint Trump, aki azt képzeli, bárkit lebombázhat, maga alá gyűrhet, felhatalmazás nélkül.

Az Egyesült Államokban hosszú múltra tekint vissza a digitális megfigyelési rendszerek alkalmazása, amelyeket a nemzetbiztonság megerősítése érdekében vezettek be a terrorizmus, a bűnözés, a...

Ez azt jelenti, hogy az Irán ellen indított közös amerikai-izraeli háború Netanjahu vágya, Trump adja a támogatást ehhez. Ennyi erővel Iránt már harminc éve is le lehetett volna bombázni, az ayatollahot meg lehetett volna gyilkolni, s kétség nem fér hozzá, sok életet meg lehetett volna menteni. Valamiért eddig mégsem tette meg a világ. Még pedig azért nem, mert a nemzetközi szabályokba nem fér bele az, hogy független országok vezetőit elraboljuk, majd az országa olajkészletére rátesszük a kezünket. Az sem volt eddig megengedhető, hogy háborút azzal kezdünk, hogy bombát dobunk az ellenfél legfőbb vezetőjének fejére. Erre csak Netanjahu és Trump képes. Senki nem vitatja, hogy Khamenei ayatollah a világ egyik legsötétebb gazembere, gyilkosa volt, aki felesküdött Amerika és Izrael elpusztítására. De ennek komolyságát mutatja, hogy 37 év uralkodása alatt ennyire jutott. Ha mindenkit meg akarnak ölni egy bombával, aki ezt akarja, akkor elég sok bombát le kell még dobni, és a bombáknak soha nem lesz vége. Ha az a törekvés igaz, hogy a világ tömeggyilkos diktátorait le kell bombázni, országaikat térdre kell kényszeríteni és be kell hódoltatni Trumpnak, akkor a következő bombázást már indíthatja is Moszkva, Peking, Phenjan ellen. De hasonló a logikája annak is, hogy aki nem tudja, hogy merre van a kábítószerkereskedők hajóinak útvonala, s eltéved, azt megölik. Ha Trump valóban a világra leselkedő legnagyobb veszélyeket akarná elhárítani, akkor azt kezdhetné Ukrajnában azzal, hogy kifüstöli onnan az oroszokat. Iránnál sokkal nagyobb veszélyt jelentenek az oroszok, akik Európát fenyegetik és világháborúval fenyegetnek. Trump az eddigi támogatást is megvonja az ukránoktól, a világot fenyegetve ezzel.

Az egyáltalán nem biztos, hogy Irán új vezetői barátságosabban viszonyulnak Amerikához és Izraelhez. Stabil változásra csak akkor van lehetőség, ha belső iráni társadalmi változás is végbemegy. Trump villámháborús terve megrekedhet, ha nem lesz rendszerváltás, mert akkor csak legyilkoltak egy vezetői garnitúrát, s jön egy másik, és semmi nem változik. Trump beleragadhat ebbe a háborúba, ahogy az előfordult már más amerikai háborúkkal, pedig azok egy jelentős része ennél sokkal átgondoltabb volt. Az új háború megkérdőjelezi a legutóbbi atombunker elleni támadás sikerét, ha most is az atomfenyegetés a támadás egyik oka. Vagy csak győztesnek hirdeti magát, mert megint levadászott egy vezetőt. Trump iráni kalandja felveti a jogtalanság és önkényesség kérdését. Ki van biztonságban? Trump egyre inkább elhiszi magáról, hogy azt csinál, amit akar, azt gyilkol le, akit akar, ha az nem hódol be és nem engedelmeskedik. Emellett erősen kockázatos is, mert Trumpnak legtöbbször a szája nagy, ha nemet mondanak neki, meghátrál. Kivéve a gyengébbeket. De egyszer erre ráveszthet. Lehet, hogy szerencséje lesz megint, mert nem eszkalálódik a háború, nem robbantja fel a térséget, de ez nem rajta múlik. Ez a háború közvetlen ok nélküli, Amerikát célponttá teszi, és az sem erősíti Amerika tekintélyét a világban, hogy bárkit megfenyeget, bekebelez, és teljesen kiszámíthatatlan. A nárcisztikus motívumok nem elégségesek és ijesztőek. Az sem véletlen, hogy Trump a NATO-t kihagyta ebből az akcióból is, ami szintén nem jó jel. Megosztja a világot, kifejezi azt, hogy Trump önállósította magát az ENSZ-től és a NATO-tól is. Hiányzik a konszenzus, a nemzetközi kontroll. Egy újabb háború, amely két nárcisztikus ember szeszélyén múlik.

Választási szakértők és jogászok véleménye szerint Trump rendszerszintű támadást intézett a félidős amerikai kongresszusi választások eredményének megkérdőjelezésére. Trumpnak a közvéleménykutatások szerint nem sok esélye...

A New York Times számolt be arról, hogy Gregory Bovino, a minnesotai ICE razzia vezetője, akit két gyilkosság után Trump kénytelen volt a városból...

Amit a film akaratán kívül bemutat, az érdekes és leleplező: az udvari propaganda sivár mechanizmusa, a hatalom kegyének megvásárlása, a politikai esztétika üressége és az önmagukat kínáló történelmi párhuzamok Hamvas Béla világát idézik. Csak a díszletek változnak, a karakterek ugyanazok. A néző úgy érzi, gyanús, nincs-e mégis reinkarnáció? Jeff Bezos, az Amazon alapítója Trump beiktatása előtt már 40 millió dollárt költött arra, hogy megvásárolja Trump kegyeit egy Melaniáról szóló "dokumentumfilmmel", ahogy a New York Times fogalmazott, ami semmit nem dokumentál, mert nincs mit. Valójában a szándék fordítva sült el, mert az ellenkezőjét sikerült bemutatni, mint amit szerettek volna. Ha Bezos le akarta volna járatni Trumpot és feleségét, akinek Trump néha kedvében próbál járni, hogy valamilyen figyelmet vagy emberi gesztust előhozzon belőle (minden próbálkozás sikertelen), akkor sem tudott volna ennél lejáratóbb filmet készíteni, amit az erősít leginkább, hogy ezt népszerűsítésnek szánták, és ennyit lehetett kihozni belőle. A film műfaját tekintve a legsilányabb propaganda, de akaratán kívül mégis dokumentál valamit: azt a hideg, rideg, embertelen és szívtelen világot, amit Trump környezete jelent. A narráció próbálja elmondani, hogy milyennek szerették volna a First Lady-t ábrázolni, amit dokumentálni kellett volna, ha abból bármi is létezne. Melania már a második elnöki beiktatáson is feltűnő Zorro kalapjában jelent meg, azóta is gyakran viseli, elrejtőzve mögé. Ha nem készül róla egy film, amely leleplezi a valóságot, beleképzelhettünk volna egy igazi Zorrót a Fehér Házban, aki a háttérben harcol férjével a jó ügyekért, az emberségért. De a Zorro kalap az ürességet rejti el, a semmit.

A minnesotai emberek spontán kezdték az ellenállást, hogy megvédjék a szomszédaiakat és a városukat. Központi irányítás nélkül, amiből szervezett föld alatti mozgalom alakult ki, amely három részre oszlott. Az egyik az élelmiszerellátók, a második a tüntetők, harmadik a megfigyelők és járőrözők. Nem véletlen, hogy a gyilkosságokról annyi felvétel készült. Az élelmiszerellátók központjai templomok és iskolák. Az ICE inváziója miatt a bevándorlók nem mernek kimenni az utcára, nem tudják elhagyni a házaikat. Ezért megszervezték azt, hogy a templomokban, iskolákban gyűjtött élelmiszert, gyümölcsöt, vizet kiszállítják nekik. Mindezt úgy kell lebonyolítani, hogy az ICE emberei ne vegyék észre. Két fős csoportok járják a várost és hordják ki az üldözötteknek az élelmiszert. A gyerekek nem tudnak iskolába járni, ezért nekik eljuttatták a könyveket, a tananyagot (amíg nyitva voltak az iskolák, a tanulók 20-40 százaléka hiányzott az osztályokból). Ma már játékokat is visznek nekik. Felosztották a várost és szigorúan konspiratív módon etetik a fél várost. A tüntetők feladata, hogy megjelenjenek a város különböző pontjain, ahol feltűnnek az ICE emberei, és békés tiltakozásokkal akadályozzák az ICE letartóztatásait, amit maguk között "emberrablásnak" neveznek. Legveszélyesebb munkájuk a járőrözőknek és megfigyelőknek van. Közéjük tartozott a két halálos áldozat, Renee Good és Alex Pretti. A járőrözők is párosával járnak, beosztott időben, egy önkéntes diszpécser tartja velük a kapcsolatot. Egymást értesítik, ha felbukkan egy gyanús autó, amelyben az ICE ügynökei lehetnek. Ilyenkor elkezdik követni, dudálnak rájuk, ha kiszállnak az ügynökök, elkezdenek sípolni, hogy mindenki tudja: ICE van a környéken. Néha elriasztják őket. Ahol az ICE kivonul, értesítik a járőr-megfigyelő kocsikat, amelyek odamennek, elkezdenek videózni, és felvesznek mindent, hogy nyoma maradjon a törvénytelen erőszaknak. Ezeket feltöltik a közösségi médiára. Ezt csinálta Alex Pretti is, akit már jól ismertek, s kivégeztek, amikor erre lehetőséget találtak azzal, hogy fegyver van nála. Az ICE nem bírta idegekkel, nem találtak ellenszert a szolidaritásra.