Az orosz katonai kiadások a 70 milliárd dollárt közelítik, a kínaiak 215-, az Egyesült Államok 600 milliárdot költ a hadseregére.
Az európai NATO tagországok és Kanada idén 4,3 százalékkal növelik a katonai kiadásaikat. A tavalyi évhez képest a növekmény 12 milliárd amerikai dollárnak felel meg. (3600 milliárdnál is több forintban, ami a magyar GDP 10 százaléka) Mindez nem tekinthető az új amerikai elnök, Donald Trump legutóbbi kirohanása következményének, amelyben követelte, hogy a NATO tagországai tegyenek eleget a NATO-val szemben vállalt kötelezettségüknek, és emeljék fel katonai kiadásaikat a GDP 2 százalékára.
Sokkal inkább Oroszország agresszívebb nemzetközi szerepvállalásáról, a Krím annexiójáról, a szíriai háborúról, az észak-koreai helyzetről, Kína növekvő katonai erejéről és aktivitásáról, a nemzetközi terrorizmus elleni egyre költségesebb fellépésről, illetve a – szíriai helyzettől nem függetlenül – az Afganisztán, Irak, Irán és Törökország körül kialakult, aggodalomra okot adó fejleményekről van szó. Maga az egyesült államok a katonai költségvetését 10 százalékkal emelte meg, ami önmagában a kiadások mintegy 50 milliárd dolláros növekedésével egyenlő.
Egyéb – a fegyverkezéssel összefüggő – hírek is arra utalnak, hogy dagadó folyamként áramlik a világ államainak pénze a fegyvergyárakba. Az egyik leghangosabb a Donald Trump látogatásával fémjelzett megállapodás aláírása volt májusba, amelynek értelmében Szaúdi-Arábia 110 milliárdos fegyverszállítási keretmegállapodást kötött az új washingtoni adminisztrációval.
Az utóbbi napok híre, hogy az Egyesült Államok 1,4 milliárd dollár értékben szállít fegyvereket Tajvannak, ami éles hangú bírálatot váltok ki Pekingben, ahol változatlanul a Kínai Népköztársaság részének tekintik Tajvant. Az USA rakétákat, torpedókat, radar megfigyelő állomásokat és légi előrejelző rendszereket adott el a szigetországnak, amelynek az Egyesült Államok az egyetlen fegyverszállítója. Washington és Peking még a 70-es évek végén megállapodtak, hogy az USA csak védelmi célra használható fegyvereket szállít Tajvannak.
Németország ugyanakkor folytatja Izraelbe irányuló tengeralattjáró exportját. Az illetékes német kormányhivatal a napokban hagyta jóvá két Dolphin osztályú, nukleáris fegyverek hordozására alkalmas tengerjáró építését a ThyssenKrupp Marine Systems kieli gyárában. A teljesen elektromos meghajtású tengeralattjárók 1500 kilométer távolságot tudnak energia felvétele nélkül megtenni. A mintegy 1,5 milliárd eurós fegyverszállítás sajátsága, hogy a költségek egyharmadát a német állam állja Izrael helyett.
Oroszország, amely folyamatosan emeli katonai kiadásait, máris megkongatta a vészharangokat és határozott hangon figyelmeztetett egy új fegyverkezési verseny veszélyeire.
Oroszország élesen bírálta az amerikai elnököt, amiért a katonai kiadások növelésére szólította fel az európai NATO-tagországokat. Moszkva arra emlékeztet, hogy a NATO kötelékében található európai országok katonai kiadásai összesen jóval meghaladják Oroszország ilyen irányú költését. Felteszik a kérdést: miért nem elég az európaiak fegyverkezésre fordított mintegy 250 milliárd dollárja?
Természetesen az sem tetszik Oroszországnak, hogy határainál – Lengyelországban és a balti államokban – megnőtt a NATO erőinek jelenléte. Ezt viszont ezek az országok kezdeményezték, mivel Oroszország krími agressziója és a nyugat-ukrajnai beavatkozása óta nagyobb veszélyben érzik a biztonságukat, mint előtte.
Az orosz reakció azzal is magyarázható, hogy Moszkva a 2011-től 2015-ig tartó időszakban ugyan meredek emelkedést produkált a katonai kadásai nagyságában, de 2016-ban és 2017-ben már csökkentette azt és bejelentette: 2019-ig a védelmi büdzsé további lefaragását tervezik. (Ezt egyébként nem jószántából, hanem az olajár esése miatt megcsappant orosz költségvetési bevételek miatt volt kénytelen elhatározni.) Londoni katonai elemzők szerint jelenleg Oroszország 3,15 billió rubelt (mintegy 50 milliárd dollárt) költ a hadseregére.
Ez azonban csak becsült adat és némileg torzító is, mivel az orosz védelmi kiadásokban az általános hadkötelezettség és egyéb – a bérszínvonal közötti különbségek miatt – a személyes kiadások nagysága nehezen összehasonlítható a nyugati adatokkal. Az orosz katonai kiadások azonban így is a 3. legnagyobbak a világranglistán az USA és Kína után, de az Egyesült Államoktól nagyon le vannak maradva. Nemzetközi korrigált statisztikai adatok szerint is az orosz kiadások alig érik el a 70 milliárd dollárt a kínaiak 215 milliárdos és az egyesült államok 600 milliárdos kiadásaival szemben.
Zsebesi Zsolt
