Az Index a raklap-ügy kapcsán nevezetessé vált interjújában szerette volna megtudni a Momentum Mozgalom két vezetőségi tagjától, Orosz Annától és Hajnal Miklóstól, hogy „Ha sikerülne leváltani a Fideszt, mit kezdenének a Mészáros–Rogán–Habony kör vagyonosodásával?”
Ez a világ legtisztességesebb és leglogikusabb kérdése. Hajnal Miklós azonban erre minden előzmény nélkül azt a meglepő választ adta, hogy „Az egyik első lépésünk valószínűleg az ügynökaktákkal lenne kapcsolatos. Nem hiszem, hogy annál tovább kell menni, mint hogy helyreállítjuk az ügyészség függetlenségét, felnyitjuk az ügynökaktákat, aztán végezze el a dolgát a bíróság.”
Orosz Anna ezt azzal toldotta meg, hogy „Szeretnénk egy egészséges múltfeldolgozást, mert nincs arról szó, hogy mit csináltak itt a nagypapáink, mindenkinek a nagypapája és a nagymamája.” Az „egészséges múltfeldolgozás” az „egészséges nemzettudat” után már kelt némi kételyt önmagában is, de ennek semmi köze ahhoz a kérdéshez, „ha sikerülne leváltani a Fideszt, mit kezdenének a Mészáros–Rogán–Habony kör vagyonosodásával?”
Ezért a kitartó riporterek azt mondták, hogy „Ez ’89 előtti, de mi lenne a 2010 és 2018 közötti időszakkal, illetve a 2010 előtti húsz év elszámoltatásával?” Erre a kérdésre Hajnal Miklós részéről ez a válasz született: „Ezt ugyanúgy kell csinálni, ahogy az EU teszi most a 4-es metrónál. Át kellene nézni a földosztás körüli dolgokat is. Nyilván, aki kormányra kerül, az jobban át tudja látni, amit korábban más megpróbált átláthatatlanná tenni. Hacsak meg nem semmisítik az iratokat, de akkor meg az a bűn.”
Mondja ezt a Momentum Mozgalom egyik vezetője a magán-nyugdíjpénztári megtakarítás ellopása, a trafikmutyi, a felcsúti stadion és kisvasút, az MNB közpénzjellegét elveszítő milliárdjai, Rogán helikopterezése, „Mészáros Lőrinc” százmilliárdos megrendelései és yachtja, Orbán Ráhel és Tiborcz István kastélyai, stb. után.
Válaszában két dolgot említ, az egyik a 4-es metró ügye, amelyben a makulátlan Orbán-kormány igyekszik még ma is a legkorruptabbnak az ellenzékét bemutatni. Az Orbán-rendszer állami szintű szervezett fosztogatásával kapcsolatosan csupán a földárverések visszaélései jutnak eszébe.
Ami feltűnő, hogy nem tesznek különbséget a 2010 előtti és utáni „elszámoltatás” között. Mintha a két korszak korrupciós ügyeit és formáit egy lapon lehetne említeni. De főleg nem említi meg, hogy a Fidesz főügyésze úgy működött eddig, mint a politikai rendőrség: míg a Fidesz ügyeit eltussolja, a politikai ellenfeleivel szemben minden alkalmat megragadott.
A 2010 előtti időszakot tekintve nem csupán a tényleges korrupciót tárták fel, hanem Orbán első ciklusa tele volt koncepciós ügyekkel. Olyanokat is megvádoltak, ha már nem volt mit találni, akik semmit nem követtek el. Nem készítettünk listát, ki mindenkivel szemben indított Orbán ügyészsége lejáratás és bosszú szándékával koncepciós ügyeket, Sukorótól Keller Lászlóig, amelyek jelentős része a függetlenségüket megőrző bíróságoknak köszönhetően zárultak csak sok esetben felmentéssel. De éveken át gyötörtek, kínoztak, üldöztek embereket, koholt vádak alapján, és politikai indíttatásból.
A Momentum Mozgalom vezetői magát az „elszámoltatás” kifejezést sem utasítják vissza. Miután volt szerencsénk látni elszámoltatási kormánybiztost a feledhetetlen Budai Gyula személyében, akit elsők között kellett volna elszámoltatni néhány dologról. Azt kellett volna ehelyett mondaniuk, hogy ami Orbán után jönne, nem diktatúra lenne, ahol elszámoltatás jön, hanem törvényes felelősségre vonás, ami nem a kormányok dolga, ahogy azt Hajnal Miklós gondolja.
A 2010 előtti „elszámoltatás” koncepciós eljárásokkal tüzdelve már megtörtént. Itt már csak Orbán és bűnszervezete törvényes felelősségre vonása a feladat. Természetesen, ha valakinek bármilyen bűncselekményről tudomása van, bármelyik időszakról, akkor azt a törvényes úton jelentse be, s majd az igazságszolgáltatás kivizsgálja. De nem a kormány számoltat el megint, és nem a 2010 előtti baloldali kormányok ellen indít újabb kampányt, miközben Orbán egy szervezett bűnözői csoporttal egyszerűen magánosította az országot.
De a Momentum Mozgalom ezt nem érzékeli, összemossa a kettőt, és amikor Orbánról és a strómanjairól kérdezik, az ügynökakták jutnak eszükbe, az „egészséges múltfeldolgozás”. Azt nem tudjuk, hogy az „egészséges múltfeldolgozás” milyen, de jobb lenne a szakmailag korrekt, szakszerű múltfeldolgozás, amihez egy kormánynak megint semmi köze nincs. Csak békén kellene hagyni a tudományt, végezze a feladatát a szakmai követelmények alapján.
A fentiekből az látszik, hogy ma a balliberális oldal olyan új mozgalomba veti a bizalmát, amely velük szemben akar újabb „elszámoltatást” csinálni, kiegyenlítve az Orbánékkal szembeni „elszámoltatást”, amely az elmondottak szerint kizárólag a földárverésekkel kapcsolatos átverésekre korlátozódna. Reméljük, nem Budai Gyulát akarják felkérni vagy Németh Szilárdot, aki ekkorra vélhetően munka nélkül marad, de ebben sem lehetünk biztosak.
A baloldali ellenzéki pártok pedig a parlamentben olyan új ellenzéki társakat kapnak, akik hatalomra jutásuk esetén az ő elszámoltatásukat szeretnék, akik előre megmondták, hogy velük soha semmiben, a legkisebb dologban sem működnek együtt. Ezzel szemben készek arra, hogy ha Orbán Viktor valami nagyszerű ötlettel áll elő, akkor azt megszavazzák. Vele készségesen együttműködnek. Akinek ilyen ellenzéke van, annak már nincs szüksége barátra.
S ezek az ellenzéki pártok most dermedten figyelik, hogy az új mozgalom legnagyobb támogatói saját holdudvarukból kerülnek ki. Tényleg megbolondult a világ. S ehhez semmi köze ahhoz, hogy hányan utasítják el az olimpiát (mi is), és kinek az ívét írták alá. Nem lennénk meglepődve, ha az aláírók fele azt sem tudná, mit írt alá.
