Pénteken 14 órás tanácskozás egy szövetségi esküdtszék halálra ítélte a Boston Marathon életben maradt robbantóját, Dzokhar Tsarnaevet, aki szerepet játszott három ember halálában és több mint 260 ember súlyos megsebesítésében. Közülük többen életük végéig tolókocsiba kerültek, sokan elveszítették a végtagjaikat. A múlt hónapban ugyanez az esküdtszék a 21 éves Tsarnaevet 30 különböző bűncselekményben találta bűnösnek, egyebek mellett tömegpusztító fegyver létrehozásában, terrorcselekmény elkövetésében és a híres Massachusetts Institute of Technology rendőre, Sean Collier halálában.
Az egész büntetőeljárás alatt Judy Clarke, Tsarnaev ügyvédje, arra törekedett, hogy ügyfelét úgy ábrázolja, mint aki az általa bálványozott bátyja, Tamerlan Tsarnaev befolyása alatt állt, és nem ő maga akarta végrehajtani ezeket a cselekményeket, valójában nem is volt tisztában azzal, amit tesz. A testvére befolyása miatt nem volt saját döntési képessége birtokában. Tamerlan meghalt, végül az esküdtszék – hét nő és öt férfi – elutasította a védelem érvelését.
Tsarnaev halálbüntetése történelmi jelentőségű. „Ez a halálos ítélet lenne az első halálos ítélet, amelyet egy szövetségi esküdtszék hoz meg egy terroristával szemben 9/11 után, előlegezte meg a The New York Times az amúgy várható ítéletet. Timothy McVeigh volt az utolsó szövetségi fogoly, aki halálbüntetést kapott az Oklahoma City-ben 1995-ben végrehajtott robbantás után. McVeigh-t 1997-ben ítélték halálra, és az ítéletet 2001-ben végrehajtották.
Kevés értelmetlenebb halál van a Tsarnaev testvérek, még inkább az áldozataik halálánál. Az amerikai sajtó szerint a család sokáig beilleszkedett az amerikai társadalomba, állampolgárok voltak, azonban az álmaik nem váltak azonnal valóra, majd az időközben vallásossá lett mama befolyása hatására a fiúkban a frusztráció a szélsőséges iszlám amerikaellenes nézeteiben öltött testet.
A halálos ítéletet követően Loretta Lynch főügyész kiadott egy nyilatkozatot. Ebben azt írta: „Tudjuk nagyon jól, hogy ez a döntés nem gyógyítja meg azok lelkét, akik elvesztették szeretteiket, és akik az életüket megváltoztató maradandó sérüléseket szenvedtek ettől a gyáva támadástól. De a végső büntetés méltó büntetés erre a szörnyű bűncselekményre, és reméljük, hogy az ügy befejezése megnyguvást és a történtek méltó lezárását jelenti az áldozatok és családjaik számára.”
