Kósa azt hazudta a sajtótájékoztatóján, hogy a CEU és a Közép-európai Egyetem nem azonos intézmény. A Fidesz önkényesen szétválasztotta ugyanazt az egyetemet, arra hivatkozva, hogy a CEU a magyar fordítású nevét is használja, és az egyetemet egy Magyarországon bejegyzett alapítványon keresztül finanszírozza.
Kósa azt hazudta, hogy a CEU nem létezik, csak a Közép-európai Egyetem. Mintha egy cégnek nem lehetnének leányvállalatai, mert jön a Fidesz és elkülöníti a leányvállalatot az anyacégtől. Az ótvaros hazugság ott lepleződik le, hogy ha ez így lenne, és a kettőnek semmi köze nem lenne egymáshoz, illetve a CEU nem is létezne, akkor a Közép-európai Egyetem nem számítana külföldi egyetemnek, és ha a kettőnek nincs köze egymáshoz, akkor a CEU-tól milyen alapon követel az Orbán-rezsim New York-i campust?
A Hortobágy szürkemarhája ezután azt mondta, hogy a CEU mellett kiálló Nobel-díjasok ugyanúgy tévednek, mint azok a szerencsétlenek, akik „tömegtüntetést és gyűjtést szerveztek Isaura kiszabadításáért”. A Nobel-díjas tudósokat és Németország elnökét ez a debreceni suttyó paraszt azokhoz hasonlította, akik Isaurának gyűjtöttek tojást. Jellemző még az is, hogy Kósának milyen hasonlatok jutnak eszébe, milyen párhuzamokat von az elméje. Nem beszélve a cinizmusról, ahogyan a tudomány és az oktatás szabadságáért aggódó tudósokról beszél.
Azt mondta: „akkor azt gondoltam, hogy valószínűleg tévedésben vannak az emberek, mert Isaura pillanatnyilag szabad”. Csakhogy a CEU-ellenes törvényt nem a televíziós sorozatban szavazták meg, hanem a valóságban, a magyar parlamentben. A törvény már halálra ítélte a CEU-t, „Isaura” csak addig él, addig szabad, amíg a törvényben megkövetelt teljesíthetetlen feltételek határideje le nem jár.
Kósa tájékoztatójának volt egy CEU-tól független gyönyörű része, amikor a reklámadó bevezetésének elhalasztásáról beszélt. Hazudott egy irgalmatlan nagyot, hogy miért nem a CEU kivégzéséről hozott törvénnyel egyidőben szavazták meg a sajtó kivégzésére irányuló reklámadó emelését is. Azt valójában azért halasztották, hogy ne egyszerre vezessenek be két ilyen diktatórikus rendelkezést, amely a szabadság felszámolására irányul.
De a lényeg most jön, figyeljük az Arisztotelészt megszégyenítő kósai logikát. Kósa szerint a javaslatban azért szerepelt 9 százalékos emelés, mert az egész idei évre szóló mérték lenne 9 százalék. Ám mivel a törvény hatálya az év második felére terjedne ki, az valójában csak a 9 fele, vagyis egész évre vetítve 4,5 százalékos terhelést jelentene. Kósa azt hiszi, hogy senkinek nem jut eszébe, hogy a második évben termelt bevételnek nem a 4,5 százalékát veszik el, hanem a 9 százalékát, amin nem segít az, hogy az első félévben nem 9 százalék volt az adó, hanem 4 százalék.
Arról nem beszélve, hogy a törvény megmarad, és a következő évektől már egész évben a dupláját kellene fizetni a jelenlegi adónak. Tényleg, ha a magyarok nem kergetik el ezt az aljas, mocskos, primitív, hazudozó, tolvaj csürhét, akkor mindent megérdemelnek.
