Hajdúbagos községe Horthy-szobrot avatott. Az avatás előtt a szobrot megrongálták, fáradt olajjal öntötték le, de az „alkotást” sikerült valamennyire megtisztítani.
Az utóbbi években az Orbán-rezsim csendes támogatásával számos Horthy Miklós szobrot, emléktáblát, plakettet stb. avattak Magyarországon. Tucatjával emeltek szobrokat olyan elítélt háborús bűnösöknek is mint például Wass Albert vagy Esterházy János, büszke antiszemitáknak mint Tormay Cécile és cinikusan zsidómentőt faragtak a Horthy fasizmust kiszolgáló katonatisztből, Koszorús Ferencből.
Remélem, hogy ezeket a szobrokat, emléktáblákat az Orbán-rezsim bukása után eltávolítják. Spanyolországban évekig tartott a Franco-rezsim bukása után a spanyol fasizmust dicsőítő köztéri szobrok eltávolítása. A horthyzmus mostani magyar újjáélesztése általános Amerika-ellenességgel is párosul. Ezért is érdemes elolvasni a magyar szélsőjobb markáns alakjának, Szabó Lukács Imrének, Hajdubagos polgármesterének levelét.
Szabó Lukács 1990-ben MDF-es parlamenti képviselő volt de 1993-ban kilépett a pártból és csatlakozott a MIÉP-hez. Bűncselekménnyel vádolta Csurka Istvánt, a párt elnökét és kizárták. Később Debrecen önkormányzati képviselője volt és jelenleg egy kicsiny Debrecen melletti falu, Hajdúbagos független polgármestere.
Megkérdeztem a polgármestert hogy miért avat szobrot annak a Hitler-barát Horthy Miklósnak aki aljas módon 1941 decemberében éppen Pearl Harbor után üzent hadat az Egyesült Államoknak. Minket amerikai magyarokat, és talán még az USA-ban élő Horthy leszármazottakat is felháborítja ez a szélsőjobboldali provokáció.
Orbán Viktor és kormánya eddig még nem tiltakozott a szobor miatt. Ez senkit sem lepett meg, és az sem hogy újabban az Orbán kormány is Nyugat- és Amerika-ellenes hangokat pedzeget.
A levél magáért beszél:
Tisztelt György Lázár Úr!
Köszönöm, hogy megosztotta velem a véleményét, ám az Ön helyéről vélhetőleg a fizikai és ideológiai távolság miatt nem biztos, hogy reálisan lehet látni a jelenkori és a múltbeli magyarországi történéseket. Az sajnálatos tény, hogy Magyarország hadat üzent az Egyesült Államoknak, bár az is tény, hogy ez inkább az erőviszonyokat tekintve komikusnak minősíthető, mit fenyegető veszélynek.
Magyarország a hadüzenet ellenére – amit aztán az Egyesült Államok is viszonzott – nem bombázott szét egyetlen egy amerikai várost sem, szemben az Egyesült Államokkal, aki Budapest mellett számos más várost, vagy városrészt tett a földdel egyenlővé.
1944. június 2-án szülővárosomban szőnyegbombáztak, amelynek több mint ezer áldozata volt. Ezzel szemben egyetlen egy Auschwitzba vezető vasútvonalat sem bombáztak szét, holott ezzel nagymértékben tudták volna az áldozatok számát csökkenteni.
Hitlert és Horthyt egy lapon említeni nagy hiba, ugyanis míg Hitler diktátor, addig Horthy demokrata volt. Ha Magyarország nem a barna és vörös veszedelem ütközőpontján fekszik, úgy nem is vett volna részt sem ebben, sem más háborúban.
Ha a Berlin-Róma tengely nem kényszerítette volna Magyarországot a háborúban történő részvételre, akkor is elegendő oka lett volna arra, hogy az Egyesült Államokra mint szószegőre tekintsen. Wilson ugyanis meghirdette az úgynevezett Wilsoni elveket, amelynek lényege az, hogy az országok határai az etnikai határokat kövessék. Ezzel szemben az Egyesült Államok a saját magasztos elveit is arcul csapta akkor, amikor elfogadta a Magyarországot megcsonkító trianoni határokat, amelyek egyáltalán nem követték az etnikai határokat.
Lekötelezne akkor, ha minősítené az Egyesült Államokat is az általa viselt, legújabb kori háborúk vonatkozásában. Például:
Milyen szerepe volt az Irak-iráni háború kirobbantásában, az öbölháborúban, sikerült-e már megtalálni Szaddám Husszein tömegpusztító fegyvereit?
Milyen tanulságokat vont le az Egyesült Államok a vietnámi, az iraki, az afganisztáni megszégyenüléséből?
És végül egy belpolitikai kérdés: Mi a véleménye az Egyesült Államoknak a fekete, fehér emberek viszonyáról, illetve a bevándorláspolitikáról?
Ön természetesen mondhatja azt, hogy ezek az USA belügyei, és csak onnan lehet reálisan megítélni a helyzetet.
A helyzet ugyanaz a mi vonatkozásunkban is. Mi, akik elszenvedtük Trianont, a két vesztes világháborút, a két kommunista rezsimet, már nem olyan szemmel tekintünk a világra, mint Önök az Egyesült Államokban akik két háborút is megnyertek, annak hasznával együtt.
Megköszönve azt, hogy a véleményét megosztotta velem a Horthy szobor állításról, úgy gondolom ha lesz lehetőségünk erről mélyrehatóbban eszmét cserélni, közös nevezőre tudnánk kerülni.
Az a Horthy, akit Ön fasisztának minősít, a megmentett zsidók adományaiból élt a száműzetésében. A „fasiszta” Horthy volt az, aki több százezer budapesti zsidót mentett meg a deportálástól. S Horthy volt az, akit Szentgyörgyi Albert ugyanúgy tisztelt, mint Weiss Manfréd, a Goldberger, a Hatvany, vagy Chorin családok.
A Horthy sírboltban is ott van a hálás zsidóknak a koszorúja is, miközben Anglia és az Egyesült Államok semmit nem tett a veszélybe került zsidókért a háború idején. Horthy egyedül többet tett mint a Szövetséges országok együttvéve.
Az amúgy is összeegyeztethetetlen lenne a józan ésszel, hogy Ön egyenlőségjelet tesz Hitler és Horthy közé, miközben a Hitlert követők százait ítélték el Nürnbergben, Horthyt viszont egyetlen Szövetséges állam sem kívánta bíróság elé állítani tekintettel arra, hogy bűnt nem követett el, és megtette mindazt amit megtehetett.
Ha az üggyel kapcsolatban bármiféle további kérdése lenne, szívesen állok rendelkezésére.
Megkülönböztetett tisztelettel:
Szabó Lukács Imre
