Magyarországon a hetedik éve zajló kormányzás jellegű kormányzás egyik csúcspontjához érkezett a múlt héten: a CEU (Közép-európai Egyetem) felszámolásához. A torpedóromboló miniszterelnök jellegű miniszterelnök sűrű teendői között csak most tudott időt szakítani a Budapesten működő, jó nevű amerikai egyetem tönkretételéhez, melyet egykori nagy segítője – akinek segítségét sosem tudja megbocsátani – alapított.
A miniszterelnök jellegű miniszterelnök, akit egyik felkent, írástudó híve vezénylő tábornoknak lát, úgy tűnik, ezúttal kissé elszámította magát. Belföldön és külföldön is hatalmas felháborodást keltett a parlament jellegű parlamentben benyújtott és a szavazógépek által pillanatok alatt megszavazott, az egyetem ellehetetlenítését célzó lex CEU. Vasárnap nyolcvanezres tömeg tiltakozott Budapest utcáin, amit még több demonstráció követett és további protestálások várhatók. A vezénylő tábornok kalkulációjának – sajnálatos módon – nem felelt meg az amerikai kormány reagálása, amely kiállt az amerikai egyetem mellett. Jelenleg egyfajta patthelyzet van, ami – remélhetőleg – máshogy is feloldható lesz, mint az USA-nak szóló hadüzenettel, ahogy azt a miniszterelnök jellegű miniszterelnök nagy elődje tette 1941-ben.
Mind eközben – a legnagyobb csendben, a közvélemény figyelmét tökéletesen elterelve – a teológus jellegét elvesztett miniszterelnök-helyettes a két ország nukleáris együttműködéséről szóló megállapodást írt alá Iránnal. Miután rendbe tették és elsimították az oktatás- és az egészségügy saját maguk által előidézett összes problémáját, maradt még pénz, így nem okozott nehézséget 26 milliárd forintos kölcsönt is felkínálni a békés szándékkal atombombát építő, Izrael elpusztításával csak minden másnap fenyegető perzsa országnak a magyar adófizetők pénzéből. De szinte senki sem vette észre a történéseket, hiszen figyelmünket a CEU-ra összpontosítottuk a miniszterelnök jellegű miniszterelnök elképzeléseinek megfelelően.
Irán idén év elején 4000 kilométer hatótávolságú ballisztikus rakétát tesztelt, s ezzel megszegte az ENSZ Iránnal kapcsolatos határozatait, melyek megtiltják a nukleáris csapásokra képes ballisztikus rakéták kilövését. A miniszterelnök jellegű miniszterelnök előbb Magyarország energia gondjait oldotta meg az Oroszországgal kötött Paks II megállapodással, majd a sikeres keleti nyitás jegyében Irán felé fordult, s vele kötött – stílszerűen szólva – bombaüzletet. (A hivatalos tájékoztatás szerint természetesen reaktorról van szó. Még a laikus is könnyen megérti, mekkora szüksége lehet Iránnak atomenergiára, lévén a Közel-Kelet egyik legnagyobb olajkitermelő országa.)
Mialatt az egyre szaporodó tüntetéseket, koncepciós pert és más, elterelő hadműveleteket pásztázzuk, ne feledkezzünk meg a miniszterelnök jellegű miniszterelnök egyre inkább követhetetlen és az országot egyre nehezebb helyzetbe hozó, egyre jobban izoláló külpolitikájáról. A tudathasadást maghasadás követi. Vagy fordítva?
